Délmagyarország, 1973. augusztus (63. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-31 / 203. szám
PFINTER, 1913. AUGUSZTUS 31. Tegnap, csütörtök délután rövid ünnepséget rendeztek a városi tanácsházán. A művelődésügyi miniszter megbízásából dr. Biczó György, Szeged megyei város tanácsának elnöke kollégák, barátok, művelődési intézményvezetők jelenlétében adta át Kovács Józsefnek, a városi tanács vb művelődésügyi osztálya vezetőjének a Szocialista Kultúráért kitüntető jelvényt, tizenegy éves eredményes tanácsi munkájának elismeréséül. A pedagógusok nevében dr. Bánfalvi József, a Radnóti gimnázium igazgatója gratulált a kitüntetettnek. Az ünnepségen részt vett Szabó G. László, a városi pártbizottság osztályvezetője is. Kovács József hétköznapok kitntetést Verseny—prémiummal Megkezdődött a vasút őszi csúcsforgalma, amikor minden kocsira olyannyira nagy szükség van, hogy szinte órák kérdése is, hogy a kirakodás-berakodás megtörténjen, máris más cégeknek adhassák át a vagonokat. Vállalatok szervezői pontosan tudják, mit jelent „álláspénzt” fizetni, hiszen aligha úszta meg akár egy vállalat is ezt a büntetést. Rakodókat kapni, rakodást megszervezni különösen vasárnap és ünnepnapokon, nem kis feladat. A MÁV az idei őszi szezonban a csúcsforgalom zavartalanabb lebonyolítására „vasúti rakodási versenyt” hirdetett, amelyet két szakaszban, szeptember 1-től december 1-ig rendeznek meg. Az előzetes számítások szerint ebben az időszakban 112 ezer vasúti kocsi vasárnapi és munkaszüneti napi ki-berakásával lehet csak biztosítani a zökkenőmentes szállítást. Vagyis a vállalatoknak feltétlenül gyorsan kell kirakni az érkező árut, és ugyancsak szervezetten kell berakni termékeiket — még vasárnap is. A Központi Szállítási Tanács és a MÁV vezérigazgatósága 300 ezer forint jutalmat tűzött ki ennek a feladatnak a megoldására a fuvaroztatók munkaszüneti napi rakodását megszervező, és abban tevékenyen részt vevő dolgozóinak jutalmazására. A részletes feltételeket közölték a Közlekedési Közlöny 33. számában, amelyben azt is leírják, hogy a verseny eredményének értékelésére december elején kerül sor. Hogy mindez elsősorban a fuvarozásban érdekeltekre tartozik, az való igaz. De ami mindenképpen visszhangot kelt az emberben, az nem kisebb, minthogy végre egy vállalat — a MÁV — amely nem büntetést, szankciókat helyez kilátásba, hanem okos felhívással és jelentős jutalommal ösztönöz a jó együttműködésre. Budapesten Berlin főpolgármestere Szépvölgyi Zoltánnak, a Fővárosi Tanács elnökének meghívására tegnap, csütörtökön négytagú küldöttség élén Budapestre érkezett Herbert Fechner, Berlin főpolgármestere, feleségével. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke, továbbá a Fővárosi Tanács több más vezetője és a Német Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövetségének képviselői fogadták. (MTI) A színház új Csernák Árpád Másodszor szerződik Szegedre. Azóta, hogy Várkonyi Zoltán osztályában diplomát szerzett 1966-ban a színművészeti főiskolán, nyugtalanul keresi helyét — pesti születése ellenére vidéken. Egy évet Debrecenben, kettőt Szegeden, négyet Békéscsabán töltött. Azt mondja, a színész színházhoz és nem városhoz szerződik, hiszen ott él, ott dolgozik, előfordul, hogy ott tölti hosszú napjait a színházban, csak aludni jár haza. Azért Szegedre nem titkolt örömmel jött vissza. Itt élnek barátai, itt született mindkét fia, az idősebb mondhatni másodszor is: súlyos betegségéből a gyermekklinika orvosai mentették meg. Annak idején kicsit csalódottan távozott, alig kapott szerepet, mindössze két jelentősebbre emlékszik, Vörösmarty drámájának Hunyadi Mátyására és Anouil Torreádor-keringőjének Gaston titkárára. Inkább a színházon kívüli fellépésekre, a pódiumokra, ahol mindig több hely volt számára, mint a színpadon; jeles versmondónak ismerték a városban, sok meghívást