Délmagyarország, 1967. január (57. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-08 / 7. szám

Májusban összeül a szakszervezetek kongresszusa A magyar szakszervezetek alapszabálya értelmében ebben az évben újjáválaszt­ják a szakszervezeti vezető szerveket. A cél — a választási irányelvek leszögezik —, hogy a gazdasági irányítás fejlődésé­vel párhuzamosan szakszervezeti vonalon is biztosítsák a feltételeket a munka ön­állóbb, hatékonyabb végzéséhez. A választási munka első szakaszában — mint lapunkban jelentettük — a bizal­miakat, továbbá a műhely-, osztály- és munkahelyi bizottságokat választják újjá január végéig. A szakszervezeti bizottságok és a szak­­szervezeti tanácsok választását február 1 és március 15 között tartják, a megyei bi­zottságok és az SZMT-k, valamint az SZBT megválasztására március 15 és áp­rilis 15 körül kerül sor. A magyar szakszervezetek XXI. kong­resszusa májusban ül össze. Megvitatják a szakszervezeti mozgalom helyzetéről, feladatairól, a két kongresszus között vég­zett munkáról szóló beszámolót, s újjá­választják a Szakszervezetek Országos Tanácsát. Az ezt követő hónapokban — október végéig — az egyes szakszerveze­tek kongresszusai üléseznek majd, meg­tárgyalják saját szakmai tennivalóikat, s újraválasztják a központi vezetőségeket. Takarékbetétek, hitelek, kamatok Az OTP a múlt évről és az idei változásokról A lakosság takarékbetét­jeinek alakulásáról, az építé­si és áruvásárlási hitelekről, az újonnan bevezetett betét­én hitelkamatokról adott tá­jékoztatást Birling József, az Országos Ta­­arékpénztár Cson­grád megyei fiókjának igazgatója. A tájékoztatás szerint 1966-ban 150 millió forinttal emelkedett a megye betét­állománya, és nőtt a betéte­sek száma. A megyei lakosság több mint egymilliárd forint ös­­­szegű betétjének legnagyobb része kamatozó takarék­­könyvben van. A legutóbbi években azonban hirtelen megnőtt a gépkocsi-nyere­mény betétkönyvesek száma , elsősorban azért, mert Csongrád megyében eddig közel százan nyertek gépko­csit. Igen népszerűek a mun­kahelyi KST-k, amelyeknek száma is nőtt a múlt eszten­dőben, de a számszerű emel­kedésnél sokkal jelentősebb a KST-betétek összegének felemelése. Ezt a fejlődést mutatja, hogy az év végi kifizetések megközelítették a 45 millió forintot. Az OTP törekszik a lakos­ság hiteligényeinek kielégí­tésére is. Építési kölcsönökre tavaly 75 millió forintot fo­lyósítottak a megyében. A nagymértékben megnöveke­dett építési hiteligények ész­szerűbb és társadalmilag hasznosabb teljesítése azon­ban ez eredeti kölcsönzési elvek következetesebb alkal­mazására serkenti az OTP-t. Annak a gyakorlati megvaló­sítására ugyanis, hogy az építési kölcsön kiegészítő szerepet töltsön be a magán­erőből történő építkezések­nél. Eddig gyakorlatilag for­dítva volt. A hitelszabályo­­zási rendelkezések megjelö­lik a nyújtható kölcsönösszeg felső határát, amaddig a magánerő kiegészítéseként el lehet menni, de ez nem azt jelenti, hogy minden esetben ezt a legmagasabb összeget hitelezze az OTP. Az előírások következete­sebb érvényesítésével tehát ezentúl az lesz a cél, hogy a reális szükséglet megállapí­tásával — esetenként az eddiginél alacsonyabb köl­csönnel — több építeni szándékozó jusson hitelhez. Áruvásárlásokra 50 millió forint hitelt nyújtott tavaly Csongrád megyében az OTP, s ebből 30 milliót a szege­diek vettek igénybe. Az idén január 1-én ha­tályba lépett új rendelkezé­sek közül említésre méltó az áruvásárlási hitelakció kiterjesztése a mezőgazda­­sági dolgozók részére is. Ed­dig áruvásárlási hitelt csak a rendszeresen bérből és fi­zetésből élő dolgozók kap­hattak, ezentúl ezt a kedvez­ményt a termelőszövetkezeti tagok is igénybe vehetik. Ez­által bővül a falusi takarék­­szövetkezetek