Délmagyarország, 1930. október (6. évfolyam, 220-246. szám)

1930-10-22 / 238. szám

1930 október 22.____________________ Prágai indítvány a magyar búza ellen Prága, október 21. A republikánusok ma mó­dosító törvényjavaslatot nyújtottak be, amely sze­rint a kormány tiltsa be­ a gabonának és liszt­nek Magyarországból és más országokból speku­latív célokból Csehszlovákiába való behozatalát A képviselők és a nyomorenyhítő akeié Budapest, október 21. A képviselőház elnö­kének összehívására ma délelőtt fél 12 órakor párt­közi értekezletre gyűltek össze a parla­menti pártok vezetői. Az értekezlet tárgya Rassay Károlynak az a javaslata volt, hogy az országgyűlés képviselőházának tagjai a nyomorenyhítő akciót támogassák. A pártközi értekezlet egyhangúan helyeselte azt a gon­dolatot, hogy a parlament tagjai elől járjanak a nyomorenyhítő akció megszervezésében és támogatásában, a pártközi értekezlet azonban számol azzal a nehézséggel, ami abból ered, hogy egy központi kezelés esetében nem ér­hető el az a cél, hogy a képviselők által fel­ajánlott adományok azon területen legyenek felosztva, amelynek viszonyait az illető, mint a kerület képviselője, a legjobban ismeri. Éppen ezért a képviselőknek a nyomorenyhítő akcióban való részvételét a pártközi értekez­let abban a formában találta a legeredménye­sebbnek, hogy a képviselőknek kötelességüké teszi, hogy a kerületükben nyomorenyhitő ak­ciót kezdeményezzenek, illetve hatékonyan tá­mogassák. A kormányzó az országos inségakció élén Budapest, október 21. Ernszt Sándor nép­jóléti miniszter hosszabb kihallgatáson jelent meg a kormányzó előtt, hogy részletesen meg­vitassák az országos inségakció kérdését és az akció legfőbb irányítására az államfőt kérje fel. A kihallgatás eredményéről Ernszt a kö­vetkezőket jelentette ki: “ Az országos inségakció legfőbb irányí­tását a kormányzó úr felkérésemre magára vállalta. Általános nyomorenyhítő akció meg­indításáról van szó, a már működő különböző akciók egységesítéséről és kiegészítéséről. Elő­ször állami, másodszor társadalmi, harmad­szor egyesületi, negyedszer fővárosi akciók egyesítéséről van szó és az egyesített akció állandó ellenőrzésére van szükség, hogy a leg­olcsóbban és legeredményesebben érjük el a kitűzött célt: az arra reászorulók támogatását. Egy aggályom van csak, hogy egy kissé elkés­tünk a dologgal, hiszen már néhány nap múlva novemberben vagyunk, a magam ré­széről azonban mindent elkövetek, hogy az előkészítő munka a lehetőséghez képest meg­rövidüljön. A kormányzó feleségének akciója is szép eredménnyel fog járni. Ezeket és a többi szétszórt akciókat most egyesítjük és állami támogatással kiegészítjük. A szegény­katasztert alapul véve, mindenképen arra tö­rekszünk, hogy kivétel nélkül segítségére le­hessünk azoknak, akik erre a támogatásra, rá­szorulnak. — A vidéki nagyvárosokban pesti mintára indulnak meg a segítő akciók és a városok ebből a célból felhatalmazást kapnak arra, hogy inségadót vethessenek ki. A legfőbb tö­rekvésünk mindenképen az, hogy az általános inségakció minél gyorsabban megindulhasson és minél eredményesebb legyen. DÉLMAGYARORSZÁG x Halálos autóelgázolás a­­ Petőfi Sándor-sug­ár uton (A Délmagyarország munkatársától) Kedden este 8 órakor a Petőfi Sándor-sugárúton halálos autóelgázolás történt. A 33. számú ház előtt haladt el autójával Balogh Károly soffőr és amikor a Nemestakács-utca sarkára ért, észre­vette, hogy egy útkereszteződésnél egy idősebb hölgy akar áthaladni. Az idősebb nő, aki, mint később megállapították, egyik szemére vak volt, nem vette észre az autót, úgy, hogy Balogh már hiába fékezett, a hölgyet elütötte, az autó kerekei keresztülmentek rajta. Még volt benne élet, ami­kor kihívták a mentőket, de mire azok kiérkeztek, az elgázolt asszony kiszenvedett a súlyos belső sérülések következtében. A gázolásról értesítették a rendőrséget, ahonnan dr. Schön Károly rendőrkapitány vezetésével bi­zottság szállt ki a helyszínre, megjelent a vizsgáló­bíró is. A bizottság a