Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-01 / 225. szám

1911 október ! József tb. kanonok, esperes-plébános tart szentmisét. A nagymise körülbelül tizenkét órakor ér véget. Utána a püspök ismét a plébániára vonul, ahol fogadja a különféle küldöttsége­ket. A diszlakomát Szeged város a Kass­­vendéglőben adja a püspök és más hivatalo­sak tiszteletére délután két órakor. Délután négy órakor a rókusi iskola torna­termében ünnepséget rendez a szeged-rókusi templomépitő helyi bizottság. Este nyolc óra­kor a rókusi hivők rendeznek lakomát a Mó­dos-féle vendéglőben. DÉLMAG­Y­ARORSZÁG 5 Apagyilkossággal vádolt parasztnábob. •— A csanádapácai monstre-per tárgyalásának harmadik napja. — (Saját tudósítónktól.) Az apagyilkossággal vádolt csanádapácai parasztnábob ügyében a­­ tárgyalás harmadik napján sem történt lé­nyeges változás. A kihllgatott tanuk nagy­része érdekes, de lényegtelen vallomást tett. A legfontosabb tanúvallomás volt a vád szempontjából Harangozó Péter vallomása. Ez a tanú tizenkilenc éves fia a zsarolással vádolt Harangozó Ferencnek. Azt vallotta, hogy egy éjjel hallotta, amint Szabó Zalai Mihály biztatta az atyját apagyilkosságra. Feltűnt azonban, hogy atyját a legártatla­nabb szinben tüntette föl, mint aki nem akarta lelkére venni a gyilkosságot. Az eddigi tanúvallomásokból azonban az tűnik ki, hogy Szabó Zalai Mihály nem fog­lalkozott a gyilkosság gondolatával. Sőt a vádlott Harangozó Ferenc vallomása is sok tekintetben eltérő a fia vallomásától. A fiú mindenben tisztázni akarta az atyját, ami különben érthető is. Amikor Harangozó Fe­rencet szembesitették a fiával, ezt mondta: — Minden úgy van, ahogy a fiam mondta. A bíróság megeskette a tanút, ami ellen Huszár János dr védő semmiségi panaszt je­lentett be. Nagy izgalmat keltett özvegy Szabó Zalai Pálné, Szabó Zalai Antal édesanyjának meg­jelenése a tárgyalóteremben. Tipikus falusi öregasszony, folyton motyogott magában. Ahogy elhaladt a vádlottak mellett, elfordí­totta fejét. Egy asszony kísérte a terembe. A kihallgatására azonban nem került sor, mert élt a törvény adta jogával és nem vallott. A többi tanúvallomás nem volt perdöntő jelentőségű. A Szabó-család életére vonat­kozólag mondottak el egyet-mást, amiből ki­tűnt, hogy a legjobb egyetértésben éltek. Úgy a védő, mint az ügyész több esetben semmiségi panas­szal éltek. Vasárnap délelőtt is lesz tárgyalás, mert a törvény szerint az esküdtszéki tárgyalás megszakítása huszonnégy órán túl nem ter­jedhet. A szom­bati tárgyalásról ez a tudósítás szól. A monstre-bűnper tárgyalásának harma­dik napjáról részletes tudósításunk a kö­vetkező: A délelőtti tárgyalás. (Vallanak a vádlott asszony szülei.) A délelőtti tárgyaláson első tanú Baranyi György, Szabó Zalai Mihály­né atyja volt. — Van-e arról tudomása, hogy milyen kö­rülmények között halt meg Szabó Zalai An­tal? — Arról nem tudok. — Hogy került össze a maga leánya Szabó Zalai Mihál­lyal? — Az kérem, összehozott házasság volt. — Kinek az akarata volt az a házasság? — A­z öreg Szabóé. — Nem panaszkodott a leánya, hogy ros­­­szul bánt vele az apósa? — Nem panaszkodott soha. — Milyen embernek ismerte Szabó Zalai Antalt? — Szigorú, mogorva ember volt, nem igen szeretett barátkozni senkivel. Huszár János dr védő: Hol volt jobb dolga a leányának, az apai háznál vagy Szabóék­­nál? — Százszorta jobb dolga volt a Szabóék­­nál, mert ott nagyon sok cseléd is volt. — Panaszkodott-e magának Szabó Zalai Antal a fiára és a menyére? — Nem panaszkodott az soha. Zombory Jenő dz ügyész mellőzni kéri a tanú meghitek­etését, mert vallomását elfo­gultnak tartja. Védő kéri a tanú megesketé­­sét. A következő tanú Baranyai Györgyné Sza­bó Zalai Mihályné édesanyja volt. Elnök: Kiván-e nyilatkozni? Tanú: Igen. — Milyen sorban voltak maguk, amikor férjhez ment a leánya. — Száztiz hold földünk volt. — Dolgos természetű volt a leánya? — Igen, teheneket is fejt. Huszár János dr védő: Mondott-e maga olyasmit a leánynak, mikor meghalt az öreg Szabó, hogy „jól tettétek, hogy elföldeltétek, mert már nagyon lesoványodott.“ — Dehogy mondtam, hiszen jobb sora volt addig a leányomnak, amíg élt Szabó Zalai Antal. Ügyész ellenzi a tanú megesketését, mert szintén elfogultnak tartja. Védő kéri a tanú megesketését. A bíróság függőben tartja a megesketést. Molnár Ferenc volt a következő tanú. Sza­bó Zalai Antal házában dolgozott. Elnök: Ismerte közelebbről Szabó Zalai Antalt? Tanú: Igen. Nagyon jó embernek ismer­tem.