Délmagyarország, 1933. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1933-01-01 / 1. szám

és okszerű közgazdaság szempontjainak meg­felelően. És most jön a világválság. Mikor a terveket elkészítették, a háború idején, sőt még a háború után is, nagy konjunktúrája volt a földnek és a sűrűn lakott Hollandiában nagy volt a föld­éhség. Vetélkedés folyt a tengertől visszanye­rendő földekért. Falvak, amelyek települő ra­jokat készültek kibocsájtani, jelentkeztek vevő gyanánt. Vállalatok alakultak földek vásárlá­sára. Magánosok kedvező tőkebefektetés re­­ményében iratkoztak földre, akárcsak ná­lunk a földreform telepítettjei. Ma negyvenezer hold már ki van szárítva, d­e a vevők csak vo­nakodva jönnek, a további területekre pedig alig van új vevő. Az óriási munka, amely ed­dig 450 millió hollandi forintot nyelt el, pénz­ügyi veszedelemben forog. Nem mintha Hol­­landiában nem volna pénz, hanem a mezőgaz­daság és állattenyésztés hozama az alacsony árak következtében ott is annyira alászállt, hogy nem érdemes földet vásárolni. A világválságnak ez egy egészen különös ,s csak a hollandusokat érintő fejezete, amely annál sajgóbb, mert ezt a munkát nem is le­het abbahagyni. Folytatni kell, ha veszteségre is, egy jobb jövő és a gazdasági viszonyok meg­változása reményében. Pedig mikor ott ültünk a klub kényelmes nádfonatú székeiben, a hol­land kereskedelmi miniszter, aki mellékfog­lalkozásában egyébként regényíró, milyen büszke bizakodással mondta: — Hollandia területének fele alacsonyabban fekszik a tenger szintjénél. Ezt a területet mi hódítottuk el a tengertől. Mi magunk építettük az országunkat. Míg mások egymással folytat­tak háborút, mi a tengerrel harcoltunk és ed­dig győzedelmeskedtünk. Most Hollandia a tengeren, kívül a világvál­sággal is harcol. Reméljük, hogy ezek a kemény északiak most is felül maradnak a harcban. Nem kell magyaráznom, hogy miért: ha ők győznek, az reánk is enyhülést jelent POROSZ HINDENBURG KOKSZ, hazai SZENEK, TŰZIFA épületi a, asztalos ara, padozásbot nittédere» DESZKA, az Összes keménytúH 21 WILHEIM TESTVÉREK iMSaaSSÜ PARMOL MIKOR LÁTUNK TÁVOLBA ? (Berlini levél.) Berlin, december. Az újabb időkben a távol­balátásról kevés hírt kapott a nyilvánosság. Eb­ből azt lehetne következteti ,hogy a technika eme érdekes és fontos eredménye, fejlődésében holtpontra jutott. A helyzet az, hogy a távolba­látás kutatói lázasan dolgoznak ma is, de a nyil­vánosság elkényeztetett, kritikus szemei elé csak akkor fognak előlépni, ha, ahogy ma már külföl­det játszi könnyedséggel vevő rádiókészüléket aránylag olcsón szerezhet be az ember, oly olcsó lesz a távolbalátás is. Ezzel szemben a készülék­nek tökéletesnek kell lenni A képtáviratozáskor egy álló kép átvitele 15—20 percig tart, mint egy hosszú távirat s a „távirati képet“ elő kell hív­ni, mint egy fotográfiát, addig a távolbalátásnál a leadott kép a másodperc 12-edénél kisebb idő alatt látható teljes egészében. (A szem tehetetlen­ségét figyelembe véve.) A kép továbbítása úgy történik, hogy a képet felbontjuk elemeire, sö­­tétebb, világosabb pontokra az úgynevezett kép­elemekre, ezeket azután fotocella segítségével átalakítjuk elektromos töltésingadozásokká. (A fotocella úgy működik, hogy a sötétebb s világo­sabb pontokat rávetítve, vagyis erősebb s gyön­gébb fényre a cella egy rádióerősítőbe