Déli Hírlap, 1971. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-26 / 21. szám

Zöld út az értelemhez A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola diákjai kérdezték az iskolában rendezett vitafórumon: segíti-e a szocialista társadalom építését a tanulás? Nagy Richárd, a budapesti VIII. kerületi pártbizottság első titkára, ország­­gyűlési képviselő így válaszolt: bauxitunk van, művelt, okos, értő fejek kellenek. Széchenyi István óta nem új a gondolat, legfeljebb ilyen párosításban tűnhet furcsánal­. De Nagy Richárd néhány, a gyerekeknek azonnal érthető, okos gondolata gyors ma­gyarázatot adott. Nem tartozunk a világ leggazdagabb or­szágai közé, és ha az emberi fej, a teremtő gondolat a vi­lágon a legnagyobb érték, nálunk különösen az. Helyette­sítheti a természeti kincseket! A tizenévesek számára (mint az a szombat délelőtti KISZ- oktatás keretében tartott vitafórumon is kiderült) az ország dolgairól hozott határozatok betűhalmaz csupán, míg értő, és nyelvükön értő előadó (nem előadva, hanem beszél­getve!) életet nem lehet a szavakba. Személyes varázs, ragyogó előadókészség, imponálóan nagy tudásanyagra épülő könnyedség, semmi felolvasás és semmi segédeszköz: ez a recept, hogy az ezredforduló vezetőinek, a közeljövő fel­nőttjeinek értelméhez zöld utat találjunk. Nagy Richárdnak sikerült megértetnie a gyerekekkel sok olyan igazságot, melyet sokszor a felnőttek sem értenek. Hogy egy rendszer akkor szilárd, ha népérdek, tömegvéle­mény és hatalom egyet jelent. Ilyenkor nincs talaja sem­miféle ellenpropagandának. A „Mit tart a nyugatimádat­ról?” kérdésre csaknem lakonikus volt a válasz: el kell menni, és meg kell nézni. Ha minél többen látják és el­mondják, akkor tanulják meg az emberek, az „itthon mi van” kritizálása helyett, hogy önmagunkhoz mérjük ma­gunkat. Az érdekeinkre és a népek érdekeire figyelő okos politikáról úgy szólt, mint a két világrend ellentétének egyetlen lehetséges megoldásáról. Beszélt a fiatalok igazság iránti fogékonyságáról, mely meghatározza a nyugati ifjú­ságnak a szocialista társadalomról alkotott véleményét is. Jobb helyen nem hangozhattak volna el ezek a gondo­latok, és az ezeket követők sem. Számtalanszor írtuk, mond­tuk, hogy a gyerek fogékony, módfelett kíváncsi és őszinte. Amit nem ért, azt megkérdezi egyenesen, és egyenes vá­­laszt vár. Az őszintét elhiszi és életreszólóan elraktározza. Teret engedni kíváncsiságának, és azt kielégíteni, vagyis gondolkodását, életszemléletét formálni — oktatásával egyenrangú feladat. MAKAI MARTA Könyv lemezen Adler és Van Dorren ame­rikai konstruktőrök a „könyv­­nyomtatás” új formáját ajánl­ják: egy képeslap nagyságú plasztiklemezről van szó, melyen elfér egy ezerolda­las, illusztrált könyv teljes szövege. E „lemezkönyv” ol­vasása külön vetítő segítsé­gével történik. A vetítőgép a­k­kora, mint egy írógép. Az új találmányt a szak­emberek fanyalogva fogad­ták, feltalálói azonban kitar­tanak amellett, hogy lemezük az egyedüli megoldás arra, hogy a könyvtárak helyhiá­nyát enyhítsék. Táncsics neveltje, Petőfi barátja Teleki Sándor szabadság­­harcos honvédezredes, a ne­ves emlékíró 150 évvel ez­előtt, 1821. január 26-án szü­letett. Erdélyi grófi családból származott, iskolái­t is Er­délyben végezte. 