Déli Hirlap, 1941. június (17. évfolyam, 61-86. szám)
1941-06-02 / 62. szám
Sükösd Pál (Mediaş) Utahra lépés az if társadalmi rend kialakítása felé Az a háború, mely a totális elveket képviselő álmok és a demokráciák között a jelenben folyik, nemcsak a világuralmi kérdéseket akarja tisztázni, hanem ezzel egyidejűleg azokban az államokban, melyek vagy egészben, vagy pedig részben a totális államok mellé csatlakoztak, olyan társadalmi átalakulást kiván megvalósítani, mely az új társadalmi rend kialakulásának szilárd alapja lehet. Az a társadalmi berendezkedés, mely az egyén érvényesülésének a korlátlan szabadságát hirdette s melynek megvédéséért a demokráciák a totális államokkal szemben a most folyó öldöklő küzdelmet felvették, a XVIII-ik század végén lezajlott nagy francia forradalom eszméin nyugodott. Ezek az eszmék a szabadság, egyenlőség és testvériség gondolatának elsősorban a politikai és ennek egyenes folyományaképen a gazdasági életben való érvényreemelésével az eddigi feudális rendszerű társadalmat, melynek alapja a föld volt, széttörték és annak helyébe — mint irányelvet — az egyénnek úgy a politikai, mint a gazdasági téren való korlátlan érvényesülését léptették. A demokrácia vagy a népszabadság elve tehát ezen a három nagy eszményen nyugodott. A francia forradalom által hirdetett eszmények nyomán megindult új társadalmi fejlődés ennek az új rendnek a hátrányait nemsokára a felszínre hozta. A politikai, különösen pedig a gazdasági téren való korlátlan szabadság érvényesülésének az elve a termelés egyik legfontosabb tényezője, a tőkét, az ügyesebb, életrevalóbb és nem egyszer a szerencsésebb emberek kezeibe összpontosította és ennek következtében a társadalom megint két részre szakadt.Az egyik csoport a tőke birtokosaié volt, kik mindazokat, akik csak a munkaerejükkel rendelkeztek és azt kénytelenek voltak a tőkések rendelkezésére bocsátani, a legnagyobb kíméletlenséggel és lelkiismeretlenséggel igyekeztek kihasználni. Ennek következtében a munkások nagy tömegei a tőkéseknek teljesen ki lettek szolgáltatva, mely kiszolgáltatottság éhbér fizetésének alakjában jelentkezett. A nagy francia forradalmat megelőző feudális társadalomban ugyanis a különböző társadalmi osztályokhoz tartozóknak a jogi állása korántsem volt egyenlő, de ez az egyenlőtlenség éhező embereket mégsem jelentett, tekintettel arra, hogy a jobbágyi viszony, ha egyebet nem is, de a mindennapi kenyérnek — sokszor lehet, hogy nagyon szűkös módon való — megszerzését mindig biztosította. Ez annál is inkább lehetséges volt, mivel ebben a társadalmi berendezkedésben a gazdasági termelésnek alapja nem a gyáripar, hanem a föld volt. A jobbágyság felszabadításával azonban az addigi társadalom túlnyomó többségét védő feudális keret széttörött és az egyén, mely addig kötve volt, egyik napról a másikra teljesen szabad lett. A korlátlan szabadverseny, mely az egyének között azonnal megindult, a jobbak és kiválóbbak érvényesülését mindenhol érvényre juttatta, de ezekkel szemben — a másik oldalon — a kizsákmányoltak hatalmas tömegét szükségszerűen kitermelte. A kizsákmányoltak nagy tömege az állami élet biztonsága szempontjából sok helyen — különösen a fejlettebb gyáriparral rendelkező államokban — nemegyszer komoly veszedelmet jelentett. A társadalmi berendezkedésnek ez a visszássága a szocializmus megszületésének a kiindulópontja volt. Az egyéni érdeket félretevő és az emberiség sorsának jobbrafordulásával törődő emberek ugyanis belátták azt, hogy a társadalom nagy tömegeit nem lehet a vagyon és a tőke birtokosainak a tetszésére bízni s ezért olyan beavatkozást sürgettek, mely az államhatalom közbelépésével, a munkaerővel rendelkező embermilliók fokozottabb védelmét