Délmagyarország, 1967. augusztus (57. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-29 / 203. szám

Hatszázharminc vagon őszibarack Befejezéshez közeledik, az őszi barackidény. A Szövet­kezetek Csongrád megyei Ér­tékesítő Központjának ös­­­szesítése szerint a szatymazi körzetben eddig hatszázhar­minc vagon illatos gyümöl­csöt­ vásárolták fel. Ennek nagy része, kétszázhetvenöt vagon áru került exportra. Négy országba: a Német Demokratikus Köztársaság­ba, Csehszlovákiába, Auszt­riába és a Német Szövetségi Köztársaságba vitték a ka­mionok, a hűtővagonok a szegedi és a szatymazi tran­­zittelepről az őszibarackot Csongrád megye városainak — főként Szegednek — az üzleteibe a MÉK útján negy­ven vagon, a Budapesti Zöld­ség és Gyümölcs Nagykeres­kedelmi Vállalatnak százhet­ven vagon termést szállítot­­ak. Nógrád, Borsod, Hajdú és Komárom megye kilenc­ven vagon árut kapott. A többit ipari feldolgozásra a kecskeméti és a nagykőrösi konzervgyár vásárolta. A legtöbb és a legjobb minőségi őszibarackot a szatymazi Finn—Magyar Ba­rátság, a Béke és a Homok­­gyöngye, valamint az ü­llési Kossuth, a forráskúti Hala­dás és a pusztamérgesi Riz­­ling Termelőszövetkezet ad­ta át. A csúcsforgalmi idő­szakban volt olyan nap, amikor négyezer mázsa ter­més futott be a két tranzit­telepre. Városházából művelődési ház Restaurálják a régi szabadkai városházát Jugoszláviai testvérváro­sunkból, Szabadkáról jelen­ti a Magyar Szó. A régi szabadkai városhá­za hamarosan a kultúra há­za lesz. A hatalmas épület­ből már több mint egy éve elköltözött a községi szkupstina, s most, miután műemlékké nyilvánították, megkezdték tatarozását, res­taurációját. Itt helyezik el a Városi Múzeumot, a könyvtárat, a Képzőművé­szeti Találkozó tárlatát, a Rukovet irodalmi folyóirat szerkesztőségét, a közműve­lődési közösséget, a rádióál­lomást és — ha elkészül a jelenleg a városháza épüle­tében helyet foglaló Na-Ma nagy áruháza — a városhá­za alatt tágas kiállítási csar­nokot nyitnak. A kulturális intézmények közül az első „lakók” a múlt héten költöztek be a kultúra házába: a közmű­velődési közösség és a Ru­kovet irodalmi folyóirat szerkesztősége. A II. eme­leten kaptak elhelyezést. Ahogy a tatarozási mun­kálatok engedik, fokozato­san költözik be a többi kul­turális intézmény is. Az idén a község 70 millió di­nárt hagyott jóvá a tataro­zási munkálatokra, s ha minden évben ilyen ütemben folyik a javítás, akkor há­rom év múlva fejezik be. Fő ok a gondatlanság Közlekedési balesetek Ittasan kerékpározott a mórahalmi úton Varga Zsá­­ger Jenő, abaligeti lakos. Egy előzésben levő sze­mélygépkocsi előtt akart kanyarodni, amely elütötte. A kerékpárost súlyos sérü­léssel szállították a mentők kórházba. Nem tartotta be a követési távolságot az algyői úton Zicsi Jenő pécsi lakos, ideig­lenes lakása Szeged, Tábor utca 7. Egy előtte haladó személygépkocsi fékezett, s hogy az összeütközést elke­rülje, az útmenti árokba szaladt, majd egy fának üt­között. A vezetőfülkében utazó Nagy József pécsi la­kos sérülést szenvedett. A kocsiban keletkezett kár mintegy 20 ezer forint. Az ügyben a vizsgálat folyik. Elvesztette uralmát sze­mélygépkocsija fölött az Izabella hídon Molnár Ist­ván