Délmagyarország, 1969. december (59. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-03 / 280. szám
Helsinki tárgyalások • Helsinki (TASZSZ) A szovjet és az amerikai delegáció, amely előzetes tárgyalásokat folytat a hadászati, fegyverkezési verseny korlátozásával kapcsolatos kérdésekről, kedden — ezúttal a szovjet nagykövetségen — tartott újabb találkozót. A keddi szovjet— amerikai tanácskozás ülése 05 percig tartott. A következő megbeszélést december 5-én pénteken tartják, az amerikai nagykövetségen. A finn sajtó továbbra is nagy figyelmet szentel a megbeszéléseknek, a lapok hangsúlyozzák, hogy a tárgyalások gyakorlatias, konstruktív légkörben folynak. NDK-javaslat Bonn-nak • Bonn (MTI) Az NDK és az NSZK között egy ideje folyó közlekedésügyi tárgyalások érdekes fordulatot vettek. Mint Bonnban hivatalosan közölték, az NDK kormánya a határforgalom szabályozásával kapcsolatban megállapodástervezetet terjesztett elő Bonn-nak, amelyben azt javasolta, hogy a határforgalmi megállapodás megkötésére Walter Ulbricht és Gustav Heinemann hatalmazza fel a két közlekedésügyi minisztert és a megállapodást a két állam parlamentje ratifikálja. A bonni jobboldali körök azonnal riadót fújtak, hangoztatva, hogy egy államközi megállapodás megkötése voltaképpen az NDK de jure elismerésével lenne egyenértékű. Ezért a javaslat elvetését követelik. A kormány szóvivője azonban csak annyit volt hajlandó mondani, hogy a kormány az NDK-javaslatot „tanulmányozza”, hozzáfűzte, hogy a közlekedésügyi tárgyalások januárban folytatódnak. Befejeződött a hágai csúcstalálkozó • Hága (Reuter, AFP, CPI) A Közös Piachoz tartozó hat ország kormányfőinek kedd délelőtti ülésén felszólalt Georges Pompidou francia köztársasági elnök, s programot terjesztett elő a Közös Piac országai politikai, gazdasági, műszaki és pénzügyi együttműködésének kiszélesítéséről. A francia államfő a többi között indítványozta, hogy a tagországok külügyminiszterei szabályos időközükben tartsanak értekezletet álláspontjuk egybehangolására, míg a pénzügyminiszterek évenként kétszer üljenek össze gazdasági politikájuk egybevetésére. Pompidou után Jean Rey, az európai közösségek bizottságának belga elnöke és Willy Brandt nyugatnémet kancellár szólalt fel. Mindketten hangoztatták, hogy a Közös Piac vezetőinek még a mostani csúcstalálkozón kell dönteniük a Közös Piac kiszélesítéséről folytatandó tárgyalások megkezdéséről. A délelőtti ülés berekesztése előtt ismét Pompidou francia elnök kért szót. Az európai gazdasági közösség kiszélesítéséről szólva úgy nyilatkozott, hogy Franciaország a „kiszélesítést nem ellenzi, hanem helyesli”. A délelőtti ülést követően ,Joseph Luns holland külügyminiszter újságíróknak adott rövid nyilatkozatában azt a véleményét fejezte ki, hogy a csúcstalálkozó hamarosan megállapodásra jut a kiszélesítés kérdésében. Kedden este befejezte munkáját a Közös Piachoz tartozó tagországok állam- és kormányfőinek csúcsértekezlete, amelynek végeztével záróközleményt hoztak nyilvánosságra. Ez hangoztatja: „Az Európai Gazdasági Közösség állam- és kormányfői egyöntetűen állást foglaltak amellett, hogy Nagy- Britanniával és a többi érdekelt országgal kezdjen tanácskozásokat a közösség kibővítéséről”. Brüsszel A NATO miniszteri tanácsa brüsszeli ülésszakának előestéjén kedden külön megbeszélésre ültek össze az európai NATO-országok hadügyminiszterei. A ma kezdődő ülésszak egyik fő témája az összeurópai biztonsági értekezlet összehívásának kérdése lesz. Washington Az Egyesült Államoknak nincs szándékában amerikai katonákat kivonni Európából, az 1970—71-es pénzügyi évben — közölte az amerikai külügyminisztérium szóvivője. Moszkva A szovjet üzemek a VDK számára olyan hírközlési berendezéseket és transzformátorokat gyártanak, amelyek kifogástalanul működnek a trópusokon 6B százalékos páratartalom mellett is. A