Délmagyarország, 1967. január (57. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-08 / 7. szám

A mexdzaavasút Gumiabroncs—előjegyzés nélkül A vonat 35 kilométeres vágtában száguldott Kun­halom felé. Az egyik kupé­ban ultiztak. Tóth B. József előbb húzott a pálinkás üvegből, megtörölte kézfe­jével a száját, és kontrázta a piros passzot. A partner, aki szemben ült vele, és a térdén tartotta a fából ké­szült koffert, rekontrázott. Megkezdődött a játék. A kibicek csendben figyeltek, csak a Diesel-mozdony han­goskodott, erőlködött, doho­gott. A partner bütykös uj­jaival rákoppintott a fakof­ferre, és elengedte a zöld ászt. Erre kontrázott Tóth B. József, színhiánya volt ugyanis. A piros alsót fogta, magasra emelve akart le­csapni a zsákmányra. A len­dület jó is volt, de a koffer teteje helyett a partner sze­­me közé vágta a piros alsót, hag­ymaszagú tenyerével együtt. A kibicek előrebuktak. Tóth B. József felkiáltott: — Ejnye, az úristenit neki! — A pálinkás üveg merre van? — Már megint kisiklott! — tudatta a zökkenés okát az ablak mellett álló kíbic. Mire Tóth B. József elke­rítette a pálinkás üveget, már kiáltások hallatszottak a vonat mellől: — Gyerünk emberek, segí­teni! Emeljük vissza a sín­re. — Ez így ment — magya­rázza Koszó Béla, a szegedi kisvasút mozdonyvezetője. — Ha nagyobb eső volt, a pá­lya laza, homokos talaja el­csúszott, és bizony könnyen kisiklott a vonat — Gyorsan helyre tudták tenni? — A mozdonyvezetőnél ott volt az emelőszerkezet, az utasok meg segítettek. Leg­feljebb három-négy percet késett a vonat... A testes ember egyébként régen a kisvasútnál dolgo­zik. Azt is megkérdeztem tőle, hogy mi a különbség a nagyvasút és a kisvasút között? Szeretne-e a „na­gyoknál” dolgozni? — Nem — mondta —, megszoktam a madzag­­vasutat, itt szenvedek har­minckilenc óta. — Ma például, milyen vo­natot vezetett? — A reggeli személyt hoz­tam Pusztamérgesről. Előttem jelentett a főnök­nek, Bugyi Elemérnek. — Főnök elvtárs, jelentem, az 5921-es vonattal semmi baj nem volt. — Köszönöm — fogadta a főnök a jelentést. — Melyik vonalat szereti jobban? — kérdeztem Ko­szó Bélát. — Hogy őszinte legyek, az ásotthalmit. Arrafelé jobb a pálya. A kisvasút. Emlékszem, gyerekkorom­ban a híd feljárójáról fi­gyeltük kerek szemekkel a tanyák felöl érkező kisvo­­natokat. Dinnyét hoztak a pusztamérgesi határból. Hí­res volt a híd melletti „ma­kói piac”. Mindig vágyódtam, hogy utazzam egyszer ezzel a mi­niatűr vonattal. Utaztam is később. A cserevilág idején. Sót vittünk a várostanyai embereknek. Cserébe zsírt és szalonnát hoztunk... A tervekről is hallottam. Régen mondták: meghos­­­szabbítják a nagypiacig, a Mars térig. Nem lett belőle semmi. Azt is beszélték, hogy az ásotthalmi végállo­mástól összekötik a kiskun­­majsai vonallal. Akkor lett­ volna igazán „nagy” a kis­vasút. Kecskemét—Bugac— Kiskunmajsa—Ásott­halom —Szeged. Átszelte volna a Duna—Tisza közét. Ebből sem lett semmi. Lehet, hogy nem is lesz soha többé. — Itt vannak az autóbu­szok, meg az Opel Rekordok — mondja nosztalgikusan a mozdonyvezető. — Persze, engem már hidegen hagy, két év múlva nyugdíjas le­szek. A kisvasút ma. A főnök pontos adatokat sorol . — öt pár vonat közleke­dik mindennap. Szerdán és szombaton van egy kisegí­tő vonatpár is. — Mekkora a­ vonaluk? — Kunhalomnál eltér Ásotthalom felé és Puszta­­mérges felé. A pusztamérge­si vonal hossza 43 kilomé­ter, az ásotthalmié 33 kilo­méter, de ott még tovább megy a végállomásig, az is mintegy 4 kilométernyi pá­lya. — Mennyi az utasok szá­ma? — Attól függ, hogy milyen