1835-ben Táncsics Mihály volt a ne­velője. Már fiatalon beutaz­ta fél Európát; hosszabb ta­­nulmányutakat tett Német­országban, Spanyolországban, Itáliában. Az irodalomtörté­net Petőfi barátjaként is szá­mon tartja a nevét. (Mint ismeretes, a költő Teleki Sán­dor költői kastélyában töl­tötte mézesheteit Szendrey Júliával.) 1848-ban honvéd volt a délvidéki harcokban; később Kossuth Erdélybe küldte, s Bem mellett, mint őrnagy, ezredes, több csatá­ban részt vett. A szabadságharc bukása után külföldre menekült. Pá­rizsba került, ahonnan köz­­társasági érzelmei miatt III. Napoleon Guernsey szigetére száműzte; itt Victor Hugo társaságában élt. Szolgált Garibaldi seregében is. A kiegyezés után hazatért és visszavonultan élt birto­kán, ahol 71 éves korában halt meg. Teleki Sándor Emlékezései címmel 1958-ban jelent meg rendkívül érdekes önéletírása. Mindannyiunk gondja a továbbtanulás Ezekben a napokban sok ezer nyolcadik osztályos ta­nuló találkozik a döntő kér­déssel, hol, melyik középis­kolában, szakmunkástanuló intézetben szeretné tovább folytatni tanulmányait. A döntést hosszú előkészí­tő időszak vezeti be. Már az általános iskola alsóbb év­folyamaiban ismerkednek a különböző szakmákkal, be­szélgetnek azokról, üzemeket látogatnak... A tapasztalat azt mutatja, hogy nagy szükség­ van er­re. A részletes ismertetést nyújtó ún. Pályaválasztási füzet ellenére is sokszor ta­lálkozunk bizonytalansággal, vagy egy iskolához való me­rev ragaszkodással. Kormányzatunk mindenki előtt ismert problémája: a fizikai dolgozók gyermekei­nek tanulása, továbbtanulása, egyetemi felvétele. A statisz­tika adatai figyelmeztetnek, hogy ezen a területen bőven van tennivalója szülőnek, gyermeknek, pedagógusnal­, az egész társadalomnak. Ne­velőink mindennapi munká­jában fontos feladatnak te­k­intik, hogy segítsék a le­maradókat, helyesen irányít­sák a tehetségeseket. Rend­szeresek a korrepetálások, a hátrányos helyzetből adódó problémák megoldására tör­ténő erőfeszítések. Azokat a pedagógusainkat, akik ezt a munkát hivatás- és felelős­ségtudattal — társadalmi munkában — végzik, mes­­­szemenő elismerés illeti meg. Sokszor igen sok ne­hézséggel kell szembenézni­ük és megbirkózniuk. Nem egy esetben találkoznak kö­zömbösséggel. A korrepetá­lásra nem jönnek el a ta­nulók, s az iskola nyújtotta kedvező lehetőségeket nem veszik igénybe. Sok szülőnek kellene megértenie, hogy a gyermek érdekében csak­ kö­zös erőfeszítéssel lehet dol­gozni eredményesen. Most a középiskolai jelent­kezések idején mindnyájunk gondja, hogy a fizikai dolgo­zók tehetséges gyermekei megfelelő középiskolába ke­rüljenek. Ez a törekvésünk gyakran szembekerül olyan véleménnyel, hogy: „Nem kell a gyereknek továbbta­nulnia, menjen olyan pá­lyára, ahol hamar keres!” Nagy felelőssége van itt a szülőnek, ha anyagi és egyéb okokra hivatkozva megaka­dályozza a továbbtanulást! Államunk messzemenő anya­gi támogatást, ösztönzést ad a tanulásban jeleskedő fia­taloknak. Olyan lehetőségek ezek, amelyekkel élni a mun­kásosztály gyermekeinek po­litikai feladata is. A közép­iskolák közül elsősorban a gimnáziumok hivatottak a felsőfokú tanulás megalapo­zására. Az ezekben