Délmagyarország, 1966. december (56. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-24 / 303. szám
Ki legyen az ötödik elnök? Reggel már a községi tanácsházán is elolvastam egy vaskos jegyzőkönyvet az üllési Kossuth Tsz elnökválságáról. November 23-án egy álló napig tárgyalta az igazgatóság: ki legyen a következő elnök? Sok helybeli kiváló gazda került szóba, de mindegyik név mögött ez áll: nem vállalja. A mostani elnök Tassi Vince öt év alatt sorban a negyedikként távozik. Arra hivatkozik, hogy tiszavirágéletű elnöksége alatt teljesen tönkrementek az idegei, gyógykezelésre van szüksége, s legfeljebb a zárszámadásig marad a helyén. Közben értesültem arról, hogy a művelődési házban ismét ülésezik a tsz vezetősége. A fő téma: ki legyen az elnök? Amikor odaérkeztem, valaki éppen akkor utasította vissza az ajánlatot, s még két nevet közölt, akikkel már beszéltek s üzenik, nekik sem kell az elnöki szék. Pedig akárhogyis — ebben mindenki egyetértett — helybeli embert volna jó megválasztani, akit ismer a tagság és maga is eligazodik a gadaságban. Milliós mérleghiány kopogtat... Ördögh Jánost, a tsz pártalapszervezetének titkárát és Dinnyés Géza tanácselnököt faggatom az okok felől. Ők mondták: Bús László, főkönyvelő is menni akar, pedig új ember, tehetséges és rendes. Azután azt latolgatták, egyáltalán érdemes-e kipakolni az igazságot. Mert az a tucatnyi főkönyvelő, elnök, beosztott, agronómus, brigádvezető, aki öt év alatt „kikészült” a Kossuth-ban nem tévedhetett mindig és mindenben. Mégis menniök kellett. A tanácselnök azt javasolta, tán semmit sem kellene írni erről az ügyről. Mert lehetséges, hogy nekik ezután is együtt kell majd dolgozniok azzal az emberrel, hiszen az eddigi jelzések is észrevétlenül maradtak a felsőbb szerveknél. Marik Andrásról, a tsz főagronómusáról van szó. 1962-ben, nem sokkal a tsz megalakulása után államilag kihelyezett szakemberként érkezett Üllésre. Azt mondják róla, nagyon erős támaszai lehetnek, mert azóta akárhányszor cserélődött ki a tsz vezetősége, ő mindig a helyén maradt, túlságosan is hozzászokott ahhoz, hogy szabadon érvényesítheti akaratát. Most aztán bekövetkezett a baj! A Kossuth Tsz megközelítően 3 millió forint állami támogatást kapott 1966- ban és ennek ellenére — bár ez még nem végleges adat — egymillió forint körüli mérleghiány ígérkezik. (Attól függően mennyit enged el az állam.) A vezetőségi ülésen a főkönyvelő ismertette a pénzügyi helyzetet. A tsz másfél millió forint hiánnyal áll sorban a banknál. Nem tudják kifizetni — legalábbis zárszámadásig nem — a gazdák pénzét, ami a részes paprikaművelésben végzett munkájukért jogosan illeti meg őket. Ezután a főagronómus mondta el, hogy az olasz exportra szánt hízott bikák nagy része is itthon maradt, mert lyukas volt az istálló teteje, az állatok megfáztak, hiányzott róluk a faggyú. Ezért hagyta itt az állatokat az olasz kereskedő. A főkönyvelő újabb kérdésére, hogy a melegágyi salátát — ami szintén sokat nyomott a tervben — miért nem termelték meg, azt válaszolta : — Mert kevés a trágya, a szőlőkbe is kevés. Mindenki tudja, hogy a homoki gazdaságok krónikus trágyahiánnyal küzdenek. Hitelek — fedezet nélkül De ki nem tudhatta már ezt a tervkészítéskor is? A főkönyvelő férfiasan belátta: félrevezették a bankot, az állami szerveket, olyan termékekre vettek fel művelési hiteleket, melyek csak azért kerültek be a tervbe, hogy pénzt tudjanak kicsikarni a banktól. S még az így szerzett pénzzel sem tudtak bánni. A