halálra gázolt asszony ruhájának zsebeiben semmiféle iratot, vagy fel­jegyzést nem talált, amiből az áldozat személy­­azonosságát meg lehetett volna állapítani. Megtar­tották a fékpróbát és megállapították, hogy a soffőr szabályszerűen hajtott. Az áldozat holttestét a rendőrség intézkedésére beszállították a törvényszéki orvostani intézetbe, ahol a késői órákban megjelent Gruber András tb. városi főszámvevő és az elgázolt asszonyban nővérét, Ágoston Pálné, született Gruber Júliát ismerte fel, aki a Bécsi­ körút 25. számú házban lakik. Az idős hölgy kedden este hazafelé tartott és félszemével a rosszul világított sugárúton nem látta a városi lámpával közeledő autót, így kö­vetkezhetett be a szerencsétlenség. I innnmmnmmiimmumniniiiimnnmxniiimiiiuuiii M­ezze meg Knittel kirakatait! Széchenyi tér 2. , Kárász ucca 15. 63 '* 3 Lázas izgalmak, készülődések, próbák az Ünnepi napok előtt (A Délmagyarország munkatársától.) A szegedi ünnepségek ideje rohamlépésben közeledik és las­­sankint az egész város képét megváltoztatja. A vá­rosháza máris átváltozott a rendezőség főhadi­szállásává, mintha az egész közigazgatás ezekre a lázas előkészületekre rendezkedett volna be. A folyosókon tarka tömeg hullámzik, a jegykérők hatalmas tömege, amely ellepi a folyosókon kívül az előszobákat, kér, követelőzik, méltatlankodik és azután boldogan szorongatja kezében a nagy­­nehezen kiverekedett színes kartondarabokat. A jegyeket, — mert jegy nélkül nem lehet bejutni sehová, nem lehet látni semmit — nagy óvatossággal és körültekin­téssel osztogatják szét. Számolni kell az igénylők számán kívül a lehetőségek határaival is, tudni kell, hová hány ember fér el, hány jegy kell az idegenek, a vendégek számára, akiket elsőbbségi jog illet, hány a hivatalos résztvevőknek és hány marad a szegedi közönségnek. A jegyek teljha­talmú osztogatója dr. Tóth Béla főjegyző. A polgármestert szintén az ünnepségek gondja foglalja le, bár a rendezés munkáját másokra há­rította át. De neki őt, hat beszédet kell majd tartania, rövideket, tartalmasakat, ezekre pedig alaposan fel kell készülni. — Nem olyan könnyű, olyan egyszerű ez ám, mint máskor — mondogatja —, vigyázni kell na­gyon, mert szörnyen okos emberek előtt hangzik majd el a szó. A városháza közgyűlési termében is a főjegyző a dirigens. Az al- és segédrendezők különítményét oktatja és osztja ki a szerepeket. Mindenkinek a helyén kell lennie, mindenkinek tudnia kell a ráosztott sze­repeket és tennivalókat, mert ha a komplikált szerkezetnek csak egyetlen fogaskereke mondja fel a szolgálatot, könnyen összezavarodhat min­den. A bérház első emeletén, az­­ árvaszéki hivatal körül szintén nagy a sürgés-forgás. Itt dolgozik hatalmas különítménnyel Hegedűs Antal árva­széki elnök, a szálláscsinálók főparancsnoka. Hozzá jelentenek be minden szállásigényt és minden elszállásolási lehetőséget. A szegedi szállók minden üres szobáját már előre lefoglalta a város vendégei számára, a Kassban 26- ot, a Tiszában 50-et, a Royalban 60-at. Ezekbe a szobákba osztja be azokat a vendégeket, akik előre bejelentették érkezésüket, de pontos nyil­vántartást készített azokról a bútorozott szobákról is, amelyeket a lakosság ajánlott fel a vendégek elszállásolására. Bízik benne, hogy nem lesz fenn­akadás, mert minden vidékről érkező vendég zöld szállásutalványt kap, amelyről leolvashatja, hogy hol töltheti a szegedi ünnepnapok éjszakáit. Hatal­mas tömegszállókká rendezik be a Horthy-kol­légiumot, az iparostanonciskolát a belvárosi elemi iskola, a reálgimnázium, a kereskedelmi iskola, az ujszegdi kulturház és még számos közintézmény épületét. Az elszállásolás nehéz problémájának megoldását a kultuszminiszter könnyítette meg, aki az összes szegedi iskolákban október 31-től 27- ig szünetet rendelt el. Ezeket az iskolákat most szintén szállásokká rendezik be, a katonaság ezré­vel bocsájtja rendelkezésre a szalmazsákokat és az ágyakat. Hegedűs véleménye szerint a várost akkor sem érheti meglepciés, ha kétszer annyi

Next