budapesti lakos és ko­csijával leszaladt a Makkos­­erdőbe Utasa volt felesége és kislánya, mindketten sé­rüléseket szenvedtek. A ko­csiban keletkezett kár mintegy 3 ezer forint. A balesetet az okozta, hogy Molnár az esős, csúszós úton nem tartotta be a biz­tonságos közlekedés szabá­lyait. Az esőtől síkos úton gyorshajtás okozott bal­esetet Szegeden, a Tol­­buhin sugárúton is. Bíró István, Szeged, Moszk­vai körút 6. szám alatti la­kos gépkocsijával megcsúsz­va összeütközött egy szem­bejövő személygépkocsival, amelyet Kranczki László, Röszke, Rákóczi utca 35. szám alatti lakos vezetett. Az összeütközés következté­ben a kocsiban utazó özv. Kranczkiné sérüléseket szenvedett. A kár mintegy 2 ezer forint. Az ügyben a vizsgálat folyik. Életveszélyes sérülést szenvedett Székkutason a Lenin utca 2. számú ház előtt Bereczki Péter, Szék­­kutas, IV. kerület 80. szám alatti lakos. Kismotorke­­rékpárral nekiszaladt egy álló tehergépkocsinak. a magyar szakembereknek is hasznos tapasztalatcsere Nagy Józsefné könnyűipari miniszter nyilatkozata a moszkvai nemzetközi ruházati kiállításról Hazaérkezett a Szovjet­unióból Nagy Józsefné kön­­­nyűipari miniszter, aki Ny Taraszov szovjet könnyűipa­ri miniszter meghívására részt vett a moszkvai nem­zetközi ruházati kiállítás megnyitásán. Nagy Józsefné a moszkvai kiállításról az MTI munkatársának a kö­vetkezőképpen nyilatkozott: — A világ ruházati ipara és kereskedelme még soha nem vett részt ilyen nagy­szabású találkozón, mint most Moszkvában. Huszon­hat ország mutatta be gyárt­mányait, s jelen voltak a legrangosabb divatfor­máló országok legtekintélyesebb cégei, ter­vezőközpontjai. A kiállítá­sok és a divatbemutatók ér­zékeltetik mindazt a fejlő­dést, amelyet a ruházati ipar az utóbbi években el­ért. Felsorakoztatták az új alapanyagok mellett a leg­újabb gépieket is. A kiállí­tók nagy teret szenteltek az új szintetikus alap­anyagok, a természetes, mesterséges szálkeverékek, a műbőr sok­rétű felhasználásának és a legtöbb ország kiállítására jellemző volt a kötszövőipar térhódítása.­­ A magyar termékek bemutatói jól beilleszked­tek a világszínvonalat kép­viselő kiállítások sorába. Érdeklődéssel tanulmányoz­ták a látogatók a magyar textilvizsgáló műszereket, varró- és szabászgép­eket, va­lamint a vasalópréseket és népiszerű volt a szolgáltatás, hogy a préseken öt perc alatt kivasalták a látogatók beadott ruhaneműit. A ta­nácsadással szolgáló divat­­tervezőink köré állandóan nagy tömeg csoportosult és örömmel fogadták, hogy bár­milyen kiállított modellről négy-öt perc alatt vázlatot kaptak. A bemutatott ruházati cik­keink közül a konfekció­ipar sok termékén kívül általános tetszést arattak a kötöttáruk, a műbőrkészít­­mények és a cipők. Nagy örömmel tapasztaltam, hogy mindazok, akik meg­tekintették a magyar kiállí­tást és a divatbemutatót, s azok, akik már régebb óta ismerik, viselik készítmé­nyeinket, elégedettek a magyar gyártmányokkal. A magyar könnyűipari ter­mékek szovjetunióbeli nagy nép­szerűsége teszi lehetővé, hogy a hosszú lejáratú és az éves megállapodásoka­t fe­lülmúló megrendeléseket kapnak vállalataink. — A moszkvai nagy nem­zetközi találkozó a magyar szakemberek számára is hasznos