Délmagyarország, 1919. november (8. évfolyam, 235-259. szám)
1919-11-08 / 240. szám
Sí ELŐFIZETÉSI ÁRA: egész évre 96.— K félévre . 48— K negyedévre 24.— K egy hónapra 8.— K Egyes szám ára 40 fill. Vasárnapi szám ára 60 f. Szeged, 1919 »S’ Ára 40 fillér. 'S« VIII. évfolyam 240. szám. Szerkesztőség: KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM A szerkesztőség telefonja: 305. Kiadóhivatal: KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM A kiadóhivatal telefonja : 305. Szombat, november 8. Béke és munka. 11 Ellentétek, ki nem egyenlíthető, gyűlölettel szembe néző ellentétek választják el egymástól a magyar pártokat, amelyek úgy elszaporodtak, mint háborúban a pusztító járványok. Most is a csatatéren vagyunk még, de ma itt bent az ország területén. Szinte mindenki ellensége mindenkinek. Pedig a szörnyű széthúzásban olyan közös céljaink vannak, amiknek összeterelő ereje csodálatos, hogy legalább kis időre, egy rövid húsvéti fegyverszünetre, az isten békéjének néhány napjára nem egyesít bennünket. Az ellentét igaz, tömérdek. Vannak, akik csak nyomasztó lázálomnak tartják a lefolyt öt esztendőt, háborút, halottak százezreit, országok csonkulását, forradalmat, királyi koronák porbahullását s fölébredtek — harsogó csatakiáltással. Mert hogy őszerintük most kezdődik csak az igazi, a vidám huj-huj, a Hadúrnak kedves háborúság. Jövőbe néző táltosaik azt jósolják, hogy a harc végén jóvilág lesz, mert a jövendő meghozza a múltat, a régi jóvilágot, amelynek ragyogásában fölmagasodik a királyi trón, körülötte ha jobbágy úri néppel, tőle távolabb, közvetlenebbül az úri nép alatt, a népi jobbágyság. Vannak aztán, akik polgári Magyarországról álmodnak. Mások a régi álomkép helyén, mely a magyar Svájcot ábrázolta Pozsonytól Orsováig és a Kárpátoktól az Adriáig, mostan a magyar Dánia üdvözítő képét látják hipnotikus, szerelmes nézéssel! Persze szűkebb területen, amelyen azonban jobban megfér egy koncentrált boldogság: a tejjel-mézzel folyó, szabad parasztosom boldogsága. fr Vannak továbbá radikális és legkevésbé sem radikális keresztényszocialisták, gyökeres feudálisok, szocialisták, demokraták, különféle nemzeti pártiak, annyi mindenféle pártiak, hogy fölsorolni is fárasztó lenne. De, ismételjük, akadnak olyan közös célok a pártállások, a hitek és nézetek tragikusan humoros tarkaságában, amelyeknek meglévőségéhez és közösségéhez éppen olyan kevés kétely fér, mint a „gondolkodom, tehát vagyonhoz. Mi mindannyian — a szivárvány bármelyik színéhez tartozó pártbeliek — békét, munkát, kenyeret akarunk. E közös célok között legelső a béke, mert ha egymagában nem is adja meg a másik kettőt, együttvéve a termelést, ennek kétségkívül a béke hiánya a legnagyobb akadálya. A közös célok egymásra utaló erejének ellentáll még a Friedrich-kormány. Azt adja okul, hogy egységes pártra támaszkodik, amely mögött az ország többsége áll. Eszerint megvolna a jogosultsága arra, hogy az antant vele a békéről tárgyaljon. De a kormánypárt többsége mindaddig merő feltevés, amíg a nemzetgyűlési választások erre bizonyosságot nem szolgáltatnak. A választást azonban nem engedi meg az antant Friedrichnek, mert kormánya a hatalom birtokában és annak mindenható eszközeivel könnyen teremthetné meg a nemzetgyűlést egészen a maga képére és hasonlatosságára, még ha más volna is az ország belső politikai tagozódásának a színe és formája. S az antant különben sem egy többségi párttal, hanem — sokszor hangsúlyozottan — az összes pártokkal akar békét kötni. Ezek meg talán mégsem olyan elenyésző törpeségek, olyan alig mérhető semmiségek, mint ahogy a kormánypárton állítják. A közös célok ereje s az antantnak ezzel egyirányú akarata, a szükség, hogy a külső béke mielőbb létrejöjjön, együttvéve győzedelmeskedni fog. Nagyobb hatalmak ezek, mint Friedriché s akármi blokké. Ha a pártok elkerülhetetlen fegyverszünetére ismét harc következik, az