főagronómus beszámolójából kitűnt, hogy az új szőlő- és gyümölcsültetvények állapota igen gyenge. Több helyen máris ki kell szántani a szőlőket, pedig éppen jövőre fordultak volna termőre. Vízjárásos szőlőművelésre alkalmatlan talajokban ültettek... Mindezt közönnyel, szinte érdektelenül adta elő. Arról nem szólt, hogy neki is van köze az ügyhöz, mert akkor is ő volt a tsz főagronómusa, amikor telepítésre jelölték a területeket. (Azt már később tudhattam meg, hogy csupán az idén 430 ezer forintos értékhiányt állapítottak meg az ültetvényekben, tavaly pedig 239 ezer forint hitelt kellett a telepítések rossz állapota miatt visszavonni a tsz-től. És az idei évre engedélyezett 213 ezer forint ápolási hitelt ISI ezer forintra kellett csökkenteni, mert hiányoztak a pénz gazdaságos felhasználásának feltételei.) A burgonyatermesztés képtelenül nagy deficittel zárult, mivel a főagronómus elmulasztotta annak ellenőrzését, hogy a részes termelők jól sablonozzák-e az árut? Rosszul csinálták, ezért a vállalat megtagadta az átvételt. Később pedig már nem volt munkaerő az újraválogatáshoz. Tíz vagon étkezési burgonya megzöldült, elrohadt emiatt, pedig ha időben átadják, a rendes vételáron túl 70 fillér ártámogatást is kaptak volna kilogrammonként. „El akarok menni...“ Amikor Marik András azt a kérdést kapta, mi a terve ezután ennyit válaszolt: el akarok menni innen. Az igazgatóság látható örömmel adta meg hozzájárulását. A hangulat nem tükrözött feszültséget, itt-ott még kedélyes is volt, mintha csak afelett kellett volna tanakodni: van néhány felesleges milliónk, mire költsük? Ebből is látható: a bekövetkezett helyzetért hibás a vezetőség is. öt éven át nézték el, sőt közreműködtek abban, hogy egy vezetni ugyan szerető, de nem tudó ember érvényesítse hibás, megalapozatlan terveit, melyek néha még a legelemibb szakértelmet is nélkülözték. Nem tették szóvá azt sem, hogy a főagronómus apróbb nagyobb egyéni dolgokban elkötelezettjévé lett egyeseknek. így jutott odáig, hogy szavának nincs súlya az emberek előtt, jóllehet önmaga igazolására — különösen mostanában — mindent írásba foglal. És mi a jövő? E súlyos gondok ellenére sem kilátástalan azonban a helyzet. Utóbb 4,5 millió forint fedezetlen hiteltörlésre tettek javaslatot illetékes szervek. A párt segít abban, hogy a Kossuth Tsz is tiszta lappal indulhasson 1967-ben. Csak most már az a fontos: igazán erős, megbízható kezekbe kerüljön a gyeplő. Az üllésiek forráskút felé tekingetnek. A szomszédban — mintha csak nem is lennének szomszédok — egész más világ van. Ott már bebizonyították: önzés és egyénieskedés nélkül, becsületesen, egyetértve a gazdákkal, sohasem látott, magas termelési színvonalat, anyagi jólétet lehet megteremteni a szövetkezet révén. S ez jövő Üllésen is. Csépi József Rendelet az 1967. védőoltásokról Az egészségügyi miniszter szabályozta az 1967. évi védőoltások rendjét. Az életkorhoz kötött oltásokon kívül vannak a megbetegedés veszélye esetén kötelező, továbbá a megbetegedési veszély megelőzését célzó oltások. Az életkorhoz kötött és kötelező védőoltások közül a rendelkezés elsőnek a tuberkulózis elleni BCG-oltásokat említi. Ugyancsak életkorhoz kötötten kötelező a himlő, a diftéria, a szamárköhögés-tetanusz, valamint a gyermebénulás elleni védőoltás. Több súlyos fertőző megbetegedés ellen életkortól függetlenül kötelező a védőoltás, ha fellép a megbetegedés veszélye. Himlő behurcolásakor, valamint kiütéses tífusz ellen azokat kell beoltani, akik