nap van, és milyen az idő. A diákok a városba igyekvő munkások mindennap utaz­nak. A falusiak bizonytala­nabbak. — Milyen széles a kis­vasút nyomtáva? — Fele a nagynak: 760 milliméter. — A tehervonatok mit szállítanak? — Sok mindent. Tüzelő­anyagot, a téli időszakban trágyát, répaszeletet. Sok építőanyagot, szőlőkarót, fa­árut szállítunk. A rózsai er­dőben van egy fatelep, on­nan fűrészárut hozunk. — Milyen a perspektíva? — Vegetáció — tárja szét a karját a főnök. — Az ásotthalmi vonalat kérték, hogy hosszabbítsuk meg né­hány kilométerrel, de a MÁV azt válaszolta, hogy nincsen talpfa. A tanyaiak azt mondták erre, hogy majd ők beszerzik, és társa­dalmi munkában is dolgoz­nak, de elmaradt a hosszab­bítás. A járműpark viszont igen .Jó. Valóban modern a jármű­park. A negyven évvel ez­előtt született kisvasút gőzö­sei eltűntek, a személykocsik is szépek, akár a nagyvas­­úton. Csak éppen első osz­tály nincsen, de minden ko­csi négytengelyes. Kuriózumok. A mozdonyvezetőt kérdem. Ugyanis a személykocsi ol­dalára rá van írva, hogy 60 km óra sebességgel közle­kedhet. — Harminccal megyünk — mondja, szinte büszkén. — Mondjon valami érde­kes élményt. Feljegyzek egy tucatra va­lót. A bolgár kamion egyik teherkocsija kilökte a sínek­ről. A vonatnak semmi baja nem történt, de a teherautó­ban 12 ezer tojás összetört. Vagy: Zákányszéken rosszul állították a váltót és bele­futott a boros tehervonatba. Tizennégy hektó bor ment a homokra. Azt mondja: „Nem kár érte, kövidinka volt”. Magyarázatképpen hozzáfű­zi, hogy rizlinget szokott fo­gyasztani. Se szeri, se száma az ap­róbb csínytevéseknek. A ré­szeg legények rőzsekéveket raknak a sínre, esetleg kö­veket. Meg kell állni és fél­rerakni az akadályt. De leg­jobban egy téli napon tré­fálták meg a mozdonyveze­tőt. Három legény meg két leány jó hangulatban szán­kózott a kisvasúti pályán. A legények ittak, a lovak pe­dig repítették a szántó leg­alább tíz kilométeres sebes­séggel. Hiába Rittyentett rá­juk a mozdonyvezető. Nem tértek le a sínről. Három ki­lométeren át követte őket. Az egyik keresztútnál lehaj­tottak, a lovak közé vágtak és a borosüveggel integettek a pulykavörös mozdonyveze­tőre és a szitkozódó utasok­ra. Ma sem tudja, kik le­hettek a szánkós magyarok Lehet, hogy soha nem lesz Alföldet behálózó vonala a madzagvasútnak, de mégis hasznos közlekedési pálya ez. Eltűnt a „makói piac” is. A hajdani dinnyehegyek he­lyén játszótér, szélén vasta­godnak a faderekak, fejün­kön meg­őszülnek és ritkul­nak a régi fekete fürtök. Váltok egy jegyet a kun­halmi állomásig. Leszállók és látom, hogy kétfelé ágazik a kisvasút. Három kilomé­tert gyalogolok a műútig és autóstoppal visszatérek városba. Gazrlagh István Fokozódik a konzervek­ népszerűsége Vezet a tavaszi vagdalt és a narancsital Az állami­­ konzervipar 1960-ban 13 ezer vagon árut adott át a kereskedelemnek, s a távlati tervek szerint, 1980-ban ennek a mennyiség­nek 130—140 000 vagonra kell emelkednie. Tavaly ugyan­­csak jelentős konzervgyára­ink termelése: 45 ezer vagon, 1970-ben pedig 70 ezer va­gon konzerv készül gyára­inkban. A múlt év két nagy kon­­zrvsikere a Narancsital és a Bébifőzelék. Hat hónap alatt a nagykőrösi, a kecskeméti és a szigetvári konzervgyárak 300 vagon Narancsi­talt ké­szítettek, körülbelül annyit, amennyit a megelőző évben minden korait­em kapható gyümölcsléből összesen. A Bébifőzelék a Budapesti Nemzetközi Vásáron mó­diját kapott, s azóta a Bu­dapesti Gyümölcs- és Főze­lék konzervgyár új részlegé­ben fokozódott a termelés. Hamar népszerű lett a Bu­dapesti