VDK a jövő évben nagy mennyiségű szovjet gyártmányú traktort, billenőkocsit, kompresszort, he Rveztőberendezést és építőipari ecpct kap. Ezek a felszerelések lehetővé teszik a vietnamiak számára, hogy teljes egészében gépesítsék a villamos távvezetékek szerelését. „Oroszlán—89" fedőnév alatt Kölnben megkezdődtek a NATO legnagyobb szabású vezérkari gyakorlatai. A gyakorlatokon az Egyesült Államok, az NSZK, Anglia, Kanada, Belgium, Hollandia fegyveres erőinek 1400 tábornoka és tisztje vett részt. Bonn A My Lai-i vérengzés egy a sok közül • Saigon (AFP) Tran Van Don szenátor, a My Lai-i tömeggyilkosság ügyét vizsgáló dél-vietnami parlamenti bizottság vezetője kijelentette: „Kezdenek meggyőződni arról, hogy a vérengzés úgy folyt le, ahogyan az újságírók elmondották”. A szenátor megkérdezett több életben maradottat. Megmutatott nekik több felvételt, amelyek a Time című amerikai folyóiratban jelentek meg. A képeken egy 35 év körüli asszony felismert két áldozatot, egy asszonyt és egy gyermeket. A szenátor kijelentette, hogy szükség esetén kész a holttesteket exhumáltatni. • Washington (AP. AFP) Laird hadügyminiszter a My Lai-i tömeggyilkosságról szólva újságíróknak kijelentette: „Nem állíthatom — mondotta —, hogy ez az ügy árt Nixon elnök vietnami programjának, de azt sem mondhatom, hogy azt elősegíti". A továbbiakban kifejezte reményét, hogy a nagy felháborodás ellenére az amerikai nép továbbra is támogatja a kormány vietnami politikáját. Edward Kennedy szenátor kedden újságíróknak nyilatkozott, s a többi között elmondotta: a szenátus menekültügyi albizottságának — amelynek ő a vezetője — legutóbb tudomására jutott, hogy 1965-től mostanáig több mint egymillió polgári személy vesztette életét Dél- Vietnamban, ebből 300 000- ret megöltek. Arra a kérdésre, hogy véleménye szerint a dél-vietnami kormánycsapatok és az amerikai fegyveres erők okozták-e a polgári személyek halálát. Kennedy igennel válaszolt. A Frankfurt (AFP) Robert Kempner, aki a nürnbergi nemzetközi törvényszéken az amerikai főügyész helyettese volt, azt javasolta, hogy indítsanak újabb nürnbergi pert, amelyben a Vietnamban elkövetett háborús bűncselekményeket vizsgálnak ki. A francia hírügynökség e felvételén a dél-vietnami falucskában történt mészárlás néhány túlélője a betolakodók kegyetlenkedésének nyomait mutatja Szaúd-Arábia és Dél-Jemen viszálya ÁtoH iAcri+i* ma rlácnk • Beirut (UPI) A Dél-jemeni Népi Köztársaság és Szaúd-Arábia határán kedden tovább tartottak a harcok, mint azt a dél-jemeni kormányhoz közelálló Al Tharra című lap jelentette. A dél-jemeni légelhárítás lelőtt egy szaúdarábiai repülőgépet. Dél-jemeni repülőgépek szaúd-arábiai csapat-összevonások ellen intézett légitámadásuk során több páncélozott járművet megsemmisítettek. Egy szaúd-arábiai katonai szóvivő viszont azt állította hogy repülőgépeik mind sértetlenül visszatértek támaszpontjukra. A szóvivő szerint szaúd-arábiai repülőgépek hétfőn 14 dél-jemeni szállítójárművet elpusztítottak és veszteségeket okoztak a dél-jemeni csapatoknak. Második szakasz Tavaszai reményt keltőnek tűnt a közelkeleti helyzet rendezését elősegíteni szándékozó négyhatalmi tanácskozás megkezdése, amely áprilistól július elsejéig tartott. Megegyezés azonban nem született a 15 munkaülésen, legfeljebb annyi „pozitívum” hangzott el egyes amerikai kommünikékben, hogy „az álláspontok közelednek”. Valójában a közel-keleti konfliktus lényegét tekintve eltérőek az álláspontok. A Szovjetuniónak és Franciaországnak ugyan nagyon közeli a válság megoldására vonatkozó elképzelése, ám az Egyesült Államok és Anglia olyan egyoldalúan „agresszorpárti”, hogy ezzel a magatartásukkal nemcsak a tárgyalások kedvező kimenetelét akadályozták, hanem elriasztották az arab országokat attól, hogy bízzanak a békés rendezés lehetőségében. A múlt hónapban az Arab Liga kairói