hatásköre, de az áruvásárlási kölcsönt nemcsak­ ezektől, hanem a területileg illetékes OTP-fió­­koktól is ugyanígy igényel­het­jík a tsz-tagok. Az új előírások szerint ezentúl az áruvásárlási hitelek eddigi 5—9 százalékos — a kölcsön visszafizetésének időtarta­mától függő — kezelési költ­sége 4—8 százalékra csök­ken. A takarékbetétek után fi­zetendő kamatok mértékét ezentúl a betétidő tartamá­tól függően határozza meg az OTP. Január 31-ig kell nyilatkozniok a betétesek­nek, hogy megtakarított pén­züket milyen időtartamra te­szik takarékba. Egyébként új betéteseknek a takarékbetét elhelyezésekor kell kijelen­teniük, hogy megtakarított pénzüket időtartamra szóló lekötés nélkül, más esetben három hónapira, illetve egy évre helyezik-e takarékba. A három betétformának megfelelően 2,3, illetve 5 százalék kamatot fizetnek. A lekötött, illetve tartósan le­kötött takarékbetétnek azon része után, amelyet a beté­tes a vállalt háromhónapos, illetve egyéves lekötési idő eltelte előtt vesz fel, kamat nem jár. P­l^wVtTPhDm­ Áz Végén fejezték be Dunaújvárosban a papír-I UjJNI gépSUI gyár két új gépsorának szerelését, majd megkezdték a Második gépsor próbaüzemeltetését is. Az óriási méretű berendezés minden egységét alapos üzemi ellenőrzésnek vetik alá Kioktatás nélkül P­olitikai munkánk ese­tenkénti vérszegény­sége, kinyilatkoztatás­szerű módszerei és türelmet­lensége nyugtalanít ismét. A kommunisták zöme fáradha­tatlanul talpal, éjszakázik, valósággal elnyűvi önmagát az igazság győzelme érdeké­ben, időnként mégis olyan érzés fogja el őket, mintha Sziszüphosz hiábavaló eről­ködését utánoznák, mert az emberek némelyike tovább értetlenkedik és a legmeg­győzőbb érvek is leperegnek róla. Vajon miért? Az oko­kat keresgélve ismételten meg kellett állapítanom: nem mindig találjuk el a megfelelő hangnemet, s néha e­miatt képtelenek vagyunk kontaktust teremteni azok­kal, akik alapjában véve ugyanazt akarják, amit a párt akar, csak éppen több bennük az előítélet, a tisztá­zatlan gondolat, mint a kom­munistákban. Nem árt, ha elvtársaink jól emlékezetükbe vésik a IX. pártkongresszuson el­hangzottakat: „Az emberek kérdéseire türelmesen vála­szolni kell. Most jó a párt kapcsolata a néppel, és úgy akarunk dolgozni, hogy még jobb legyen.” Ehhez nincs hozzátenni való, legfeljebb annyi, hogy a kérdésekre adott válaszok lehetőleg mindig legyenek kielégítőek, nagyképűségtől mentesek, különben elriaszthatjuk ma­gunktól még a hozzánk esz­meileg legközelebb állókat is. Aki beszélgetés, elmé­lyült eszmecsere helyett ki­oktat másokat­, vagy vita­partnerének véleményét fi­gyelmen kívül hagyva azt érezteti, hogy az általa el­mondottakat mindenképpen el kell fogadni, az legjobb szándéka ellenére is többet árthat a párt és a tömegek kapcsolatának, mint használ. Az utasítgató, gyanakvó, könnyen begorombuló maga­tartás leggyakrabban onnan ered, hogy az agitátor a munkásosztály hatalmát félt­ve még ma is osztályellen­séget vél látni abban, aki esetleg nem ért vele egyet.. Pedig a párt első titkára vi­lágosan beszélt a IX. párt­­kongresszuson: „.. .pártál­lásra, fajra, nemzetiségre, felekezetre való tekintet nél­kül velünk van mindenki, aki becsületes munkával, vagy alkotással keresi a ke­nyerét, mert mint ilyen, ré­szese a nagy munkának, amely a szocialista társada­lom felépítéséért folyik. Ve­lünk van, és úgy is kell vele együtt dolgoznunk, mint be­csületes, tisztességes ember­rel és segítőtársunkkal.” A m­i következik a fenti jó idézetből? Az, hogy a kommunistáknak nap­ról napra szót kell érteniök azokkal a munkásokkal, szö­vetkezeti gazdákkal, értelmi­ségiekkel és alkalmazottak­kal, akik között tevékeny­kednek, mert az a párt he­lyes politikájának, sőt léte­zésének elengedhetetlen