Déli Hírlap, 1976. január (8. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-08 / 6. szám
A költségvetéstől a zöldségellátási" OCO Mit tehet egy állandó bizottság Sokat beszélünk manapság a tanácsi állandó bizottságok munkájáról. Nem véletlenül. Az élet bizonyította, hogy ezek a mikrotestületek komoly segítséget nyújtanak a tanácsok végrehajtó bizottságainak, s maguknak a tanácsoknak is. Közreműködésükkel a tanácsok vezető testületei számos olyan feladatot oldottak meg, amelyek az állandó bizottságok nélkül talán elsikkadtak volna a mindennapi munka tengerében. A városi tanács legutóbbi ülésén a gazdaságpolitikai állandó bizottságot számoltatta be eddig végzett munkájáról. Varga Zoltán, a bizottság elnöke mindjárt azzal kezdhette, hogy a 13 tagú bizottság tíz esetben vett részt olyan jelentés, tájékoztató, javaslat elkészítésében, amelyek közvetlen segítséget adtak a végrehajtó bizottságnak, a tanácsnak. Ezek döntő többsége a városfejlesztéshez, a városgazdálkodáshoz kapcsolódott. Ilyen fontos munkája volt többek között a bizottságnak a fejlesztési alap és költségvetés esetenkénti előzetes megvitatása, s a tanács V. ötéves tervének előkészítésében való részvétel. Vagy például: megvitatták a bizottság tagjai Miskolc V. ötéves tervi lakásépítési programját, külön ■ kitérve a munkáslakásépítés, a szanálások és a közművesítés helyzetére. Tárgyalta a bizottság emellett az V. ötéves tervi út- és hídfelújítási tervjavaslatot, a lakossági javítás-szolgáltatás helyzetét, a kereskedelmi vállalatok ellenőrzésének tapasztalatait, Miskolc közlekedési helyzetét, városunk zöldség- és gyümölcsellátottságának alakulását, a BÁÉV befejező szak- és szerelőipari kapacitásának mértékét, és sorolhatnánk tovább... A tanács a gazdaságpolitikai bizottság munkáját eredményesnek ítélte. NY. I. A gyümölcsfák koronája Az Ady Endre Művelődési Házban működő mezőgazdasági szakkör tagjai ma délután 6 órakor rendezik idei első összejövetelüket. Ezúttal a gyümölcstermesztésről, a gyümölcsfák hagyományos koronaformáiról hallhatnak előadást. Emberek a kirakatban A Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat időszakos kiállításait, kirakatait, és üzlethelyiségeinek dekorációit a 14 tagú Derkovits Gyula szocialista brigád tagjai készítik. Jelenleg a Széchenyi utcai volt bútorbolt helyiségében készülnek a barkácsfelszerelések bemutatójára. A kiállítás január 12-től tekinthető meg. A BIK dekoratőrcsoportja már számos kirakatrendező versenyen vett részt, ötleteiket, szakmai tudásukat nemegyszer jutalmazták különböző díjakkal. Képünkön: favázba ágyazott, homorúra hajtott farostlemezt burkolnak színes tapétával, és papírábrákkal díszítik, hogy ízléses környezetet kapjanak a kiállítandó barkácsfelszerelések. (Solymos László felvétele) Mártika, a kiskakas Egy tucatos egy estélyi Fehérgyarmatra Esküvői ruha méretre Farsang a jelmezkölcsönzőben A téma a földön? A téma ezúttal a naptárban hevert. Minden év elején, Vízkereszt után, farsang kezdetén szezon kezdődik a jelmezkölcsönző üzleteiben is. Kis büszkeséggel írom, hogy a miskolci kölcsönző vendégei legalább hat megyéből jönnek. Korcsok Pálné üzletvezetőhelyettes: — Az igazi nagy forgalom csak január második felében kezdődik, de ez most nem is baj: óriási, a tervezettnél is nagyobb forgalmunk volt decemberben. Közben fel kellett készülnünk a farsangra is. — A decemberi Mikulásé? — Igen, de rengeteg volt az esküvő is. A boltban most valóban alig van forgalom, de munkája azért mindenkinek akad. — Leltár és farsang. Hadd mondom el, hogy a teljes jelmezkészletünket felújítottuk, kitisztítottuk... — Ha egy négytagú család bejönne, akkor mit ajánlana? — Az édesapa lehet spanyol grand, az édesanya cigánylány, a kislány kedve szerint pillangó, virág, vagy éppen mesefigura. A kisfiú lehet indián, esetleg űrhajós. A felsorolás persze nem teljes. A fehérgyarmati