Délmagyarország, 1966. december (56. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-25 / 304. szám
„Gyárkalászok” a feketeföldeken A tervező Egy ember elindul a leendő külső nagykörút északi részén. Kérdem tőle, hova megy. Azt mondja: —Megnézem a feketeföldek új termését — és sokat sejtetően figyeli az arcomat — Mit termett ez régen? nézek a tavak felé. — Halat meg kukoricát. A tó halat a szántó kukoricát — És most? — Gyárakat. Megfordul és lépked a gömbtartály irányába. Én ottmaradok a szálloda mellett, s nagyon kicsinynek érzem magam az égre törő sima betonfal tövében. Idáig ért a tó nádas széle. Az új termés egyik kalásza ez a tízemeletes szálloda. Építőmunkások laknak majd benne 840-en, a tizedik emeletről messzire lehet látni. A környék kicsinyített terepasztal. Innen igen könnyen meg lehetne határozni, hogy mi épüljön és hol Lerajzolom magamban az úgynevezett nyugati belső iparnegyed határait A Kossuth Lajos sugárút, a vasúti töltés, a Tolbuhin sugárút és a Teréz utca által bezárt terület jobbra tőlem a konzervgyár. Valamikori kis szeszfőzde nagy gyárteleppé változott és közel kétezer embernek ad munkaalkalmat. A szálloda tetejéről azt is látni lehet, hogyan dolgoznak az emberek a fényes üveghegyek között Fordítom a fejem. Hol van a hajdani dohánygyár? Régi és új épületeiben kelméket szabnak-varrnak több mint kétezren. Az iparnegyed ,,öregjeinek’* számítanak e gyárak, bár új ruhába mi öltöztettük ezeket is. Milliószámra vetettük a forintokat, most vizsgálgatjuk a termést Van, ahol már érik, s van, ahol most szökken szárba. Itt-ott adat is akad, azt gyomlálni kell. Elindulok magam is a majdani külső nagykörút nyomvonalán. A gázművek fénylő gömbtartálya mellől a telepőr vizsgálgat, majd hangosan rám szól: — Maga mit keres errefelé? — Nézelődöm — válaszolok neki. Nem számíthatott ilyen feleletre. Útba sem igazít, de eltanácsolni sincsen joga. Halkabban mondja: — Nézelődjön! Nem akartam azt mondani, hogy a termést nézegetem, hátha nem érti meg. Csúszkálok a sáros nagykörúton, s elmaradnak mögöttem a konzervgyár nagy raktárépületei és a hatalmas tartályok. Elállja utamat a tó. Itt összezsugorodik ugyan, mert a földgáz vezetékét errefelé rakták földbe. Talán húszméternyit kellene a csővezetéken átlépdelni, hogy az épülő AKÖV-telephez közelebb jussak. Nem merem megreszkírozni, belecsúszhatok a mély, piszkos vízbe. Rugdosom a táblát, mely a földön fekszik: „Átjárni tilos !*» Sirályok vijjognak a levegőben, remegve csapnak le a vízre. Mellettem egy kéve cirok, szárcsák ugranak a nádas felé. A vízparton „villa negra”-szerű épület. Tetején kályhacső ontja a sűrű füstöt. Egy férfi néz felém kémlelve. Azt mondják, hogy egy részeg ember itt esett be a vízbe és meghalt. Megkerülöm a tavat. A „villa negra” felé kell mennem. A kutyáit elparancsolja a ház lakója. A felesége is előjön és hangosan mondja emberének. — Nem harapnak. — Csak kutya az — néz rám a férfi. — A munkások ottan járnak át — int fejével a cső irányába. — Mikor töltik fel a tavat? — Ha így haladnak, maga öregember lesz. — Hogy kerültek ebbe a házba? — Téglagyári munkás voltam ... Ügy... — Mi lett a gyárral? — Lebontották. Együtt mesélik az asszonnyal, hogy milyen volt az élet annak idején. Utoljára egy Schaffer Gyula nevű gazdálkodóé volt a gyár. A „villa negra” állami tulajdonba került, de később visszaadták a tulajdonosnak. Most senkié a ház. Nézem a vizet. Fekete a színe. — Nincs már hal a tóban — mondja Németh Ferenc, a ház lakója —, csak a béka él meg benne, meg a vad szárnyas állatok. Itt a viskó rogyadozik. Szemben vele a seprűgyár modern épületei. Ebben az évben építették fel. A gépek automatikusak, ötszáz ember dolgozik a tágas csarnokban. Az udvaron verébhad csipegeti a cirokmagot. Elbúcsúzom Németh Ferenctől és megcsúszok a sárban. Utánam szól hangosan: — Valamikor szép gyepes volt erre az út. Bársonypapucsban lehetett járni, kérem tisztelettel... A