fel­tétele. A párt igazságai — a történelem fényesen igazolja — cáfolhatatlanok, szándé­kai tisztességesek és a leg­messzebbmenőkig humanis­ták. Ez azonban önmagában véve kevés. Csak akkor vá­lik roppant anyagi erővé, produktív közösségi energiá­vá, ha a körülöttünk dolgo­zók szívesen meghallgatnak minket és jól értik szándé­kainkat. A frázisok inkább riasztanak, mint vonzanak, a lélektelenül ismételt álta­lánosságok — éppen azért, mert legtöbben ismerik már azokat — unalmassá, terhes­sé válhatnak azok számára, akik rendszeresen olvasnak újságot, és önbecsülésből is szeretnek tájékozódni a világ dolgaiban. A kommunista mindig úgy közeledik mások­hoz, hogy feltételezi: ők is művelt, sokoldalúan kép­zett, tekintélyes élettapasz­talattal bíró emberek, akik nem igénylik az alapvető fogalmak szájbarágását, sőt, kifejezetten bosszantja őket az ilyesmi. A Csongrád me­gyei pártbizottságon helye­sen adták útravalóul a poli­tikai munkásoknak: „Elvtár­sak, ne beszéljünk lyukat az emberek hasába, inkább el­gondolkoztató tényekre és összefüggésekre hívjuk fel a figyelmet.” Okosan, türelmesen, szé­pen magyarázgassuk mind­azt, amit különféle okoknál fogva még nem mindenki lát világosan, sohasem fe­ledkezve meg arról, hogy ki­vel beszélünk. Az emberek gondolkodása, politikai tisz­tánlátása neveltetésükből, környezetükből, iskolázottsá­gukból, foglalkozásukból, vagy éppen anyagi helyze­tükből eredően végtelenül differenciált, s ha nem va­gyunk képesek külön-külön is mindegyikhez igazodni, ha egy kalap alá vesszük őket, mint „nevelendő alanyokat”, munkánk eleve kudarcra van kárhoztatva. Dolgozha­tunk annyit, hogy megsza­kadunk bele, csonkig éghe­tünk az idegességben, mond­hatunk bármilyen bölcs dol­gokat — mindez haszonta­lanná válhat, ha különösen egész magatartásunk „elvi­selhetetlen”. Ám arról van szó, hogy mindenféle rosszindu­latú demagógia előtt meghunyászkodjunk és le­nyeljük a nyilvánvaló sérté­seket is. Az ilyesmit ma már az öntudatban is nagykorúvá vált pártonkívüliek többsége sem tűri el, hanem határo­zottan visszautasítja, vagy­ legvégső esetben bírósághoz fordul a szocializmus, vagy a saját becsülete érdekében. Semmi okunk a bizonytalan dadogásra, mert mi azt kép­viseljük, ami politikailag, gazdaságilag és erkölcsileg legtöbb embernek szimpati­kus és megfelelő. Az a tudat azonban, hogy a haladás élenjáró szószólói vagyunk, semmiképpen sem válhat bennünk arisztokratikus gőg­gé, mert akkor szembe ke­rülünk saját pártunk irány­elveivel. Ellenben ha okosan, de mindig szerényen kapcso­lódunk be a munkáról, a megélhetésről folytatott be­szélgetésekbe, ha egyenran­gú felekként veszünk részt bármilyen vitában, az embe­rek előbb-utóbb meggyőződ­nek a mi igazunkról. F. NAGY ISTVÁN IV r Építőipari munkák terven felül Az Építésügyi Minisztéri­um építőipari főigazgatósá­ga értékelte az ÉM építő­ipar 1966. évi munkáját. Az értékelés statisztikai adatai­ból megállapítható, hogy az építési-szerelési tevékenység évi növekedésének ütemét megkétszerezték, ami azt eredményezte, hogy az elő­ző évihez képest 1966-ban 1,2 milliárd forint értékű munkával növelték az ÉM építőipari kapacitását. A múlt évi feladatok si­keres túlteljesítéséhez kü­lönösen nagy támogatást nyújtottak a bérügyi intéz­kedések, amelyek hatására lényegesen csökkent a mun­káshiány és a munkaerő­vándorlás. Tavaly került sor a magas toronyházak új építésmódja, a csúszózsa­­lus falbetonozás első jelen­tősebb alkalmazására is. A múlt évi sikerek fon­tos forrása volt a kong­resszusi verseny, amely az éves feladatok 106,6 százalé­kos teljesítéséhez is jelentő­sen hozzájárult. A lakásépí­tési vállalatok dolgozói több mint 1300 új otthont építet­tek a múlt évi előirányzaton felül. Az idén az ÉM építőipari vállalatok