Szeged, 1920. szeptember (1. évfolyam, 14-38. szám)

1920-09-26 / 35. szám

Sifgtd,­­ 920 wptember 26 ára 2 korona ELŐFIZETÉSI Arak: így évre 280 kor­ l N«*y«dívr* 70 kor. Tél 4vr« 140 „ I En Mra 25 Megjelenik naponkint délután. Vaairnap, I. évf. 35. Szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: KSlracy-utca 6. « Telefon 15-33. Dr. Aigner Károly főispán beiktatása. SZEGED, szeptember 25. (Saját tudósítónktól) Minden különösebb fény ét pompa nélkül, — amely e komoly időkhöz úgy »? illenék — az egyszerűség keretei között, de őszinte, meleg, szinte családias bensőséggel történt mű­ ma dr. Aigner Károlynak, Sze­ged város szülöttének a főispáni székbe való ünnepélyes beiktatása. Mostanában meglehetősen hozzá­szokhatott a város az ilyen esemé­nyekhez, hiszen rövid két éven belül dr. Aigner az ötödik főispán, aki Kállay Albert és a többi érdemes elődök súlyos örökébe ül. Hang­súlyozzuk a súlyos örökséget, mert hiszen a régi jó időkben, a boldog béke eltűnt világában nem volt va­lami különösen nehéz állás a fő­ispáni hivatal, inkább csak méltósága és disze volt nagy, mint terhe, föl­adata és felelőssége. Akkor minden ment szépen, csöndesen a maga utján, nemzedékeken át alig változott valami a város és az ország arcula­tán, egy szoborral lett talán több az évek során, néhány új palota vagy bérház emelkedett a többi, jó öreg épület mellett, a Tisza tavasszal néhány lépcsővel emelkedett, olykor­olykor követválasztás volt és ilyen­kor néhány napos pünkösdi király­sága volt a hatvanhetes és negyven­­nyolcas jelszavaknak (egyéb követ­kezménye nem is volt a dolognak), egyszóval aki főispánságot kívánt, jó dolgot kívánt. Nagy tekintély és süvegemelés járt vele, uraság és népszerűség. (Végül utcát neveztek el a boldogultra). Mert akkor holtig volt főispán, aki odáig jutott.) Ma csupa komoly és kemény felelősség, fokozottan nagy és nehéz munka, merő gond és robot a főispán dolga, akinek nincs nyugalmas órája, alig van éjszakai pihenője. Háborús és forradalmi csapások, nyomorúságok és felfordulások következményeit kell gyógyítania, reperálnia, jóvátennie, a békesség és a rend biztos ösvé­nyére vezetnie a társadalom mind­egyik osztályát, ellentéteket kell ki­egyenlítenie, különböző érdekeket kibékítenie, eltérő véleményeket át­hidalnia, magasabb nemzeti és vá­rosi tekintetek állandó szemntel­­tartásával. Nem könnyű dolog, nem hálás mesterség bizony mindez, már szinte művészet és tudomány, ahogy Kossuth mondotta a politikáról: az egzigenciák tudománya Dr. Aigner Károly, Szeged új fő­ispánja, akit ma iktattak be e tövi­ses méltóságba, ritka módon egye­síti magában azokat a jellembeli tulajdonságokat, amelyek éppen most és éppen itt szükségesek. Nyugodt, szelíd, úri modora, amellett demo­kratikus érzése, megértő és békes­ségei szelleme, fiatalos, friss munka­kedve és ereje mind arra valók, hogy a súlyos megpróbáltatások és küzdelmek e bizonytalan napjaiban Szeged érdekeit, ügyeit a legsze­rencsésebb módon intézze és a város hajóját a biztos rév partjai felé ve­zethesse. Mai installációja alkalmá­ból az üdvözlések szokatlanul meleg és lelkes szavai köszöntötték és biz­tatták. Ezekből is erőt és reményt meríthetett a további munkára. Az ő sikere az egész