foglalkozásuknál, beosztásuknál fogva veszélyeztetettek. Hastífusz és paratífusz ellen pedig azokat, akik e betegségek bacilusgazdáinak környezetében élnek, vagy foglalkozásuknál fogva veszélyeztetettek. Hastífusz és paratífusz, gyermekeknél diftéria és szamárköhögés fertőzés gyanúja esetén is kötelező a védőoltás. A járványos májgyulladás és a kanyaró megelőzésére gamma-globulinnal kell beoltani mindazokat, akik ilyen beteggel érintkezésbe kerültek és fertőződhettek. (MTI) ¥ • évi KÉPERNYŐ MI ÉS MÁSOK A XX. században élő ember oly sokszor elmondott és leírt, megénekelt és megjelenített rohanása nem lehet olyan nagy, hogy közben ne legyen gondja mások bajával törődni, mások törődését szeretettel fogadni, kedveskedéssel, ha kell, bátorítással körülvenni embertársait. Lényegében ezzel a gondolattal birkózik — s milyen jól! Wiedermann Károly a Mi és mások című dokumentumjátékában. Fiatal bányász temetésével kezdődik a film, az özvegy feleség és az árva kisgyerek támogatásával folytatódik úgy, hogy a rendező ezt a központi magot beleágyazza a karácsonyi bevásárlások, ajándékozások keretébe. A rendező legfőbb érdeme az, hogy lírai hangvételű filmjében a jó, a segíteni akaró, a mások bajával törődő ember mellett tett hitet, s közben nem idealizált, nem vétett az igazság ellen sem. A jószemű Neumann László nagyszerűen összevágott képei alá Pintér László tömör, de sokat mondó szöveget írt. Farkas István Szilveszter és a BU az éterből Elkészültek a rádió és a televízió hagyományos szilveszteri műsorának felvételei. A rádió óévbúcsúztatója, szilveszter napján már 19 órakor megkezdődik. BUÉK 1967! — hangzik majd Várkonyi Zoltán beköszöntője, s 21.30-kor kezdetét veszi a „nagy” kabaré. Tizenkét gongütés jelzi majd az éjfélt, s a Himnuszt követően népi muzsikát és tánczenét sugároz a rádió hajnali öt óráig December 31-én kora délután képernyő elé ülhetnek a tv-kedvelők. A „Száz kérdés, Száz felelet” című összeállítás tartalma várhatóan sikert arat majd. 17 órakor képernyőre kerül Kabos Gyulával a főszerepben az „Ez a villa eladó” című magyar archív film, majd a „Tv jelenti” című aktuális riportműsor jelenti a nézőknek, hogy mit? Az egyelőre szilveszteri meglepetés. 21.35-kor „Szilveszter, vagy amit akartok” — a Vidám Színpadról jelentkezik a televízió hagyományos kabaréjával. A Himnuszt követően 1.30 óráig tánczenei filmösszeállítást sugároz a televízió. 1967 első napján Bécsből közvetít Johann Strausshangversenyt a televízió. Elítélt embercsempész Embercsempészés ügyben ítélkezett a fővárosi központi kerületi bíróság. Az elsőrendű vádlott, Marbeck György, 38 éves üzletvezető, nyugatnémet állampolgár, strassburgi lakos 19 évi távollét után rokoni látogatásra Magyarországra érkezett, s megismerkedett Gyurán Olga, 24 éves büfés foglalkozású budakeszi lakossal. Házasságot akartak kötni, de nem kapták meg a szükséges hozzájárulást. Marbeck ezt követően is többször meglátogatta menyasszonyát Magyarországon. Több alkalommal, s legutoljára ez év nyarán, az ugyancsak Strassburgban élő és nyugatnémet állampolgár Manfred Gransee, 30 éves szobafestő-kisiparos társaságában lőtt. Legutolsó útjuk alkalmával még három ismerősük is velük tartott szép gépkocsival érkeztek. Az iratok között a kocsiban maradt Gransee feleségének útlevele is, aki betegség miatt nem tartott velük. Magyarországra érkezve a határállomáson Marbeck egy kitöltetlen vízum-űrlapot talált, magához vette, s Gransee feleségének a kocsiban útközben megtalált útlevele alapján