Délmagyarország, 1970. október (60. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-18 / 245. szám
2 Külpolitikai REFLEKTOR Nem élenjáró esemény a nemzetközi életben a küszöbön álló amerikai törvényhozási választás, azonban az USA-kormányzat előzetes kortespropagandája jelentős kihatással van a külpolitika számos vonatkozására. Imperialista nagyhatalomról van szó, és az Egyesült Államok törvényhozói nem a hazai gondok megoldásától várják elsősorban a választási sikert, hanem a külső erőpolitikától, a belső pártgyőzelmet. Az USA megrontotta a nemzetközi légkört Megszoktuk, hogy Nixon mindig időzít — a saját érdekében. Az ötpontos vietnami „békejavaslata” nem a háború tényleges beszüntetését célozta, hanem szervesen beletartozott abba a kampányba, amelynek nyilvánvaló célja a republikánus párt esélyeinek növelése, a november 3-i választások előtt. A realitástól — képletesen mondva — tizenhatezer kilométerre van a Fehér Ház egyébként visszautasított terve. Xuan Thuy, a VDK delegációjának vezetője a Nixonexszéd legtipikusabb kortesrészét tette az értelem mikroszkópia alá a legutóbbi párizsi Vietnam-konferencián: a hadifoglyok kérdését. Hangoztatta, hogy a hadifoglyokkal emberségesen bánnak, de hazaengedni a háború befejezése után szokták őket. A háborút pedig annak kell befejeznie, aki azt elkezdte. Nemcsak Indokínával kapcsolatban, de Washington minden utóbbi külpolitikai megyyiivánuT Sea túlságosan is imperialista ízű volt. Az ENSZ-közgyűlés múlt héten megnyílt jubileumi ülésszakán már le is csapódott az USA ,,korteshadjáratának” sötét felhőzete. Néhány héttel ezelőtt még úgy látszott, hogy a szovjet békepolitika nagy eredménye, azonnal kötött szerződés, valamint a közel-keleti tűzszünet kedvező légkörében New York fontos csúcstalálkozó színhelye lehet. Sajnos, Washington több súlyos lépéssel ezt megakadályozta. Egyrészt az állítólagos egyiptomi rakétaállásokra hivatkozva lehetővé tette Izraelnek, hogy elszabotálja Jarring ENSZ-közvetítő fontos miescióját. Másrészt nehézségeket, támaszt Nyugat-Berlinnel kapcsolatban és igyekszik elérni, hogy Bonn ezt a témát politikai feltételnek használja fel, ettől tegye függővé a moszkvai szerződés ratifikálását. Ezenkívül Washington a tények és a TASZSZ hivatalos cáfolata ellenére azzal vádolta a Szovjetuniót, hogy a kubai Cienfuesos kikötőben rakéta-tengeralattjáró bázist létesít. (Az utóbbi napokban hivatalos amerikai szóvivők is kénytelenek voltak beismerni, hogy szovjetellenes hisztériával tévhitben tartották a közvéleményt.) A Közel-Kelet témája az ENSZ-ben Nyilvánvalóan ezért nem jöhetett létre szovjet—amerikai kormányfői találkozó a jubileumi ülésszakon. A tizennnyolc államfő harminc kormányfő és számos külügyminiszter jelenléte azonban így is fontos eseménnyé avatja a jubileumi közgyűlés ünnepi szakaszát. A Magyar Népköztársaság képviselőjének, Péter János külügyminiszterünknek múlt heti felszólalása két ok miatt keltett különös érdeklődést: a szocialista országok részéről ez volt az első átfogó mérleg a jelenlegi világhelyzetről és az ENSZ szerepéről, továbbá az első olyan felszólalás, amely nem csupán érintette az Indokínai háború és a közel-keleti háborús feszültség problémakörét, hanem a felek álláspontjának ismeretében mértékadó utalásokat is tartalmazott e két legveszélyesebb feszültséggóc feloldásának konkrét lehetőségeire és módozataira. Mahmud Riad, az EAK külügyminisztere kifejtette: bár Egyiptom hajlandó a tűzszünet meghosszabbítására is, valójában az amerikai tervezet inkább hátráltatja a békés megoldás előremenetelét. Viszont a szovjet javaslatok a közel-keleti helyzet józan elemzése alapján abból indulnak ki, hogy a Közel-Kelet minden államának joga van a biztonságos és önálló nemzeti létre — tehát Izraelnek is —, azonban az izraeli megszállás felszámolása, a hadiállapot megszüntetése,a