kapott. A békéscsabai évek közben is visszajárt Szegedre — verset mondani. Az orvosegyetemi KISZ- klubban adott önálló estjének címe és programja Veress Miklós-költemény volt: Körmenet a boldogságért. — A békéscsabai négy évet második főiskolámnak tekintem. Sokat játszottam, jelentős feladatokhoz jutottam, kiváltképp a Sándor János rendezte Shakespearedrámákban. A legfontosabb természetesen az V. Henrik címszerepe, pusztán azért is, mivel a darabot mi mutattuk be először Magyarországon. A IV. Henrik Henry Persy-je és a 11. Richard Aumerle hercege tette teljessé a Shakespeare-trilógiát, de játszottam a Sok hűhó semmiértben is. A négy év legalább húsz szerepet adott, főhőst, intrikust, karaktert, zenés darabok figuráit. Szegedre nagy várakozással jöttem, bízom Giricz Mátyás művészi hitvallásában, Sándor Jánost pedig jól ismerem, személye önmagában is garancia számomra arra, hogy izgalmas színház lesz Szegeden. Ezért nem sajnálom az áldozatokat sem, vállalom a jelenlegi átmenet nehézségeit — a család még Békéscsabán lakik, három-négynaponként utazom át hozzájuk, amíg nem sikerül lakást cserélni. Hiszek az emberi és művészi dolgok harmóniájában, ezek összetartozását az elmúlt négy év érlelte meg bennem. Azt hiszem, lehiggadtam, és ha néha még tétován, de kezdem érezni helyem, utam a színház sokszínű, ezerarcú világában. Eddig persze minden színész eljut, ki hamarabb, ki később — úgy látszik, nekem ennyi idő kellett... Csernák Árpád ötödik Shakespeare-szerepével, Sebastianként mutatkozik be az új színi évad premierjén, a Vízkeresztben. N. L Az apróságoknak netekben festettek, mázoltak minden óvodában, csakhát elég-e mindenre a keret, ami egy-egy óvoda karbantartásához szükséges? Jól tudjuk: kevés. Ezért is adunk örömmel hírt az olyan esetekről, mint amit a Hétvezér utcai óvoda vezetője közölt velünk. Ez az óvoda szocialista szerződést kötött a hangszergyárral, amelynek keretében most nyáron például a gyár szocialista brigádjai az óvoda felújítási munkáit mindegy 30 ezer forint értékű társadalmi munkával segítették, így aztán a szokásos nyári felújításon kívül átfestették az udvaron levő vaskorállokat, az ablakokat, az összes gyerekjátékokat, hintákat, de a bejárati ajtókat, a folyosó ajtajait is rendbe hozták. A mellékhelyiségeket tatarozták, megjavították a vízcsapokat, az ivókutakat, védőrácsot és hálót készítettek a hinta köré, arról nem is szólva, hogy óvodai felszereléseket készítettek, sőt ráadásul egy televíziót is ajándékoztak az óvodának, természetesen azonnal beszerelve. Ha végignézünk a munkák sorát, szinte minden szakma képviselője dolgozott az óvodában. Legtöbbjüknek a gyermeke a megszépült, barátságos óvodában fogja tölteni napjait, de vannak közöttük olyanok is, akik nem saját gyermeküknek második otthonát szépítették. A munkáskollektívák ilyen összefogására, segítésére nagyon szép példa ez, és valljuk meg, még több óvodában szükség van és szükség lesz hasonló segítségre. Szőke Mária A hamarosan óvodába kerülő gyerekek, a háromévesek várják legizgatottabban azt a napot, amikor ők is az óvodában hancúrozhatnak már. Igen ám, de milyen az az óvoda, amit az új gyerekek, s amit a régi kis lakók birtokba vehetnek? A nyári szokásos óvodai szü- Vita a zöldségről A védőárak Sorozatunk első cikkében hangzott el a javaslat: ahogy kimondtuk, hogy meg kell termelnünk az ország kenyerét — azóta van búzából fölöslegünk —, ki kellene mondanunk, hogy termeljük meg zöldségből is azt, amire szükségünk van. Regőczi István véleményét kértük. — A búzánál sem csak kimondásról volt szó, hiszen mondani mindig mondtuk. Meg is teremtettük a föltételeit: állandó, biztos árat ígértünk, és azt mindmáig tartjuk is. A termelőt elvileg mi tudjuk ösztönözni a termelésre. Sajnos, csak elvileg. Vannak ugyan termelési szerződéseink, de azoknak nincs tekintélyük. Azt nem tudjuk