Szabó Gyula a helyi táncegyüttesnek kért és kapott tizenhárom estélyi ruhát. — Rendszeres látogatók vagyunk. Most a helyi gimnázium szalagavatójára készültünk egy nyitótánccal. Máskor a népi táncosok miatt jövök. Közelebb ilyen kölcsönzés nincs. Hasonlót csak Pesten találni. Talán nem árulok el titkot, de Szabó Gyula egy tavaszi esküvőt is előkészített. A szolgáltatás, amelyben megegyeztek, lényegében még alig ismert: a kölcsönző, kiválasztott anyagból, méretre készít menyasszonyi ruhákat. Nyolc héttel az esküvő előtt kell bemenni. Hány helyre megy el az idei farsang alatt egy-egy kislány? A farsang hosszú, így hát sokra. — Ön mit keresett? — Estélyit. — Talált? — Mindig találok. — Hűséges természetű? — Mindenüvé ugyanazzal a partnerrel megyek, de más ruhában. A nők nem a partnernek öltöznek ... A kölcsönzés (erre a bolt dolgozói figyelmeztettek) diszkréciót követel. Szeghő Mártika viszont szívesen nyilatkozott: — Most éppen kakas vagyok ... Milyen lesz az idei farsang? Mártika kakasa csípje meg, én remélem, hogy nagyon vidám. B. G. * Mártikának tetszik a szokatlan jelmez (Kerényi László felvétele) Barcelonától Bécsig Útiélményeiről számol be az Ady Endre Művelődési Ház vargahegyi ifjúsági klubjának mai rendezvényén Nyitrai Előd. A Barcelonától Bécsig című élménybeszámolót diaképek vetítésével illusztrálja. Pótszilveszter A fiatalok közül is bizonyára sokan voltak, akik a szilvesztert munkával töltötték. Rájuk gondoltak a Gárdonyi Géza Művelődési Ház vezetői, amikor megszervezték a pótszilvesztert. Ma délután 6 órától zenés, táncos rendezvényen még egyszer „elbúcsúztatják” az óévet mindazok, akiknek december 31-én, a mulatságra nem volt lehetőségük. Vérölníiy A Lenin Kohászati Művek égésveszélyes munkahelyein dolgozóknak védőruhaként lángmentesített öltönyöket adnak. A védőruhából mindenki kettőt kap, hogy amíg az egyiket javítják, tisztítják, a másik rendelkezésére álljon. A lángmentesített öltönyök tisztítását, javítását — és természetesen a beszerzését is — a kohászat vállalja. Legyen valóban szigorú! Évekkel ezelőtt láttam egy színpadi jelenetet. A gyárban véget ért a műszak, nyílt a kapu, hazafelé igyekezett a személyzet a következő sorrendben: igazgató, igazgatóhelyettesek, főmérnök, főkönyvelő, osztályvezetők, ellenőrök, titkárnő, gépírónők és végül egy személyben — a munkásosztály. A jelenet azt illusztrálta: nagy a termelést kiszolgáló létszám, kevés a termelő. Ilyen körülmények között csak termelgetni lehet. Oka volt annak, nagyon is komoly oka, hogy a Minisztertanács 1974-ben foglalkozott az alkalmazotti létszámgazdálkodással. Határozatában felhívta a figyelmet a fölösleges munkák, munkakörök megszüntetésére, a jobb munkaszervezésre, az ésszerű létszámgazdálkodásra. A döntéssel mindenki egyetértett. És mégis, minden maradt a régiben. A gazdálkodásnak szigorú törvényei vannak. Nyersanyag, pénzeszközök, technológia, tervezés, gyártmánystruktúra, fejlesztés — és így tovább — nem divatos fogalmak, hanem a szocialista népgazdálkodás összetevői s ha közülük valamelyik is sántít, a gazdasági alaptörvények máris vészjeleket adnak. Eme összetevők közé tartozik az ésszerű létszámgazdálkodás is. Tudtuk, s mégis hányaveti módon kezeltük. Ezért kényszerült rá a kormány, hogy felhatalmazza a munkaügyi és a pénzügyminisztert: rendeljék el az igazgatási és az adminisztratív létszámstopot. A rendelet az új esztendővel életbe lépett. A jogszabály az igazgatási szerveknél teljes létszámfelvételi zárlatot rendelt el, a vállalatoknak, szövetkezeteknek, költségvetési intézményeknek pedig az adminisztratív ügyviteli dolgozók felvételét tiltja meg. (A rendelet részletesen ismerteti az érintett munkakörök listáját.) Mi várható a két miniszter együttes rendeletétől? Csak az, amit eddig is vártunk: felesleges kiadások csökkenését. Számítgatások nélkül is milliárdokat emlegethetünk. Persze, a