térség államai közötti béke megvalósítása és a Palesztina arab népek jogainak elismerése nélkül nincs tartós rendezés. A szovjet béketerv az izraeli csapatok kivonását két szakaszban javasolta, s a határok megállapítása után demilitarizált övezetet hoznának létre. A realitás hasznos példái A szovjet javaslatokat publikálták az ENSZ delegátusai között, s a New York-i üvegpalotában élénk diplomáciai erőfeszítésekre kerül sor. Bár a múlt heti Riad— Rogers találkozó nem hozott eredményt, Cromsko és Rogers első megbeszélése után a megfigyelők kutatják, vajon lehetséges-e mégis a Jarring-misszió életre keltése. Mindez alighanem csak Gromiko október 22-re, Illetve Nixon elnök október 23-ra előirányzott közgyűlési felszólalásai után derül majd ki. Az előjelek, sajnos, nem azt mutatják, hogy Nixon hajlandó lenne a valódi realitás útjára lépni. Pedig ékes példát vehetne a múlt héten sikeresen befejeződött szovjet—francia tárgyalásokból, a Brandt-kabinnet pozitív irányzatából, vagy éppenséggel egy másik, múlt heti eseményből: a Kínai Népköztársaság t« Kanada diplomáciai kapcsolatának felvételéből. Markovits Tibor Gromiko—Rogers megbeszélés Négy órán át tartott, s helyi idő szerint röviddel éjfél előtt fejeződött be Gromiko szovjet és Rogers amerikai külügyminiszter péntek esti munkavacsorája a New York-i szovjet ENSZ- misszió épületében. Az este folyamán Gromiko és Rogers egyórás négyszemközti beszélgetésre vonult vissza. A napirend nélküli, kötetlen beszélgetés során a szokásoknak megfelelően a vendég, vagyis az amerikai külügyminiszter kezdeményezte a témák felvetését. A legtöbb időt a közel-keleti helyzetnek szentelték, de a megbeszélés során foglalkoztak a Berlinben folyó négyhatalmi tárgyalások és a szovjet—amerikai SALT- megbeszélések novemberben esedékes folytatásának témakörével is. McCloskey amerikai külügyi szóvivő szerint a megbeszélések „tárgyilagos, nem barátságtalan és igen élénk” légkörben zajlottak le. A munkavacsorán amerikai részről jelen volt Gerard Smith, a SALT-megbeszéléseken részvevő amerikai delegáció vezetője, Joseph Sisco közel-keleti ügyekkel megbízott külügyi államtitkár, Martin Hillenbrand európai ügyekkel megbízott külügyi államtitkár, Kenneth Bush bonni amerikai nagykövet, Samuel Depalma, a nemzetközi szervezetekkel foglalkozó külügyi államtitkár és Charles Yost, az Egyesült Államok állandó ENSZ-képviselője. A szovjet vendéglátók között ott volt Anatolij Dobrinyin washingtoni nagykövet, s helyettese, J. Voroncov, Pjotr Abraszimov berlini nagykövet, Jakov Malik, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselője és helyettese, Lev Mengyelejevics. Hivatalosan egyik fél sem nyilatkozott a megbeszélések érdemi tartalmáról, de amerikai részről nem hivatalosan „csalódásukat” fejezték ki amiatt, hogy — mint sugalmazzák — a szovjet külügyminiszter „határozottan visszaveri” minden kísérletiét, amely az Egyesült Államok közel-keleti politikája, s a Berlinnel kapcsolatos álláspontja iránti „megértésre” próbálta rábírni a Szovjetuniót. Hétfőn este Rogers külügyminiszter látja vendégül munkavacsorán szovjet kollegáját a Waldorf-Astoria szállóban. Megnyílt a BYT ülésszaka • Új Delhi (TASZSZ) Új Delhiben megnyílt a Béke-Világtanács elnökségének ülésszaka, amelyen csaknem ötven ország, több mint száz küldöttje, valamint az ázsiai és az afrikai nemzeti felszabadító mozgalmak számos képviselője vesz részt. Krisna Menen parlamenti képviselőnek, az Indiai Országos Béketanács elnökének megnyitó szavai után Rames Csandra a Béke-Világtanács főtitkára beszámolójában megállapította, hogy az 1970- es esztendőben jelentősen bővült és erősödött a nemzetközi békemozgalom befolyása és ereje. — A jelenlegi nemzetközi helyzetben — húzta alá Romes Csandra — a Béke-Világtanács előtt álló feladatok rendkívül jelentősek. Az élet azt mutatja, hogy