létesített nyelvi és természettudomá­nyi tagozatos osztályok vár­ják a jó képességű tanulók jelentkezését. A Pályavá­lasztási füzet iskolánként tartalmazza, hol, milyen ta­gozat létezik. A jó szakmai vezetés és felszereltség mel­lett itt gazdag tudástöbbletet nyerhetnek a rátermett, igyekvő tanulók. KORKOS JENŐNÉ I. ker. tanulmányi felügy. Az első szerelemhez hűen Mizerák István fotókiállítása — Alaposan elraktak ti­zennyolc éve, amikor csere­bere alapon szereztem fény­képezőgépet egy ezüstláncért. De megtarthattam a gépet, mert a szüleim végül is ki­fizették. Azóta fényképezek. Nemcsak Mizerák Istvánt, az Ózdi Kohászati Üzemek Tájékoztatási és Propaganda Irodájának fotósát próbálták ilyen­ cserékért jobb belátás­ra bírni gyermekkorában Mindannyian így szereztük meg, amit leghőbben óhaj­tottunk. Legfeljebb nem ma­radtunk hűek a pillanatnyi szerelemhez. — Ki így, ki úgy fejezi ki magát arról, amit lát, amit a mindennapinál többnek érez az életben. Engem a kép, a fény, a mozgás fog meg. Két éve már volt kiállítá­sa. A munkáról, a városról, az ózdi emberekről vallottak képet. Az ózdi Kun Béla Művelődési Házban szomba­ton megnyílt kiállításának is ezek a fő témái. De fényké­pez mindent, ami felkelti fi­gyelmét. Látásmódja csak az övé, technikai megoldásai is újszerűek. — A Magyar Távirati Iro­da által három évvel ezelőtt meghirdetett versengésen több ezer pályázó közül első lettem. Eredményesen szere­peltek már képeim külföldi kiállításokon is. Fizetett munkám a fotózás, de igazán akkor örülök, ha magamnak, és — ne legyen szerénytelen­ség — mindenkinek fényké­pezek. ő az első ózdi, akinek a városban önálló fotókiállítá­sa van. Munkahelye és a he­lyi népművelési intézmények segítették. — Tudom, hogy saját ha­zájában nehezen próféta az ember. Nem is akarok az lenni, de most örülök. Itt sok embernek mutatkozhatom be, a kiállítás anyagát pedig Salgótarjánban, Diósgyőrben, Pesten és Dunaújvárosban is várják. Miskolcon is szívesen néz­zük majd meg gazdag mű­vészi fantáziára, jó szemre, fürge ügyességre valló, 48 képből álló kiállítását. m. m. + Munkásportré Mizerák István felvétele A Miskolci Szimfonikus hangversenye A naptári év első zenekari estjén szépszámú hallgatóság fogadta a Miskolci Szimfoni­kus Zenekar produkcióját. A vonzó összeállítású program mellett — Beethoven: Ház­avatás nyitány, Vivaldi: Gi­tárverseny; Szendrei Karper László közreműködésével. Brahms: IV. szimfónia — az olasz karmester vendégsze­replése emlékezetes hangver­senyélményt ígért. S a közönség ezúttal sem csalódott; Riccardo Matiban délies temperamentumú, ha­tározott stíluskészséggel ren­delkező karmestert ismerhet­tünk meg. Lendületes dirigá­lását romantikus átéltség jel­lemezte, s így maradékta­lanul érvényre juttatta a Brahms-szimfóniáról vallott színes elképzelését. Muti iga­zi zenészegyéniség, alkalmaz­kodott a zenekar létszámá­hoz, felkészültségéhez. Bár néhol szívesebben hallottunk volna megnyugtatóbb, vissza­fogottabb értelmezést is (a nyitó tétel egyes részeiben, az Andante tételben), kárpó­tolt érte az önmagában is re­mekbe sikerült Scherzo, tétel önfeledt jókedve és általában az egész mű egységes, kon­centrált előadása. A Miskolci Szimfonikus Ze­nekar