kapcsol­va kisebb-nagyobb elektromos áramot ad le. Az áramingadozásokat azután tetszés szerinti erős­séggel kisugározhatjuk a mindenségbe. Általában véve két nagy csoportba oszhatjuk a távolbalátási módszereket. Az egyik a képbon­tást, vagyis a képelemekre való bontást és ös­­­szetételt mechanikusan, motorral hajtott berende­zéssel végzik, addig a másik rendszer a képbon­­tásnál és összetételnél a legkisebb tehetetlenség­gel rendelkező szervet veszik igénybe; az elektro­nokat. Tudja ma már mindenki, hogy mi történik egy rádiócsőben, hogy ott elektronáramlás törté­nik, vagyis elektromos töltésű atomok vándorlása s hogy ezek kicsinységüknél fogva a legkisebb ellenállásra akadnak. Az úgynevezett elektromos képösszetétel az úgynevezett „Braun-féle csővel" történik. A Braun-féle cső olyan, mint egy nagy rádiócső, mely vízszintes helyzetben fekszik, benne egy izzó­szál is van, amelyből, ha egy rádióerősítőhöz van kapcsolva a hangszóró helyett, egy elektron­sugár, az* úgynevezett katód-sugár indul ki. A Braun-féle cső egyik fala egy különös vegyülettel van kipreparálva, amely, ha rajta a katód-sugár végig szalad, a sugár nyomán foszforeszkálni kezd. A képátvitel úgy történik, hogy a leadott kép világosabb-söté­­tebb pontjainak megfelelően a sugár világosan, sötétebben látszik. (Persze a sugár a cső falán­ mint szaladó pont látható) és a világító pont a másodperc tört része alatt bejárja a cső prepa­rált falát , szinte felrajzolja a leadott képet. Ez a rendszer tökéletes lenne, de drága. A mechanikus képbontás az úgynevezett Nip­­kow-koronggal, vagy a tükörcsavarral (magyar találmánya: Okolicsányi Ferencé, Mihály Dénes volt munkatársáé), vagy a tü­körkerékkel. A távolbalátás elterjedésének legfőbb akadálya — eltekintve a bontókészülékek még meglevő hibáit s drágaságát — a következő: elképzelhető, hogy minél több képelemre osztjuk fel a képet, annál nagyobb a kép tökéletessége. A tapasztalat azt mutatta, hogy tökéletes képet csak akkor ka­punk, ha a képet 80.000—100.000 képelemre bont­juk. Viszont a leginkább igénybe vett hullám­hosszokon: a 200—600 méteres hullámhosszokon az ilyen sok elemnek továbbítása technikailag le­hetetlen. Lehetséges a megoldás az ultrarövid, a 10 méteres hullámhosszon. Viszont a rövidhullá­mú vétel kis távolságra, például Budapest—Sze­ged között kedvezőtlen. A rövidhullámok haszná­lata csak nagy távok áthidalásakor kedvező. Ma­rad a 10 méteren alanti hullámbirodalom, ami viszont csak kis távolságokra alkalmazható. (Mi­nél rövidebb a hullám, tulajdonságai annál ha­sonlóbbak az optikai sugarakéhoz.) Tehát külön adókat kellene minden városban építeni, ultrarövid hullámú vevőt beszerezni,... ez ma lehetetlen. A távolbalátás kutatóinak feladata a mai vi­szonyok között az, hogy a távolbalátást a közép­hullámokon, 200—600 m között aránylag tökéle­tessé tegyék. Ez azonban alig lehetséges. A kér­désre: „Mikor látunk távolba“, nyugodt lelkiisme­rettel csak azt mondhatjuk: akkor, ha a rádiómű­sorok rendszeres továbbítása is az ultrarövid hul­lámokon fog történni. Utazás a világűrbe. „Megérkezett az első űrhajó a Marsba, az utasok egészségesek, a hajó vezetője jelenti rá­dión ..kiáltják majd a világvárosok újságpalo­táinak futó betűi... Lehetséges-e egyáltalán a planéták közi össze­köttetés létrehozatala? Lehetséges! Csak a fő­akadály, az energiaforrás