Délmagyarország, 1920. május (9. évfolyam, 100-123. szám)
1920-05-28 / 121. szám
$icrkMst4*«c M kiadéhhvatal: SZBOED, BOL»OeAaeZOMY*OOA*ÖT 4. SZÁM ő aaart Mrtfa ég éa llaMhritil tol«Hilai 1 -------------------------- I Szeged, 19201 ELŐFIZETÉSI ÁRA: •fiat érre 280.— K negyedévr* télévr*7S.— 140.— K *n hónapra 24.— Prve» »i»trára 1 korona. IX. évfolyam 121. szám. Nyomda : SZEGED, PETŐFI SÁNDOR-SUGÁRÚT 1. SZÁM A nyomda tarifája : 1S-S4._________ Péntek, május 28. Esnek? EsnekI Mikor volt az utoljára, hogy örvendetes hírt olvashattunk? Úgy gondoljuk, nagyon, nagyon régen. A háború óta mindig csak rossz híreket hozott a világposta. Mi a győzelmeknek se tudtunk szívből örülni. Nem csupán azért, mert minden győzelem rengeteg áldozatba kerül, de mert tudtuk, éreztük, hogy ez a győzelem nem a mi győzelmünk és mert hamarosan látnunk kellett, hogy a győzelmek csak mindig távolabb visznek bennünket a magyarság és emberség valódi, számunkra boldogságot és életet jelentő diadalától. Ami a nagy háború után jött, a nagy összeomlás is csak leverő híreket hozott. Nyomorúság és szomorúság lett a háború és vereség gyümölcse, a győzelmek bére, a magyarság és az egész világ jutalma. Európa lángban álló versengér maradt a háború után is és az európai tűz fölgyújtotta az egész földi mindenséget. Gazdasági, társadalmi és erkölcsi csőd szélére jutott a világunk és ki az bölcs, ki az a tudós, ki az az erős kéz és erős ész, amely biztosan, bátran meg tudná mutatni az utat a boldogulásra, a jövendőbe? Egyelőre örülünk, ha máról-holnapra akad okos, higgadt, érett és tekintélyes hang, amely visszatart az Örvénytől bennünket. A belső rendet hangoztatja a haza mai bölcse, Apponyi Albert és mi bizonyára mindnyájan, egy szívvel, egy akarattal engedelmeskedünk neki, megfogadva és megtartva a jó tanácsot, amely nem engedi öngyilkosságba rohanni a nemzetet, amelyet idegen erőszak nem tudott eddig meggyilkolni. Már virrad és megvirrad még valaha. Európai is amerikai híreket olvasunk arról, hogy világszerte kezdenek esni az árak. Igen, ami eddig lehetetlennek látszott, kezd valóra válni, az árak nem nőnek többé az égbe, hanem esni fognak, máról holnapra, váratlanul, valami titokzatos gazdasági jelre, amelynek titkát ma még csak sejtjük és örömmel konstatáljuk. A gazdasági élet törvényei parancsoló kényszerűségek és azoknak mindenki engedelmeskedni tartozik. A gazdasági élet törvényei minden országban és minden éghajlat alatt egyformák és kötelezők és ami ma Münchenben és New Yorkban e téren történik, az fog történni holnap minálunk is. Esnek az árak, jelentik a külföldről, mindenfelől és erre a hint, erre az első, őszintén örvendetes hírre a háborúk és forradalmak óta egy kissé, egy pillanatra jólesően fellélegzünk. Hiába, még a hét szűk esztendőre is két bő esztendő következett Mi már mintha kiböjtöltük volna magunkat. Éppen elég volt a gazdasági ás egyéb katasztrófák hős és éppen ezért érthető érdeklődéssel és örömmel várjuk, lessük és fogadjuk a rendes kerékvágásba zökenni akaró, a normális menetűnek ígérkező, a konszolidálódó életűek minden jelét, minden híradását. Esnek az árak künn ? Majd esnek benn is én t mi hádtat, reményünk, életkedvünk, önbizalmuk emelkedik 1 Friedrich a béke aláírása ellen. Budapest, május 27. Friedrich István napirend előtti felszólalása volt a mai ülés érdekessége. A tőle megszokott temperamentumossággal beszélt a béke aláírása ellen, ami szerinte épp olyan bűn volna, mint az, amikor a nemzet a háborúra határozta el magát. Ez a fogalmazása zajos ellenzésre talált. Beszédét közbeszólások egyébként is többször félbeszakították. A nemzetgyűlés csütörtöki ülését fél 11 órakor nyitotta meg Rakovszky István elnök. Jelenti, hogy Friedrich István és Zákány Gyula képviselők napirend előtt való felszólalásra kért engedélyt Friedrich István beszéde. Friedrich István: Itt tulajdonkép nem békének szerződésbe való foglalásáról van szó, hanem egy szerződésről, amellyel levertségünket akarják szerződésbe foglalni, ő nem tud az antanttól semmit várni, azt hiszi, hogy ez az orientáció elhibázott dolog és néhány hónap múlva be fogják látni, hogy itt nagy tévedés történt. Mi tulajdonképen egy liquidáló valamifelé orientálódunk. Az antant feltétlenül letünőben van és valami új dolog kerül előtérbe, ez a becsapott nemzetek szövetsége lesz. Az antantnak számolni kell azzal, hogy a németektől kezdve az arabokig 150—200 millió letiport dokumentálni fogja azt az akaratát, hogy állni akar. A kormány ma az antant felé néz, én azonban — mondja Friedrich — attól várok mindent, ami be fog következni. Egyszer már történt egy szerencsétlen orientáció az antant felé: Károlyi Mihály az antanttól várt mindent. Ruprecht