Déli Hírlap, 1973. november (5. évfolyam, 257-281. szám)
1973-11-22 / 274. szám
Most már csak 10 másodperc! NDK— Magyarország 1:0 ( 1: 0) Tegnap este 6565 fizető néző volt a Népstadionban, s összesen sem lehettek 8— 9 ezernél többen! Szívesen magyaráznám a hideggel ezt a megdöbbentően alacsony nézőszámot, de... De hétfőn este is hideg volt, s a Fradi jégkorong (!) BEK- mérkőzésén 11 ezren voltak! (Igaz, azt nem közvetítette a tévé!). A magyar csapat a már ismertetett összeállításban kezdett — egyesek szerint „tartalékosan” (?) —, a németeknél viszont nem játszott két klasszis (megengedhették maguknak!), Frenzel és Hafner. A válogatott labdarúgó-találkozón a következők szerepeltek. NDK: Blochwitz — Kurbjuweit, Bransch, Weise, Fritzsche — Lauck, Dörner — Tyll, P. Ducke, Sparwasser, Hoffmann. Magyarország: Rapp — Kolár, Harsányi, Bálint, Megyesi — Juhász, Kocsis, Somogyi — Fazekas (Szőke), Bene, Kozma (Nagy L.). Alig hangzott el az osztrák Bucek kezdést engedélyező sípszava. Kozma máris lövőhelyzetben volt, de Blochwitz védett, s Bene nem tudott „duplázni”... A 27. percben még volt egy kapufalövésünk is, Fazekas révén, s azután Lauck a jobbra mozduló Rapp mellett a bal alsó sarokba fejelte (a 35. percben) a mérkőzést eldöntő gólt. A második félidőben már nem is lőttünk kapura! Csapathoz taktikát? Természetesen volt még néhány, egyébként kiemelésre számot tartó, eseménye a találkozónak, de ezek leírása mind így végződött volna: „fejes, fölé!”, „... nincs ki fejeljen!”, „... nem tud lőni!”, „...gyengén gurít a kapura!”, „...a védők jól tömörülnek.” Mindezekre azonban nem érdemes sok szót vesztegetni, hiszen csak bosszúságunk fokozására alkalmasak, így tegnap esti jegyzeteimből csupán azokat a mondatokat rögzítettem, amelyeket az így végződött esetek után írtam fel. Szélsők nélkül, belül, túlkombinálva játszott a magyar támadósor egy rendkívül tömören védekező csapat ellen. A ritkábban felfutó ellenfél korszerű, kevés húzásból álló ellentámadásai mindig zavart okoztak. Pedig a védelmünk nem is volt olyan rossz! Minden bizonnyal lesznek olyanok, akik megkérdezik: miért éppen ezek a labdarúgók játszottak csapatunkban? Én nem nagyon merek kérdezni a kapitánytól, mert még engem is behívat, mint legutóbb azt az egyik megyei lapnál dolgozó kollégámmal tette, s akkor én is kénytelen lennék bevallani, hogy nincs edzői oklevelem... Annyit azért mégis megkockáztatnék — elismerve a változtatás szükségességét —, hogy megkérdezzem: nem lenne jobb egy korszerű taktikához, a mai követelményeknek jobban megfelelő stílus kialakításához keresni játékosokat, mint fordítva... Mert: egy „szürkébb” játékos is jobb átlagra képes, ha azt kell csinálnia, amit megszokott. Mert egy klasszis is játszhat rosszul, ha mást kell cs^nnálnia. (Példa volt erre Bálint korábbi balhátvédsága!) Sokszor hallottuk már: a fő felelősség a kluboké, hiszen a válogatott keret közös munkája idején már nincs idő arra, hogy megtanítsanak valakit játszani. De: nem kötelező beválogatni azokat, akiket nem tanítottak meg! Például azokat, akik egyik lábukat csak támaszkodásra használják! Itt volna az ideje! Más: lehet, hogy csalt a szemem, de időnként feltűnő volt, hogy a klubtárshoz pontosabban száll a labda, mint máshoz. Akad még egyéb is. Érdemes lenne például megmérni a válogatott jelöltek „reakcióképességi” idejét is. Néha szembeötlő volt, milyen későn kapcsolnak többen is. Az viszont már más jellegű hiba, hogy időnként azt sem tudták, kinek a legcélszerűbb odaállni a partdobást (!) elvégezni. Szívesen hivatkozunk a VB selejtezők rendszerének visszásságára: csak mi nem kaptunk ki a csoportban, s mégsem kerültünk be. (Viszont csak Máltát vertük meg!) A tegnapi játék azonban azt bizonyította: jobb is, hiszen semmi biztosítékát nem láttuk annak, hogy rövidesen mehetne ez még jobban is. Négy nap múlva lesz huszadik évfordulója a londoni hat-háromnak. Tegnap este mégsem ez, hanem Marseille jutott az eszembe. Pontosabban az, hogy az is elég régen volt már, és mégsem léptünk előre... Most már igazán itt volna az ideje, hogy az ott elszenvedett fiaskó óta oly sokszor elhangzott kívánság ne csak pusztába kiáltott szó legyen! Egyébként: az NDK valóban jobb volt! Dehát éppen ez a baj... HORVATH KALMAN Az eperjesi nemzetközi asztalitenisz-versenyen Molnár legyőzte Grolovát Minden év novemberében a duklai hősök emlékére, nagyszabású nemzetközi asztalitenisz-versenyt rendeznek Eperjesen. Az ez évi versenyen amit az elmúlt hét végén bonyolítottak le, rajthoz álltak a MEMTE asztaliteniszezői is. A MÉMTE-en kívül ott találtuk a mezőnyben az osztrák bajnokcsapatot, a többszörös csehszlovák válogatott Kolarovicssal megerősítve, valamint a lengyel első ligás Kraszno Kárpátja csapatát. A hazaiakat az extra és az I. ligában szereplő több neves játékos képviselte. Emelte a verseny színvonalát a világbajnoki ezüstérmes Grofova, valamint a többszörös válogatott Túrái részvétele. Elsőként a serdülők álltak asztalhoz, és már a kezdet szép MÉMTE-sikert hozott. Kriston jó játékkal szerezte meg az első helyet a másik miskolci fiatal, Gulyás előtt. A felnőtt számokban a legjobb négy közé a nőknél Molnár és Brilla, a férfiaknál Beleznay került. Meglepetés volt, hogy az osztrák színekben induló Kolarovics nem került a nyolc közé. Vasárnap délelőtt játszották le az elődöntőket, és a várakozásnak megfelelően az esélyesek kerültek a délutáni döntőbe. A női egyéniben a mezőny két kiemelkedő tudású játékosa Molnár és Grofova, a férfi egyéniben Beleznay, Túrás, a női párosban Molnár, Brilla— Grofova, Czibulková, a férfi párosban Beleznay, Dubéczi —Túrás, Korbei, a vegyespárosban pedig Beleznay, Molnár,Túrái, Grofova döntőre került sor. Molnár a nap legszebb mérkőzésén győzte le Grofovát és szerezte meg az első helyet. Brilla ebben a számban harmadik lett. Még egy első hely jutott a miskolci asztaliteniszezőknek, a Molnár, Brilla kettős hatalmas küzdelem után győzött a Grofova, Czibulková pár ellen. Túrás biztosan nyert Beleznay ellen, majd a Beleznay, Dubéczi kettős szinte már megnyert mérkőzést vesztett el Túráival és Korbellel szemben. Vegyespárosban is második lett a miskolci kettős, miután a Túrás, Grofová duó legyőzte Molnárt és Beleznayt. Kedvező mérleggel zárták az eperjesi versenyt a MÉMTE asztaliteniszezői. Hat számban álltak rajthoz, és valamennyiben döntőbe is kerültek. A mérleg három első, négy második és egy harmadik helyezés. Az egyéni versenyt megelőzően a szlovák második liga újonca a Slován Imuna ellen léptek asztalhoz a MÉMTE férfiversenyzői csapatmérkőzések keretében. Eredmények: MÉMTE—Slován Imuna 8:1 ifi. GY.: Kriston, Vincze 3—3, Gulyás 2. MÉMTE I.—Slován Imuna I. 7:2. Gy.: Egervári 3, Szabó, Dubéczi 2—2, MÉMTE II.