a békemozgalom ma már a nemzetközi élet olyan komponense, amelyet az imperializmus és a háború elleni küzdelemben nem lehet többé figyelmen kívül hagyni. Az OKP Calabriáról • Róma (MTI) Az OKP vezetősége szombaton foglalkozott a Reggio di Calabria-i helyzettel Megállapította: a kialakult viszonyok „veszélyekkel terhesek a déli tartományok és az egész ország demokráciája szempontjából”. A pártvezetőség három fő pontban foglalta össze a tennivalókat: 1. Letartóztatni és felelősségre vonni azokat, akik tudatosan és előre megfontolt szándékkal szítják a törvénysértéseket, fasiszta provokációkat. 2. Szembeszállni a tartományi autonómia csorbítására tett kísérletekkel. 3. Minden erővel törekedni kell a tartományi problémák megoldására, Calabria gazdasági és szociális fejlesztésére. VASÁRNAP, 1070. OKTÓBER 18. AESZ-küldöttség körútja % London (Reuter) Ha fegyvert szállít Dél- Afrikának, előfordulhat, hogy Nagy-Britanniát kizárják az általa alapított nemzetközösségből, — jelentette be egy londoni sajtóértekezleten Kenneth Kaunda zambiai elnök, illetve Kofi Bussa ghanai miniszterelnök. A két afrikai vezető az Afrikai Egységszervezet megbízásából jár el a nyugat-európai kormányoknál, támogatást kérve a Dél-Afrikába irányuló fegyverszállítások megakadályozásához. Kauada és Busia megelőzőleg már járt Rómában, Bonnban, Londonban, különkülön tanácskozott Edward Houth-szal, a konzervatív kormány elnökével. Az AESZ küldöttsége Londonból New Yorkba majd Párizsba utazik. Befejeződött a Fegyverbarátsághadgyakorlat (Folytatás az 1. oldalról.) térségre vonult. Ekkor lépett a mikrofonhoz Walter Ulbricht, aki rövid beszédben méltatta a gyakorlat jelentőségét, üdvözölte annak részvevőit, és további sikereket kívánt a katonáknak a kiképzésben és személyes életükben. Ezután Walter Ulbricht értékes ajándékot adott át több katonának példamutató kiképzési eredményeik, valamint a gyakorlaton nyújtott kiemelkedő teljesítményük jutalmaként. A Magyar Néphadsereg katonái közül jutalmat kapott Váradi Ferenc alezredes, Csordás Lajos törzsőrmester. Vajda Gábor törzsőrmester. Szanyi Imre szakaszvezető. Varga Attila honvéd és Tölgyes János honvéd. Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszterünk is elismerő szavakkal illette a jutalmazottakat. Harcok - tévedésből. adása szerint szombaton újabb, heves harcok robbantak ki a kormánycsapatok és a palesztinai ellenállók között. A rádió úgy tudja, hogy a hadsereg 12 harckocsija tüzérségi támogatás mellett még a kora reggeli órákban megrohamozott négy, a gerillák ellenőrzése alatt levő települést a szíriai határ mentén fekvő Torra közelében. A harcok még délután is tartottak. A Bahi Ladgham tunéziai miniszterelnök vezette arabközi békéltető és felügyeleti bizottság egyik tagja szerint a lövöldözés egyszerű tévedés következtében robbant ki. A királyi hadsereg harckocsijai „rutinjellegű” felvonulásuk közben közel kerültek a településekhez és a gerillák — abban a hiedelemben, hogy támadás készül ellenük — tüzet nyitottak. • Amman (AP, UPI) A „Központi Bizottság hangja” elnevezésű gerillarádió Bejrútban lehallgatott A felvétel a lKUtóbbi ammani ,,hosszútávús egyezmény aláírásakor készült: Husszein király és Jasszer Arafat között Bah Ladgham tunéziai miniszterelnök Gerencsér Miklós 31. Szűrőben volt a zsibbadás, helyét visszahódította a fájdalom folyékony tüze. Németh László János végre a tenyerére mert pillantani, de gyorsan el is kapta a tekintetét, mert a látványtól meglegyintette az ájulás! nem a kezét látta, hanem egy felfújt fekete gumikesztyűt. — Vallani fogok, ha azzal segíthetek a társaimon .... — Remek! — csillant meg a főhadnagy szeme. ■— Velem aztán igazán lehet beszélni. Még azt is elintézem, hogy az akasztóm helyett a frontra kerülj. Szívesen harcolnál a hazáért? — Megpróbáltam harcolni, amíg lehetett. — Hagyjuk a gyerekes