tapasztalatokkal szolgál huszonhat ország termékeit hasonlíthatják ös­­­sze, megismerkedhetnek a legszélesebb választékkal. „Önerőből“ rakodóuszály A Magyar Hajó- és Daru­gyár balatonfüredi üzemegy­ségének konstruktőrei elké­szítették a legújabb 200 ton­nás kavicsszállító uszály tervrajzait. Az új vizijármű ,,önrakodó” uszály. Tároló hombárjainak aljára szállí­tószalagot terveztek. A sza­lag a hajó orr­ részén át hordja ki a kavicsot. A 31 méter hosszú uszályt úgy­nevezett Z-motorokkal is felszerelik, s így nemcsak saját erővel rakodhat, de vontató nélkül is fuvaroz­hat. A tervezők megterem­tették a lehetőségét annak is, hogy a Z-motorokat le­szereljék és így géperejű hajók mögé sorolva vontas­sák az önrakodó uszályt. A mintahajó építését megkezd­ték a balatonfüredi üzem­ben. A SZOVOSZ ajánlata Szegednek: Korszerű vendéglő, bisztró a partfürdőre Felesleges viták zavarják az építkezés megkezdését Hosszú ideje tart már a vita az újszegedi partfürdő vendéglőjének építése körül. A tervek elkészültek, szé­pek, nagyszerűt ígérnek. A fürdő bejáratától jobbra a program szerint óriás há­romszintes vendéglátóipari k­ombinát épülne. Ebben minden megtalálható lenne, ami a fürdővendégek sze­m­ének, szájának ingere. A földszintre bisztrót tervez­tek, méghozzá a legnagyob­bat az eddigi szegediek kö­zül: 540 négyzetméter alap­­területtel. Az első emeletre kabinok öltözők, a második emeletre pedig reprezentatív étterem kerül. Ennek össz­­alapterülete a ki­egészítő he­lyiségekkel együtt 1070 négyzetméter. Az étterem nemcsak fürdési szezonban, hanem télen-nyáron egy­aránt fogadhatná vendégeit. Ebben a Tisza szeszélyes áradásai sem okozhatnának zavart, hiszen a vendéglő az árvédelmi töltés koronájá­nak szintjével lenne egy ma­gasságban. A vendéglátást az sem zavarhatná tehát, amikor alul két-három mé­teres árhullám hömpölyög. A hatalmas épület kétsé­get kizárva a partfürdő leg­­imp­ozánsabb létesítménye lenne, a gazdája p­edig a Szeged és Vidéke Körzeti Fogyasztási, Értékesítési Szö­vetkezet. öt millió forintot költenének erre, s ebből négy millió forintot a SZO­VOSZ ad. Egyetlen — s jo­gosnak mondható — feltéte­lük van: a fürdő zárt terü­letén belül kizárólagos jogot kérnek a vendéglátásra. Ép­­p­en e körül van a vita. A Csongrád Megyei Vendéglá­tóipari Vállalat ugyanis — értesülésünk szerint — to­vábbra is fent kívánja tar­tani saját ital- és élelmi­szer pavilonjait, egyszóval: szabad árusítási jogát az ed­digi eléggé kezdetleges, ke­des viszonyoknak megfelelő­­en. Viszont ha a fogyasztá­si és értékesítési szövetkezet nem kapja meg a vendéglá­tás kizárólagos jogát a part­­fürdőn, akkor nem építke­zik. A SZÖVOSZ ebben az esetben — határozott kikötés ez — visszaveszi a négy­millióját, s akkor természe­tesen a szegedi szövetkezet sem boldogulna a saját egy­millió forintjával. A szegedi fogyasztókat ebből a vitából tulajdonkép­pen csak egy dolog érdekli: az, hogy a nagyszerűnek ígérkező vendéglő, amire már olyan régen szükség van, végre felépüljön. Min­degy lenne, hogy ki építi, de a vendéglátóipari válla­lat anyagi okokból most sem, mint ahogyan már évek óta nem vállalkozik a nagy beruházásra. Kell-e hát az ötmillió fo­rint a