kívánta szolgálni. Ez a gondolat az első munkásvédő törvényeknek a megalkotására vezetett, melyeket a tőkés társadalom, minden ellenkezése ellenére is mind újabb és szélesebb körre kiterjedő munkásvédelmi törvények követtek. Az 1914—18-ban lezajlott nagy világháború előtt a nyugati nagy államokban dolgozó tömegek sorsának biztosítása, már elég hathatós erejű törvényekkel védve volt ugyan, de ez a védelem korántsem volt elegendő arra, hogy a társadalom minden tagja számára kellő védettséget nyújtson. Ezt a totális rendszerek,megalapítóinak két hatalmas vezető egyéniséget— a világháború után — nyomban észrevette és a társadalom megszervezésének kérdését úgy a fascizmus, mint a nemzeti szocializmus rendszerében központi gondolattá is tette. Ennek a nagy gondolatnak, vagyis a nemzet minden fiáról való gondoskodás megvalósításának egyik legfontosabb kérdése az volt, hogy a munkában kiöregedett munkások millióival az aggkor be-L_” ." , köszöntésének hosszabb vagy rövidebb ideje alatt tulajdonképpen mi is történjék? Ezek eltartását ki vállalja és ki legyen az, aki számukra tisztességes öregkort és nyugodt megélhetést biztosít? Ekkor — sok megbecsülést érdemlő kísérlet mellett — az öregkori biztosításnak az elve nyomult előtérbe, mely kezdetben csak a jobb szervezettséggel rendelkező iparágakban lett megvalósítva, később azonban azt — a látott előnyökön felbuzdulva — mind több és több foglalkozási ágban igyekeztek bevezetni. A nemzeti szocialista Németország ezen a téren most megint újat alkotott. A most elkészült tervek értelmében az eddigi aggkori biztosításokat olyan mértékben fogják kiterjeszteni, hogy ezután a munkában megöregedett embereknek nemcsak a nagy többsége, hanem minden egyes tagja az öregség idejére tisztességes ellátásban fog részesülni. Ennek a tervnek a gyakorlati életben való megvalósítása egyben olyan vívmány lesz, mely méltán a társadalom teljes megszervezése folytán egy új korszaknak a beköszöntését jelentheti. Mit jelent ugyanis az öregkori ellátásnak minden dolgozó állampolgárra való kötelező kiterjesztése? Elsősorban annak az elvnek a szabad érvényesülését, hogy mindenki olyan pályát választhat, melyet akar és mely a hajlamainak a legjobban megfelel, tekintettel arra, hogy az a kérdés, hogy az öregkorban lesz-e kellő gondoskodás vagy pedig nem, többé a pályaválasztásnál nem fog szerepet játszani. Az aggkori ellátás általános bevezetésével kapcsolatosan a munkában kiöregedett és ellátás nélkül maradt ezrek és ezrek szegényügye szintén végérvényesen megoldást fog nyerni. A munkában kiöregedett emberek nem lesznek többé az alamizsna nagyon szűkös morzsáira ráutalva, hanem tisztességes ellátásban fognak részesülni, melynek hiánya eddig annyi keserűséget jelentett. A harmadik nagy kérdés, ami a legfontosabb az, hogy ez az intézkedés, minden vonalon a munka legteljesebb megbecsülését vissza fogja állítani és ezzel a munkásembernek igazi önbizalmat a 1., mely minden pillanatban csak azt a tudatot táplálhatja benne, hogy a munkahelyen való elvérzés, vagy munkaképtelené való válás esetén azok, akik kenyérkereső nélkül maradtak tisztességes elbánásban fognak részesülni. A német példához hasonló elgondolás — komoly alakban — nem olyan régen Franciaországban is vita tárgya volt. Ezt az igazán üdvös gondolatot a gyakorlatban bizonyára a többi korszerű berendezkedéssel bíró államok is lassan mind követni fogják, mely révén a társadalom minden tagjáról való gondoskodás mind több és több embert fog felölelni és ennek teljes megvalósulása pedigz minden bizonnyal egy új társadalmi berendezkedés teljes kialakulását fogja eredményezni. Vita Zsigmond (Aiud) BUS A romániai magyar közönség ritkán hall híreket a magyar