ülésén törölték is a napirendről a válság diplomáciai útját és előtérbe helyezték a megszállt területek felszabadításának harci programját. Az az egységes vélemény alakult ki a 13 arab ország körében, hogy a négyhatalmi tárgyalások csődbe jutottak és a további teendőket a december 20-án kezdődő rabati csúcsértekezleten határozzák meg. Annak hatására, hogy az Egyesült Államokat — Izraelnek nyújtott hadi, anyagi és politikai támogatás miatt — mélységesen elítélték az arab országok, az USA egy „új” tervet dolgozott ki, külön egyiptomiizraeli rendezésre. Persze, hogy elutasításra talált az EAK részéről ez a megtévesztő javaslat, az elmúlt napokban pedig Robert Pranger amerikai hadügyi államtitkár közel-keleti „ténymegállapító körutat” tett és igyekezett meggyőzni az arab országokat az USA „jószándékáról”. A Nahar című bejrúti lap már is értesült erről a „jószándékról”. Pranger körútja valójában azt a célt szolgálta, hogy kipuhatolja, miként fogadnának az arab országok egy újabb tervet a jordániai—izraeli probléma külön rendezésére. Persze nem Ammanban terjesztette Pranger ezt a tervet, hanem kerülőúton, Libanonban, közvetve azonban Rifai jordániai külügyminiszter máris elutasította. Nem ilyen módon, ellenkezőleg, nyíltan és egyenesen elmondotta az EAK vezetőinek Bettencourt francia miniszter két nappal ezelőtt Kairóban, hogy Franciaország nem változtat közelkeleti politikáján és a megoldásnak továbbra is a Biztonsági Tanács két évvel ezelőtti határozatát tartják. Tavasszal ugyancsak a Biztonsági Tanács 1967. november 22-én elfogadott határozatának gyakorlati megvalósításával foglalkoztak a négy nagyhatalom képviselői. Tegnap este is ezzel a céllal ültek össze ismét New Yorkban a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Franciaország és Nagy-Britannia ENSZ nagykövetei. Ez alkalommal Charles Yostnak, az USA állandó ENSZ-képviselőjének a Waldorf-Astoria Szállóban levő rezidenciáján találkoztak. A négyhatalmi megbeszélések második szakasza is teljes titoktartással folyik. A téma: az izraeli csapatok visszavonása az 1967. június 5-e után megszállt területekről, a térség valamennyi államának joga a függetlenségre és szuverenitásra, a menekültek problémájának rendezése, a hajózás szabadsága a Szuezi-csatornán és a Tirán-szoroson keresztül. Vajon sikerül-e a négihatalmi megbeszélések második szakaszában olyan eredményt elérni, amellyel visszaadják az arab országoknak a tárgyalások iránti hitét és a holtponton levő békés megoldás lehetősége ismét előtérbe kerül? Markovits Tibor Izraeli légitámadások • Amman — Tel Aviv (Reuter) Az izralei légierő kedden délelőtt két fronton is támadta az arab hadseregek állásait. Először Jordániában bombáztak az izraeli sugárhajtású gépek, hogy — hivatalos verzió szerint — „lesújtsanak a Palesztina szabotőrök támaszpontjaira majd valamivel később az egyiptomi hadsereg állásaira szórták le bombáikat a Szuezi-csatorna nyugati partján, a csatornaövezet déli részén. Jordániai szóvivők szerint a támadás nem okozott károkat. Kairóban egyelőre nincs közlemény a légitámadásról. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front Felszabadulásunk és ami ettől elválaszthatatlan, népi demokratikus forradalmunk 25. éves évfordulója kapcsán számos nagy jelentőségű eseményre emlékezünk. Ma is a negyedszázaddal ezelőtt történt nemzeti összefogás igénye alapján megalakult Függetlenségi Front létrejöttének fontosabb mozzanatait kíséreljük meg felidézni. Tesszük ezt annál is inkább, mert a népfrontmozgalom kérdései ma is izgalmas, rendkívül fontos kérdések nálunk ugyanúgy, mint más országokban. Ami a mostani emlékezéssel összefüggésben még külön öröm is számunkra ez kétségtelen az, hogy városunkban alakult meg 1944. december 3-án az antifasiszta demokratikus erők összefogásának testülete, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front. A