Déli Hírlap, 1994. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-05 / 207. szám

Az észak-magyarországi gázprogramban k győz, aki tud veszíteni Figyelmes vendéglátás Jubileumunk zárónapja a várfürdő Az észak-magyarországi gázprogrammal kapcsolato­san mostanság kiszivárgó hí­rek azt sejtetik, mintha va­lahol, valami gáz lenne. A legilletékesebbet is hiába kerestük napokon át ezen ügyben — csak áttételes üze­netet kaptunk tőle. Sőt, az egyik furcsa, nehezen érthe­tő, gáz­szagú ügybe kevere­dett érintett is megtiltotta a vele készült interjú közlé­sét... Mindezek pedig a kí­vülállót arra sarkallják, hogy teljes gázzal még és még mélyebbre ásson. Hiszen száz település 44 ezer, családját érintő, hatalmas pénzeket felemésztő, óriási beruházás­ról van szó. Itt senkinek sem lehet tévednie, sőt még hi­báznia sem... Ha ez mégis megtörténne, akkor milliárdok úsznának el hiába, s a programhoz ön­erőből, hitelekkel csatlakozó családok adósodnának el fe­leslegesen. Tehát óriási a fe­lelősség a döntéshozókon. Rajtuk, akiknek szeptember 30-ig választaniuk kell, kié legyen ez a munka? A 240 pályázó közül melyik az a cég, amely alkalmas arra, hogy bizalmat szavazzanak számára erre az óriási fel­adatra? S választani nem könnyű. Hiszen ilyenek is, olyanok is jelentkeztek erre a feladatra. (Állítólag még egy olyan cég is, amely ép­pen most próbál kimászni egy hasonló, be nem feje­zett munka bonyodalmaiból.) Megkerestük néhány, a gáz­programban érintett terület polgármesterét. Azokat, akik­nek önkormányzati hivatala alapító tagja a gáz­progra­mot felügyelő és a döntést meghozó ZAB Rt.-nek. Arra voltunk kíváncsiak — ter­mészetesen a bizonyos zárt­körű információk kiadhatat­­lanságának tiszteletben tar­tása mellett —, hogy vajon ők milyen szempontok alap­ján döntenek. Mit hallottak és hogyan véleményezik a számukra gyanússá, „gáz­­szagúvá” vált dolgokat. Vol­tak, akik készséggel nyilat­koztak. — Természetesen számom­ra az a legfontosabb, hogy a lakosságra minél kisebb terhek háruljanak — hang­súlyozta Laczkó Károly, Sá­toraljaújhely város polgár­­mestere.­­■ Hiszen a gáz­programban érintett csalá­doknak jelenleg jó ha öt (!) százaléka képes kölcsönök, hitelek nélkül beköttetni a gázt. Egy háztartásra a je­lenlegi kalkulációk szerint ötvenezer forint jut majd. S ez bizony, sokaknak nagy gondot jelent. Tehát érthető, hogy fontosnak tartom azt, hogy olyan cég nyerje el a munkát, amely pénzügyi szempontból is körültekintő­en jár el. Kíséreljen meg hi­teleket, esetleg kamatmentes, vagy nagyon alacsony kama­tozású kölcsönöket szerezni, vagy adni...­­Mindezek mel­lett ugyancsak fontosnak ér­zem azt, hogy a terület adottságaihoz is igazodjon a leendő kivitelező. Ezért tar­tom szükségesnek, hogy va­lamennyi pályamunkát lás­sam. A minősítéseket a nem­zetközi normáknak megfele­lően kell elvégezni, s ismer­nünk kell a vállalkozni szán­dékozók előéletét is ... A ki­vitelezésre valóban kétféle elképzelés volt. Az egyik az, hogy a száz települést hét részre osztva, hét külön, egymástól független vállalko­zóra bízzuk. A másik pedig, hogy