Délmagyarország, 1915. május (4. évfolyam, 103-128. szám)

1915-05-29 / 127. szám

Szeged, 1915. május 29. ikerült volna, akkor a vár meg ma sem lenne a miénk. Nem akarok hizeregni, de m­on­dha­tom­, hogy március 15-étől fogva olyan erő­sen támadtuk a várat, mint az első ostrom idejében, sokan elestek közülünk és még­sem jutottunk el azokhoz az erőművekhez, me­lyeknél például ma engem elfogtatok. Azután tovább kérdeztem: Véditek-e a várat? Muszáj, — felelte, — mert Przemysl sok orosz vérbe került és annak nem szabad hiába kifolynia. Erős a vár? — Nyolcezren dolgoztunk április óta, de Isten nem segítette munkánkat. Hidat vertünk a Sanon és az ár­víz elvitte a hidat, szántottunk a mezőn és az fölrobbant alattunk. Az erődök nincsenek még készen, mert kevés volt a beton, de ha egy hónap múlva érnek ide a germánok és a magyarok (így mondta) akkor már a régi Przemysl állta volna írtjukat és a sok orosz vér nem folyt volna hiába... A szövetségesek veszte­ségei a Dardanelláknál. Genf, május 28. A „Daily News“ az an­golok veszteségét a legutóbbi napokban Gallipolinál 220­1 emberre becsüli. Az emlí­tett lap szerint a Dardanelláknál partraszállt szövetségesek szám­a hatvanezer. London, május 28. A Reuter-ü­gynökség jelenti, hogy a szövetségesek a Dardanellák­nál az első három napon nyolc-kilencezer embert vesztettek. HAT CSATAHAJÓ SÜLYEDT EL A DAR­DANELLÁKBAN. A Majestic elsülyeszté­se kapcsán érde­mes feljegyezni,­­hogy az angol-francia flot­tának a Dardanelláknál a torpedó­naszádo­kon, tengeralattjárókon és­ aknahalászi hajó­­kon kívül hány hadihajója, pusztult el. 1. Irresistible (15.250 tonnás, 4 darab 30 és feles, 12 darab 15, 16 darab 7.6 és 2 darab 4.7 cm.-es ágyú, 750 ember); 2. Ocean (13.150 tonnás, 4 darab 30.5, 12 darab 15, 10 darab 7.6, 6 darab 4.7 cm.-es ágyú, 750 ember); 3. Goliath (13.150 tonnás, 4 darab 30.5, 12 darab 15, 10 darab 7.6, 6 darab 4.7 cm.-es ágyú és 750 ember); 4. Triumph (12.000 tonnás, 4 darab 25.4, 14 darab 19, 14 darab 7.6 és 4 darab 5.7 cm-es ágyú, 700 ember); 5. Majestic (15.150 tonnás, 4 darab 30.5, 12 darab 15, 16 darab 7.6, 4 darab 4.7 cm-es ágyú, 757 ember) angol, továbbá 6. a Bouvet (12.000 tonnás, 2 darab 30.5, 2 darab 27.4, 8 darab 14, 8 darab 10, 14 darab 4.7 cm-es ágyú és 608 ember) francia csata­hajók. Ezzel a hat csatahajóval az ellenséges flották tehát 80.700 tonnát, 18 darab 30.5, 4 darab 27.4, 4 darab 25.4, 14 darab 19, 60 da­rab 12, 8 darab 14, 8 darab 8, 66 darab 7.6, 4 darab 5.7, 28 darab 4,7 cm-es gyorstüzelő ágyút és 4315 főnyi­­ legénységet vesztettek. Spanyolországnak Gibraltár kell. Madrid, május 28. A gibraltári kérdés a spanyol lapokban legutóbb heves agitáció tárgya. Vezető politikai körök meggyőződé­se szerint a kérdés sokáig nem lehet­­ függő­ben és Spanyolország nemzeti aspirációi szerint kell megoldani. DÉLMAG­Y­A­RORSZÁG 3 Az olasz hadvezetőség Egy svájci ezredes, aki hazájában mint elsőrangú szaktekintély számít s kinek írásai­ra egész Svájc figyel, írja a következő nagy­jelentőségű kritikát: Olaszországnak támadóan kell a háborút vezetnie, ha célját el akarja érni. Nem a fel­adatunk annak megvizsgálása, váljon Olasz­ország számára életfeltétel, vagy nemzeti szükségesség-e az, hogy a királyság számára meghódítsa az osztrák határterület olaszul beszélő