népfront létrehozása kétségtelen a Magyar Kommunista Párt politikájának nagy sikere volt. A népfrontmozgalom erőteljes kibontakozása a kommunista pártok erőfeszítéseinek volt a következménye. A Kommunista Internacionálé 1933- ben tartott utolsó kongresszusán határozták el elsősorban a fasizmus elleni eredményesebb harc érdekében, az ebben a küzdelemben érdekelt erők összefogását, népfrontokba való tömörítését. A népfrontpolitika több országban nagy eredményekre vezetett. Hazánkban is a kommunista párt volt a szószólója ennek a politikának. A párt hallatlan nehézségek, kegyetlen üldözések közepette küzdött az antifasiszta erők összefogásáért, a népfrontpolitika valóraváltásáért. Ezekben az években azonban nem sikerült győzelemre vinni ezt a politikát. Pedig a világháború elleni harc még inkább szükségessé tette volna a nemzeti összefogást. Ezt hangsúlyozták a kommunisták már 1942 elején: ..Az egész, magyar nép fogjon össze és harcoljon a rablóháború ellen a békéért, Magyarország szabadságáért és függetlenségéért.” Természetesen nem maradt teljesen eredménytelen ez a törekvés — több sikeres akció mutatta ezt —, de 1944. májusáig nem sikerült megszervezni a népfrontot. A német megszállás ebben a vonatkozásban is új helyzetet eredményezett. A fasiszta diktatúra teljessé tétele következtében 1944. március 19-e után az összes demokratikus pártokat föld alá kényszerítették. Magyarország addigi formális függetlenségét is felszámolták. Mindez, ráébresztette a haladó erőket, hogy ebből a helyzetből a kommunista párt által javasolt nemzeti összefogással, a szervezett harc fokozásával lehet kivezetni az országot. Ez a felismerés tükröződött az 1944. májusában létrehozott Magyar Front célkitűzéseiben: „Új szabadságharcot, új népháborút, hirdetünk. Megteremtjük a magyar szabadságharc széles egységét, a Magyar Frontot, amelynek programja: a német hódítók és cinkosaik kiverése, béke a szövetségesekkel, s a minden ízében demokratikus, szabad Magyarország alapjainak lerakása.” A Magyar Front megteremtése fontos esemény volt: hazánk történelmének rendkívül válságos szakaszában vitte előre a fasizmus és a háború elleni harcot, a függetlenségi küzdelmet. 1944 őszével a magyarországi népfrontpolitika történetében is új szakasz kezdődött. A felszabadított területeken kedvező feltételek jöttek létre a haladó, demokratikus erők összefogására. A felszabadulás nyomán kibontakozott nagyarányú forradalmi tömegmozgalom, a viharos gyorsasággal létrehozott népi szervek szintén kedveztek, de egyben sürgették is az együttműködés szervezettebbé tételét. A feladatok is bővültek: a fasizmus és a háború elleni harc kibővült, az ország újjáépítésére irányuló feladatokkal. A Magyar Kommunista Párt a változott helyzetnek és feladatoknak megfelelően hirdette és szervezte a nemzeti összefogást. A párt 1944. november 30-án nyilvánosságra hozott programja is ezt volt hivatva elősegíteni. De ennek érdekében segítették a többi demokratikus párt talpraállását, megszerveződését. A párt vezetői nagy erőfeszítéseket tettek a népfront új helyzetben történő létrehozására. Törekvésüket siker koronázta: 1944. december 3-án a Magyar Front utódaként Szegeden megalakult a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front. Benne tömörültek mindazok a pártok és szervezetek — kommunista párt, szociáldemokrata párt, kisgazdapárt, parasztpárt, polgári demokrata párt és a szakszervezetek —, amelyek lényegtelen módosításokkal magukévé tették a kommunista párt által kidolgozott programot. A Függetlenségi Front létrehozói elhatározták, hogy nagygyűlésen ismertetik célkitűzéseiket Szeged dolgozóival. A Délmagyarország 1944. december 3-i száma erről többek között az alábbiakat írta: „A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front tehát testet öltött Szegeden. Szeged jelsza-