Délmagyarország, 1919. november (8. évfolyam, 235-259. szám)

1919-11-08 / 240. szám

Sí ELŐFIZETÉSI ÁRA: egész évre 96.— K félévre . 48— K negyedévre 24.— K egy hónapra 8.— K Egyes szám ára 40 fill. Vasárnapi szám ára 60 f. Szeged, 1919 »S’ Ára 40 fillér. 'S« VIII. évfolyam 240. szám. Szerkesztőség: KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM A szerkesztőség telefonja: 305. Kiadóhivatal:­­ KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM A kiadóhivatal telefonja : 305. Szombat, november 8. Béke és munka. 11 Ellentétek, ki nem egyenlíthető, gyűlölettel szembe néző ellentétek választják el egymástól­­ a magyar pártokat, amelyek úgy elszaporodtak,­­ mint háborúban a pusztító járványok. Most is­­ a csatatéren vagyunk még, de ma itt bent az­­ ország területén. Szinte mindenki ellensége mindenkinek. Pedig a szörnyű széthúzásban olyan közös céljaink vannak, amiknek össze­terelő ereje csodálatos, hogy legalább kis időre, egy rövid húsvéti fegyverszünetre, az isten békéjének néhány napjára nem egyesít ben­nünket. Az ellentét igaz, tömérdek. Vannak, akik csak nyomasztó lázálomnak tartják a lefolyt öt esztendőt, háborút, halottak százezreit, országok csonkulását, forradalmat, királyi koronák porba­­hullását s fölébredtek — harsogó csatakiáltás­sal. Mert hogy őszerintük most kezdődik csak az igazi, a vidám huj-huj, a Hadúrnak kedves háborúság. Jövőbe néző táltosaik azt jósolják,­ hogy a harc végén jóvilág lesz, mert a jövendő meghozza a­­ múltat, a régi jóvilágot, amely­nek ragyogásában fölmagasodik a királyi trón, körülötte ha jobbágy úri néppel, tőle távolabb, közvetlenebbül az úri nép alatt, a népi job­bágyság. Vannak aztán, akik polgári Magyarországról álmodnak. Mások a régi álomkép helyén, mely a magyar Svájcot ábrázolta Pozsonytól Orsováig és a Kárpátoktól az Adriáig, mostan a magyar Dánia üdvözítő képét látják hipnotikus, szerel­­­­mes nézéssel! Persze szűkebb területen, am­e­­­­lyen azonban jobban megfér egy koncentrált boldogság: a tejjel-mézzel folyó, szabad paraszt­osom boldogsága. fr Vannak továbbá radikális és legkevésbé sem radikális keresztényszocialisták, gyökeres feudálisok, szocialisták, demokraták, különféle nemzeti pártiak, annyi mindenféle pártiak, hogy fölsorolni is fárasztó lenne. De, ismételjük, akadnak olyan közös célok a pártállások, a hitek és nézetek tragikusan humoros tarkaságában, amelyeknek meglévősé­­géhez és közösségéhez éppen olyan kevés kétely fér, mint a „gondolkodom, tehát vagyon­hoz. Mi mindannyian — a szivárvány bár­melyik színéhez tartozó pártbeliek — békét, munkát, kenyeret akarunk. E közös célok között legelső a béke, mert ha egymagában nem is adja meg a másik kettőt, együttvéve­ a termelést, ennek kétségkívül a béke hiánya a legnagyobb akadálya. A közös célok egymásra utaló erejének ellentáll még a Friedrich-kormány. Azt adja okul, hogy egységes pártra támaszkodik,­­ amely mögött az ország többsége áll. Eszerint megvolna a jogosultsága arra, hogy az antant vele a békéről tárgyaljon. De a kormánypárt többsége mindaddig merő feltevés, amíg a nemzetgyűlési választások erre bizonyosságot nem szolgáltatnak. A választást azonban nem engedi meg az antant Friedrichnek, mert kormánya a hatalom birtokában és annak mindenható eszközeivel könnyen teremthetné meg a nemzetgyűlést egészen a maga képére és hasonlatosságára, még ha más volna is az ország belső poli­tikai tagozódásának a színe és formája. S az antant különben sem egy többségi párttal, hanem — sokszor hangsúlyozottan — az összes pártokkal akar békét kötni. Ezek meg talán mégsem olyan elenyésző törpeségek, olyan alig mérhető semmiségek, mint ahogy a kor­mánypárton állítják. A közös célok ereje s az antantnak ezzel egyirányú akarata, a szükség, hogy a külső béke mielőbb létrejöjjön, együttvéve győzedel­meskedni fog. Nagyobb hatalmak ezek, mint Friedriché s akármi blokké. Ha a pártok elke­­rülhetetlen fegyverszünetére ismét harc követke­zik, az