egy rangos, megbízha­tó, komoly referenciákkal rendelkező generálkivitelező, megfelelő alvállalkozókkal végezze el a munkát. Ha le­het, úgy, hogy helyi munka­erőt vesz igénybe a legna­gyobb mértékben. Én, a ma­gam részéről ezt, az egészé­ben történő munkakiadást részesítem előnyben. Már csak a munka folyamatossá­ga, összefoghatósága érde­kében is, illetve a későbbi garanciákra is tekintettel. Il­letve a megfelelő lakossági támogatáshoz is tulajdonkép­pen egy jól prosperáló, biz­tos anyagi háttérrel rendel­kező cég szükségeltetik... S természetesen nem venném jó néven, ha mindezen köz­ben bizonyos, a gázprogram­ban valamilyen formában közreműködő szakértők elkö­telezettjei lennének valame­lyik pályázó cégnek — hall­hattuk Laczkó Károlytól. — Valóban nem könnyű egy ilyen döntést meghozni — mondotta Meskó Zoltán, Gönc polgármestere is. — Hozzám is eljutottak már olyan hírek, mely szerint akadnak érdekes összefonó­dások, elkötelezettségek eb­ben a programban. Hát igen, hiszen egy nagyszabású pro­­jectről van szó, s bizony ilyen esetekben előfordul­hatnak, hogy valakik hazar­­dírozással, etikátlansággal próbálnak tisztességtelen elő­nyökhöz jutni... Egyébként pontosan emiatt toltuk el a pályázat eredményhirdetését. Hiszen túl sok volt a szub­jektum az elbíráláskor. Úgy­hogy végül is Budapesten készült egy számítógépes program. Ennek segítségével tulajdonképpen objektíveb­ben, minden szempontot akár külön is nagyító alá véve lehetne dönteni. A döntési szempontokat,­­ az úgynevezett „pontozást”, a felkért szakértők készítették el. Az Önök által is emlí­tett félreérthető momentu­mok miatt most már kétsé­geim vannak az objektivi­tásról. Ugyanis, ha a pályá­zók és a pontrendszert ki­dolgozók között vannak, vagy lehetnek azonos sze­mélyek, vagy érdekeltségek, akkor másfajta módon kell a döntéseket előkészíteni. A magam részéről pedig azon cégeket tudom támogatni, akik az anyagi terheket csökkenteni tudják. Vagyis fővállalkozókat, akik komoly hazai és nemzetközi refe­renciákkal rendelkeznek. Mégpedig olyanokat, akik a munkánkat — megfelelően leinformált, de általuk, az ő szakmai és anyagi felelős­ségükkel szerződtetett — al­vállalkozók bevonásával vég­zik, koordinálva valamen­­­nyi helyszín munkálatait. S úgy, hogy lakossági és önkormányzati erőt kímél­nek. Lehet ezt tenni példá­ul különböző fizetési ked­vezményekkel, kötvénykibo­csátás és így tovább. A lé­nyeg, hogy a terhek minél jobban csökkenjenek. S mindemellett természetesen pontosan tartsák a határidő­ket is a kivitelezők... Vagy­is nagyon mérlegelve, oda­figyelve kell döntenünk. Hi­szen az árajánlatokban is akkora különbségek van­nak ... Vagyis summa summárum az eddigi vélemények alap­ján az nyer majd, aki tud veszíteni. Aki nemcsak a saját érdekeit nézve és ér­vényesítve, megfizethető áron, üzembiztos minőséget nyújt. Most már akkor csak keresni kell — ahogy az egyik illetékes mondta — a féltonnányi anyagban a leg­körültekintőbben megterve­zett megoldást. * Természetesen a Bodrog Médiahajón is szóba került ez a kérdés. Úgy tűnik, hogy ebben a