városé, az egész társadalomé. Magunk is őszinte szívvel, jó lélekkel kívánjuk neki ezt a sikert. A főispáni beiktatásra már háromnegyed 10 órakor nőttön-nőtt a városháza előtti téren az ünneplő közönség száma. A folyo­sókon magyar ruhába öltözött he­gyek és fekete ruhába öltözött urak igye­keztek a közgyűlési terem karzatai felé. Lent a padsorokban lassanként elhelyezkedtek a törvényhatósági bi­zottság tagjai, akiken kívül ott láttuk az első sorban a papság részéről Vár­helyi József prépostot, Bereczk Sán­dor református, Thomas evangélikus és Levity Lázár görögkeleti szerb lelkészeket. Ott voltak dr. Kelemen Béla nyug. kormánybiztos, dr. Temes­­váry Géza főispán, dr. KÓS2Ó István képviselő, dr. Szász Iván főügyész, Kiss Ferenc és Nagy Gyula minisz­teri tanácsosok, Prelogg József a piarista gimnázium igazgatója, Sajtos Samu pénzügyigazgató, dr. Mennyey László táblaelnök, dr. Wolff Ferenc városi tiszti főorvos és még sokan. Fent a középső karzaton foglalt helyet dr. Aigner Károly főispán, dr. Somogyi Szilveszter polgármester és dr. Bottka S. főkapitány feleségei és rajtuk kívül számosan a város és az egyesületek előkelő hölgyei közül. Valamivel 10 óra «után megjelent a teremben az első diszmagyarba öltözött ur, dr. Szalay József kerü­leti főkapitány, kit gyors egymás­utánban követtek Kiss János, Bár­­doss Béla, dr. Somogyi Szilveszter, dr. Bokor Fái, dr. Gadl Endre, Balogh Károly, Berzenczey Domokos, Reök Iván, Fluck Dezső, Pálfy Dávidl, dr. Pálfy József, dr. Becsey Károly és dr. Gyuritza Sándor, vala­mennyien fényes díszmagyar ruhákba tudósítóink a következőkben szá­molnak be: Az Ünnepi mise. Az installáció előtt 9 órakor ün­nepélyes szent mise volt a rókusi templomban. A fölvonulás a szent misére a Kossuth Lajos-sugárúton valóban festői látványt nyújtott. E­ öl a kisgazdák tíztagú lovasbandériuma, nemzeti viseletben, árvalányhaj s süveggel. Utána a polgári zenekar vonult, majd a hosszú kocsisor kö­vetkezett. A szeptemberi napsütésben színes díszmagyarok, komoly frakkok sokasága, a város összes notabilitásai jöttek, szenátorok, a városi és állami hivatalok vezetői, a katonaság és papság képviselői. A gótikus templom­előtti téren nagy tömeg üdvözölte a városi hintóból kiszálló főispánt. Az ünnepi szent­misét Várhelyi József apát celebrálta fényes segédlettel. A mise alatt az egyesült énekkarok magyar egyházi énekeket adtak elő. A templom megtelt ünneplő, áhita és sokasággá­. Mise után a bevonulás sorrendiben indult el a menet az ünneplés beiktatásra­ öltözötten. Fél 11-kor dr. Somogyi polgármester elfoglalta a közgyűlési terem elnöki székét, tőle jobbra és balra helyezkedtek el a városi tanács tagjai, főügyész, főjegyző, főkapitány, valamint Csongrád-, Csanád- és Bácsmegyék képviselői. Az előttük lévő asztalnál ültek Bárdoss Béla is dr. Szendrey Jenő jegyzők, két másik asztalnál pedig a lapok tudósítói. Somogyi polgármester röviden üd­vözölte a törvényhatósági bizottság megjelent tagjait, a szomszédos me­gyék képviselőit és a megjelent hely­ek­et. Ezután felkérte Taschler Endre főjegyzőt, hogy ismertesse e mai rendkívüli közgyűlés egyetlen tárgyát. A főjegyző felolvasta a Fer­­dinándy belügyminiszter által aláírott és dr. Aigner Károly kinevezéséről