cipő- és papucskészítő szövetkezet szép épületét megkerülve a Teréz utcán megyek tovább. Az utca teljes hosszában az AKÖV teherautói parkíroznak. A Bakay Nándor utcán kanyarodok vissza a tó másik partjára. A part melletti vendégmarasztaló sárban új IFA-kocsik sorakoznak, majd tovább különféle márkák térdelnek. De nagyon várhatják már az új telephelyet! Balról emelkednek a félig kész épületek. Százmillióba kerül a komplex telep, közösen az autójavító vállalattal. A formás vaskerítés nyílegyenesen fut egészen a vasúti töltésig. A kerítésen belül építők dolgoznak. A kerítés mellett sétálgatok a Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat raktárházai felé. Úgy tudom, ez az ország legmodernebb kereskedelmi raktára. Az anyagmozgatást teljesen gépesítették. A portás mellett fekete színű farkaskutya. Szemben a szemétlerakó. Befordul egy kuka-autó. Zümmög a hidraulika és kupacba kerül az összedarált rakomány. Két ember villával turkálja a lerakott szemetet. Guberálok. Amikor elmegy a kocsi, megkérdem az egyiket, mit keresgél. . Rezet, ólmot, bronzot... — Talált-e már valami értékes holmit? — Egy arany pecsétgyűrűt. Textilművek. Augusztusban avatták az új üzemrészt. Több mint félmilliárdba került. Nemrégiben angol újságíró kollégákkal jártam a gyárban, a hatalmas méretű csarnokok és a legmodernebb gépek láttán elismeréssel nyilatkoztak, de alig akartak hinni a szemüknek, amikor az úgynevezett szociális létesítményeket szemlélték. Náluk ritka az ilyesmi. A szép gyárban 4100 ember dolgozik. A többség nő, a munkások átlagos életkora 24 év. Egy asszonnyal beszélgettem, aki ott volt az első kapavágásnál is. A fonó szakmát pesten tanulta. Most 1700 forintot keres havonta. Az ipari tanulók otthona a Tolbuhin sugárútra néz. Tizenöt-tizenhat éves lányok tanulnak a szobákban. Egy szobában négyen vannak. Piros huzatú rökamiék, könyvespolcok, szekrények. A kenyérgyárból finom illat száll. Délután három óra. Most rakják meg az utolsó kocsit. Az öntöde mellett fordulok vissza az új, 100 személyes szálloda felé. A városi tanács építtette, újévkor beköltözhetnek lakói. A szálló halljában két ember dolgozgat. Hiánypóttlást végeznek. Szemben a Vas- és Fémipari Ktsz magasodó épületsora. Kiss Mihály művezetővel beszélgetek, aki 17 esztendeje dolgozik az építőiparban. — Az öntödével kezdtük. Úgy emlékszem, az volt az első betonvázas munkám. Felsorolja az építkezéseket, ahol az elmúlt évtizedben dolgozott. Bábája ennek az iparnegyednek. Bognár Ernő művezetőtársa mondja: — Sose hittem volna, hogy egyszer ilyen lesz ez a nádas, mocsaras vidék. Itt nőttem fel a szélső házban — mutat egy magas nyárfa irányába. — Itt mi volt azelőtt? — nézek az új gyárépületekre. — Tó. A börtöntó. — Miért nevezték börtöntónak? — Nem tudni. Valaki elnevezte, azt úgy mondta mindenki. — Fölborul a világ — sopánkodik egy öregember Úgy ismerik a környéken, hogy „a Piri néni ura”. Állítólag az első világháborúból ittmaradt orosz katona, hadifogoly volt. A földjének egyik csücskére a gyár kazánházát építették. A „Névtelen utca” legrégebbi lakója nehezen érti a környék színeváltozását. Minduntalan azt kérdezgeti beszélő társaitól: — Miből telik? A mi erőnkből, a mi hasznunkból telik. Ilyen a szocializmus. Több mindenre telik. Ilyenfajta vetésre is. A bankban jegyeztem föl: a belső nyugati iparkörzetben pontosan 44 gyár, vállalat, intézmény, raktár van. Tizenkétezer ember jár ide dolgozni és az új létesítmények ára majdnem másfél milliárd forintra rúg. A következő években még újabb félmilliárd forintot költenek és háromezerrel szaporodik a munkások száma is. Háromnegyed négy van és esteledik. Az építők is leteszik a szerszámaikat és libasorban elindulnak a város felé. A sarok Janus-arcánál befordulnak. Itt az új gyárépület, a modern szálloda, ott egy roskadozó sarokház. Egyik felén így: Rókusi feketeföldek 174., a másik felén pedig Kismartoni utca 23/b. A kert végében a