Konzervgyár néhány húskészítménye, mint példá­ul a 400 grammos Birka­pörkölt, amely­ből másfél va­gonnal, a 400 grammos Fi­nomfőzelék vagdalthússal, amelyből egy vagonnal, a 850 grammos Szalontüdő zsem­legombóccal, amelyből 6 va­gonnal, s a 850 grammos kö­römpörkölt, amelyből 3,5 va­gonnal készítettek. A 150 g-os Tavaszi vagdalthúsból készült a legtöbb, 50 vagon. Talán ez is a legnépszerűbb új készítmény, ára mindös­­­sze 6.50 Ft. Nagykőrösön nemcsak na­­rancsital, hanem 2 vagon na­­rancsbefőtt és 2 vagon na­­rancsjam­u­s készül. Egye­lőre csak a vendéglátóipar számára gyártják, de az idén már az üzletekben is kapha­tó lesz a hagy­ma­püré, a pap­rikás hagymapüré és a bar­namártás. A készítmények a konyhai munkát nagyban megkönnyítik, s hogy az ízek valóban „tökéletesek” legye­nek, arról neves szakácsaink gondoskodtak, akik kifeje­zetten ezért utaztak Nagykő­rösre. A szegedi konzervgyár fagylaltkeverékkel kísérle­tezett s a kísérleteket siker koronázta. 5 literes üvegek­ben kerültek forgalomba az első nagyobb mennyiségű ké­szítmények. A Lehel-zúzma­ra hűtőszekrényekben is ké­szíthető fagylalt, a sorozat­gyártás hamarosan megin­dul. 4 DU-MAGYARORSZÁG Vasárnap, 1967. Január 8, Szombaton ünnepélyesen megnyitották az Országos Gumiipari Vállalat új, kor­szerű üzlethelyiségét Buda­pesten a VI. kerület, Nagy­mező utca 25. szám alatt. A megnyitáson jelen volt Ha­lász János belkereskedelmi miniszterhelyettes is. Az új üzletben kizárólag gumiabroncsot hoznak for­­galomba a magán személy­gépkocsik részére. Ezzel vé­get ért az előjegyzéses gu­miabroncs-vásárlás időszaka Ebben az üzletben hétfőtől kezdve a magán gépkocsitu­­lajdonosok minden előzetes igénylés nélkül, azonnal meg­vásárolhatják a megfelelő autógumit. A vidéki vásárló­kat postai megrendelés alap­ján is kiszolgálják. Az üzlet raktárában ál­landóan körülbelül ezer autóköpenyt tárolnak a Moszkvics, Skoda, Wartburg, Trabant, Poberia, Warszawa, Volga és Zasztava, valamint a 600-as és 1500-as Fiat, a Simca Aronde és Etoile, to­vábbá az Opel Record és a Volkswagen kocsikhoz. Fel­készültek arra, hogy az első hónapokban a forgalom el­éri a havi 20—25 ezer dara­bot is. Az üzlet szombat kivételé­vel minden hétköznap reg­gel 0 órakor nyit. Szerdán 17 óráig, a többi napokon 15 óráig áll az autótulajdono­sok rendelkezésére. (MTI) Új termékek A Kereskedelmi Minőség­­ellenőrző Intézetben most vizsgálják felül az új év újonnan forgalomba kerülő termékeit. Újdonság a Zsuzsi előszobafogas, amelyet a bu­dapesti Közfém Rtsz állított elő. Az előszobafogas huzal­ból készült, 75x100 centi­­méteres kockabeosztású fali­­rácsból és 70 centiméter hosszú, 23 centiméter széles kalaptartóból áll. A CIFA Ktsz fali virágtartója két cserép felfüggesztésére alkalmas. A Meteor Ktsz fürdőszobák berendezését frissíti fel, a Trapéz nevű piperepolc és a Csillag nevű ruhaszárító gyártásával. Az egyik műanyagipari szövet­kezet tetszetős műanyag tálcákat, tányérokat, feketés készleteket küldött be elbí­rálásra. közönség tetszését a külön­féle színes huzalokból ké­szült ötletes játéksorozat, amelyek mesefigurákat ábrá­zolnak. Újdonság a Luna presszó és az új Kotyogó, mindkettő négyszemélyes és a Fluto egyszemélyes kávé­főző gép. Új kuktát is vásá­rolhatunk hamarosan a bol­tokban, az úgynevezett bajo­­nettzáras gyorsfűzőt. Ez a már elfogadott cikk 6 literes. Két másik edényt lehet be­lehelyezni, s így egyszerre akár többféle étel is főzhető, párolható. Hamarosan forga­lomba kerül egy duplafedelű tejforraló is, amely sípol, ha a tej elérte a forráspontot. A