Rezső: Friedrich Istvánnal együtt. Friedrich István: Minden lépésemért vállalom a felelősséget. Én nem Károlyi-féle politikát csináltam, hanem tiszti századokat, karhatalmi zászlóaljakat szerveztem. Ruprecht Rezső: Ez igaz. Friedrich István: Bárcsak többen lettünk volna, akik helyt mertünk állani Az antant Kun Béláékkal lépett összeköttetésbe. Nemcsak, hogy nem akart segíteni, hanem a szegedi kormányt állandóan sakkba tartotta, amint ezt a szegedi kormánynak volt minisztere, aki itt ül, Dömötör Mihály is tanúsíthatja. A román megszállás idején nagyon gyenge volt az antant szereplése. Az antant itteni képviselői kijelentették, hogy nincs hatalmuk a románokkal szemben. Hogy a románok miként jöttek ide, az még nincs tisztázva, de bizonyos, hogy a románok az antant rendőrsége voltak és kirabolták az országot. Úgy látom, hogy rem az antanttal szemben állunk, hanem a csehekkel, románokkal, szerbekkel szemben és az antant csak Deckmantel. Hiába lesz az antant jóindulat, ha ez a három nemzet nem mutatkozik ilyennek. Érdekes, hogy az utast Kun Béláékat meg akarta hívni a béketárgyalásra. Történelmi tény ma, hogy ez körülbelül egy évvel azelőtt történt Korányi Frigyes pénzügyminiszter. Ez a meghívás nem Kun Bélának szólt, hanem a pesti kormánynak. Friedrich István: Bármint volt is címezve, a táviratot Kun Béla kapta a kezéhez és az volt benne, hogy az antant meg akarta hívni a magyar nemzet képviselőit a béketárgyalásra, de miután a magyarok megtámadták a cseheket stb. stb. Az antant meg akarta hívni Kun Béláékat a béketárnyalásra, de mikor a nemzeti keresztény feltámadás bekövetkezett, akkor egy koncessziótól tette függővé, hogy meghívást kapjunk a béketárgyalásra. Kár volt most ezt a tragikus érát átélni, meg vagyok győződve arról, úgy érzem és úgy sejtem, hogy néhány hónap múlva talán mosolyogni fogunk önmagunkon, mert azt hittük május végén vagy június folyamán, hogy az antant felé vezet az út, amelyre lépnünk kell. Amikor a békedelegáció Neuillyben megjelent, egy lehetetlen épületbe helyezték el. Amikor a békedelegáció látta, hogy az antant nem tárgyalt vele, hazautazott volna. A nemzet legnagyobb bűnét akkor követte el, mikor ezt a háborút elhatározta. (Élénk ellentmondások a Ház mindkét oldalán. Szterényi József: A nemzet nem határozta el a háborút, csak tudomásul vette a kényszerhelyzetet.) Friedrich István: Rosszul fejeztem ki magamat és mindjárt máskép fogalmazom ezt a mondatot. A hibát akkor követte el a nemzet, mikor elhatározta a háborút. Simonyi-Semadam Sándor: Te is csinálsz fogalmazási hibát, a nemzet is csinálhatott. Friedrich István: Ezt a felfogást már nem helyeslem, tisztelt miniszterelnök úr. Ha 1917- ben befejezhettük volna valahogy a háborút, mindenesetre jobb békét kaptunk volna. Nem mondom, hogy ez az akkori kormány hibája. Huszár Károll: Kik csinálták az összeomlást? Friedrich István: Mindazokat felettiségre kell vonni és a legkisebb bűnért felakasztani. (Élénk helyeslés a Ház mindkét oldaléi.) • Huszár Károly: Ha mindegyiket felakasztják, akkor megnyugodtam. Friedrich István: A harmadik hibát akkor követte el a nemzet, amikor szövetségeseit cserbenhagyta. Az összeomlás pillanatától kezdve nem törődött a szövetségeseivel. Ha szövetségeseinkkel együtt tárgyaltunk volna az antanttal, mindenesetre nagyobb súllyal léphettünk volna fel A negyedik hiba az, hogy aláírjuk ezt a békét. Hibáztatom, hogy véglegesen orientációkat keresünk, holott a világháborúnak még nincs vége, újabb háborúnak küszöbén állunk. (Felkiáltások: Isten mentsen !) Friedrich István: A nemzet az antant felé orientálódik, amelynek oldalán egy népnővétség készül, mint vád- és dacszövetség. Ehhez a latiport nemzeteknek is joguk van, ők is alkothatnak hasonló szövetség az Amikor a revízióra kerül a sor, ne álljunk oda mi egyedül az antant elé bókolva, hanem a latípzottakkal együtt álljunk, mint szövetségesek. Győződjünk meg előbb arról, hogy van-e erő és konszolidáció az antantnál. Simonyi-Semadam Sándor: Muníciójuk és fegyverük folyton szaporodik. Ernszt Sándor: Vabankot nem játszhat egy nemzet. Friedrich István: A megszállott területek magyarsága hogy fel fog jajdulni, hogy mi ezt a békét aláírtuk! Valljunk nyíltan szint. Mi magunk se tudjuk, mit akarunk. Aláírjuk és nem tartjuk meg. Hencz Károly: Ez demagógiái Rassay Károly: Bűn a rémlét ellen itt Így beszélni: Nem tartjuk be ! Friedrich látván: Elragadtatással olvastam az Ok nacionalisták Impozáns megnyilat-Hencz Károly: Szövetkeztek a bolsevikekkel! Fridrich István foglalkozik Apponyi kijalentfcéveL hogy a békeddegációnak sikert» európai atmoszférái murváin hogy az antantnak csiál és imponál Hangosénak a tényleges erő ezek az változtatja meg eljárását