hiánya, az energia, mely I FÁJDALOM NÉL·ÜLNIAJT^^s a hajót üzemanyaggal táplálja. A legnagyobb ed­dig ismert, de még felhasználhatatlan energiafor­rás, akármilyen furcsán hallatszik, az anyag el­képzelhetetlen legkisebb részében, az atomban van elrejtve. „Egy atom az anyag legkisebb ré­sze“, mondja a fizikus. Egy atom azonban az egész naprendszert rejt magában, hasonló fel­építésben, mint a nap, a föld és a bolygók. Min­den atom egy magból áll, amelynek negatív elek­­tromossága a töltése, ekörül keringenek pozitív elektromossággal töltött részecskék az ionok el­liptikus pályákon, mint a nap a föld körül. Az egyes atomok abban különböznek egymás­tól, hogy ezeknek a pozitív töltésű pozitív elektro­mossággal feltöltött részecskék száma más és pe­dig pédául a hidrogén egy negatív magból és egy pozitív, keringő ionból áll. Az arany atomjában 79 és a higanyéban 80 ion kering a mag körül. Az összetartó erő, amely a mag és a pozitív ré­szecskék között fennáll, szinte elképzelhetetlen nagy. Az atomrombolás feladata az, hogy ezek kö­zül a keringő részecskékből tetszőleges mennyi­ségűt kirobbantani tudjunk. Ezáltal módunkban áll tetszőleges elemet egy másikból előállítani. Ha például a higany 80 ionjából egyet kirobbanthat­nánk aranyat kapnánk Angol tudósoknak, Rut­herford tanítványainak sikerült 1931-ben helium nevű nemes gázatomját szétrobbantani, nagyfe­szültségű 300.000 voltnyi elektromos árammal. Az eredmény elképesztő volt. Kitűnt, hogy sokkal nagyobb energia lett szabaddá a robbantásnál, mint amennyit felhasználtak. Hogy elképzelhető legyen egy atomban levő energiamennyiség, szol­gáljunk egy példával. Egy rádiumal­omban annyi energia van felhalmozva, ami elég, hogy egy Bösendorfer nagyzongorát egy másodperc alatt 74-szer a föld körül megforgasson... Most térjünk vissza a légűrbeli utazáshoz. Ahoz, hogy a föld vonzását le tudjuk küzdeni és ki tudjunk jutni a föld vonzási hatásköréből, egy olyan űrhajóra van szükség, melynek kezdőse­bessége többezer kilométer másodpercenként Az ehez való energiát csak az atomenergiából nyer­hetjük. Az A. E. G. berlini kutató­intézetében folytak a kísérletek aziránt, hogy azt a borzalmas ener­giát hogyan lehet kihasználni, például hatalmas elektromos telepek táplálására, főleg űrhajó in­dítására. Most mutatták be Berlinben a szakértők előtt az első sikerült rakétarepülőt A repülő egyenlőre úgy van konstruálva, hogy a sebesség is az elérendő magasság a start előtt beállítha­tó, egyenlőre pilóta nélkül való posta szállításra volna felhasználható. Annyit azonban mondhatunk, hogy a légűrbeli hajózást az eddigi rakétarepülőkkel megoldani nem lehet Hacsak nem találnak fel egy rendkívüli erős, koncentrált energiaforrást és hozzá egy fémet, amely az energia felszabadításakor a rendesen kívül erős igénybevételt kiállja, csak akkor gon­dolhatunk arra, hogy ... beszálljunk a gépbe ...és kiszálljunk ép bőrrel, mondjuk két hét múlva a Saturnuson ... Rad­os György. 4*— Újév után is SZENZÁCIÓS REKLÁM-Árusítás Pengőtől Szőrmés Mikádák I. Paletek ELSŐRANGÚ MÉRTÉK UTÁNI SZABÓSÁG FÖLDES IZSÓ ^ KLAUZÁL TÉR Pengőtől Tiroli nadrágok Nadrágok,­­lop­pék Pengőtől I­­mmmm I. Boy kabátok Saját készítmény. Elsőrangú kiállítás. Óriási 4 9-9 -Öltönyök, Mikádák választék 39’­Pengőtől Szövet Iskola ruha Gyermek télikabát Pengőtől Bőrkabátok Fekete PaletAk

Next