Déli Hirlap, 1941. június (17. évfolyam, 61-86. szám)

1941-06-02 / 62. szám

Sükösd Pál (Mediaş) Utahra lépés az if­ társadalmi rend kialakítása felé Az a háború, mely a totális elveket képviselő ál­mok és a demokráciák között a jelenben folyik, nem­csak a világuralmi kérdéseket akarja tisztázni, ha­nem ezzel egyidejűleg azokban az államokban, me­lyek vagy egészben, vagy pedig részben a totális ál­lamok mellé csatlakoztak, olyan társadalmi átalaku­lást kiván megvalósítani, mely az ú­j társadalmi rend kialakulásának szilárd alapja lehet. Az a társadalmi berendezkedés, mely az egyén érvényesülésének a korlátlan szabadságát hirdette s melynek megvédéséért a demokráciák a totális ál­lamokkal szemben a most folyó öldöklő küzdelmet felvették, a XVIII-ik század végén lezajlott nagy francia forradalom eszméin nyugodott. Ezek az esz­mék a szabadság, egyenlőség és testvériség gondo­latának elsősorban a politikai és ennek egyenes fo­­lyományaképen a gazdasági életben való érvényre­­emelésével az eddigi feudális rendszerű társadalmat, melynek alapja a föld volt, széttörték és annak he­lyébe — mint irányelvet — az egyénnek úgy a poli­tikai, mint a gazdasági téren való korlátlan érvénye­sülését léptették. A demokrácia vagy a népszabad­ság elve tehát ezen a három nagy eszményen nyu­godott. A francia forradalom által hirdetett eszmények nyomán megindult új társadalmi fejlődés ennek az új rendnek a hátrányait nemsokára a felszínre hozta. A politikai, különösen pedig a gazdasági téren való korlátlan szabadság érvényesülésének az elve a ter­melés egyik legfontosabb tényezője, a tőkét, az ügyesebb, életrevalóbb és nem egyszer a szerencsé­sebb emberek kezeibe összpontosította és ennek kö­vetkeztében a társadalom megint két részre szakadt.­­Az egyik csoport a tőke birtokosaié volt, kik mind­azokat, akik csak a munkaerejükkel rendelkeztek és azt kénytelenek voltak a tőkések rendelkezésére bo­csátani, a legnagyobb kíméletlenséggel és lelkiisme­retlenséggel igyekeztek kihasználni. Ennek követ­keztében a munkások nagy tömegei a tőkéseknek tel­jesen ki lettek szolgáltatva, mely kiszolgáltatottság éhbér fizetésének alakjában jelentkezett. A nagy francia forradalmat megelőző feudális társadalomban ugyanis a különböző társadalmi osz­tályokhoz tartozóknak a jogi állása korántsem volt egyenlő, de ez az egyenlőtlenség éhező embereket mégsem jelentett, tekintettel arra, hogy a jobbágyi viszony, ha egyebet nem is, de a mindennapi kenyér­nek — sokszor lehet, hogy nagyon szűkös módon való — megszerzését mindig biztosította. Ez annál is inkább lehetséges volt, mivel ebben a társadalmi berendezkedésben a gazdasági termelésnek alapja nem a gyáripar, hanem a föld volt. A jobbágyság felszabadításával azonban az ad­digi társadalom túlnyomó többségét védő feudális keret széttörött és az egyén, mely addig kötve volt, egyik napról a másikra teljesen szabad lett. A kor­látlan szabadverseny, mely az egyének között azon­nal megindult, a jobbak és kiválóbbak érvényesülé­sét mindenhol érvényre juttatta, de ezekkel szem­ben — a másik oldalon — a kizsákmányoltak hatal­mas tömegét szükségszerűen kitermelte. A kizsák­mányoltak nagy tömege az állami élet biztonsága szempontjából sok helyen — különösen a fejlettebb gyáriparral rendelkező államokban — nemegyszer komoly veszedelmet jelentett. A társadalmi berendezkedésnek ez a visszás­sága a szocializmus megszületésének a kiinduló­pontja volt. Az egyéni érdeket félretevő és az embe­riség sorsának jobbrafordulásával törődő emberek ugyanis belátták azt, hogy a társadalom nagy töme­geit nem lehet a vagyon és a tőke birtokosainak a tetszésére bízni s ezért olyan beavatkozást sürget­tek, mely az államhatalom közbelépésével, a munka­erővel rendelkező embermilliók fokozottabb