Délmagyarország, 1915. április (4. évfolyam, 78-102. szám)

1915-04-04 / 81. szám

ú bfiLMAGYARRORSZÁD. Szeg­ed, 1915, április 4. Nyugalom van a keleti hadszíntéren. Berlin, április 3. A nagy­­ főhadiszállás jelenti: A keleti arcvonalon nem történt je­lentősebb esemény. A legfőbb hadvezetőség. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Budapest, április 3. Délkelet-Galiciában csak tüzérh­arcok voltak. A Dnyeszter és a Pruth között állásaink előtt április elsején lefolyt sikeres harcok után nyugalom van. Höfer altábornagy, a vezérkari főnök h­elyettese. A KÁRPÁTI KÜZDELEM ELDÖNTÉS ELŐTT. Bécs, április 3. A­­ kárpáti csatákról Péter­­várott hivatalos jelentést adtak ki, amely ki­emeli, hogy az osztrák-magyar haderő tekin­télyes segédcsapatokat kapott. Az orosz had­­vezetőség egy félhivatalos közlés szerint a hadműveletek súlypontját most a Kárpátokba helyezte át, ahol a küzdelem eldöntés alatt áll. Hivatalos orosz jelentés­ szerint a Niemen alsó medrétől nyugatra váratlanul erős né­met támadások következtek be, amelyek még tartanak. A Russkoje S­ovó-ban ez a tudósítás fog­laltatik a Niemen és Visztula között folyamat­ban levő­­ hadműveletekről.­ A fronton a Nie­men és­ a Visztula között a h­elyzet i még telje­sen tisztázatlan és semmi jel sem mutat arra, mintha ott a németek általános visszavonu­lásra készülnének. A Riecs tudósítója ezt jelenti A Narev jobbpartján elterülő mocsaras vidéken elkese­redett ütközetek fejlődtek ki és mindkét rész­ről nagy erővel támadnak. A kis falvak na­ponta gazdát cserélnek. Az utcákon folyik az elszánt küzdelem, a csapatok a házakba von­szolják­ a géppuskáikat és az ablakokból lövöl­döznek. Még éjjel is véres szuronyharcok vannak. _________ OLASZ JELENTÉS BUKOVINAI SIKE­REINKRŐL. Bukeresbből jelentik a Corriera della Se­­rá-nak. A Pruth túlsó partján, Csernovictól északkeletre, valamint Sadagora környékén napok óta nagy vehemenciájú harcok vannak folyamatban. Az orosz erők nem igen képesek állásaikat megtartani az ádáz iramban előre­nyomuló osztrák-magyar csapatokkal szem­ben. Különösen a S­adagorától keletre eső ka­­raucei erdőkben és Baján táján, volt igen heves a küzdelem­, melyben az osztrák-magyar csapatok mozdulatait jól irányzott tüzérségi tűz támogatta. A monarchia csapatainak ak­cióját ht­almasan elősegíti az igen kedvezőre fordult időjárás. VESZTESÉGLISTA AZ OROSZ TISZTI­KARRÓL. Kopenhágából táviratozzák: Csak most vallják be hivatalosan P­étervár­ott azt a ka­tasztrofális vereséget, melyet az orosz had­sereg a Mazuri tavak mentén szenvedett.­­ Március 28-án jelent meg a legutolsó hivata­los tiszti veszteségi lajstrom, amely ezeknek az ütközeteknek elesett, megsebesült és fog­ságba került tisztjeiről számol be. A lajstrom a következő adatokat közli: Elesett 3 tábor­nok, 11 ezredes, illetőleg alezredes, 19 őrnagy 297 kapitány és 403 más csapattiszt. Megse­besült 10 tábornok, 32 ezredes és alezredes, 57 őrnagy, 381 százados és 1107 más tiszt. Az eltűntek, illetőleg a fogságba került tisztek kö­zött a hivatalos jegyzék tábornokot nem em­lít, holott régebbi jelentésekből tudvalevő, hogy kerek egy tucat orosz tábornok került a mazuri csatákban német hadifogságba. A veszteséglajstrom