a„béke megkötése után már törvényes, alkotmányos pártélet mederben folyhatik. Az már nem bénítja meg majd az ország lélegzését, mozgását. Akkor ám verekedjék majd a királyságért a jóhiszemű romantika, vagy a hatalmi érdek, akkor ám tülekedjék a kereszténység nemrég váltott jelszavával a törtető, vagy hadakozzék vele a jámbor hivő; de most mindenek fölött béke kell, hogy munkánk és kenyerünk lehessen. Horthy fővezér tanácskozása az ellenzéki pártvezérekkel. — A pártok között megegyezés remélhető. — Közel a koncentrációs kabinet megalakulása. — (Saját tudósítónktól.) A magyar politikai válság ügyében máról-holnapra kedvező fordulat történt s most már talán jogosan lehet remélni, hogy a béke megkötésének legfőbb akadálya, a politikai pártok merev szembeszállása megenyhül. A pártok egyezsége, koncentrációs kormány, amelyben minden tekintélyes, az ország számottevő rétegeit képviselő politikai párt megbízottjai részt vesznek, hamarosan létrejön. Személyek makacs ragaszkodása a hatalomhoz megtörik a kényszerűségen,azon a nagy szükségen, amely az ország békéjét sürgetve követeli. A legjobb reménnyel lehetünk az iránt, hogy a döntés hamarosan megtörténik s hogy az uj kormány, amellyel az antant hajlandó a békéről tárgyalni, legközelebb megalakul már. Maga a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja sem köti már magát mindenáron Friedrich Istvánnak és annak a néhány politikusnak személyéhez, akik az úgynevezett intranzingens keresztény és nemzeti álláspontot képviselik, ami azonban hatalmi eltévelyedésnél nem egyéb és amely csak üldözésekben nyilvánult meg. Keresztény és nemzeti álláspont, az, amely joggal nevezhető ennek, szintén a megértést és közeledést parancsolja az összes pártoknak, mikor az ország békéjéről van szó. A kedvező fordulatot megteremtette Clark antant-megbízottnak az a lépése, hogy megbeszélésre hívta össze az ellenzéki pártok vezéreit és Horthy Miklós fővezért. Erre pedig okul szolgáltak olyan Budapesten általánosan elterjedt hírek, amelyek szerint a Friedrichkormány katonai diktatúrára akar támaszkodni s ezért vonulna Budapestre a nemzeti hadsereg. A Friedrich-kormány sajtója folyvást tendenciózusan hangsúlyozta, hogy a kormánynak külön erőssége a nemzeti hadsereg. Pedig ez hamis beállítás. Sokszoros hangsúlyozása végre mégis hitelre talált s növelte a pártellentéteket. Clark ezért hívta össze az ellenzéki vezéreket s kérette magához Horthyt, hogy egymás között tisztázzák, mi a valóság, mik a nemzeti hadsereg céljai. S a közvetlen tárgyalás alkalmának megteremtése szerencsés ötlete volt Clarknek. Kiderült, ami egyébként magától értetődő — hogy a hadsereg az ország belső nyugalmának és külső békéjének megteremtését akarja. A fővezér nem politizál s a hadsereg, Budapestre való bevonulása után föltétlenül aláveti magát annak a kormánynak, amelyet az antant Magyarország hivatalos kormányaként elismer s amely Sir George Clark közbejöttével alakul meg. Arra is kötelezettséget vállalt a fővezér, hogy a hadsereg nem fog szolgálatában állani egy pártnak sem, hanem a nemzet összességét szolgálja, a nemzet mindenkori államhatalmának végrehajtója lesz s a politikai jogegyenlőség alapján áll s amint kérlelhetetlenül elfojtja a bolsevizmus csíráit, úgy nem fogja tűrni, hogy a hadsereg bármely tagja a jogegyenlőség ellen izgasson. A tanácskozás, amelyre Clark antant megbízott Horthy Miklóst meghívta, csütörtökön délután folyt le Clark szállásán. Részt vettek benne: Lovászy Márton, Garami Ernő, nagyatádi Szabó István, Vázsonyi Vilmos és Varjassy Lajos. Clark magukra hagyta az ellenzéki vezéreket Horthyval. Hosszú vita fejlődött ki s a tanácskozáson meggyőzték a fővezért arról, hogy Magyarország számára a békét és termelő munkát csak úgy biztosíthatják, ha teljesítik az antant kívánságát és valamennyi társadalmi réteget magában foglaló kormány kerül az ügyek élére. A tanácskozás végén Horthy