kitöltötte, lebélyegeztette azzal a szándékkal hogy távozáskor Gyurán Olga kiszöktetésére használja fel. Tervüket azonban a határon leleplezték. A bíróság tiltott határátlépés kísérletében mondta ki bűnösnek mindhármukat: Marbecket, mint felbújtót, Gransee-t mint bűnsegédet, Gyurán Olgát, mint tettest. Marbecket ezenkívül deviza bűntettben is. Ezért Marbeck Györgyöt egyévi, Gyurán Olgát héthónapi, Manfred Gransee-t négyhónapi szabadságvesztésre ítélte. Marbecket ezenkívül devizabűntettért elkobzást pótló egyenérték megfizetésére kötelezte. (MTI Sár, sár sár Vetélkedésre ugyan nem alkalmas téma, mégis az keveredett ki belőle a városi tanácsülésen, amikor többen interpelláltak amiatt, hogy milyen sártenger van Újszegeden, az Odessza lakónegyed környékén, meg másutt is. Miért, talán Alsóvároson nincs sár? Van bizony ott is, csaknem mindenütt De volt-e már valaha olyan esős ősz, amikor ne lett volna? Legyünk tehát istenben megnyugvóak! Az utcakereszteződések gyalog átkelőhelyei a természettől fogva járhatatlanok ilyenkor; az algyői betonra se az olajbányászok járművei hordják fel az életveszélyes sarat, a Petőfi Sándor sugárutat sem a Röszke felől bedöcögő szekerek mocskolják össze. Nyugodjunk bele a megváltoztathatatlanba. A napokban közöltük egyik olvasónk levelét, ő írta, hogy hiába csinálják meg maguk a lakók a járdát, következetesen tönkreteszik az arra járó dömperek. Azt is hallottuk, hogy egy szőregi iskola bekötő útjának rendbehozásához lenne salak és lenne társadalmi munkás is, csak éppen a szállítóeszköz hiányzik. Tehát minden marad a régiben. Sár, sár, sár bent a városban éppúgy, mint határain kívül. Áztatja a cipőt, telefröcsköli a kabátot, hát ugyebár, ez idegesíti az embert. A városgazdálkodási vállalat nem bír a tengernyi munkával. Elég a belterületet rendben tartani, kívülebbre már nem jut sem gép, sem fűzfaseprű. Ezen valóban nehéz lenne változtatni. De miért muszáj a városgazdálkodásra várni? A házak előtti járda takarítása mindig is a házfelügyelők dolga volt, az utakat beszennyező járművek után pedig a járművek vezetőinek kell takarítani. Ez is, az is szabály, csak be kellene tartani — tartatni. A tanácstagok interpellációi akkor valóban csak pusztába kiáltott szavak, ha minden gödör, minden kátyú, minden rissz-rossz keresztút kiegyenesítését aszfaltozó gépekkel képzeljük el. De nem képzeljük, mert tudjuk, hogy az anyagi erőforrásoknak határa van. Reálisabb megoldás lenne, ha a három kerületi tanács — s a maga területén a rendőrség is — következetesen fellépne azok ellen, akik elhanyagolják a járdák, utak tisztán tartását. Néhány hanyag házfelügyelő, néhány nemtörődöm gépkocsivezető miatt ne járjon bokáig érő sárban százhúszezer ember! Vetélkedjünk abban, hogy ilyenkor ősszel-télen sem hanyagoljuk el lakóhelyünket és környékét. Fehér Kálmán Raktár helyett - targonca A Kenderfonó és Szövőipari Vállalat műszaki dolgozói ötletes újítással oldották meg a központi gyár fonalraktározási gondját. A növekvő termelés ugyanis már megkövetelte a meglevő tároló bővítését, vagy új raktár építését. A nagy építkezési feladatot lényegében új típusú targonca elkészítésére szűkítették a jó gondolatok. A megoldás lényege: a meglevő raktárba hatszintes állványsorokat építettek, amelyek között a rendkívül kis helyet igénylő emelőtargonca közlekedik, mozgatja a fonalasládákat. Erre a célra régi, homlokvillás targoncát alakítottak át, úgynevezett oldalemelős rendszerűvé. Ennek nem kell a tárolóhellyel szembe fordulnia, mert