apróbb pontatlanságok­tól eltekintve, feladata ma­gaslatán állt és fegyelmezet­ten, lelkesen követte karmes­terét. Vivaldi Gitárversenyének szólistája a klasszikus gitár­­­művészet nagy hírű egyénisé­ge, Szendrei Karper László volt. A művész közismert erényei legelőnyösebben a lassú tételben mutatkoztak meg, a szélső tételekben a vé­kony gitárhangzást a kis lét­számú vonóskar is fedte. Szendrei Karper László ki­művelt kézügyessége nagy­szerűen érvényesült, a közön­ség lelkes tetszésnyilvánításá­ra ráadásként eljátszott Tar­­rega, Alhambra és Villa- Lobos etűdjének előadásában. BARTA PÉTER Zenekar Keres Emil előadóestje Ma délután 6 órakor a Gár­donyi Géza Művelődési Ház Pódium-sorozatának kereté­ben Keres Emil látogat vá­rosunkba. A Thália Színház művésze ismertebb szerepei­ből és legkedvesebb versei­ből állította össze előadó­estjének műsorát. BŰNÖSNEK TALÁLTA A BANDAVEZÉRT A Los Angeles-i esküdt­szék bűnösnek találta Char­les Manson bandavezért, va­lamint két társát: Susan At­­kinst és Patricia Kernwin­­kelt Sharon Tate-nak és hat másik személynek előre megfontolt, szándékos meg­gyilkolásában. Csütörtökön mondanak ítéletet, halál vagy életfogytiglan vár rá­juk. PÉNZHAMISÍTÓ BANDÁT LEPLEZTEK LE A kaliforniai Palm Springs­­ben pénzhamisító bandát lep­leztek le. Kétmillió dollár névértékű, 100 dolláros bank­jegyeket foglalt le és három embert tartóztatott le az amerikai titkosszolgálat egyik osztaga. GYERMEKHALÁL Harmincegy gyermek ful­ladt a vízbe Kelet-Jáván, amikor leszakadt a Sarpau folyó egy elhanyagolt álla­potban levő régi hídja. A hí­don a katasztrófa pillanatá­ban ötven iskolás tartózko­dott. LÖVÖLDÖZÉS Zavargások robbantak ki az ankarai egyetem politikai fakultásának egy diákszálló­jánál. Az egyetemisták és a rendőrség is tűzfegyvereket használt. Nyolcan megsebe­sültek. Több tucat diákot őrizetbe vettek. ÉTELMÉRGEZÉS Pásztón az egyik lakásban holtan találták Kiss István­ná, 47 éves takarítónőt, Kiss László 21 éves gépkocsiveze­tőt. Kiss Irén életben ma­radt. Az első orvosi vizsgá­latok szerint valószínűleg ételmérgezés történt. SZERENCSÉTLENSÉG Az Andokban lezuhant egy venezuelai repülőgép, ame­lyen 43 utas és négytagú sze­mélyzet tartózkodott. A gé­pen utazók nagy többsége életét vesztette. ELÜTÖTTE Ábrahámhegy községben Hartmann Aladárné 38 éves tapolcai lakos, férje személy­­gépkocsijával elütötte Héfer Józsefné 55 éves és Szele Fe­­rencné 47 éves tsz-tagot, akik kórházba szállítás köz­ben meghaltak. A baleset során a gépkocsi felborult, két utasa megsérült. Hart­­mannét a rendőrség őrizetbe vette.­ A LÉTRÁRÓL LEESETT A Szolnoki Cukorgyárban Hajnács István 41 éves gyári munkás egy 2x4 méteres de­rítő belső faláról a megkö­vesedett iszapot takarította le, miközben a létráról le­esett és olyan súlyosan meg­sérült, hogy meghalt. FELHŐSZAKADÁS A napok óta tartó felhő­­szakadás, 39 halálos áldozatot követelt Indonéziában. Egy megáradt folyó elsodort egy autóbuszt, amelyen 35 isko­lásgyermek utazott. SZÉLVIHAR PUSZTÍTOTT Óránként 120 kilométer se­bességű szélvihar söpört vé­gig az Atlanti-óceán partján fekvő franciaországi La Ro­chelle városán. Többen éle­tüket vesztették, a természe­ti csapásnak sok sebesültje van.

Next