Miklós és a pártvezérek a következő nyilatkozatot írták alá: A hadsereg Budapestre való bevonulása katonai diktatúrát nem fog maga után vonni. A hadsereg aláveti magát az antant megbízottjának közreműködésével létrejött kormánynak. Kijelenti, hogy a hadsereg politikai jogegyenlőség alapján áll és amint kérlelhetetlenül elfojtja a bolsevizmus csíráit, és úgy nem fogja tűrni, hogy a hadsereg bármely tagja a polgári jogegyenlőség ellen izgasson. Budapest, 1919 november 5. Horthy Miklós, Lovászy Márton, Vázsonyi Vilmos, Garami Ernő, nagyatádi Szabó István. Horthy Miklós meghatalmazta a vele tárgyaló ellenzéki pártvezéreket, hogy a nyilatkozatot nyilvánosságra hozzák. Horthy ezután eltávozott, hogy részt vegyen a minisztertanácson, amelyre meghívták. Sir Clark örömmel fogadta a megegyezés hírét s tovább tárgyalt a pártvezérekkel. Az értekezés eredménye az, hogy öt párt, mégpedig a Qiesswein vezetése alatt álló Keresztényszocialista Gazdasági Párt, az Országos Nemzeti Párt, az Országos Kisgazdapárt (nagyatádi Szabó pártja), a Magyarországi Szo ciáldemokrata Párt s a Nemzeti Demokrata Polgári Párt a koncentrációs kabinet megalakításában megegyeztek. Lovászy Márton, Giesswein Sándor, nagyatádi Szabó István mindhárman úgy nyilatkoztak az eredményről, hogy az jelentős közeledés a kibontakozáshoz. Lovászy szerint szó sincs arról, hogy Horthy felekezeti, vagy osztályellenes izgatást eltűrne. Giesswein szerint missziója, amely a pártok közötti ellentétek csökkentésére irányul, máris eredményt ért el. Az Országos Nemzeti Párt Friedrichhel ismét megindította a tárgyalásokat a már ismertetett hat pont alapján. A párt megbízottai most Platthy György és Simontsits Elemér, i Friedrich István még mindig ragaszkodik ugyan ahhoz, hogy kormányon maradjon s legföljebb annyi engedményt tesz, hogy a szocialista pártnak és a liberális pártok blokkjának egy-egy emberét venné be kormányába. De most már valószínű, hogy pártja, az egyesült keresztény párt hozzá fog járulni a koncentrációhoz. A koncentrációs kabinet elnökéül most az összes kombinációk mellőzésével gróf Bethlen Istvánt emlegetik. 2-es és 3-as számú cigarettahüvelyek a legjobb minőségben és a legolcsóbb naptárak mellett kaphatók a Médi Specialite szivarkahüvely főraktárában Szeged, Jókai utca II. sz. Telefon 15—20. — Úgyszintén valódi FEKETE CLUB cigarettapapír kapható nagyban és kicsinyben. 2it A város kormányzó sajtóirodájából. Rendelet. Megalapítást nyert, hogy a temetőben, francia katonák sírjaira helyezett koszorúkról, az ezeket díszítő háromszínü szalagokat, több ízben levették. E tényt legutóbb 1919 november 2-án állapították meg. E sajnálatos cselekmények, melyeket ismeretlen tettesek követtek el, kettős természetűek, szentségtörés az elhunytakkal szemben és sértés, a Francia Hadseregre nézve. Ezért a Tábornok-Városkormányzó a következőket rendeli el: „A francia nemzetiszinü szalagcsokrot, melyet a rókai francia temetőben elhelyezett koszorúról november elsején eltávolítottak, a városi tanács pótolni és a koszorúra visszahelyezni köteles“. r kirótt pénzbírságok. A városkormányzó-tábornok 1919 november 1., 2., 3., 4. és 5-én kelt elhatározással a következő bírságokat rótta ki az alább felsorolt személyekre a kiviteli tilalom megszegéséért: Deutsch János (Kistelek) 100 K, Varga Gyula (Szeged) 50 K, Hollós Gyula (Budapest) 500 K, Rosenzweig Mór (Csongrád) 30 K, Schulhof Antalné (Szeged) 70 K, Takács Erzsébet (Kissármás) 50 K, Podlipui Júlia (Budapest) 40 K, Szabó Lajos (Dorozsma) 20 K, Kouschansky Ferenc (Dorozsma) 25 K, Szabó Sándor (Dorozsma) 30 K, Mészáros Antal (Dorozsma) 50 K, Szögi Anna (Dorozsma) 250 K, Béres Erzsi (Dorozsma) 250 K, Sós Andrásné (Szeged) 100 K, Terhes Júlia (Szeged) 100 K, Nagy Pálné (Szeged) 60 K, Laszak Sándor (Szeged) 50 K, Kovács Julianna (Szeged) 250 K, Kiss Mihályné (Nagykőrös) 120 K, De Tournadre s. k., tábornok-városkormányzó.