partfürdőnek? Feltét­lenül szüksége van rá. Min­den forintra szükség van, ami a lakosság jobb ellátá­sát, kényelmét mozdítaná elő. Remélhetően a döntésre hivatott szervek is úgy íté­lik meg, hogy a SZÖVOSZ rendkívül kedvező ajánlatá­nak különféle jogviták miatt nem szabad meghiúsulnia. Csépi József Új filmek A hetedik kontinens Egy mogorva csellós bá­csi, s egy tolakodó kutyás hölgy „előidézője” a hete­dik kontinensnek, meg egy tengerbe esett papírsirályos játékkosár. A tulajdonos, a lobogóhajú Sárga kislány és a Fehér kisfiú gumicsóna­kon utánaeveznek, s felfe­dezik egy csodálatosan sár­ga homokú szigeten a he­tedik kontinenst, a gyerekek világát. Dusán Vukotic Oszkár-dí­­jas jugoszláv rajzfilm-ren­dező első játékfilmje ez a humanista szemléletű, kiéle­zett kritika, a gyermekektől elidegenített felnőtt­ világról. Mert ebben a nyüzsgő-moz­gó reaktorokkal, felhőkar­colókkal telített világban, automatizált és összkomfor­tosra szerkesztett otthonok­ban nincs helyük a gyere­keknek. Amit a nálunk is bemutatott Zazie a metró­ban, a Négyszáz csapás, s a magyar Gyermekbetegségek című film részleteiben ele­mez­i a figyelmet a gyere­kek furcsa és zárt társadal­ma köré irányítva — ugyan­az az indítéka A hetedik kontinensnek is. Csak abszt­raktabb, egyetemesebb, s hallatlanul expresszív meg­fogalmazásban. A meseelemek s a való­ság szervesen illeszkednek egybe, mint például a tér­képen keresztül a szigetre csalogatott gyerekek hinta­­lovon, székeken, hordókban, létrán, cipőkben áramló se­rege; a felnőttek pánikszerű, tudálékossággal — értetlen­séggel vegyes, magukra ébre­­dése — s mindezek meggyő­ző erejű szimbólumokká sű­rűsödve. Dusán Vukotic formailag is biztos „képekkel” támasz­totta alá mondanivalóját. Sokat merített az animációs- és rajzfilmek formai, mon­danivalót sűrítő erejéből. A felnőttek tárgyi világának „elidegenítése” hasonlít a Júlia és a szellemek című film ellenségessé, rideggé tett környezetéhez — amit ebben a filmben még jobban kiemel a ,,gyerekparadi­csom” anyagilag is egysze­rűbb, emberibb, humanitá­sért kiáltó környezete. Külön kell szólni az ugyancsak Feltint filmekre emlékeztető érzelmileg, te­matikailag is helyére tett filmzenéről — Tomislav Si­­movicot dicsérve. A szép színes felvételekért Karol Krska nevét kell ideírni. J. A. Hétfőn délután Budapes­ten kisorsolták a lottó 1987. augusztus havi tárgy­nyere­ményeit. A sorsoláson a 31. játékhét szelvényei vettek részt. Az alábbiakban közöljük a szegedi lottó-totó körzeti iroda területén vásárolt és nyereménnyel kisorsolt lot­tószelvények számát: 104 997 „zenegépek”. 106 316 éléskamra-ut. 109 758 OFOTÉRT-ut. 117 610 utalv. 119 606 tv. 120 413 „zenegé­pek”. 122 400 moped. 126 984 hűtőgép. 127 349 éléskamra­ul. 130 080 éléskamra-ut. 151 892 utalv. 649 365 „ru­háza­ti cikk”. 655 203 film­gép. 668 233 tv. 632 444 óra. 633 522 ki mit vál. 716 614 éléskamra-ut. 1 507 358 tv. 1 509 163 éléskamra-ut. 1 509 666 éléskamra-ut. 1 531 730 ki mit­vél. 1 544 667 tv. 1­ 553 644 utalv. 1 561 017 ruházati cikk. 1 560 372 hűtőgép. 1 560 520 rádió. 1 562 740 utalv. 1 581 274 hűtőgép. 1 583 783 hűtőgép. 1 590 216 utalv. 1 604 122 méteráru. 1 608 856 varrógép. 1 618 080 külf. utazás. 