védel­mét kívánta szolgálni. Ez a gondolat az első munkásvédő törvények­nek a megalkotására vezetett, melyeket a tőkés tár­sadalom, minden ellenkezése ellenére is mind újabb és szélesebb körre kiterjedő munkásvédelmi törvé­nyek követtek. Az 1914—18-ban lezajlott nagy vi­lágháború előtt a nyugati nagy államokban dolgozó tömegek sorsának biztosítása, már elég hathatós erejű törvényekkel védve volt ugyan, de ez a véde­lem korántsem volt elegendő arra, hogy a társadalom minden tagja számára kellő védettséget nyújtson. Ezt a totális rendszerek,m­egalapítóinak két ha­talmas vezető egyénisége­t— a világháború után — nyomban észrevette és a társadalom megszervezésé­nek kérdését úgy a fascizmus, mint a nemzeti szocia­lizmus rendszerében központi gondolattá is tette. Ennek a nagy gondolatnak, vagyis a nemzet minden fiáról való gondoskodás megvalósításának egyik legfontosabb kérdése az volt, hogy a munká­ban kiöregedett munkások millióival az aggkor be-L_” ." , köszöntésének hosszabb vagy rövidebb ideje alatt tulajdonképpen mi is történjék? Ezek eltartását ki vállalja és ki legyen az, aki számukra tisztességes öregkort és nyugodt megélhetést biztosít? Ekkor — sok megbecsülést érdemlő kísérlet mellett — az öreg­kori biztosításnak az elve nyomult előtérbe, mely kezdetben csak a jobb szervezettséggel rendelkező iparágakban lett megvalósítva, később azonban azt — a látott előnyökön felbuzdulva — mind több és több foglalkozási ágban igyekeztek bevezetni. A nemzeti szocialista Németország ezen a té­ren most megint újat alkotott. A most elkészült ter­vek értelmében az eddigi aggkori biztosításokat olyan mértékben fogják kiterjeszteni, hogy ezután a munkában megöregedett embereknek nemcsak a nagy többsége, hanem minden egyes tagja az öreg­ség idejére tisztességes ellátásban fog részesülni. Ennek a tervnek a gyakorlati életben való megvaló­sítása egyben olyan vívmány lesz, mely méltán a társadalom teljes megszervezése folytán egy új kor­szaknak a beköszöntését jelentheti. Mit jelent ugyanis az öregkori ellátásnak min­den dolgozó állampolgárra való kötelező kiterjesz­tése? Elsősorban annak az elvnek a szabad érvénye­sülését, hogy mindenki olyan pályát választhat, me­lyet akar és mely a hajlamainak a legjobban meg­felel, tekintettel arra, hogy az a kérdés, hogy az öregkorban lesz-e kellő gondoskodás vagy pedig nem, többé a pályaválasztásnál nem fog szerepet játszani. Az aggkori ellátás általános bevezetésével kap­csolatosan a munkában kiöregedett és ellátás nélkül maradt ezrek és ezrek szegényügye szintén végérvé­nyesen megoldást fog nyerni. A munkában kiörege­dett emberek nem lesznek többé az alamizsna na­gyon szűkös morzsáira ráutalva, hanem tisztessé­ges ellátásban fognak részesülni, melynek hiánya eddig annyi keserűséget jelentett. A harmadik nagy kérdés, ami a legfontosabb az, hogy ez az intézkedés, minden vonalon a munka leg­teljesebb megbecsülését vissza fogja állítani és ez­zel a munkás­embernek igazi önbizalmat a­ 1., mely minden pillanatban csak azt a tudatot táplálhatja benne, hogy a munkahelyen való elvérzés, vagy mun­kaképtelené való válás esetén azok, akik ke­nyérkereső nélkül maradtak tisztességes elbánás­ban fognak részesülni. A német példához hasonló elgondolás — ko­moly alakban — nem olyan régen Franciaországban is vita tárgya volt. Ezt az igazán üdvös gondolatot a gyakorlatban bizonyára a többi korszerű beren­dezkedéssel bíró államok is lassan mind követni fog­ják, mely révén a társadalom minden tagjáról való gondoskodás mind több és több embert fog felölelni és ennek teljes megvalósulása pedig­­z minden bi­zonnyal egy új társadalmi berendezkedés teljes ki­alakulását fogja eredményezni. Vita Zsigmond (Aiud) BUS­ A romániai magyar közönség ritkán hall híreket a magyar