televíziók közül a legna­gyobb sikerre a TA 675-ös hordozható tv-készülék szá­míthat Képcsöve 28 centi­Valószínűleg megnyeri a méter. Balesetek háztartásokban Az Állami Biztosító sta­tisztikája szerint egy év alatt több mint 33 ezer biztosí­tott szenvedett otthonában balesetet, s a halálos balese­tek száma 330 volt. 1962-ben m­ég csak 15 ezer háztartási balesetet tartottak nyilván, közülük nem egészen 200 végződött halállal. Négy esz­tendő alatt megkétszerező­dött a háztartási balesetek száma. Ennek oka főleg az, hogy a növekvő gépesítés, elektrifikálés következtében a háztartás is veszélyes üzemmé vált, a háziasszo­nyok azonban ennek még jó­részt nincsenek tudatában. Az otthoni balesetek közül 30 halálos áramütés volt Kilenc embert villanyszere­lés közben ért halálos bal­eset de előfordult olyan is, hogy valaki gyárilag földelt mosógépét az előírások elle­nére fürdőszobájában rögzí­tette és emiatt szomszédját érte halálos áramütés, ami­kor vízcsapját kinyitotta. Sok háziasszony egyszerre több munkát végez, például amíg az ebéd fő, takarít vagy éppen lemegy bevásárolni. Nem számol a gáznyomás esetleges csökkenésével, vagy kimaradásával. Pedig erre ügyelni kell, bizonyítja ezt, hogy a háztartási baleseti krónikában a harminchárom halálos gáz- és vegyszermér­gezés szerepel. Téli sirályok Ha a sirály neve kerül­­ szóba, mindjárt vízre is gondol az ember. Vizeket, tengereket ábrázoló képeket a piktor is benépesíti egy­két sirállyal, így hangula­tosabb lesz a hatás. A sirá­lyok valóban vízhez kötött életű madarak, ősszel és té­len csak a víz felett talál­kozhatunk velük. A vizek­ben hal van, a sirálynak a víz feletti járásából vonták le azt a következtetést, hogy a sirály itt halra les, a sirály halpusztító madár. Ez a vád a köztudatba ment át. Ezen felületes megítélés folytán a sirály nagy vérál­dozatot fizetett mindaddig, amíg tudományos vizsgáló­dások nem tisztázták élet­módját, mert addig lőhető és pusztuí­tható volt, mint „kártékony” madár. Megsokasodtak Bizonyos, hogy télen is és nyáron is a víz nélkülöz­hetetlen eleme, de más ok­ból nyáron és más miatt té­len. Tavasszal és nyáron, a költés idején biztonságos helyet keresnek. Nagy vi­zektől körülzárt szigeteken, tengerek sziklás szirtjein te­lepesen, kolóniákban fész­kelnek. Húsevők, állati ele­delt: rovarokat, férgeket ap­róbb rágcsálókat pusztíta­nak és minden vegyes hús­­kosztot, amit a víz a há­tán hord. A víz tetején le­vő apróbb beteg halakat is felfalja. Az ember a ke­nyérhez is hozzászoktatja, hidakról, hajókról kenyér­darabokat dobálnak közéjük. Nem is a kenyérért szokott a hajók után menni, mint ahogyan azt legtöbben gon­dolják, hanem azért, mert a hajócsavar felszínre kavar apró vízi rovarokat, fér­geket,, rákokat, esetleg apró halakat. ősszel és télen eltűnik a tápláléka a mezőkön, a szántókon. Ilyenkor már csak a vizek felett, a vizek szélén találja meg táplálé­kát. Leginkább ott látjuk, ahol a víz kavarog, hullám­zásban van. Folyók mel­lett a kloakák beömlő he­lyein lesik a vizet Tenge­rek hullámzása sok apró állatot sodor ki a partra, apályoknál bőven marad kinrekedt táplálék. A sirá­lyok a telet be nem fagyó vizek, tengerek mellékén húzzák át. A város előtti Tisza-fo­­lyás felett az utóbbi hetek­ben megsokasodtak. (Nyá­ron a fészektelepről a ti­szavirág rajzása idején ván­dorolnak a Tisza fölé.) — Vajon ezek a téli sirályok útjukat megszakítva pihen­nek itt. Nem. Táplálkozni jöttek ide. Az áradó Tisza sok hulladékot vet a part­ra, a beömlő csatornák hor­dalékában is találnak táp­­lálkoznivalót A párok Az utóbbi évtizedekben Szeged környékén is ismert­té lettek a sirályok. Nem annyira a városi ember szá­mára, hanem inkább a vá­ros környéki parasztságunk találkozik vele mind gyak­rabban. Másfél évtizede a Fehértavon az ún. Korom­szigeten a dankasirály rend­szeresen költ. Évente átla­gosan 2500—3000 pár rak fészket. (Közöttük az utóbbi években egy délkeleti sirály­faj, a szerecsensirály is meg­telepedett néhány párban; eddig csak a dankasirály volt az egyetlen költő hazai sirályfaj.) A párok 3 fiókát nevelnek. 