— Slován Imuna II. 3:2 Gy.: Tálas 2. és a Tálas, Kriston * Első női futballbírónk Bizonyára kevesen tudják, hogy az első női labdarúgójátékvezető Németh Vilmosné, „civilben” rendőr volt és 1947-ben, az Ajtay—Fenyves —Vámos „szabálytudós-agytrösztje” előtt tett sikeres játékvezetői vizsgát. Némethnének elsőként a vizsgabiztosok gratuláltak kitűnő eredményéhez és a következő szavak kíséretében bocsátották a játékvezetők „rögös” útjára: — Meg vagyunk győződve arról, hogy önt — mint a gyengébb nem képviselőjét — nem verik meg a pályán. Némethné kapásból válaszolt: — Legfeljebb azt kiabálják majd be, hogy: Bíró néni, a mérkőzés után a kiskapuban megvárjuk! Foxi család (Balassa Ferenc {elvétet*} Jön a cukorkukorica A bábolnaiak — a 16, a hintómúzeum, a madárrezervátum után — kukoricamúzeumot rendeztek be. Fő látványossága a „kukoricaipar” kialakulását, fejledését dokumentáló anyag. Ismeretes, hogy a bábolnaiak dolgozták ki ennek a technológiailag és biológiailag leggyorsabban iparosítható növénynek a korszerű termelési rendszerét. Egy chicagói céggel együttműködve alakították ki a ma már CPS néven közismert rendszert, amelyben a hazai tapasztalatoknak és a világszerte ismert módszereknek a legjobb elemeit ötvözték egybe. Érdekesek a múzeumnak azok a vitrinjei, amelyekben bemutatják, miként válik a szegény nép egykor lenézett eledeléből, a kukoricából napjainkban ínyencfalat. A vitaminokkal és vassal dúsított kukoricapehelytől a kukoricakrém-csecsemőtápszerig, a kukoricaolajtól és a margarintól a különböző édes és sós teasüteményekig ugyanis több száz ételfajta készíthető belőle. A sokszínű üvegdoboz szomszédságában egy különleges kukoricacső áll: a cukorkukorica. Ez is a jövőt jelzi. Külföldön tudniillik biztató kísérletek folynak, amelyek azt ígérik: a kukorica cukortartalma oly mértékben növelhető, hogy végül „édességben” legyőzi a cukorrépát. A kolbászevés világrekordja A franciaországi Cayzenben Roger Pillonel 15 perc leforgása alatt 3 méter 23 centiméter hosszú kolbászt fogyasztott el Pillonel ezzel beállította az 1973-as év kolbászevési világrekordját. Visszavesszük régi televízióját! Cserélje be újra! ÁTVÉTELI ÁRAK: 1218 Ft-tól 1131 Ft-tól 2436 ft-tól 2436 Ft-tól 2436 Ft-tól 957 Ft-tól Favorit Sztár Olympia Minivizor Fortuna Orion tv-k Használt (üzemképes) tv-k átvételi helye: VIMELIX-szerviz (stadionnal szemben) BULGARFOLD, SZOLGALTATÓHAZ Munkanapokon 7—12 óráig (hétfő, szombat kivételével) 3393 Ft-ig 3480 Ft-ig 3480 Ft-ig 4002 Ft-ig 3480 Ft-ig 3915 Ft-ig Az utalványok beváltását, az OTP hitellevél ügyintézését A BORSODI IPARCIKK KISKERESKEDELMI VÁLLALAT 134. sz. boltja Miskolc, Herczeg F. u. 17. sz. 135. sz. boltja Miskolc, Széchenyi u. 56. sz. 137. sz. boltja Miskolc, Széchenyi u. 36. sz. 366. sz. boltja Miskolc, Kandó K. u. 13—15. sz. VÉGZI Vasmacska a bombán kereskedelmi hajó legénysége. Amikor indulni akartak, a horgonyt a matrózok csak a legnagyobb erőfeszítések árán tudták felhúzni. A vasmacska — mint később kiderült — iszapon és vízinövényeken kívül jókora bombán akadt fenn. Azonnal értesítették a kikötői hatóságokat és a katonai parancsnokságot. A hajóforgalom leállt, a legénység, a kapitány és az első tiszt kivételével elhagyta a fedélzetet. A bombát végül különleges mágneses daru segítségével emelték le, és hatástalanították. Szakértői vélemény szerint a gyújtószerkezet érintetlen volt. A veszedelmes fegyver 125 kilót nyomott, szétszerelése négy órát vett igénybe. Beteg fáraók A tudósok megállapították, hogy az óegyiptomi fáraók gyakran szenvedtek foggyökérhártya-gyulladásban, amely még ma is elterjedt betegség. Ezzel szemben a fáraók fogain a fogszuvasodásnak a legcsekélyebb nyomait sem vették észre. Ma viszont ez, a legelterjedtebb fogmegbetegedés a világon. Az amerikai és egyiptomi tudósok azt is kiderítették, hogy a XXI. dinasztia korában élt fáraók gyakran szenvedtek ízületi gyulladásban, érelmeszesedésben, és közülük nem egynek gerincferdülése volt. Izgalmas órákat élt át a hamburgi kikötőben állomásozó Jastamia nevű lengyel