szerint fogságba került 10 ezredes, 28 őrnagy, 211 kapitány és 381 más csapattiszt, összesen tehát a Mazuri-tavak­­nál az orosz hadsereg 733 tisztje elesett 1587 megsebesült és 630 fogságba került, illetőleg eltűnt, vagyis tisztekben 2950 volt a veszte­ség. Hadműveletek a Dardanelláknál. A Daily Mail tenedesi tudósítója felké­rést­­e a Suffren fedélzetén Guetratte admirá­list, aki a Dardanellák eddigi, ostromában kezdettől fogva rész­t vett. Quetratte kijelen­tette a tudósí­tó előtt, hogy a Dardanellák os­tromának negyedik fázisa következik. Most el akarják távolítani azokat az aknákat, ame­lyek a Csanak erődei előtt elzárják az utat a szorosnak azon a részén, ahol a tenger a leg­keskenyebb és ahol a legborzasztóbb erődök vannak. Ha ezzel a munkával végeztek, akkor a Csanak három erődjének és a szemközti parton Ku­rd Balhr különböző erődeinek és ütegeinek ostroma következik és ha ezzel is készen lesznek, meg fogják támadni a Már­vány-tenger erődeit. — Pétervárról táviratoz­zák a Lokalanzeiger-nek kerülő úton. Az orosz fekete-tengeri flotta támadása a rossz időjárás miatt félbeszakadt, ide mihelyt ked­vezni fog az idő, a hadműveletek ismét meg­kezdődnek a Bősz,poros ellen. PASIcS KÉNYTELEN ENGEDNI A KAtONAI PÁRTNAK. Bécs, április 3. A Pasics és a trónörökös meg a szerb katonai párt­ között fennálló kon­fliktusról jelentik a Südslavische Korrespon­­denzneik. Pasics mindenképpen azon van, hogy Bulgáriának Szerbia területi engedmé­nyeket adjon. Erre akarta rábírni Pj­tnik ve­zérkari főnököt és a katonai pártot, Putnik azonban egy koronatanácson, amelyen Tru­­beczkoj orosz követ is részt vett, kijelentette, hogy már csak a hadsereg hangulata miatt sem lehet átengedni szerb területet Bulgáriá­nak. Úgy látszik, hogy Pasics kénytelen en­gedni a katonai pártnak. Erre vall az is, hogy a szerb lapok, még a félhivatalos Samouprava is, igen hevesen ír a bolgár követelések ellen. Épen, ezért Pau és Paget tábornok közvetítő­­akcióját, amely a macedón­ kérdés békés ren­dezését célozta, meghiúsultnak tartja. A néplélek kinyilatkoztatása.*) Irta: Prohászka Ottokár. Régen is voltak világ,mozgalmak; régen is megmozdultak s fel­keltek a népek s óriásit . erőfeszítéseket végeztek, küzdöttek a szabad­ságért, eszményekért és jólétért; de úgy lát­szik, mintha azok a népmozgalmiak régem is, meg a középkorban is inkább egyes nagy em­berhez fűződtek volna. Nem a tömeg, nem a nemzet s a társadalom lelke forrt azokban a mozgalmakban, hanem inkább egyes, nagy embereknek lelke áradt ki a tömegre; nem a tömeg lelke, lett nagy, hanem a nagyok lelke lett közös! Gondoljunk csak arra a nagy, békés nép­­mozgalom­ra, amely Assziszi Szent Ferenc nyomában indult meg. Azoknak a tünemény­­szerű­ frátereknek egyikét talimibene krónikája úgy írja le, hogy hosszú szakálla, örmény­­kámzsába, teveszőr,ruhába öltöztetett ember volt „con urna teribile trómba di raime“, ré­mes nézharsonával. Ezt a rémes harsonát m­eg is fújta a frate s ilyenkor valami misztikus pánik szállta meg a lelkeket, mely kisodorta őket a köznapi élet útjáról s ragadta uj vilá­gok felé. A modern né­pmoz­galom egés­zen­ más. (Ma nem egyes emberek hordozzák s indít­ják a népmozgalmiakat. Az