Délmagyarország, 1964. április (54. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-28 / 98. szám

Évi 40 millió megtakarítás eredményes VOLT A VEGYIPARI PÁLYÁZAT A Nehézipari Minisztérium a Vegyipari Dolgozók Szak­­szervezetével és a Magyar Kémikusok Egyesületével együtt pályázatot hirdetett az irányítása alá tartozó vegy­iparban olyan találmányok­ra, újításokra, munkamód­szerekre, amelyek import­anyagot takarítanak meg és csökkentik a gyártás önkölt­ségét A beérkezett 40 pályá­zatot nemrég bírálta el a minisztérium, a szakszerve­zet és az egyesület képvise­lőiből alakult zsűri. A tíz­ezer forintos első díjat Fo­dor Imrének és Siska József­nek ítélték, akik az ismert nagyhatású gyógyszer, a Chlorocid gyártásához dol­goztak ki önköltségcsökken­tő, importanyag megtakarító eljárást. Módszerük évi 11,6 millió forint megtakarítást eredményez. Az 5000 forintos második díjat Metzing Jó­zsef és Csoknyai Pálné kap­ta, a zsíralkohol desztillációs maradékának hasznosításá­ért. Az eljárás évente 300 ton­na nyugatról beszerezhető különleges zsiradék behoza­talát teszi feleslegessé. t Majális Újszegeden Társadalmi munkások építik a vidám­parkot Gazdagnak ígérkezik az idei május elseje. Újszeged, a majális színhelye már ezek­ben a napokban mozgalmas. A kereskedelmi és vendég­­látóipari vállalatok sátrakat építenek, a társadalmi mun­kások százai pedig a vízto­rony körül dolgoznak a vi­dám parkon. Május elsején a Széchenyi téri nagygyűlés után Újszegeden szórakoznak majd a szegediek. Pontban 12 órakor adják át a legkisebbeknek a vidám parkot, melyet majd fokoza­tosan építenek ki a nagy par­k­ok mintájára. De a megnyi­táskor már több érdekes já­tékot vehetnek birtokukba a gyermekek. Az üzemek, kisz­­ek sok ötletes játékszert ké­szítettek számukra. Hajó-, billenő- és forgóhinták, csúz­­da, céllövölde, erőszputnyik, babavár, színes forgók vár­ják a legkisebbeket. Tegnap, hétfőn, közel 200 társadalmi munkás dolgozott a vidám parkban. Az Állami Védőnőképző Intézet 120 hallgatója, a cipőgyár ipari­tanulói, a Csongrád megyei tanács dolgozói és az iparita­­nuló intézetek diákjai a vi­dám­park területét rendez­ték, parkosították. Az üze­mek és ktsz-ek dolgozói pe­dig az általuk készített játé­kokat szerelték. A kereskedelem is igyek­szik kielégíteni az igényeket. Tavaly például Újszegeden 90 méter volt az ételt, italt, valamint játékot árusító sát­rak sorának hossza. Ez idén jelentősen nő, mert közel 140 méter lesz. Az újszegedi ven­déglőkön kívül a vidám­park mellett 150, az UTC-pályán pedig 300 személyt befogadó kerthelyiséget épít a Szegedi Szálloda- és Vendéglátóipari Vállalat. Ezenkívül a Főfaso­ron az újszegedi szabadtéri színpadnál, a vidám­park mellett, a Szegedi Élelmiszer­­kiskereskedelmi Vállalat, a vendéglátó, a földművesszö­­vetkezet sátrakban ételt, italt árusít, a Szegedi Kiske­reskedelmi Vállalat pedig játékot A nagy ünnepen a legki­sebbek is megtalálják szóra­kozásukat Újszegeden. A vi­dám­park megnyitása után az úttörők tréfás versenyeit láthatják. Elektronikus forgalmi ellenőr Azonosítja, megszámolja és ellenőrzi a felügyeletére bízott járműveket, megálla­pítja haladásuk irányát és sebességét az az elektronikus műszer, amelyet az Építő­ipari és Közlekedési Műszaki Egyetem közlekedésvillamos­sági tanszékének vezetője, Biacs Nándor docens és mun­katársai dolgoztak ki. A be­rendezés egyaránt jól