Déli Hírlap, 1985. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
1985-02-15 / 39. szám
testi-lelki harmóniában // nagyra Wojtilla Attiláné vezető óvónő, óvodai felügyelő vezette tegnap reggel Miskolcon, a Stadion utcai óvodában azt a bemutató testnevelés-foglalkozást, amelyet az óvodai egészségnevelési munkaközösség programja alapján rendeztek. " A 2-es számú nagycsoport tagjai — a körzet 19 óvodájának meghívott pedagógusai előtt — hajtották végre a gyakorlatokat, amelyek a fegyelem, a figyelem, az üdvesség és az erő fejlesztését, a megfigyelőképesség és a versengési kedv fokozását és a szabálytudat kialakítását célozták. Gördülékenyen, vidáman, s meglepően fegyelmezetten pergett a félórás óra”, látszott a kicsiken, hogy élvezik, amit csinálnak. — Éppen ez a fő célunk —, mondta a bemutató után Phuk Tivadarné, a munkaközösség vezetője —, hogy beléjük oltsuk a testmozgás iránti szeretetet. Két éve alakult munkaközösségünk fáradozásának eredményeként már teljesen áthatja óvodáink munkáját az egészséges életmódra nevelés. Nemcsak a testedzés, hanem a tisztálkodás, étkezés, ruházkodás és a szabadidő helyes eltöltése terén is hasznos szokásrendszerek kialakítására törekszünk. Az ő életkorukban megszilárdult jó szokások az egész életüket végigkísérik, s feltehetően így nevelik majd saját gyermekeiket is. A derűs, nyugodt légkörben, testilelki egyensúlyban élő gyerekek még szüleik helyteleníthető szokásaira is befolyással lehetnek. K. A. G. — Hopp, megfogtalak! A kalapos „vadász” elkapta a kicsi nyulat !é Ez a nyuszi még idejében visszaszaladt a házba. Ez biztos menedék a vadász elől. (Kiss József felvételei) FIGYELEM! A legmodernebb technikával, rövid határidőre, kifogástalan minőségben másolást sokszorosítást A3, A4, B4, B5 (kicsinyítés) méretekben vállalunk Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda Miskolc, Szemere Bertalan u. 17. Telefon: 17-445 16-663 A vasút lelke ...lakik Valahogy így kell elképzelni a MÁV Biztosítóberendezések Fenntartási Főnökségén dolgozók munkáját: robog egy autó, nyitott motorháza alatt pedig a teljes üzemmel működő szerkezetet javítja a szerelő. Másikuk pedig éppen az útburkolatot erősítgeti, ügyelve rá, nehogy akadályozza a forgalmat. Ilyesformán próbálta a plasztikus példázaton keresztül megismertetni a miskolci BFF brigádjainak sajátos feladatát Mészáros Ferenc, a főnökség vezetője. Az meg már közhely, hogy az automata vezérlésű, dominórendszerű (számítógépes, monitoros) biztosító technika tulajdonképpen a lelke a korszerű vasútnak. Üzembiztonságukat pedig a BFF- eseknek kell szavatolni, s természetesen úgy, hogy közben a vonatok futhassanak. Hát ennyit erről mindenképpen illik elmondani, ha a főnökség brigádvezetői tanácsának üléséről szólunk, amelyen ráadásul mindannyiunkat érzékenyen érintő volt a téma: a múlt évi eredmények alapján kiválogatni a legjobbakat. ■ ■ Valamennyien együtt voltak ezen a tanácskozáson, amelyen harmincnyolc brigád erkölcsi és anyagi elismerésének mértékéről döntöttek, a legteljesebb demokratizmus alapján, szavazással. Hogy nagyon alaposan előkészítették ezt a döntést, arra utalt a főnökség szbtitkárának, Rózsa Sándornak a tájékoztatója: tizenegy tagú bizottság mérte fel — számítógép segítségével — a főnökség 38 brigádjának múlt esztendei teljesítményét. Precíz részletességgel munkálták ki az eredményt. Valamiféle ,,tarifa”-rendszerben rangsoroltak, -tól -ig pontszámmal jutalmazták a vállalások részeredményeit. Meghatározták, hogy mennyit ér az adott brigád kollektív vállalásának teljesítése. Mennyit ér a brigádon belül a kiemelkedő egyéni eredmény. A társadalmi munka, a véradás, vagy éppen , a tagok továbbképzésben való részvétele. Meghatározták a mínuszokat is; azt, hogy történetesen hány pontot vonnak le mondjuk munkafegyelemsértésekért. A jegyzettömb és a golyóstoll egyik brigádvezető kezéből sem hiányzott, míg az értékelőbizottság „eredményhirdetése” tartott. Nem titok, az első hét helyezett a százon felüli pontszámot elért brigádok közül került ki. Igaz, a különbség közöttük sem volt számottevő , hiszen 107 pontos „holtversenyben” végzett a Bláthy Ottó, a Gagarin és a Széchenyi brigád, s két-három ponttal maradt mögöttük a Ságvári, az Asztalos, a Puskás és a Május 1. együttese, a tét mégis jelentős volt. Ezért mérlegelni kellett, melyik csapat szolgált rá jobban a MÁV Kiváló Brigád címére, kiket javasolnak a főnökség kiválóinak, s kik legyenek az élen járó címmel kitüntetettek. Ezzel pedig pénz jár, s ráadásul fejenként ezer forintot jelenthet a különbözet. A ,,zsűrizés” a BFF-en