szóló okmányt, amit az egybegyűltek ellene követett. A polgármester erre küldö­tséget menesztett Aigner fő­ispánért, melynek Lippay György tankerül­eti főigazgató volt a vezetője, tagjai pedig Vass András, Korom Mihály és Bózsó János bizottsági tagok. A polgármester e küldöttség távo­létének idejére a közgyűlést fel­függesztette. Feszült várakozásban eltelt rövid néhány perc leforgása után, a két díszbe öltözött hajdú mögött a bizottsági terem ajtajában megjelent dr. Aigner Károly főispán, sötét tónusu díszmagyar ruhában és elfoglalta az elnöki széket. Az eskü utolsó fázisának, az „is­ten engem úgy segéljen” elhangzása után dr. Somogyi Szilveszter, Szeged város polgármestere a következő beszédet intézte a főispánhoz: Méltóságos Főispán úr! Ismét visszatért a törvényhatóság ősi nagy ünnepe. Az ország kormányzója Méltóságodat a törvényhatóság fő­ispánjává nevezte ki és így megszűnt a régi határozatlan körvonalú kor­mánybiztosi hatalom, visszatértünk hazánk törvényeibe, egy nagy lépés­sel közelebb jutottunk az annyira áhított belső rend helyreállításához. Sok ily ünnepet látott már e dí­szes terem, de melyhez annyi kínos emlék, oly sok büszke öröm tapad, nem látott még soha. Letűnt a nap, mely áldás hevet átkot hozott ne­künk. Véres emlékeit feledni sem tudja a gyarló emberi emlékezet. Uj hajnal hasadt, a pusztulás nyomai még meglátszanak, hűvös még a reggel, de tisztulónak ígérkezik a magyar égboltozat. Borzalmas nap­lemente volt és reményteljes nap­fölkelte ez. Zárjuk le a múlt idők sötétségeit, átkos emlékeit temessük dísztelen és jeltelen sírjába s vét­ke­nk tisztitó tüzén keresztülesve, hivő lélekkel emeljük tekintetünket bizóan a szebb, a dicsőbb, az er­kölcsösebb magyar jövendő felé. Izzó láva fölött állunk még, hi­deg tél és ismeretlen egyéb veszé­lyek előtt. Most kell kiállnia a ma­gyar sziveknek az igazi nagy pró­bát. A vesztett háború természetes következménye ez s nincs közigaz­gatási hatalom, mely azt megállítsa, talán csak kissé enyhíteni képes. Nem is kívánunk mi Méltóságodtól lehetetlen dolgokat, de jól esik meg­emlékeznünk arról, hogy rövid köz­­szereplése ideje alatt következetes, energikus, reprezentáns és jólelkű kormányzatával megnyerte a mi né­pünk nagyrabecsülését és igaz sze­­retetét. Bölcsesség a megfontolásban, erős irány az akaratban és erő a tettek mezején, — ezek azok a leg­fontosabb közhivatalnoki erények, melyek a törvényhatóság népét a boldogulás felé vezetik. Mi nem kételkedünk, hogy mindez Méltóságodban megvan, hogy váro­sunk népét szereti és emeli, hiszen a mi vérünkből való vér, aki ismeri az itteni néplélek minden titkát. Energikus vezetése alatt nem fogunk tántorogni és határozatlanok lenni, mint bolygó fény az ingoványokon, hanem vízben-viharban szilárdan meg­állunk, mint sziklabérc a hegy tetején. Az ország is, törvényhatóság is, népből és területből áll. Mind a kettőt emelni és javítani, — ez képezi a közigazgatás legfőbb feladatát. Városunk területének sorsa kicsiny­ben olya­n, mint nagyban árva ha­zánkká. Egyes területeit ellenség tartja megszállva A Tiszán átzuhanó szellő elhozza nekünk ujszegedi véreink elnyomott sóhajtásait, Alsótanya meg- Beiktatják a főispánt A polgármester üdvözlő beszéde.

Next