1 626 534 tv. 1 630 680 külf. utazás. 1 642 791 é.-u. 1 644 158 é.-u., 1 650 722 rád. 1 634 038 hűtőgép. 1 657 023 ut. 1 657 622 utasv. 1 665 459 tv. 1 668 905 éléskamra-ut 1 673 644 utalv. 1 673 413 éléskamra-ut. 1 682 992 bútorut. 1 6S6 562 utasv. 1 692 330 óra. 1 720 335 ut.. 1 723 607 írógép. 1 731 320 külf. utazás. 1 744 159 tv. 1 763 481 utalv. 1 752 831 utalv. 1 775 887 utalv. 1 778 669 írógép. 1 785 702 hűtőgép. 1 794 855 óra. 1 796 153 utalv. 1 802 897 utalv. 1 813 603 utalv. 1 819 803 rádió. 1 839 437 rádió. 1 840 443 ki mit vál. 1 841 764 CFO­TÉRT­ ut. 1 878 807 hűtőgép. 1 884 078 ruházati cikk. 1 909 276 éléskamra-ut. 1 911 393 írógép. 1 915 004 tv. 1 916 695 ki mit vál. 1 918 515 varrógép. 1 927 920 utasv. 1 943 496 rádió. 1 960 358 fényképezőgép. 1 960 700 ruházati cikk 1 963 591 OFOTÉRT-út 1 981 492 tv. 1 990 214 írógép. 1 950 497 bútor. 1 990 683 bútor. 1 996 803 méteráru. 1 996 888 „zenegépek”. 2 004 829 tv. 2 007 597 házt. gép. 2 008 991 ki mit vál. 2 018 592 rádió. 2 023 247 ru­házati cikk. 2 025 536 házt. gép. 2 027 462 tv. 2 031 928 rádió. 2 238 435 rádió. 2 242 154 éléskamra-ut. 2 246 170 éléskamra-ut. 2 261 092 utasv. 2 440 241 éléskamra-ut. 2 448 024 rá­dió. 2 456 681 varrógép. 2 466 629 rádió. 2 472 344 rá­dió. 2 482 601 éléskamra-ut. 4 238 387 éléskamra-ut. 4 239 372 OFOTÉRT-ut. 4 241 250 éléskamra-ut. 4 245 637 ki mit vál. 4 259 536 utasv. 4 267 163 ki mit vál. 4 467 181 ki mit vál. 4 473 282 ki mit vál. 4 478 251 óra. A nyertes szelvényeket 1967. szeptember 20-ig kell eljuttatni a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság lebonyolí­tási osztályához (Budapest, V. ker, Nádor utca 15.) A gyorslista közvetlenül a sorsolás után készült. Az esetleges hibákért felelőssé­get nem vállalunk. (MTI) A tolvaj Joga van-e az anyának szülőágyén megtagadott gyermekét évek múltán visszakövetelni? Erre keres választ a Jean Chapot és Marguerite Duras forgató­­könyvéből az előbbi rendez­te francia—nyugatnémet koprodukciós film. Leírat­­lan társadalmi törvények és paragrafusokba rögzített jogi formációk különleges, érdekes, meggondolkodtató határesetének lélektani, eti­kai szempontú elemzésére vállalkozik — a műfaj ed­dig ismert, produktumaihoz képest izgalmasan, igénye­sen. Egy jó módú, becsületes üzletember felesége, Júlia házasság előtti „piroslámpás” előéletének kamaszos hév­vel elkövetett ballépésére keres önmagát kiigazító megoldást. A szüléskor apailag ismeretlen gyerekét „átengedte", s a későbbi há­zasság mézesheteiből kifá­sult fiatalasszonyra eszelő­sen tör rá az anyai érzés. A családi harmónia gyerek­telenül sivár disszonanciá­ját gyermeke visszaszer­zé­sében véli feloldani, s noha a törvény mellette áll (ne­velőszülei elfelejtették adoptálni) a közvélemény ellene fordul. A nevelőapa sajátságos sztrájkba kezd: egy hatalmas gyárkémény tetejéről öngyilkossággal fe­nyegetőzve vall a gyermek mellett. Az anya ismét „gyengébbnek” bizonyul noha ez a meghátrálás nemcsak szükségszerű, tisz­teletre méltóan erős, követ­kezetes lemondás is az egy­szer már eltékozolt, bizo­nyos emberi szituációban vissza nem szerezhető tár­sadalmi jogokról. N. I. Kedd, 1967. augusztus 29. DÉL-MAGYARORSZÁG 5

Next