szellemi életről s igy érdemesnek tartjuk néha-néha a magyar könyvujdonságokról tájékoztatni. Milyen kérdések foglalkoztatják a magyar írókat, vájjon nem akadt-e meg a nehéz időkben a magyar könyvkiadás régi, eleven ritmusa? A nyugtalan idők természetesen elsősorban a nagy eseményekhez kapcsolódó kortárs irodalmat növelték meg, amelyekben sokszor kiváló írók érdekes, a magyar életbe bevilágító meglátásait találjuk, így pl. még a tavaly jelent meg Cs. Szabó László: Erdélyben, Szabó Zoltán: összeomlás, Balla Borisz, Brüsszeli napló c. munkája. Úti rajz, egyéni élmények, megfigyelések, egy nép élete, sorsa fölötti gondolatok váltakoznak bennük és bizonyára majd a mai idők érdekes képét fogják adni. A magyar regényirodalom úgy látszik pihen, vagy erőt gyűjt, az új könyvek között alig tűnik föl egy-egy minket is érdeklő alkotás. Itt csak a nálunk is jól ismert Asztalos István: Új esztendő c. új regényét, Márai Sándor: Szindbád hazamegy c. finom kis munkáját és Makkai Sándor: Mi Ernyeiek c. történelmi regényét említjük meg. Makkai regénye a 49-es szabadságharcot követő másfél évtized életét beszéli el és úgy látszik tárgya minket is közelebbről érdekel, mert éppen itt közöttünk történik. A falukutató irodalom elhallgatott, csupán Kovács Imre gyűjtötte össze. A parasztlélekforma csődje címmel régebben megjelent tanulmányait. Talán a közönség érdeklődése is más kérdések felé fordult, másrészt viszont állandó ellentétek dúlnak az új népiesség nemzedékének tagjai között és ez hatásukat, munkájuk eredményét is rontja. Legutóbb Illyés Gyulának erősen támadó élű cikkét olvashattuk a Veres Péter Mit ér az ember, ha magyar? c. könyve megjelenése alkalmából és úgy látszik az irodalmi vezérkedés kérdése még további összetűzéseket hozott. Legmélyebb hatása azonban kétségtelenül mégis Illyés Gyulának van, kinek a Nyugat Csizma az asztalon c. művét hirdeti a könyvnapra. Ebben Illyés első ízben számol be városi tapasztalatairól a falusi népnek. Ugyancsak a könyvnapra jelenik meg Babits Mihály: írók két háború közt c. könyve, melyben az Adyval és Ady óta fellépett írókról ad arcképsorozatot. E mellett említhetjük meg a Schöplin Aladár új Mikszáth-könyvét, mely a nagy palóc írói jellemrajzát elemzi. Irodalmi és társadalmi kérdésekkel foglalkozó könyveken kívül a legfeltűnőbb a múlt század magyar irodalma felé való fordulás, egy pár régi író friss kiadása. Móricz Zsigmond például Kemény Zsigmond rajongóit fiatalította meg, Halász Gábor Justh Zsigmond Naplóit rendezte sajtó alá és közelebbről kiadják Tolnai Lajos munkáit is. Keveset hallunk az erdélyi írókról. Csak Tamási Áron hallat most is gyakrabban magáról. Vitéz lélek című népi játékát még január végén mutatta be a budapesti Nemzeti Színház, benne a test és a lélek küzdelmét festi szimbolikusan. A Szépmíves Céh közelebbről egy kötetben meg is jelentette a Tündöklő Jeromost, az Énekes madarat és a Vitéz lélek c. játékot. Kolozsvár folyóiratai, az Erdélyi Helikon és a Pásztortűz most is megjelennek habár talán megváltozott tartalomal. A Pásztortűztől megvált Császár Károly és Kéki Béla, most Reményik Sándor főszerkesztése mellett Vásárhelyi Z. Emil szerkeszti. Hétfő, 1941. junims 2. Ertíeíi ie Melichar rakmányú sorvetőgépek Rúd. Sacke gyártmányú egy-két és háromvasú ekék, valamint traktorekék JiSSIMAIli gyártmányú kévekötő-aratógépek és fnkazálók, új typusú mágnes gyijtás:a ,,FOODSON“ traktorok raktárunkról estnyiss árakon szerezhetők be is a KERESKEDELMI és IPARI R. T. Timisoara IV., Str. Bratianu 34. Telefon 43-57 Szappanos Gyula Olims, Timissara II., Silenii Csrol 11 ............................. Telefon 21-52 , IL Millet - ■ papinál előnyösen vásárolhatMORAVETZ k5r,pro5E,8déib®ii-Timisoara E.