egyes ember, ha még próféta is, kicsiny lett s helyette a né­­p­ Prohászka püspök l­egujabbiban, „A hálbloru lelke“ címen megjelent muimkájiából. Mailé ez a rész. peklelike, a fajok ösztöne, a nemizet, érzése a szerepvivő; a népek elementárisi hatalmas­ságai ébrednek fel s lépnek ki a küzdőtérre érdekeik, álmodozásaik, reményeik, inaik, megfeszü­léseik ösztöneivel, s erőivel. A moz­galmaknak nem invidiuális, hanem közösség s ennek folytán sokszor szétfolyó s megfog­hatatlan jellegük van. Olyanok, mint azok a hadseregek, ahol csukaszürkeségbe­n oszlanak szét százezrek. Ezekről a modern nemzetéb­­red­ésekről s faji harcokról is azt lehetne mondani, amit a Bruxellesbe bevonuló német hadseregről írt egy újság, hogy az voltaikép­pen olyan volt, mint valami szürke, elvonuló végtelen kísértet. Csupa szürke foltot lát­tunk, melyek beleolvadtak :a kövezet, a házak, falak, kirakatok színeibe. Hét­ órán át tartott az átvonulás zárt sorokban s úgy ihömpöly­­gött át Bruxellesen ez a hadsereg, mint vala­mi acélfolyam, szürkén és kísértetiesen. De ilyen most az is, ami iközszellem, nép­­óhaj, I közérzés s nemzeti lelkes­ülés néven szerepel; valami olyan megfoghatatlan, ránk boruló, személytelen hatalom. Olyan, mint a földrengés lökése, melyet mindenki­­ megérez, de megállítani azt senki sem képes; az megy és megy tovább, megy addig, míg kifogy ere­jéből s azután megint csend van­. Tudom­ ugyan, hogy sok harckeverő té­nyező szerepel manapság is, hogy az tüzeli a közvéleményt, szítja a harci kedvet s a fél­tékenységet; tudom hogy a tervek valósítá­sára egyesek intézik a harcra készülődést, ki­­diplom­atáznak a­ pénzpiacon milliókat, bolon­dítjá­k a közönséget, sajtóirodákat­ tartanak fenn, ha munkatársakat állítanak bele a­­ kan­yarodásba s a színtelen embereket s kormá­nyokat eltávolítják, félelmeket is izgalmakat használnak fel, amilyen, az angolok félszó volt a német betöréstől; de hát ez min­d kevés; ez mind csak egyes embereik cselekvése, mely csak kikezdi s megindítja az akciókat. Ez a szerep a csak a fűtő szerepe, aki a hasábok s a kőszéntorlaszok állá gyújt, — vagy azé, ki a torpedókat elindítja; de az igazi erőki­fejtés ezután következik, az abban a kigyul­ladó lángban, azokban a pattogó hasábokban, abban a robbanásban s tengerkavarodásban tör ki. A nagy történészelkn­ek lelke nem a dip­lomácia vagy a bank, az csak sütő, vagy tor­ped­ótöltögető, hanem a történelem, aktiv lelke az életösztön lázadása, mikor a nem­zet sírja szél­én látja magát, — a milliók szenvedélye és étvágya, — a nagy ellentállás ezredéves nemzeti életek ki­döntése ellen, — a nagy bi­­rokmatkelés a népek viharjával, mely ki alkarja dönteni azt, ami korhadt és pudvás s országo­kat hasogat fel uj nemzeti élet tavaszodása alá. Ami ilyenkor éled és feszül, ami erőkész­­let ilyenkor szivárog fel az öntudat alatti mélységekből, a fel nem­ használt élet raktá­raiból, ami lelkesül és ilyenkor gyulad ki s meghallja a harcba hívó szót s meglengeti legendás rajongással a zászlót, ami szeretet s gyűlölet, áldozatkészség s megértés ilyen­kor reszket meg a milliókban, az az aktív erő, mely történelmiét csinál, az a nemzet lelke, mely az egyest élteti de nem az övé, hanem

Next