a„béke megkötése után már törvényes, alkotmányos pártélet mederben folyhatik. Az már nem bénítja meg majd az ország lélegzését, mozgását. Akkor ám verekedjék majd a király­ságért a jóhiszemű romantika, vagy a hatalmi érdek, akkor ám tülekedjék a kereszténység nemrég váltott jelszavával a törtető, vagy hada­kozzék vele a jámbor hivő; de most mindenek fölött béke kell, hogy munkánk és kenyerünk lehessen. Horthy fővezér tanácskozása az ellenzéki pártvezérekkel. — A pártok között megegyezés remélhető. — Közel a koncentrációs kabinet megalakulása. — (Saját tudósítónktól.) A magyar politikai vál­ság ügyében m­áról-holnapra kedvező fordulat történt s most már talán jogosan lehet remélni, hogy a béke megkötésének legfőbb akadálya, a politikai pártok merev szembeszállása megenyhül. A pártok egyezsége, koncentrációs kormány, amelyben minden tekintélyes, az ország számot­tevő rétegeit képviselő politikai párt megbízottjai­­ részt vesznek, hamarosan létrejön. Személyek makacs ragaszkodása a hatalomhoz megtörik a kényszerűségen,­­azon a nagy szükségen, amely az ország békéjét sürgetve követeli. A legjobb reménnyel lehetünk az iránt, hogy a döntés hamarosan megtörténik s hogy az uj kormány, amellyel az antant hajlandó a békéről tárgyalni, legközelebb megalakul már. Maga a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja sem köti már magát mindenáron Friedrich Istvánnak és annak a néhány politikusnak személyéhez, akik az úgy­nevezett intranzingens keresztény és nemzeti álláspontot képviselik, ami azonban hatalmi eltévelyedésnél nem egyéb és amely csak ül­dözésekben nyilvánult meg. Keresztény és nem­zeti álláspont, az, amely joggal nevezhető ennek, szintén a megértést és közeledést parancsolja az összes pártoknak, mikor az ország békéjéről van szó. A kedvező fordulatot megteremtette Clark antant-megbízottnak az a lépése, hogy meg­beszélésre hívta össze az ellenzéki pártok vezéreit és Horthy Miklós fővezért. Erre pedig okul szolgáltak olyan Budapesten általá­nosan elterjedt hírek, amelyek szerint a Friedrich­­kormány katonai diktatúrára akar támaszkodni s ezért vonulna Budapestre a nemzeti hadsereg. A Friedrich-kormány sajtója folyvást tendenció­­zusan hangsúlyozta, hogy a kormánynak kü­lön erőssége a nemzeti hadsereg. Pedig ez hamis beállítás. Sokszoros hangsúlyozása végre mégis hitelre talált s növelte a pártellentéteket. Clark ezért hívta össze az ellenzéki vezéreket s kérette magához Horthyt, hogy egymás között tisztáz­zák, mi a valóság, mik a nemzeti hadsereg céljai. S a közvetlen tárgyalás alkalmának meg­­terem­tése szerencsés ötlete volt Clarknek. Ki­derült,­­ ami egyébként magától értetődő — hogy a hadsereg az ország belső nyugalmának és külső békéjének megteremtését­ akarja. A fővezér nem politizál s a hadsereg, Budapestre való bevonulása után föltétlenül aláveti magát annak a kor­mánynak, amelyet az antant Magyar­­ország hivatalos kormányaként elismer s amely Sir George Clark közbejötté­vel alakul meg. Arra is kötelezettséget vállalt a fővezér, hogy a hadsereg nem fog szolgálatában állani egy pártnak sem, hanem a nemzet összességét szol­gálja, a nemzet mindenkori államhatalmának végrehajtója lesz s a politikai jogegyenlőség alapján áll s amint kérlelhetetlenül elfojtja a bolsevizmus csíráit, úgy nem fogja tűrni, hogy a hadsereg bármely tagja a jogegyenlőség ellen izgasson. A tanácskozás, amelyre Clark antant meg­bízott Horthy Miklóst meghívta, csütörtökön délután folyt le Clark szállásán. Részt vettek benne: Lovászy Márton, Garami Ernő, nagy­atádi Szabó István, Vázsonyi Vilmos és Var­­jassy Lajos. Clark magukra hagyta az ellenzéki vezéreket Horthyval. Hosszú vita fejlődött ki s a tanácskozáson meggyőzték a fővezért arról, hogy Magyarország számára a békét és termelő munkát csak úgy biztosíthatják, ha teljesítik az antant kívánságát és valamennyi társadalmi réteget magában foglaló kormány kerül az ügyek élére. A tanácskozás végén Horthy Miklós