az átalakítás eredményeként oldalirányú emelőmozgást végez. Így a helyszükséglete egy méterrel kisebb, mint a hagyományos ilyen emelő-szállító szerkezeteké. Ebből következik, hogy lényegesen növelhették a hasznos tárolóteret, s ugyanakkora alapterületen csaknem másfélszer annyi láda fér el. Emellett megszűnt a nehéz fizikai munkát jelentő kézi rakodás is. Az anyagmozgatás tehát így lényegesen korszerűbb, s kíméletesebb is a korábbinál. Ezáltal növekszik a ládák élettartama: a számítások szerint csak ezzel 75 ezer forintot takarítanak meg évente. Az újjáalakított, korszerűsített tárolót csütörtökön adták át rendeltetésének az újszegedi szövődében. Tizenhárommillió palack A szőregi borpalackozóban tegnap befejezték az éves tervet, összesen 13 millió 700 ezer borosüveget töltöttek meg különféle fajtájú borokból Az utolsó palackokba „Fesztivál gyöngye’’ márkájú borkülönlegesség került. A palackozó üzem szocialista brigádja elhatározta, hogy a tervet befejező utolsó palackot a szegedi Klauzál téren levő csemegeüzletben ma délelőtt tíz órakor egy szerencsés vevőnek ajándékozzák. „Tömörkény és a dal Tömörkény érdeklődése népünk kultúrája s zenéje iránt még a múlt században, Bartók és Kodály föllépése előtt kezdődött, s ezért nem csodálkozhatunk, hogy nem tett éles különbséget a népies dalok és az igazi népzene között. Közismert mély barátsága Dankó Pistával s ebből fakadó sírig tartó kultusza a szegedi nótaköltő dalai iránt. Ugyanakkor azonban mint realista író, eltanulta és lejegyezte a tanyavilágban hallott igazi népdalokat is. Vegyesen idézi őket elbeszéléseiben. Ha tehát Tömörkény és a dal kapcsolatát valahol bemutatják, ott ezt a kettősséget tükröztetni kell. Alapjában tehát helyes volt, hogy a Tömörkény gimnázium zenei tagozatának I/C osztálya szombati ünnepélyén szép számmal szerepeltek Dankódalok, írónk és népünk kedvenc dalai, köztük olyan is (pl. a Hej korcsmáros, mit ugrál kend ...), melyet manapság zenekaraink sok más kitűnő szerzeménnyel együtt „elfelejtettek”. Helyes volt az is, hogy Juhász Gyula versei alá is Dankó-nótákat festettek. Arról ugyan lehet vitatkozni, hogy az első vershez, melyhez tartalmilag szép népdal illett volna, miért éppen a „Lemondás” című műdalt választották. Viszont szerencsés, találó volt a másikhoz a „Megkondult a kecskeméti öreg harang.. kezdetű örökszép Dankóhallgató... Amit bírálni lehetne; némi aránytalanság, eltolódás a magyar nóták javára. Hiszen a Tömörkény műveiben előforduló dalidézeteknek abból a jegyzékéből, amit Péter László bocsátott az iskola rendelkezésére, vagy a „Munkák és napok a Tisza partján” című gyűjteményes kötetből, lehetett volna még több szép népdalt kiválasztani. Hogy csak egyet említsünk: a „Megy a hajó lefele ...” kezdetűt. De az is igaz, hogy a műsoron elhangzott magyar nóták kétségtelenül a régibb népies műdaltermés legjavából valók voltak, s a XX. századi epigon gyártmányaival szemben nagy esztétikai fölényt képviselnek. Mindenképpen figyelembe kell vennünk a lelkes és szorgalmas első gimnazisták dicsérendő kezdeményezését. Csak elismerés illeti a szavalatok, ének- és zeneszámok, a talpraesett fiatal „prímás” mellett a sokoldalú Marik Erzsébet megzenésített Tömörkény-versét. Csongor Győző it .Lahárt keresünk, lehetőleg családosat. Lakást biztosítunk, Petőfi Tsz- Röszke, O. 16 635 Fogyasszon magas min tartalmú Csipkerózsa üdítőitalt Kapható, az Vendéglátóban. Costa-ELIKER és bolthálózataixS. 668 ßzombat, 1960. december 24. 01L 4 MAGYARORSZAQ 5