szigorú. Még élénken emlékeznek arra a pár éve megesett históriára, amikor az egyik szocialista brigád éppen a naplójukba beragasztott fénykép „árulkodása” miatt esett ki a versenyből. Az ominózus fotó azt a pillanatot volt hivatott megörökíteni, amikoris a brigád éppen baráti összejövetel címén ,,lazított”. Csakhogy a felvételre rákerült az óra, amely tanúsította: még nem telt le a műszak, amikor a csapat már koccintott. ■ ■ Mindenesetre a múlt évi eredményeket ,,parádésnak” minősítette a brigádvezetők tanácsának első felszólalója, Kolencsik Béla. Orosz Tamás viszont „keserű pirulát” emlegetett, mármint azok nevében, akik nem kerültek be ebbe a „válogatottba”. S mert nem pár száz forintok ütik a legjobb együttesek tagjainak markát az új jutalmazási rendben, elhangzott a figyelemreméltó javaslat: év közben is értékelni kellene a brigádok teljesítményeit. Egyetértő helyeslés kísérte a javaslatot, aminthogy azt a megállapítást is: még sok tartalékkal számolhatnak a brigádmozgalomban, noha — mert volt „noha” is — úgy vélik, mozgalmuk ellen hatnak a gmk-k és egyéb mellékmunkák. Ama bizonyos tartalékot tehát éppen ott kellene megtalálni: kapjanak a brigádok a gmk-hoz hasonló esélyt, hogy bizonyíthassanak. Valamiképpen versenyképessé kellene tenni a gmk-kal is a szocialista brigádokat. (r) A tiszta, virágos Miskolcért A Hazafias Népfront városi bizottsága, a városi tanáccsal együttműködve, idén is kiemelt feladatként foglalkozik a településfejlesztő társadalmi munkaakciók szervezésével. Egyebek közt folytatják „A tiszta, virágos Miskolcért” mozgalmat és a fásítási akciót. Április 1. és október 31. között lakóterületi szemléket terveznek, melybe bevonják az adott terület országgyűlési képviselőjét és tanácstagjait is. Csöpögő tej, törődött kenyér Panaszok az ABC-re A boltok nevében az ABC azt jelenti: sokfélét kínálnak, legalábbis, amit a vevő keres. Így van-e ez? S mire panaszkodik leggyakrabban a vásárló? Őszinte választ kértünk kérdéseinkre két üzletben. Németh Sándorné, a Vörösmarty ABC vezetőhelyettese: — Üzletünkben a vásárlók részéről a legtöbb kifogás a kenyeret, a zsemlét éri. Az észrevételek egy része a pékáruk külalakjára vonatkozik: nem elég magas, esetleg nyomott, vagy törődött a kenyér. A minőséget érintő bírálatok között gyakori, hogy sületlen a vekni, s nem elég ropogós, hanem kissé szikkadt a zsemle. A tejtermékeket érintő kifogások szerencsére nem gyakoriak, körülbelül két hete fordult elő, hogy savanyú volt a kakaó, de aki visszahozta, annak ki tudtuk cserélni Fükő Dezső, a Pátria ABC vezetője: — Vásárlóink nagy része arról panaszkodik, hogy kicsi a kenyérválaszték. Nincs az igények szerinti mennyiségben házi jellegű, s alföldi barna kenyér. Erre csak azt tudjuk mondani: hozzánk sem mindig az érkezik, amit rendeltünk. A dolognak egyébként az is furcsasága, hogy hétközben többet kapunk belőlük, mint szombaton. A nálunk vásárolható áruk minőségére kevés a kifogás, igyekszünk betartani a szavatosságra vonatkozó előírásokat. Boltunkban kialakult gyakorlat, hogy bizonyos konzerveket még a szavatosság lejárta előtt leárazunk. Nagyon ritkán, de előfordul: a konzervről csak a felbontás után derül ki, hogy nem megfelelő a minősége. Ha visszahozza a vásárló, készségesen kicseréljük. Néhány termék csomagolásával gondunk van: a celofán könnyen szakad, s ugyanezt mondhatom el a tejeszacskókról Mostanában szinte állandóan mondogatják vásárlóink: kevés a savanyúság, nehéz téliszalámihoz jutni, nem tudunk választékot kínálni italáruból, s szegényes a mirelitkínálatunk is. Ez utóbbiból van ugyan zöldborsó és zöldbab, ám tök, gesztenyepüré, lecsónak való már lényegesen kevesebb. Pedig mi mindezt megrendeltük, csak hát nem szállítanak... B. A. Kutya egy világ... Érdekes, hogy a nagy hideget jellemző ízes szólásaink túlnyomó része a kutyával kapcsolatos, mert ugyebár ilyenkor az ebet lapáton hordják ki ugatni, s ha rekordokat dönt a fagy, sem így sem úgy nem verik ki a meleg szobából a hűséges házőrzőket. Sajnos, a vendéglők, a poharazók írott és íratlan házirendje mereven elzárkózik a négylábú vendégek jelenléte elől, s így hiába tombol kinn a tél, a kutyus csak az üvegen át nézheti, hogyan védekezik a gazdi a dermesztő hideg ellen. Kutya egy világ ez — így füstölöghetett magában ez a borkóstoló előtt ücsörgő fekete eb, amit fotósunk kapott lencsevégre. Szerencsére a hű házőrzőt príma bundával áldotta meg az anyatermészet, és őt az sem izgatja különösebben, ha valóban farkasordító a hideg. Már csak azért sem, mert ez a nemes ragadozó végül is csak egy távoli atyafi. (k—ó)