fel­használható a közúti és a vasúti forgalom ellenőrzé­sére. Csak azokat a járműveket „veszi észre”, amelyeket a gondjaira bíztak oly módon, hogy oldalukra ugyanabban a magasságban egy-egy jel­legzetes fehér-fekete csíko­zással borított táblát függesz­tettek. Az érzékelőfejből az ada­tok a központilag elhelyezett érzékelő műszerbe futnak, amely mutatja és fel is jegy­zi ezeket a „jelentéseket”. Így állandóan ellenőrizni le­het, hogy például egy vasúti szerelvény teljes egészében, a megfelelő összeállításban és az előírt időpontban haladt-e át bizonyos pontokon, vagy hogy egy-egy autóbuszjárat kocsijai hogyan tartják meg a menetidőt, hol keletkezik torlódás stb. MEGNYÍLT az újszeged! Vigadó Étterem Ételek, italok és fagyiért nagy választékban Hétköznapon nyitva 15 —34 óráig, szombaton 15—9­ óráig vasárnap 16—24 óráig. Telefon: 28-95 xS. 83205 SZILÉZIA DALOS Lengyel irodalmi est az egyetemen Tegnap sikeres lengyel iro­dalmi estet rendeztek a köz­ponti egyetem aulájában Szi­lézia daloi címmel. A népes, főként egyetemi és főiskolai hallgatókból álló közönség előtt Gruber László, a József Attila Tudományegyetem ta­nulmányi osztályának veze­tője nyitotta meg a lengyel estet és meleg szavakkal em­lékezett meg a lengyel—ma­gyar barátsági szerződés alá­írásának 15. évfordulójáról, amelynek megünneplése az irodalmi est egyik célja volt. Az esten részt vett Aleksan­­der Wozniak, a Lengyel Nép­­köztársaság budapesti nagy­­követségének titkára is. Az irodalmi est közönsége színvonalas és gazdag mű­sort hallgathatott végig, amelynek első számait a Jó­zsef Attila Tudományegyetem KISZ énekkara adta. Az egye­temi énekkar egyébként is eleven ápolója a lengyel— magyar kapcsolatoknak, fenn­állása során már többször tett lengyelországi turnét. Most Kertész Lajos karnagy ve­zényletével magyar és lengyel nyelvű énekszámokat adtak elő, különösen nagy tetszéssel fogadta a közönség finoman kidolgozott és ugyanakkor temperámon tumo6 lengyel népdal számaikat. Az ének­kart Kertész Lajosné kísérte zongorán. A műsor másik célja volt megemlékezni a 10 évvel ez­­­­előtt elhunyt sziléziai lengyel költő, Julian Tuwim születé­­­­sének hetvenedik évforduló­­járól. A színvonalas és tartal­­i mas előadást Magister Maria Hemmert írta és egyúttal ő válogatta össze a versszemel­vényeket is, amelyeket a Jó­zsef Attila Tudományegyetem irodalmi színpadának tagjai, Borza Anikó, Szokács László, Szalatsy Zsuzsa és Vetró Éva adtak elő, Tuwim életét és munkásságát pedig Maria Hemmert előadása alapján Csorna Béla bölcsészhallgató ismertette. A műsorban közreműködött Mentes József, a Szegedi Nemzeti Színház művésze is. Színessé és változatossá tet­ték az irodalmi estet a Sze­gedi Zeneművészeti Szakisko­la hallgatói: Baranyai László és Onczai Csaba számai. Elismerés illeti meg a két nép barátságát ápoló irodal­mi est rendezéséért mind a József Attila Tudományegye­tem kulturális bizottságát, mind a Tudományos Ismeret­­terjesztő Társulat szegedi bi­zottságát. Múzeumba kerülnek a szegedi paprikás eszközök A Budapesti Mezőgazdasá­gi Múzeum megbízásából fél éve kezdte gyűjteni az egy­kori paprikás eszközöket, szerszámokat, fényképeket Nyári Ferenc, a szegedi Új Élet Termelőszövetkezet bo­­domi üzemegységének veze­tője. E­z rövid idő alatt is eredménnyel dolgozott: a fűszernövény kikészítésével, termelésével, árusításával kapcsolatos eszközök, hasz­nálati