beleírni, ami a legfontosabb: mennyit adunk érte. Így aztán a termelő azt mondja, ha akarom, teljesítem, ha akarom, nem teljesítem a szerződést. Ha nem veszed át ennyiért, elviszem az ország másik felébe. — Tavaly, tavalyelőtt mi magunk is szóvá tettük ezt a fonák helyzetet. — Mi érezzük legjobban a hátrányát, de nem tudunk változtatni rajta. Ahhoz mi kicsik vagyunk. A velünk kapcsolatban levő vállalat, ha nem garantálja, hogy tőlünk átveszi, én sem garantálhatok a termelőnek semmit. — Lánc-lánc, eszterláncz — Van nálunk egy furcsa szituáció. Állami támogatást élvez a külkereskedelem. De nem élvez állami támogatást a hazai kereskedelem. Magyarul: ha én kiküldöm az árut külföldre, támogatást kapok. Ha nem küldöm ki, csak a hazai dolgozót akarom ellátni, nem kapok támogatást. — Miben látja tehát a megoldást? — Védőárak kellenének, hogy a termelés biztonságos legyen. Ősszel meg kellene mondanom, mit adok tavasszal a zöldségért. — A fogyasztói árak hullámzása is megszűnne? — Azonnal.» Most nincs védőár? ! — De van. A zöldpaprikára például egy forint. ( — Lehetetlen. Mennyi a felévő állási ára? J — ötnyolcvan. C* — Akkbat éffir" véd a védőár? — Ez semmit. — Mikor született? — 1962-ben. ___ it Térjünk át másik témára. Olvasom, támogatást kínál — végeredményben az állam — a földieper és az őszibarack telepítésére. Sok évvel ezelőtt nagyon sok földieper termett. Sikerült is leverni úgy a felvásárlási árakat, hogy egy-két év alatt elpusztult a virágzó kultúra. Most nagy pénzzel támogatjuk, hogy föltámadjon. Nem lett volna egyszerűbb megadni az órát akkor, amikor, még volt? — Nem más téma. Ez is a védőár problémája. Tudom, a telepítési támogatást is az állam adja, és a védőárat is neki kellene garantálnia. De a védőár biztos befektetés, a támogatás csak foltozgatás. Ha jól kalkulálunk, a védőárra adott állami forint azonnal megtérül, amikor a zöldség piacra kerül. Gondtalan akkor sem lenne a kereskedelem, mert élő áruval dolgozik. Mert hullámzik a termelés. Mert előfordul, hogy tíz vagon őszibarackot ígérnek, és húszat hoznak. Ehhez kellene például a hűtőház. Eljutottunk oda, hogy készül a programja. Szatymazon lesz, de Szeged ellátását javítja, ötszáz vagonos hűtőház soknapi gond. Létké a hagymakilése követeli, nos hűtőtárolót építünk. — Útközben adták rám a feladatot, kérdezzem meg, mi a helyzet a kiszereléssel, a félkészárukkal? — Most veszünk egy gépsort, napi 300 mázsát tud majd 1—5 kilós csomagokba tölteni. A konyhakész és félkészáruk csak kézi erővel készülhetnek. Munkaerőgondjaink vannak. — Vannak körzetei a járásnak — Kistelek például —, ahol munkaalkalomra várnak az asszonyok. — Ha 50 fölötti létszámot kaphatnánk, bárhol föl tudnánk állítani egy előkészítőt. Érdemes lenne utánajárni! — Utolsó kérdésünkhöz érkeztünk. Sokat csatangoló gyermek voltam, ha éretlen gyümölcsöt ettünk, otthon megvertek érte. Ami szilvát most árulnak, azért mi otthon kikaptunk volna. Miért nem várják meg, amíg megérik? Miért tűnik el a zöldbab, borsó, amikor már sok lehetne belőle? — Ismét a védőárakhoz kanyarodtunk vissza. A termelő nem érzi biztonságban magát. Fél, hogy nem káp semmit a szilváért, ha vár vele.Különben nagyon leromlott fajták vannak köztermesztésben szilvából is, sárgabarackból is. Nyári alma pedig szinte nincs is.) Ha a termelő szándékát védőár őrizné, nyugodtan várna a gyümölccsel, és nyugodtan termelné a zöldbabot akkor is, mikor sok van belőle. Tudná, hogy mindig megkapja az árát. Eljutottunk tehát a primőrök korszakába. Egész évben primőröket eszünk. Az ára a primőr. Horváth Dezső (Folytatjuk.) Jnajd el. t. Makón fellenditott ezervago Tanácskozás a mezőgazdasági ügyvitelszervezésről Csütörtökön Kiskőrösön befejeződött az országos szám- és ügyvitelszervezési tanácskozás. A gyakorlati bemutatóval, eszmecserével egybekötött négynapos program a vártnál nagyobb érdeklődéssel