25—30 kilométeres körzet­ben szétterülnek a mezőgaz­dasági táblákon élelem után. A 7—8 ezer fióka táplálá­sára több tonna mennyiségű kártékony „húst" hordanak össze.­­ A halastó kellős közzepén költő sirály a me­zőgazdasági földekről szedi táplálékát. Nem halászma­dár, a hal után a vízbe vág­ni nem képes, legfeljebb a víz felszínére kerülő dög­­lődő apró halat tudja zsák­mányolni. Ez a „vízegész­ségügyi” munka a halte­­nyésztés szemszögéből is hasznos. A mezőgazdaságot segítő szerepéről sokat beszélhet­nének a szántást végző trak­torosok. A frissen felvetett barázdákat varjú módjára seregestől lepik el. A viasz­­érésben levő kalászokról a nagy kárt okozó szapályo­­kat szedegetik le. Ilyenkor mintha víz felett lebegné­nek, a búzatenger felett hul­lámzik a sok ezüstfehér ma­dár. Cserebogárrajzás ide­jén az esti órákban a búza­keresztek és a fák lombjai körül rajzó cserebogarakat a denevérekkel versenyben szedik össze. ősszel és télen rendesen csak dankasirályokkal talál­kozunk. Néha akad köztük ritkább északi faj: ezüst si­rály, kis sirály, csüllő, vi­harsirály, ezek azonban már korábban a Földközi-tenger felé veszik útjukat. A Fe­hértó sokezernyi sirálya — tízezernyi gyűrűzés adatai­ból tudjuk — már augusz­tus első felében a tengerek felé vonul. Bekalandozzák az egész Földközi-tengert és kijutnak az atlanti partokra is. Az elvonult fehértói si­rályokat felváltják az észak­ról érkező tömegek. Kora, meleg őszön még ezek is az ugarakon, tarlókon táplál­koznak. Hidegebb időkben kezdődik a fehértói halá­szat. A dél és az éjszakai fagyok a föld alá kénysze­rítik a rovarokat, ilyenkor már a víz nyújt táplálékot A halászat után a leeresz­tett víz tócsáiban sok ap­ró szeméthal marad vissza. Ezek tisztogatásával hasz­nos munkát végeznek. De bizony az is előfordul az ivadéktavak halászása ide­jén, hogy a sekély vízben az ivadékhalakban is káro­kat okozhatnak. Ha nagy mennyiségben érkezett­ a vendég sirályhad, a­­ halgaz­dának állandó zavarásukról gondoskodni kell. A kóborlás oka Mit keresnek a sirályok naphosszanti járkálásban a város egén? Északnyugatról érkeznek, majd délkeletről fordított útvonalon járnak vissza. Nem vonulók, mert rendezetlenek. Messzi út­ra tartó dankasirályok a ví­zi madarakra jellemző csa­patrendben kitűzött irány­ban haladnak. A kóborlás okára hamar rá lehet jön­ni. A több száz sirály ko­ra reggel elhagyja fehér­tavi szálláshelyét, a Tiszát keresi fel. Az éjszakai fagy jégbe dermeszti táplálékát. Az­ aránylag gyenge sirály­­csőr nincs berendezkedve jégtörésre.­­ A hőmérsék­let emelkedésével, amidőn a Fehértavon már újra víz és sár van, visszafelé veszik útjukat. Az olvadásig kise­gítette a Tisza hordaléka, a szennyvízcsatornák hulla­déka. A hirtelen beállott hava­zás, hideg 24 óra alatt el­űzte a sirályokat a megszo­kott telelőhelyükre,­ a Föld­közi-tenger partjaira. Csat­lakoztak azon reményük­ben, hogy kihúzhatják jég­törő Mátyásig, mert febru­ár végén már visszafelé út­jukban vannak fészkelőterü­­letük felé. BERETZK PÉTER a város felett

Next