tárgyak, iratok soka­ságát szedte össze és küldte el a múzeumnak. Ezek kö­zött legértékesebb egy régi típusú magmosó berendezés, a magtisztító rosta és egy úgynevezett bőrszárító rosta. Ez utóbbin a paprikabőrt szikkasztották. Ezenkívül ül­tető fúrót, paprika kikészítő furkót, a szegedi volt Valé­ria téri piacon valamikor na­gyon ismert húzós-rugós és tányéros mérlegeket, a pap­rikaminták bemutatására szolgáló kofa­asztalokat, fer­­tályos edényeket küldött Nyári Ferenc a múzeumnak. Előkerült Csonka Ferenc 87 éves gazdálkodónál még az első világháborús idők­ből származó paprikafüzér vásárlási engedély, amelyet az akkori „földművelési mi­­nisterium” — így szerepel az okmányon — adott ki. Az irat iparengedélynek számí­tott, amelynek birtokában a­­ falvakban felvásárolhatták a termést. Gyűlnek a régi fénykép­­felvételek, amelyek doku­mentálják az ősi kikészítő munkát, a hasítást, a csipe­­dést, valamint a kézi palán­tázást, a kisüzemi termelés nehézségeit. Egy paprikás eszközt azonban mind ez ideig nem sikerült találni — ez a külü. Malmi őrlés he­lyett ezzel törték­ össze a paprikát. Használata termé­szetesen tilos volt, és a fe­kete őrlők szigorú büntetést kaptak, ha rajta kapták őket. Mivel ezeket a fából készített házi alkalmatossá­gokat elkobozták és eléget­ték, vajmi kevés maradhatott belőlük. Ahhoz azonban, hogy a Budapesti Mezőgaz­dasági Múzeum paprikás gyűjteménye teljes legyen, erre is szükség lenne, s Nyá­ri Ferenc Röszkén és Mi­­hályteleken elsősorban ez után kutat. Elosztották az idén épülő szövetkezeti lakásokat A lakásszövetkezet szervező bizottsága elosztotta a vállalatok, üzemek, hivatalok és a kerületi tanácsok kö­zött az újszegedi Ogyessza lakónegyed 18 és 19-es jelzésű, előreláthatólag idén átadásra kerülő 106 szövetkezeti la­kást. A szétosztott szövetkezeti lakások rajzait május 15-ig a városi tanács építési és közlekedési osztályán (Széchenyi tér 11., II. emelet 205 ), a félfogadási idő alatt lehet meg­tekinteni. A szervező bizottság úgy határozott, hogy 1965-ben a szervezésre újabb felhívást nem bocsát ki, hanem az ed­dig beérkezett igényeket veszi figyelembe a lakások elosz­tásánál. Azok a dolgozók, akik a vállalattól, üzemtől, hivataltól, valamint kerületi tanácstól megkapták az igénylőlapokat,­zt kitöltve május 15-ig juttassák el az építési és közle­kedési osztályhoz, valamint az OTP Csongrád megyei fiókjához: Algyői siker a KISZ kulturális szemléjén A KISZ Ságvári Endre kulturális szemléjét a járás­ban több részletben bonyolít­ják le. A múlt héten hírt ad­tunk a kisteleki bemutatók­ról, most vasárnap a kiskun­dorozsmai művelődési ott­honban öt község: Kiskundo­­rozsma, Sándorfalva, Algyő, Bordány és Üllés fiataljai mérték össze tudásukat A közönség zsúfolásig megtöl­tötte a művelődési otthont, nagy érdeklődéssel nézte vé­gig a színjátszó, szavaló, né­pitánc és zene számokat, noha ez a bemutató egy haj­szállal alatta maradt az egy héttel korábban Kisteleken látott előadások színvonalá­nak. Ezért a bíráló bizottság arany okleveleket nem is osztott ki. Ezüst oklevelet kapott a sándorfalvi irodalmi színpad Szántó Tivadar által betaní­tott Békében élni című mű­soráért, a Paulisz Béláné ve­zette algyői színjátszók a Tornaruha című jelenetért, az ugyancsak algyői citeraze­­nekar és a népitánc csoport a Nagy Lászlóné által beta­nított Tardonai leánytáncért. Bronzérmet a