hencegést. Adunk egy széket, leülsz közénk, mint Jóbarát, aztán elmesélsz mindent, amire kíváncsiak vagyunk. Leülni — ennél megváltóbb jóság nem érhette volna Németh László Jánost. Egész testében remegett a gyengeségtől, omlani kívánt, ráhagyatkozni az enyhítő gravitációra. — Köszönöm ... inkább állva maradok ... — Jól meggondoltad? Nem muszáj elsietni. Vedd csak meg egyszer fontolóra. — Megmondtam — szólt nem várt daccal a fogoly. — Ha nálam akarják kezdeni a felgombolyítást, akkor a fonal vége nem én vagyok. Enyhe gondterheltség suhant át Demeter főhadnagy arcán. Az asztalra tenyerelt, föltápászkodott, szinte vánszorogva lépdelt Németh László Jánoshoz. Mint egy műértő, olyan elegáns mozdulattal emelte meg a költő agyonvert kezét. — Milyen gyönyörű párnázott ujjaid vannak. — Közömbös megállapítását zengő hahotával fogadták a nyilasok. A főhadnagy közben már nyílt is a korbácsért. — Na, édesem, akkor tartsd magasabbra a szikárabb kacsodat. Úgy. Közben számold a szikrákat, akkor nagyobb lesz az élvezet. És a drótkorbács kínt osztó suhogása kezdődött elölről. A fogoly rövid idő alatt megtanulta, hogy felszólítás, engedély nélkül semmit nem tehet. Ahány önálló mozdulat, annyi szidalom, vagy ütés. Ettől tartott Bogdanov István, aki megadó görnyedéssel állt a folyosón, szemben a tízes szoba ajtajával. Hátba taszította géppisztolya csövével a csendőrfoglár. — Nyiss már bel összevert keze nehéz, és érzéketlen volt, mint a tégladarab. Könyökét még csak-csak be tudta hajlítani, de attól lefelé nem engedelmeskedett akaratának a karja. Ólommá dermedt ujjai idegen tárgyként ágaztak szét püffedt kézfejétől. Tenyerét nagy nehezen a kilincsre támasztotta, másik kezével ránehezedett, így sikerült kinyitnia az ajtót. Bent egy egész csapat csendőr várta, köztük a farkaskutyás Faragó. — Hallotta Valaki a köszönését? — pillantott körbe kérdőn Demeter. Érdeklődésére a többiek is összenéztek tettetett kíváncsisággal. — Mars ki, gyere be újra! Az ajtót becsukták mögötte, elölről kezdhette kálváriáját a kilinccsel. Visszatérve, a feielemtől sápadtan suttogta: — Jó napot kívánok... Demeter főhadnagy egyetlen szemöldök-rándítására Bede Antal zászlós izgékonyan a fogoly előtt termett és gyors pofont mért az arcára. — Így kell köszönni?! Takarodj vissza, ismételd meg! Megint a fájdalmas vesződség a kilinccsel, sarkában pedig a csendőrfoglár. Bogdanov István már a kihallgatás kezdetét is elviselhetetlennek érezte, hiába küzdött a rettegés ellen, félelme kétségbeejtővé hatalmasodott önuralma felett. — Kitartás — suttogta tétován és nem mert fölvillantani. Ökölcsapás zuhant az állára. Fájdalmat jóformán nem is érzett, csak valami sötét káoszba hanyatlott, semmivé olvadt össze a fekete semmivel. Feneketlen mélységbe hullott, majd vízbe csobbant az arca — tudomásul vette, hogy fellocsolták. Jó volt az ájulás, nem tudott semmiről, a most ismét ott ágaskodtak körülötte a csendőrök, benne pedig megint ott ágaskodott a kibírhatatlan félelem. — Hogy mered te a hungarista mozgalom köszöntését a szádra venni?! — leckéztette Faragó. — Ráadásul hitványabb vagy, mint egy tüdőbujos. Szinte utálom magam, hogy egy ilyen pipogya alakot ütöttem le. Igaz, hogy birkóztál? Bogdanov még bólintani is alig tudott fájdalomtól lüktető fejével. — Itt most majd megtanulod, hogy milyen az igazi sport. Porhanyósra csépelem a pofádat, ha véletlenül elrontod a kedvem. Megjött végre az eszed?! Dr. Demeter Zoltán csendőr főhadnagy erre olyan ájtatos képet vágott, mint egy áldozópap. — Sokkal halkabban is szót értünk mi Bogdanov úrral. Társai közül feltétlenül ő a legokosabb. Higgye el, Bogdanov úr, diplomás ember létemre nagyon visszataszítónak tartom a verekedést. Csömörrel fanyalodok rá, mert az élet könyörtelen. Adjon választ néhány kérdésemre és kitüntető bánásmódban fogom részesíteni. (Folytatjuk.)