­­— Nem tud arról, hogy civakodott volna a fiával meg a menyével? — Nem civakodtak azk soha. Huszár János dr védő: Szeretett-e iszo­gatni az öreg? , — Azt nem mondhatnám. Ha ivott, az csak a magáéból ivott. (Derütség.) Elnök: Ne tegyen ilyen megkülönbözteté­seket. Azt hiszi maga, hogy csak az iszogat, aki a korcsmában iszik? (Derültség.) A tanút megeskette a bíróság. (A falu jegyzője.) Faludi Károly csanádapácai községi jegyző kihallgatására került aztán a sor. Elnök: Tud-e arról, hogy Szabó Zalai An­talt megmérgezték? Tanú: Igen tudok. — Tapasztalatból? — Nem, csak hallomásból. — Milyen összeköttetésben állt Haran­gozó Ferenccel? — Homokot szállított a megbízásomból. — Kért előre pénzt Harangozó? — Igen, de nem adtam neki. Később azt mondta, hogy adjak neki váltóra, majd Szabó Zalai Mihály aláírja. — Adhatott pénzt váltóra? — A takarékpénztárból vettem föl rá pénzt. — Hogy történt aztán az, hogy nemcsak Harangozónak, hanem önnek is írt alá egy kilencszáz koronás váltót Szabó Zalai Mi­hály. — Szívességből tette. — Azelőtt is kapott tőle kölcsönt? — Nem. — Nem tapasztalta azt, hogy Harangozó nagyon igénybe veszi Szabó Zalai Mihályt? — Eleinte nem tűnt föl. A mult év októ­berében fölkereste Szabó Zalai Mihály s föl­olvasta Harangozó fenyegető levelét. Akkor tudtam meg a dolgot. — Mit szólt önnek akkor Szabó? — Tanácsot kért tőlem. Azt mondtam neki, hogy ha van valami a dologban ke­ressen föl egy jó ügyvédet, ha pedig ártat­lan jelentse föl azonnal a csendőrségen. — Mit felelt arra Szabó? — Azt mondta, beszéljen, amit akar Ha­rangozó, nem tart semmitől, mert ártatlan. — Nem tűnt az föl önnek, hogy e fenye­gető levél után is összeköttetésben állt Szabó Harangozóval, még váltót is akart vele alá­íratni? — Nem tűnt föl. — Miyen hirü ember a községben Haran­gozó? — Munkás ember, de szereti az ital. — Szabó Zalai Áll­ait milyen embernek is­merte? — Szigorú, zárkózott természetű ember volt. László Adolf dr biró: Olyan embernek is­meri ön Harangozót, aki képes lenne min­denre? — Ezt nem lehet mondani. Keresményé­ből tartotta el a nyolc tagú családját, a köz­ség is adott neki munkát. Huszár János dr védő: Miért írta önnek alá a kilencszáz koronás váltót Szabó Zalai Mihály? Elnök: Megtiltom, hogy erre feleljen. Már kétszer is elmondta, hogy szívességből tette. Védő: Bocsánatot kérek, de még mindig nem vagyunk tisztában a dologgal. Elnök: Én már tisztában vagyok. Huszár János dr az elnök ez intézkedése miatt semmiségi panaszt jelentett be. Szeless József dr védő: Mit tapasztalt ön az öreg Szabó halála után a Szabó házban? Kárörvendő volt a fia és a menye vagy meg­illető­dött? — Megilletődött. Huszár János dr védő: Mit mondott önnek Szabó, miért nem jelenti föl Harangozót a fenyegető levele miatt? —­­Azt mondta, hogy sajnálja a családját. A tanút megeskette a bíróság. Negyedórás szünet után Matula József csa­nádapácai vállalkozó kihallgatására került a sor. Elnök: Milyen összeköttetésben állt Ha­rangozóval? Tanú: Segédkezett a vállalkozásban. — Harangozó kért magától valamit? — Kocsit-lovat kért hitelbe. Azt mondta jó kezes-e Szabó Zalai Mihály? Annak tíz lo­vat is adok, mondtam. — Mióta ismeri Harangozót? — Három éve. — Milyen embernek ismeri. — Dolgos ember, de gyakran megfeledke­zik magáról és iszik. — Képesnek tartja valami bűncselekmény elkövetésére? — Ezt nem mondhatnám. — Nem tűnt fel magának, hogy milyen szoros összeköttetésben állt Szabó Zalai Mi­hály Harangozóval, hogy hitelt is adott neki? — Én nem tudom, mi volt közöttük. Ügyész: Alázatosan kérte Harangozó Szabó Mihályt, hogy írja alá a váltót vagy követelődző hangon? — Alázatosan kérte. Ehlök: (Harangozóhoz.) Amikor maga Matula jelenlétében félre­vonult Szabó Zalai Mihál­lyal, mit beszélt vele, mivel bírta arra, hogy a váltót aláírja? Harangozó: Kérleltem, hogy tekintse a csa­ládomat, nagy nyomorban élek. (Harangozó Péter, a koronatanú.) A tanú megesketése után Harangozó Péter Harangozó Ferenc fiának kihallgatása követ­kezett. Elnök: Akar-e vallani? Tanú: Igen. — Munkába járt Szabóékhoz? — Igen. — Hallott-e valami beszélgetést az atyja és Szabó Zala Mihály között?

Next