dolog nem ilyen egyszerű, sok-sok kihatása lehet a rendeletnek, ha betartják. S éppen ez a lényeg: be kell tartani, nincs kibúvó, nincs kijátszás! A munkahelyi vezetők szigorú felelősségre vonását helyezi kilátásba a rendelet, ha megsértik azt. Lehet-e kisebb — vagy stagnáló — létszámmal ugyanazt a munkát elvégezni? Nem. Éppen arról van szó, hogy az eddiginél többet és jobbat! Mindmáig ebben volt az ellentmondás: a hetvenes évek elején az alkalmazottak létszáma kétszer, háromszor olyan gyorsan nőtt, mint a munkásoké; ugyanakkor a munkáslétszám — tehát azoké, akik a nemzeti jövedelmet termelik — stagnált, illetve csökkent. Évek óta kesergünk amiatt, hogy az alapvető szakmákban nincs utánpótlás. Annál több a revizor, a statisztikus, az anyaggazdálkodó, az üzletszerző, a számlázó, az utókalkulátor, az iktató, a gépíró. Igen, például a gépíró. Sok és mégis hiány„cikk”. De hiszen ez paradoxon. A felszínen. A felszín alatt lapul a jól ismert főbűnös: a bürokrácia, az indokolatlanul sok papírmunka, az irodista-szellem, az akták agyondédelgetése. Nemrégiben azt mondta egy tanácsi dolgozó: egy ajtó választja el osztályunkat a másiktól, mégis hónapokig kell várnunk egymás aktáira, hogy végezhessük munkánkat. S a vízbe dobott kő karikái gyűrűznek tovább, egyik rossz húzza maga után a többit. Miért duzzadt meg egyes munkaterületeken a létszám? Mert rossz a munka szervezettsége. Hatan csinálják azt, amire a fele is képes volna. A termelő munkahelyeken meg feleannyian azt, amihez kétszer annyi kellene. Ezt tudomásul vesszük és sóhajtozunk, amott meg bujtatjuk a létszámot, vagyis nem az eredeti besorolásban foglalkoztatjuk. Ez így csakugyan nem mehet tovább. Nyilvánvalóan nem arról van szó, hogy a rendelet nyomán „tizedeljük meg’’ az adminisztratív ügyviteli létszámot. A stop azt jelenti, hogy tovább nem nőhet. S azt, hogy ha egy ilyen munkahely megüresedik — bármilyen okból! — új dolgozóval nem tölthető be. Ez afféle lassú és természetes amortizáció. A rendelkezés végeredményben nemcsak a fölösleges létszám csökkentését célozza, hanem azt, hogy a fölösleges munka szűnjék meg, az a munkakör, amely csak kiadással jár, haszon nélkül. A létszámfelvételi zárlat arra kényszeríti a munkahelyi vezetőket, hogy jobban tervezzenek, okosabban szervezzenek, úgy gazdálkodjanak, hogy részben olcsóbbá váljék a termelés, másrészt pedig ne kreáljanak olyan lehetőségeket, amelyek valóban fontos területről vonják el a munkaerőt. A munkaerővel éppúgy, mint az anyaggal, az energiával, a pénzzel, az idővel takarékoskodni kell. Az a cikk elején említett színpadi jelenet jól érzékelteti, hogy miért. Csak azt az egyetlen vállalatot tessék egy egész országgá bővíteni s mindjárt világos lesz a kép. Meg a rendelet, amely a végrehajtásban legyen valóban szigorú! CSALA LÁSZLÓ Pályázat bányászBataloknak A KISZ közelgő IX. kongresszusa tiszteletére a Borsodi Szénbányák Vállalat Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsa pályázatot hirdet. A témaköröknek az V. ötéves terv első éve fő feladataihoz, a hatékonyság, a gazdaságos munka lehetőségeinek feltárásához kell igazodniuk. A dolgozatokat amelyeknek 1976. május 1-ig kell beérkezniük , szakemberekből álló zsűri bírálja majd el; a legjobbakat a vállalat jutalmazza. Sportolásra alkalmas a bánházi hővízés villanyfényben ja a téli sport szerelmeseit. Örömhír, hogy a 3. számú sípályán befejeződött a világítás szerelése, s szombaton először gyújtják meg a villanyt ezen a szakaszon. Ez alkalomból este 8 óráig térítésmentesen lehet majd használni a pálya sífelvonóját is. A jövőben szerdai és szombati napokon — a felvonóhasználati díj térítése mellett — esti sízési lehetőséget is biztosít a Bánkút Sí Club. Ha van rá igény, természetesen más napokon is bekapcsolják az esti világítást. A bánkúti síparadicsom valamennyi lesiklópályáján sportolásra alkalmas hó vár-