lakosait és váljon az ország biztos­sága követeli-e, hogy Olaszország politikai határát egészen az Alpesek tarajáig és Dal­máciáig előretolja. Egyszerűen megállapítjuk, hogy ezek az olasz sajtóban kifejezett hadi­célok hódító hadjáratot, tehát támadást kí­vánnak. Mindabból, amit eddig észre lehetett venni, kiderül, hogy az olasz hadvezetőség a meghódítandó terület megtámadásával szán­dékozik feladatát megoldani. Az első pilla­natra ez világosnak és önként értetődőnek látszik. Németország, Ausztria és Magyaror­szág más helyeken annyira le vannak kötve, hogy kérdésesnek tűnik fel, vájjon a közép­ponti hatalmak képesek lesznek-e Venecia ellen és Tirol déli­­ részébe elegendő erős csa­patokat küldeni az olasz támadás elhárítá­sára. . '*!" De azért még­sem ilyen egyszerű a do­log. Mert még ha az olaszoknak sikerülne is azt a területet, melyre törekszenek, megszál­­laniok, ezzel még nem történt volna meg a meghódítás. A mieghódi­láshoz az ellenség akkora leverése szükséges, hogy kénytelen legyen Olaszország akaratát elismerni és a megszállott területek átengedésébe bele­egyezni. Olaszországnak, hogy ezt elérhesse, a szövetséges középponti hatalmakat le kell győznie. Azt a győzelmet azonban, amely Né­metországot, Ausztriát és Magyarországot engedésre kényszerítheti, sem Szonzónál, sem pedig Dél-Tirolban nem fogják kivívni. Több­ször rámutattunk már a nyugati harctér dön­tő jelentőségére. Ki fog ott győzni: Angolor­­szág-Franciaország, vagy Németország? Ez az a kérdés, amelynek megoldása el fogja dönteni Trient, Bozen és Trieszt birtokát is. Katonailag­­ döntően: az olasz támadás Németország és Ausztria és Magyarország ellen csak akkor hathat, ha az olaszok táma­dásukat Délnémetország vagy Bécs felé an­­­nyira előreviszik, hogy a középponti hatal­mak olyan erős csapatokat kénytelenek elle­nük sorakoztatni, hogy ennek következtében a hármas­ antant seregei nyugaton döntően megverhetik a németeket. A jövő meg fogja mutatni, vájjon elég erős-e erre Olaszország. Másik megoldás az lehetne, hogy Olaszor­szág csapatainak egy nagy részét a nyugati harctérre viszi és ott előidézi a döntést. Ed­dig semmiféle jel sem mutat arra, hogy erre határozták volna el magukat. Kevés kilátás van arra, hogy Olaszország ilyen megoldásra kapható legyen. Sőt inkább egyre erősödik az a benyomás, hogy Rómában ez idő szerint nem történnek olyan nagy elhatározások, a­melyek döntő befolyással lehetnének Európa alakulatára. Így tehát Olaszország előrelát­hatóan a maga aránylag kis céljait fogja kö­vetni. Sőt vannak jelek arra is, hogy erre a célra fölhasználja a középponti hatalmak el­len már hadban levő államok segítségét is. Mi igaz ebből és hogy vájjon csak pénzügyi támogatásról, vagy talán csapatszállításról is van-e szó, azt most még elegendő biztosa­sággal nem lehet megállapítani­. Ha igaz az, ami eddig az olasz csapat­­mozdulatokról ismeretessé vált, akkor Vene­­ciában és Dél-Tirol határán, valamint az ad­riai tengerparton erős csapatok gyülekeznek. Ebből még nem lehet biztosan következtetni az olasz hadvezetőség szándékára. És éppen ez a legkülönbözőbb híresztelésekre adott al­kalmat. A főtámadást állítóan­­ Dalmácián, Bosznián és Hercegovinán át fogják intézni, hogy a szerbekhez csatlakozva harcoljanak. Ez a vállakozás nagy hadsereggel olyan ren­geteg nehézséggel jár és a kilátás a sikerre aránytalan áldozat nélkül oly csekély, hogy az ez irányban való olasz főtámadást lehe­tetlennek tartjuk.