kiskundorozs­mai színjátszócsoport Fur­­fangból nősültem című zenés jelenetéért és az irodalmi színpad Himnusz az ember­hez című műsoráért kapott — mindkettőt Rátkai Gyulá­­né tanította be —, továbbá a bordányi népitánc együttes. Elismerő oklevelet az algyői irodalmi színpad, a bordányi színjátszó csoport és az üllé­­si népitánc csoport kapott. A járási kulturális szemle kö­vetkező bem­utatóira május 9-én Zákányszéken kerül sor. ­ftájiul lilmájd&máyak Tizenhárom bemutató sze­repel a májusi programban. Máriássy Félix új filmjének címe: Karambol. Forgató­könyvét Máriássy Judit írta. Főszereplői: Bujtor István, Balogh Zsuzsa és Latinovits Zoltán. Műsorra tűzik a Férjhez menni tilos című ze­nés tv-vígjátékot is, amelyet Rejtő Jenő A fehér folt cí­mű regénye nyomán Kellér Dezső írt, s a két főszerepet Psota Irén és Mányai Lajos játssza. A májusi műsor kiemelke­dő filmje Fellini 8 és V* cí­mű moszkvai nagydíjas alko­tása, amelyben Marcello Mastroianni, Anouk Aimée, Sandra Milo és Claudia Car­dinal« játszik főszerepet. A szerelem másik arca 11 epi­zódban foglalkozik az olasz nő problémáival; az érdekes, drámai hangvételű film fia­tal olasz rendezők műve. A csehszlovák filmgyártás egyik kiemelkedő alkotása A halál neve Engelchen, Elmar Kros* és Jan Kadar műve méltó filmváltozata Mnacko ismert regényének, amely egy volt partizán emlékeit eleveníti fel művészi feldolgozásban. A leglassúbb vonat című szovjet film Nagibin novellá­ja nyomán készült. Főszerep­lői közt ismert művészekkel, Kadocsnyikovval, Kirijenkó­­val és Sagalovával találko­zunk. Ugyancsak szovjet film A szeretet jogán. Lírai történet szerelemről, igaz szülői szeretetről. Kalandos, szovjet ifjúsági film A Ko­lumbusz hajó inasa. Amerikai, angol és lengyel vígjáték várja a humor ked­velőit. A szórakozott pro­fesszor újabb kalandjairól szól a Vigyázat, feltaláló. Az amerikai film főszereplője Fred MacMurray. Egy két­balkezes fiatalember — Ken­neth Connor alakítja — a hőse a Majdnem baleset cí­mű angol filmvígjátéknak. Oldala­ink ír­ták Köszönet a becsületes embereknek A rendelőintézetben por­tásként dolgozom, s a napok­ban igen szép, nemes ese­ménynek lehettem tanúja, ötezer forintos betétkönyvet, két darab 100 forintost, s egy nyugdíjas könyvet adtak be hozzám a portára. A becsü­letes megtaláló: Nagy Júlia, Szeged, Ilona utca 11. és Kecskeméti András, Szeged, Tolbuhin sgt. 22. szám alat­ti lakosok. Azonnal értesítet­tem Csizmái [UNK] Jánost, aki két nap múlva jött a már örök­re elveszettnek vélt értéke­kért. Ezért az idős bácsi ne­vében köszönetem fejezem ki a két becsületes megtaláló­nak, akik cselekedetükkel ne­mes, emberi mivoltukról tet­tek bizonyságot. Filep Józsefné Ha­kítsuk le rádióinkat! Örömmel írhatom, hogy itt az évszakok tündére, a cso­dálatos tavasz. De minden hiába, nem élvezhetem az üde, friss levegőt, mely nyi­tott ab­lakomon szobámba érkezhetne. Nem, erről szó sem lehet, hiszen mások is kinyitják ablakaikat és rá­dióikat is, melyek elviselhe­tetlen bömböléssel szólnak. Mi, dolgozó emberek a pi­henés, tanulás a művelődés óráit otthonunkban szeret­nénk eltölteni, de az abla­kon át betörnek hozzám a nem kívánt időben is a hang­hullámok, nappal, sőt éjjel is. Ma már kevés kivétellel mindenkinek van rádiója, és kedvére válogathat a műso­rokban. Miért kell a szom­szédok kedvenc műsorait is hallgatni? Legyünk tapintat­tal egymás iránt! Pándi