földgáz vastag vezetéke és egy trafóállomás. Szürkés köd borul a feketeföldekre. A gyárkémények kiemelkednek az új termés zónájából. Így még nem termett feketeföld ebben a ha- Gazdagh István képeinken: a százszemélyes leányszálló (fent) és az új iparkerzet látképe, előtérben a konzervgyár ezer vagonos új raktára, tavaly. háttérben az építők 5# személyes épülő szállója vázlatfüzetéből A tervező jegyzete a vázlatrajz, a makett. Még szinte meleg Borvendég Bélának, a Szegedi Tervező Vállalat Ybl-díjas főmérnökének legújabb munkája. Nem terv még, hanem javaslat imilyen is legyen az Oskola utcai toronyház? Érdemes így, frissiben közreadni, mert tartalmas és esztétikus, minden szegedi örömét lelheti benne. A maketten jól látható, hogy a műemlékként számontartott úgynevezett Vedres-ház mögé képzelte el az alkotó, úgy, hogy kellő szerénységgel, csupán 15 szintes magasságával hívja magára a figyelmet. Tompára vágott élű háromszöghöz hasonló formája nagyszerű rafináció: a loggiák mögül — a Roocsevelt tér felé — nem északra, hanem keletre néznek majd a lakások. Az ablakokból mindenünnen remek kilátás nyílik a Tiszára, a városra. A házban körülbelül ötvenegy-kétháromszobás lakás helyezhető el. Földszintje és emelete vendéglátásra alkalmas: hideg és meleg ételeket árusító büfé, söröző és drink bár kaphat helyet a falak között. A Vedres-házban megmarad a halászcsárda. A magasház, s közte kerthelyiséget lehet berendezni. A söröző teraszt kap. Kitűnő vendéglátó „kombinát’’ születhet itt tehát, amire nagy szükség is lenne, különösen a szabadtéri játékok idején. Mint ismeretes, Szeged belvárosának néhány reprezentatív helyén magasházak épülnek a harmadik ötéves tervben. Közülük való lesz az Oskola utcai is, melyet Borvendég Béla „feljegyzett” a rajzokon és a maketten. F. K. Téli vakációra Mint eddig minden évben, az idén sem feledkezik meg a Magyar Rádió és Televízió ifjúsági osztálya a gyerekek téli szünidei szórakoztatásáról Naponta két nagy műsorral segítik a diákok hasznos időtöltését. A legkisebbek sok érdekes mesejátékot hallhatnak a rádióban. Ezek közül a legérdekesebbnek Pinocchio, a közismert fabábú izgalmas kalandjai ígérkeznek. Az idősebbeknek öt részben mutatják be Móra Ferenc Kincskereső kisködmönét és még sok más érdekes rádiójátékot. Rendeznek irodalmi vetélkedőket és a rádió hullámain ellátogatnak az indiánok közé is. A szünidei műsor egyik érdekessége a Prágai Rádió nemzetközi ifjúsági zenei versenye lesz. A fiatalok Dumas Monte Christo grófja című legnépszerűbb regényének rádióváltozatát hallhatják három részben. Petőfi Sándor Apostol című elbeszélő költeménye is bemutatásra kerül. A rádió népszerű ifjúsági műsorai — a Táskarádió, a Huszas stúdió, a Kíváncsiak klubja és a Tánczenei koktél — továbbra is a szokott időben ismétlődnek. A televízió számos érdekes bábfilmmel kedveskedik a kicsinyeknek. Sokszor találkozhatnak a közkedvelt Foxi Maxi szereplőivel is. Az idősebbek részére ifjúsági tv játékokat mutatnak be. Közvetítést adnak a II. Téli úttörőolimpiáról. Jelentkezik a Halló Fiúk! Halló lányok! című műsor, az Iskolatelevízió, és a Száz kérdés — száz felelet. Érdekesnek ígérkezik az újévi intervíziós műsor Berlinből, számos kaland- és játékfilm, mint például a Ludas Matyi, a Légy jó mindhalálig! és a Hét tenger ördöge. Ez az ismertetés csak ízelítő a téli vakáció műsoraiból. Ezenkívül még sok érdekes, izgalmas műsort láthatnak és hallhatnak a gyerekek. Új év — új örömük Szerezzen tartós örömöt: Vegyen Szerencse sorsjegyet! Főbb nyeremények: 2 szobás családi ház garázzsal, személyautóval, vagy összkomfortos, fővárosi (Köztársaság tér) öröklakás, berendezve, személyautóval. az 1968-as mexikói olimpiára 2 személyes részvételi jegy, vagy egyenértékű külföldi út. Moszkvics 408-as gépkocsi. Skoda 1000-es gépkocsi, és különböző nattyértékű vásárlási utalványok. Húzás: februárban. Vasárnap, 1966. december 25. tftL-MAGYARORSZÁG 1