zajlott. A rendezvényen, ahol a mezőgazdaság szám- és ügyvitelszervezésének gépesítése volt a téma, megállapították, hogy ma már a manuális könyveléssel szinte lehetetlen megoldani a mezőgazdasági élelmiszertermelés naprakész ügyvitelét. Azokban a termelőszövetkezetekben, ahol gépekre bízták ezt a munkát is, pontosabb az információszolgáltatás. A gyors ügyintézés, a számadatok ismerete lehetőséget nyújt a termelés menetközbeni módosítására. Kitűnt, hogy a gazdaságok gyakran nem tudnak eligazodni az egymást követő, a mezőgazdaságot érintő rendeletekben, és az azokat módosító szabályozókon. A gépinformátorok ezt a szolgáltatást is pontosíthatják, gyorsíthatják. (MTI) Hárommillió dollár értékű gépimport a zöldségtermesztés fejlesztésére A zöldségtermesztés fejlesztéséről, a megmutatkozó átmeneti nehézségek okáról tájékoztattak a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban. A zöldségtermesztés fejlesztésére hozott kormányhatározat óta, két év alatt a mezőgazdasági nagyüzemek nagy erőfeszítéseket tettek a termésátlagok növelésére, a betakarítási veszteségek csökkentésére. Bár ez sajnos minden esetben s az év minden szakában nem mérhető le a piaci ellátás alakulásánál, az adatok mégis arról tanúskodnak, hogy a termelők a növénytermesztésnek ebben az ágazatában is előbbre léptek. A termőterület nagyságát ugyan nem változtatták meg — ezt a negyedik ötéves terv nem irányozta elő —, annál többet tettek azonban a korszerű technológiák bevezetéséért, és az új zöldségfajták elterjesztéséért. Az utóbbi két évben a gazdaságok 3 millió dollár értékű nyugati gépimporttal fejlesztették a termelést, s a 120 ezer hektáros szántóföldi zöldségtermő területből 15 ezer hektáron a legkorszerűbb módszereket alkalmazzák. Pozitív vonás a termelésben, hogy amíg az elmúlt tíz év átlagában évente 200 millió forintos kárt okoztak a növényi betegségek és kártevők a zöldségtermelőknek, addig a modern növényvédelem eszközeinek felhasználásával 1973-ban egyharmadával sikerült csökkenteni a kieséseket. Fejlődőben van az üvegházi és a fólia alatti termelés. Nem ennyire kedvező a helyzet a szántóföldi koraizöldség-termesztésnél. A nagy termelői kockázat miatt egész sor gazdaság felhagyott ezzel, s ezért a következő években speciális kedvezményekkel, géphitellel stb. kell majd ösztönözni a termelőket Gondot okoz az is, hogy a zöldségtermő területnek csak egynegyedét lehet öntözni, holott arra lenne szükség, hogy legalább kétharmadán függetleníteni tudják magukat a termelők a természetes csapadéktól, illetve hiányától. A MÉM- ben ezért a zöldségtermesztési öntözés differenciált támogatására készítenek terveket, ezeket várhatóan az ötödik ötéves tervben valósítják meg. Az utóbbi két évben új, bőtermő fajták jelentek meg a piacokon. Egyebek között uborka-, paradicsom- és paprikafélék. Ezek a fajták egyre inkább meghonosodnak a háztáji és a kiskerttermelésben is, és szerepük van a helyi ellátásban. A következő években tovább ösztönzik majd a kistermelőket, miután a hazai zöldség egyharmada innen kerül ki, azért különféle kedvezményeket kapnak már most is kisgépek és növényvédő szerek megvásárlásához. Az eddigi intézkedések az idei nyáron legalább 10—15 százalékkal jobb ellátást eredményeztek volna, ha a növénytermesztésnek ebben, a talán legkényesebb ágazatában a szélsőséges időjárás nem csökkentette volna a hozamokat. Paprikából például a tavalyinál 20—25 százalékkal kevesebb termett, az uborkát is igen megviselte a szárazság, és normális időjárás esetén a gyökérzöldségekből is lényegesen többet szedhettek volna fel a termelők. Kielégítőnek mutatkozik ellenben a paradicsomtermés. Az őszi betakarítás a zöldségfélék termésátlagát, és így az őszitéli zöldségellátást azonban még mindig kedvezően befolyásolhatja az időjárás, amennyiben hat-hét hetes szárazság után végre esőt kap a határ. (MTI)