környezetben kissé nyitottabbaknak bizonyultak az általunk eddig elérhetet­len polgármesterek. Így pél­dául Magda Gábor, Szerencs város polgármestere, a ZAB. Rt. igazgatótanácsának elnö­ke is. Aki itt a lakosság fél­revezetésének tartotta azt, ami az utóbbi napokban lá­tott napvilágot a sajtóban. Sajnos nem derült ki, hogy konkrétan mire gondol a polgármester úr, hiszen mint a döntéshozó testület elnökét, számos alkalommal kerestük őt, de korántsem azért, hogy a leendő kivite­lezőről adjon információkat, hanem — mint az lapunk­ban is megjelent — a ten­derelbírálásról szerettük vol­na olvasóinkat tényszerűen, a legilletékesebbeket meg­kérdezve tájékoztatni. Pon­tosan azért, mert t­öbb, mint negyvenezer családot érintő programról van szó. Nem volt kánikula, de iga­zán kellemes, indiánnyári hangulatban töltöttük a Déli Hírlap születésnapi ünnep­ségsorozatának zárónapját, szombaton a diósgyőri Vár­fürdőben. Sokakat elijesztett a reg­geli kis zápor, de aki eljött, sem az időjárásban, sem a vendéglátásban nem csaló­dott. Ugyancsak ízlett az észak-csehországi Liberec melletti Vratislav-i sör, amit az ottani illetőségű Bartos Kft. jóvoltából kap­tak olvasóink a 25. születés­napunkra. S ezzel valójában egy kicsit nemzetközivé is vált a mi ünnepünk, s re­ménykedhetünk abban, hogy üzleti és sajtóbeli kapcsola­taink is erősödni fognak e találkozó által. A Bartos Kft. egyébként itt a Várfür­dőben azt is bemutatta, mi mindennel foglalkozik, ke­reskedik. Prospektusokból ismerhettük meg szép, mo­dern irodabútoraikat, s eh­hez használatos, saját gyár­tású fémszerkezeteiket. Azt már „élőben” mutatták be, hogy sokféle hasznosítási te­rülete van a hulladék fának, amiből játék és sporteszkö­zök készíthetők. A gyógyulni vágyók ide is eljöttek, mert Gyurcsok Jó­zsef természetgyógyász itt is fogadta őket, és reméljük, hogy legtöbbjüknek sikerült is enyhíteni a fájdalmán, a baján. Alighanem általáno­san használható tanácsa azoknak, akik ebben a vál­tozékony időben meghűléses betegségtől szenvednek: egy kis kínai balzsamot tegyenek forró vízbe, s avval inha­­láljana­k. A diósgyőri Várfürdőben az Első Miskolci Party Ser­vice vendégei voltunk, mi­vel a Déli Hírlap számaival léphettek be — egyébként ingyenesen — az olvasóink. Ez az a cég, amely a mos­tani nyári szezontól kezdve üzemelteti a strandot, és az ottani vendéglátásba is sok­sok újdonságot vezetett be, a fürdőzők nagy örömére. Mindennek családias jellegét mi is csak megerősíthetjük, hiszen ilyen kellemes, bará­ti hangulatban telt a szüle­tésnapunk zárónapja is. Laczkó Károly, Sátoraljaújhely polgármestere: „a legfontosabb szempont a lakosság terheinek csökkentése .. (Szobán Gabriella felvétele) Gyurcsok József „rendel” ... 