Emilné, Szeged, Hunyadi János sgt. 4. Tóbiás Györgynek, az öt­gyermekes szegedi halászem­ber fiának kiállítását 38 esz­tendeje Juhász Gyula nyi­totta meg. Művészetét meleg szavakkal méltatta: „A sze­gedi művészet, amely nem volt, csak akart lenni, de lesz, — egyik új, bátor, igaz, jó harcosát köszöntheti Tó­biásban.” S valóban, a fiatal Tóbiás György már induláskor új­­módon s bátran alkotott, még az olyan konvencioná­lisnak elkönyvelt műfajban is, mint a portréfestés. Kivá­ló karakterérzékről, bizton­ságos ecsetkezelésről, nem mindennnapi lélekábrázoló képességről tanúskodnak ezek a portrék. Világosan tükröző­dik róluk, hogy alkotójuknak módja volt hosszabb időt töl­tenie azzal is, hogy münche­ni, bécsi, olaszországi útjai során gondosan tanulmá­nyozza az emberábrázolás klasszikus remekeit, s új ar­cok, új emberi küzdelmek­­ megfigyelésével művészete megtermékenyüljön. Az em­beri munka, az emberi tevé­kenység lényeges mozzanata­it ötvözi művészetté. Sok szenvedést, egyéni tra­gédiát megért ember, mégis mindig volt s mindmáig van ereje arra, hogy fölülemel­kedjék a tragikus élmények­ben, s figyelmes szeretettel forduljon embertársai prob­lémái, az emberi küzdelem sokszínű jelenségei felé. S nyilván szemlélet dolga, hogy mer derűs, sugaras színekkel dolgozni. Figyeljük meg, mi­lyen mélyen olvad bele újabb képeibe is a napfény tüze, hogyan fejezi ki a Döngölök című képével, vagy akár a Kubikusok cíművel az alko­tó munka optimizmusát, az anyaggal győztesen birkózó ember magabiztosságát. Erős, biztos mozdulatú férfiak te­vékenykednek a nyári fé­nyekben, a levegő vibrál, a vásznon eluralkodik valami­féle, a másik ember küzdel­me iránti megindultság. Fér­fias megindultság ez, realisz­tikusan Urai, a művész ér­zelme sohasem oldódik szok­ványossá, érzelgőssé. Líra és gondolatiság fe­szült megkapóan az emberi tevékenység kulturális moz­zanatait megörökítő, vagy a havas tájat, a fehérlő házte­tőket zenei finomsággal meg­jelenítő vásznain: a Szonáta, a Havas táj, s a Háztetők cí­mű alkotásokon. A Nyitott ablak nyári ragyogása, a Horgoló gyönyörű, mérték­­tartással összehangolt, har­monikus színei — mind-mind gondolatot is hordoznak lí­­raiságuk mellett, vívódó, fi­lozofikus alkatú művészegyé­niségről vallanak. Olyan markáns alkotóról, aki képes a színek, vonalak nyelvén hírt adni benső világa gaz­dagságáról, intellektusa el­mélyültségéről, képes sajá­tos látását elfogadtatni a szemlélővel. Hadd hívjam fel a figyelmet a 32 esztendeje készült, de töretlenül friss hatású Meditáló című képre, ebben a vonatkozásban. En­nek szépségét, mondanivaló­ját se képes az ember egy­két pillanat alatt maradékta­lanul érzékelni. Újra és újra való elmélyedésre, hosszas szemlélésre ösztönöz, s­­ az ember visszatérve a képhez, újabb és újabb szépségeket fedez fel benne. Ily módon vagyunk a mű­vész többi képével is: szinte szuggerálják az embert arra, hogy vissza-visszatérjen hoz­zájuk, ismételten elszemlé­­lődni, belefeledkezni a belső látás számára lényeges tar­talomba, a művészi üzenet­be. Elgondolkoztatóan, áhí­tatra ösztönzően üzen a vi­lágról, az emberről, az em­beri munkáról, a munkának­­feszülés férfias szépségéről, az emberi lélek intim pilla­natairól, egyszóval maga-ma­gáról — Tóbiás György. Ne­künk üzen; üzenetét szülővá­rosa fogadja szívesen és örömmel. Dér Endre Kedd, 1964. április 28. DÉ­L-M­AGYARORSZÁG 5

Next