és a pártvezérek a következő nyilatkozatot­ írták alá: A hadsereg Budapestre való be­vonulása katonai diktatúrát nem fog maga után vonni. A hadsereg aláveti magát az antant megbízottjának közre­működésével létrejött kormánynak. Kijelenti, hogy a hadsereg politikai jogegyenlőség alapján áll és amint kérlelhetetlenül elfojtja a bolsevizmus csíráit, és úgy nem fogja tűrni, hogy a hadsereg bármely tagja a polgári jogegyenlőség ellen izgasson. Budapest, 1919 november 5. Horthy Miklós, Lovászy Márton, Vázsonyi Vilmos, Garami Ernő, nagyatádi Szabó István. Horthy Miklós meghatalmazta a vele tárgyaló ellenzéki pártvezéreket, hogy a nyilatkozatot nyilvánosságra hozzák. Horthy ezután eltávozott, hogy részt vegyen a minisztertanácson, amelyre meghívták. Sir Clark örömmel fogadta a meg­egyezés hírét s tovább tárgyalt a pártvezérek­kel. Az értekezés eredménye az, hogy öt párt, még­pedig a Qiesswein vezetése alatt álló Keresztényszocialista Gazdasági Párt, az Orszá­gos Nemzeti Párt, az Országos Kisgazdapárt (nagyatádi Szabó pártja), a Magyarországi Szo­ ciáldemokrata Párt s a Nemzeti Demokrata Polgári Párt a koncentrációs kabinet megala­kításában megegyeztek. Lovászy Márton, Giesswein Sándor, nagyatádi Szabó István mindhárman úgy nyilatkoztak az eredményről, hogy az jelentős közeledés a ki­bontakozáshoz. Lovászy szerint szó sincs arról, hogy Horthy felekezeti, vagy osztályellenes iz­gatást eltűrne. Giesswein szerint missziója, amely a pártok közötti ellentétek csökkentésére irányul, máris eredményt ért el. Az Országos Nemzeti Párt Friedrichhel ismét megindította a tárgyalásokat a már ismertetett hat pont alapján. A párt megbízottai most Platthy György­­ és­ Simontsits Elemér, i Friedrich István még­ mindig ragaszkodik ugyan ahhoz, hogy kormányon maradjon s leg­följebb annyi engedmén­yt tesz, hogy a szocia­­­­lista­ pártnak és a liberális pártok blokkjának egy-egy emberét venné be kormányába. De most már valószínű, hogy pártja, az egyesült keresztény párt hozzá fog járulni a koncen­trációhoz. A­ koncentrációs kabinet elnökéül most az összes kombinációk mellőzésével gróf Bethlen Istvánt emlegetik. 2-es és 3-as számú cigarettahüvelyek a legjobb minőségben és a legol­csóbb naptárak mellett kaphatók a Médi Specialite szivarkahüvely főraktárában Szeged, Jókai­ utca II. sz. Telefon 15—20. — Úgyszintén valódi FEKETE CLUB cigarettapapír kapható nagyban és kicsinyben. 2it A város kormányzó sajtóirodájából. Rendelet. Megalapítást nyert, hogy a temetőben, francia katonák sírjaira helyezett koszorúkról, az ezeket díszítő háromszínü szalagokat, több ízben le­vették. E tényt legutóbb 1919 november 2-án álla­pították meg. E sajnálatos cselekmények, melyeket isme­­­­retlen tettesek követtek el, kettős természetűek­, szentségtörés az elhunytakkal szemben és sértés, a Francia Hadseregre nézve. Ezért a Tábornok-Városkormányzó a követ­kezőket rendeli el:­­ „A francia nemzetiszinü szalagcsokrot, me­lyet a róka­i francia­ temetőben elhelyezett ko­szorúról november elsején eltávolítottak, a városi tanács pótolni és a koszorúra visszahelyezni köteles“.­ r kirótt pénzbírságok. A városkormányzó-tábornok 1919 novem­ber 1., 2., 3., 4. és 5-én kelt elhatározással a következő bírságokat rótta ki az alább felsorolt személyekre a kiviteli tilalom meg­szegéséért: Deutsch János (Kistelek)­ 100 K, Varga Gyula (Szeged) 50 K, Hollós Gyula (Budapest) 500 K, Rosenzweig Mór (Csongrád) 30 K, Schul­hof Antalné (Szeged) 70 K, Takács Erzsébet (Kissármás) 50 K, Podlipui Júlia (Budapest) 40 K, Szabó Lajos (Dorozsma) 20 K, Kouschansky Ferenc (Dorozsma) 25 K, Szabó Sándor (Dorozsma) 30 K, Mészáros Antal (Dorozsma) 50 K, Szögi Anna (Dorozsma) 250 K, Béres Erzsi (Dorozsma) 250­ K, Sós Andrásné (Szeged) 100 K, Terhes Júlia (Sze­ged) 100 K, Nagy Pálné (Szeged) 60 K, Laszak Sándor (Szeged) 50 K, Kovács Julianna (Szeged) 250 K, Kiss Mihályné (Nagykőrös) 120 K, De Tournadre s. k., tábornok-városkormányzó.

Next