4 Déli Dir­lan 1994. szeptember 5., hétfő Drágábban szolgáltat a távbeszélő Október elsejétől jelentő­sen emelkednek a szabad árkategóriába sorolt távbe­szélő-szolgáltatások díjai. A számcseréért az eddigi 100 helyett 500 forintot kell majd fizetni, az ébresztés havi díja 20 százalékkal lesz magasabb. A hívott költsé­gére történő R-beszélgetés esetében a különszolgáltatás díja 20 forintról 30-ra nő. Ha valaki távolsági­­ beszél­getésről kér külön adatszol­gáltatást, akkor 20 forint he­lyett 25-öt fizet. Az alap­szolgáltatások díja egyelőre változatlan marad. Felvételi a Szinvavölgyieknél A Szinvavölgyi Néptáncis­­­­kola várja a 6—12 év közöt­ti, a népi tánchoz kedvet ér­ző gyerekeket. Beiratkozni a­­ Bartók Béla Művelődési Házban lehet szombaton reg­gel 8 órától délután 2 óráig. Megalakul a Vidéki Újságírók Köre Keresi a helyét a MÚOSZ Megyei küldöttválasztás a balatonszéplaki tisztújító közgyűlésre A MÚOSZ választmánya május elején döntött, hogy az idén megtartja tisztújító közgyűlését szeptember 30. és október 2. között Balaton­­széplakon. Ezt megelőzendő — megyénként, városonként — küldötteket választanak. Megyénkben a küldöttvá­lasztó értekezletet szeptem­ber 2-án és 3-án tartották Tiszaújvárosban, a Tiszai Erőmű Rt. oktatási központ­jában. A Magyar Újságírók Or­szágos Szövetsége (MÚOSZ) Borsod-Abaúj-Zemplén Me­gyei Szervezetének négyéves munkájáról Fekete Béla me­gyei elnök számolt be, aki a MÚOSZ Országos Választ­mányának is a tagja. Elöl­járóban azt ecsetelte, hogy főleg az írott sajtó területén megyénkben átformálódott a tulajdonosi jogviszony. Az Észak-Magyarország osztrák­­ tulajdonba került, s a Déli Hírlap tulajdonjoga is meg­változott. Szinte valamennyi városban — elsősorban ön­­kormányzati támogatással — létrejöttek a helyi televíziós stúdiók. Ugyanakkor az öt­venes években alapított üze­mi lapok 1990 közepéig meg­szűntek, vagy gazdáit cserél­tek. Helyettük megjelentek a városi, térségi, illetve me­gyei kitekintésű hetilapok. A MÚOSZ megyei szerve­zete 134 újságírót tart nyil­ván, ám közülük tagdíjat eb­ben az esztendőben mind­össze 69-en fizettek. Ennek egyik fő oka abban keresen­dő, hogy a tagdíj kétezer fo­rint, de az 50 százalékos vas­úti kedvezményt elvették, a sajtó munkatársaitól. Ezért a MÚOSZ keresi helyét vál­tozó társadalmunkban. Vi­ták folynak arról, hogy tisz­tán érdekvédelmi szervvé váljon, miután a szakmai képviselet önmagában nem elegendő a problémák orvos­lására. A vidéki újságírók egyéb­ként is hátrányos helyzet­ben vannak fővárosi kollé­gáikkal szemben, ezt még a tanácskozáson jelen levő Bódi Ágnes, a MÚOSZ Or­szágos Elnökségének a tagja is elismerte. A megkülön­böztetés felszámolása érde­kében ezért a MÚOSZ me­gyei szervezete javasolta, hogy a balatonszéplaki tiszt­újító közgyűlésen vitassák meg és hagyják jóvá a Vidé­ki Újságírók Körének meg­alakulását. Ez az érdekkép­viseleti szerv sokkal inkább beleszólhatna a vidéken élő újságírók élet- és munkakö­rülményeinek alakításába. A tiszaújvárosi küldöttvá­lasztó értekezleten a résztve­vők megválasztották a me­gyei küldötteket Balaton­­széplakra. Eszerint Borsod- Abaúj-Zemplén megye új­ságíró társadalmát a követ­kezők képviselik a Balaton partján: Fekete Béla (az Itt­­hon Borsodi Szerkesztősége), Onodvári Miklós (nyugdí­jas), Soltész Rudolf (Miskolc Városi TV), Csontos László (Déli Hírlap) és Takács Ma­riann (Ózdi Maholnap). Pár­­küldött Lovas Lajos (nyug­díjas). ma—

Next