szellemi életről s igy érdemesnek tartjuk néha-néha a magyar könyvujdonságokról tájékoz­tatni. Milyen kérdések foglalkoztatják a magyar író­kat, vájjon nem akadt-e meg a nehéz időkben a ma­gyar könyvkiadás régi, eleven ritmusa? A nyugtalan idők természetesen elsősorban a nagy eseményekhez kapcsolódó kortárs irodalmat növelték meg, amelyek­ben sokszor kiváló írók érdekes, a magyar életbe be­világító meglátásait találjuk, így pl. még a tavaly jelent meg Cs. Szabó László: Erdélyben, Szabó Zol­tán: összeomlás, Balla Borisz, Brüsszeli napló c. munkája. Úti rajz, egyéni élmények, megfigyelések, egy nép élete, sorsa fölötti gondolatok váltakoznak bennük és bizonyára majd a mai idők érdekes képét fogják adni. A magyar regényirodalom úgy látszik pihen, vagy erőt gyűjt, az új könyvek között alig tű­nik föl egy-egy minket is érdeklő alkotás. Itt csak a nálunk is jól ismert Asztalos István: Új esztendő c. új regényét, Márai Sándor: Szindbád hazamegy c. fi­nom kis munkáját és Makkai Sándor: Mi Ernyeiek c. történelmi regényét említjük meg. Makkai regénye a 49-es szabadságharcot követő másfél évtized életét beszéli el és úgy látszik tárgya minket is közelebbről érdekel, mert éppen itt közöttünk történik. A falu­kutató irodalom elhallgatott, csupán Kovács Imre gyűjtötte össze. A parasztlélekforma csődje címmel régebben megjelent tanulmányait. Talán a közönség érdeklődése is más kérdések felé fordult, másrészt viszont állandó ellentétek dúlnak az új népiesség nemzedékének tagjai között és ez hatásukat, munká­juk eredményét is rontja. Legutóbb Illyés Gyulá­nak erősen támadó élű cikkét olvashattuk a Veres Péter Mit ér az ember, ha magyar? c. könyve megje­lenése alkalmából és úgy látszik az irodalmi vezér­kedés kérdése még további összetűzéseket hozott. Legmélyebb hatása azonban kétségtelenül mégis Illyés Gyulának van, kinek a Nyugat Csizma az asz­talon c. művét hirdeti a könyvnapra. Ebben Illyés első ízben számol be városi tapasztalatairól a falusi népnek. Ugyancsak a könyvnapra jelenik meg Ba­bits Mihály: írók két háború közt c. könyve, mely­ben az Adyval és Ady óta fellépett írókról ad arckép­­sorozatot. E mellett említhetjük meg a Schöplin Ala­dár új Mikszáth-könyvét, mely a nagy palóc írói jel­lemrajzát elemzi. Irodalmi és társadalmi kérdésekkel foglalkozó könyveken kívül a legfeltűnőbb a múlt század ma­gyar irodalma felé való fordulás, egy pár régi író friss kiadása. Móricz Zsigmond például Kemény Zsigmond rajongóit fiatalította meg, Halász­ Gábor Justh Zsigmond Naplóit rendezte sajtó alá és köze­lebbről kiadják Tolnai Lajos munkáit is. Keveset hallunk az erdélyi írókról. Csak Tamási Áron hallat most is gyakrabban magáról. Vitéz lélek című népi játékát még január végén mutatta be a budapesti Nemzeti Színház, benne a test és a lélek küzdelmét festi szimbolikusan. A Szépmíves Céh kö­zelebbről egy kötetben meg is jelentette a Tündöklő Jeromost, az Énekes madarat és a Vitéz lélek c. já­tékot. Kolozsvár folyóiratai, az Erdélyi Helikon és a Pásztortűz most is megjelennek habár talán meg­változott tartalomal. A Pásztortűztől megvált Csá­szár Károly és Kéki Béla, most Reményik Sándor fő­­szerkesztése mellett Vásárhelyi Z. Emil szerkeszti. Hétfő, 1941. junims 2. Ertíeíi ie Melichar rak­mányú sorvetőgépek Rúd. Sacke­ gyártmányú egy-két és háromvasú ekék, valamint traktorekék JiSSIMAIli­ gyártmányú kévekötő-aratógépek és fnka­zálók, új typusú mágnes gyi­jtás­:a ,,FO­ODSON“ traktorok rak­tárunkról estnyiss árakon szerezhetők be is a KERESKEDELMI és IPARI R. T. Timisoara IV., Str. Bratianu 34. Telefon 43-57 Szappanos Gyula Olims, Timissara II­., Silenii Csrol 11 ............................. Telefon 21-52 , IL Millet - ■ papin­ál előnyösen vásárolhatMORAVETZ k5r,pro5E,­8déib®ii-Timisoara E.

Next