­­A középponti hatalmak a kezdődő háborúban nem kívánhatnak maguk­nak jobbat, mint azt, hogy elsőbben az olasz szállítóhajók tegyék ki magukat a búvárhajók támadásának és azt, hogy azután az átszálí­­tot csapatokat vezessék keresztül olyan or­szágokon, amelyek csak kevés segítőforrás­­sal rendelkeznek, ezzel szemben azonban sok akadályt állítanak a csapatmozdulatok elé. Állították továbbá azt is, hogy az olasz hadsereg egy nagy részét a Dardanellák el­len való támadásra s török szigetek megszál­lására fogják felhasználni. Ez lehetséges. Ne­künk még ma is az a véleményünk, hogy a Dardanellák ellen való vállalkozásnak nem lehet döntő jelentősége. Az angolok és a fran­ciák számára természetesen nagyon nehéz, hogy most már a keleten való tekintélyük föl­áldozása nélkül vonuljanak vissza ettől a vál­lalkozástól, amelyet csekély eszközökkel és célszerűtlen módon kezdtek meg. Az eddig szenvedett anyagi veszteséget teljesen hasz­talannak kell tekinteni. A támadásnak, hogy jó vége lehessen, új eszközökre és új erőkre van szüksége. Bizonyára nem lehetetlen, hogy Olaszország vállalta az új eszközök és az új erők szolgáltatását, bár az Ausztria és Magyarország ellen irányuló olasz hadjárat elesik a Dardanellák ellen felhasznált hadi erőktől. A háború eldöntése végett Olaszország­nak a szárazföldön kell megtámadnia Ausz­triát. Ezt a támadást vagy kelet felé lehet in­tézni, tehát az Izoszon át, védekezve .Dél-Ti­rol ellen, vagy pedig Dél-Tirol ellen, de véde­kezve kelet felé, vagy egyidőben Dél-Tirol és kelet ellen. Bizonyos körülmények között ezzel egyidőben meg lehet kísérelni a partra­szállást Isztriában, de nem valószínű, hogy Olaszország az ellenséges behatásnak jobban ki fogja tenni a maga flottáját, mint ahogyan a többi tengerészet teszi. Mindenesetre az­on­­ban ez is csak mellékoperáció lenne. Az olasz hadsereg elég erős arra, hogy egyidőben megtámadhassa az egész osztrák határt. A legnehezebb munka kétségtelenül Dél-Tirol megtámadása lesz, amely a mostani megerő­sítés minden eszközével biztosítva van. Olasz­országnak azonban elég ideje volt arra, hogy erre a támadásra elkészüljön. Könnyebb a támadás az Izonzo területén, ahol eddig a határ nyitva volt és ahonnan a leggyorsab­ban lehet eljutni az olasz támadás legértéke­sebb céljához, Trieszthez. Az osztrák és ma­gyar had­vezetőség kétségtelenül fölhasznál­ta az elmúlt hónapokat arra, hogy ott megle­hetősen bőséges ideiglenes erősítéseket ké­szítsen, amelyeknek ellenálló ereje ebben a háborúban meglehetősen jelentékenynek bizo­nyult. Egészen könnyű tehát ott sem lesz a harc, amihez hozzájárul még az a veszede­lem, hogy a kelet ellen irányított csapatok nagyon­ veszedelmes helyzetbe jutnak, ha az osztrákoknak és mag­yaroknak meg néme­teknek sikerült Tirolból Velence irányába ke­­resztültörniök. Mindenkinek kötelessége hadikölcsönt jegyezni! támadó hadjáratot tervez. ■««■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK]a "'csillárok minden áremelés nélkül óriási választékban l­iláglíílt bmilliliklt a legolcsóbban eszközli FnnUlS Snung világításé vállalata, Kölcsey­­rUfiyU Cüllld „tca 4. Wagner-palota

Next