legfontosabb cél­ja, hogy elérjék azt a ter­melési szintet, amelyet a harmadik ötéves terv csak 1968-ra írt elő. A ktsz-ek fejlesztésével javul a szolgáltatás Autószerviz, kályhacsempe üzem, új szolgáltatóház, gépkölcsönzés A kisipari termelőszövet­kezetek az Országos Tervhi­vatal 1963-as rendelete alap­ján nettó árbevételük 0,6 szá­zalékát befizetik a taná­csokhoz. Az így felgyülem­lett összeg képezi a szövet­kezetfejlesztési alapot. Ezt a tanácsok, a helyi iparpoliti­kai elveknek megfelelően a szolgáltató tevékenység bő­vítésére a ktsz-eknek terv­szerűen bocsátják rendelke­zésükre. Így tehát a szövet­kezetek fejlesztése gazdálko­dásuk eredményességétől függ elsősorban. Az éven­ként felhasználható összeg több millió forint, Szegeden 1967-ben 3 millió 240 ezer forint. Az m. j. városi ta­nács végrehajtó bizottsága múlt év decemberében hagy­ta jóvá az idei szövetkezet­fejlesztési alap felhasználá­sát. Ebben a legnagyobb tétel — 1 millió 700 ezer forint — a Szegedi Gépjárműjavító Ktsz Cserzy Mihály utcai autószervizének bővítésére szánt összeg. Az építkezés már tavaly elkezdődött, s új gépek beszerelésével együtt 1967 elejére fejeződik be. A javítókapacitás növekedése azonban már az idén is ta­pasztalható lesz: a ktsz autók és motorkerékpárok generá­lozására is korszerűen beren­dezkedik. A Cserépkályhakészítő Ktsz eddig a munkájához szüksé­ges csempéket más gyártó vállalatoktól szerezte be, ami gyakran idézett elő kény­szerű tervszerűtlenséget. A KISZÖV alkalmasnak tartja arra a ktsz-t, hogy profilbő­vítéssel saját maga állítsa elő az általa készítendő cse­répkályhák csempéit. Ezért az idén a Fonógyári út mel­lett elkezdik egy csempeké­szítő részleg építését. Évek óta tapasztalható Sze­geden is annak a helyes ipar­­politikai elvnek a megvaló­sulása, hogy a lakosság ré­szére végzett szolgáltatáso­kat a város különböző ré­szein központosítják. Meg­épült és általános megelége­désre működik Újszegeden a Bérkert utcai, a pettőfitelepi és a Szilléri sugárúti — többfajta tevékenységet vég­ző — szolgáltatóház. 1967- ben fognak hozzá a móravá­­rosi rész lakóinak ilyen igé­nyét majd kielégítő új szol­gáltatóház építéséhez. A Ve­resács utcában — idén fél­millió forint, de összesen 2 millió 800 ezer forint fel­­használásával — kezdik meg az építkezést, s jövőre feje­zik be. Itt férfi- és női fod­rászatot, cipőjavító műhelyt, férfi és női méteres szabó­részleget, s esetleg asztalos­vagy kárpitosrészleget ren­deznek be. A Bácsi körút és a Petőfi Sándor sugárút sar­kán épülő egyetemi KISZ-tár­­sasház földszinti részén — a környékbeli lakosság szá­mának megnövekedése miatt — szintén fodrászüzletet nyitnak. Az építő ktsz és az elekt­romos ktsz részére 150 ezer forint értékű gépi berende­zéshez járult hozzá a végre­hajtó bizottság. Elképzelés szerint a közeljövőben köl­csönadható háztartási gépek beszerzésével tökéletesítik a javítószolgáltatást. Eszerint a ktsz és a finommechanikai vállalat a javításra beadott háztartási gépek (hűtőgép, tv-készülék, porszívó stb.) helyett a javítás időtartamá­ra saját gépét kölcsönzi a ja­­víttatónak. Új motorgyár A TECHNOIMPEX ma­gyar gépipari külkereske­delmi vállalat és egy fran­cia—nyugatnémet konzorci­um képviselői az eredmé­nyes tárgyalások befejezé­seképpen aláírták az új győ­ri Diesel-motorgyár létesí­tésére vonatkozó szerződést. A francia—nyugatnémet konzorcium nesztora a fran­cia Renault-csoport, tagjai a nyugatnémet Man- és Fer­­rostaal-cégek. A megállapo­dás biztosítja a gyártáshoz szükséges műszaki segítsé­get és lehetővé teszi motor­­típusok továbbfejlesztését. Külföldi licenc alapján évente több mint 10 ezer motort gy­ártottak Győrben a nehéz közúti járművekhez. Vasárnap, 196X Január S. $£ L-MAGYARORSZAG 3

Next