Délmagyarország, 1973. augusztus (63. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-31 / 203. szám

PFINTER, 1913. AUGUSZTUS 31. Tegnap, csütörtök délután rövid ünnepséget rendeztek a városi tanácsházán. A mű­velődésügyi miniszter meg­bízásából dr. Biczó György, Szeged megyei város taná­csának elnöke kollégák, ba­rátok, művelődési intéz­ményvezetők jelenlétében ad­ta át Kovács Józsefnek, a városi tanács vb művelődés­­ügyi osztálya vezetőjének a Szocialista Kultúráért kitün­tető jelvényt, tizenegy éves eredményes tanácsi munká­jának elismeréséül. A peda­gógusok nevében dr. Bán­falvi József, a Radnóti gim­názium igazgatója gratulált a kitüntetettnek. Az ünnepségen részt vett Szabó G. László, a városi pártbizottság osztályvezető­je is. Kovács József hétköznapok kitn­tetést Verseny—prémiummal Megkezdődött a vasút őszi csúcsforgalma, amikor min­den kocsira olyannyira nagy szükség van, hogy szinte órák kérdése is, hogy a ki­rakodás-berakodás megtör­ténjen, máris más cégeknek adhassák át a vagonokat. Vállalatok szervezői ponto­san tudják, mit jelent „ál­láspénzt” fizetni, hiszen alig­ha úszta meg akár egy vál­lalat is ezt a büntetést. Ra­kodókat kapni, rakodást megszervezni különösen va­sárnap és ünnepnapokon, nem kis feladat. A MÁV az idei őszi sze­zonban a csúcsforgalom za­vartalanabb lebonyolítására „vasúti rakodási versenyt” hirdetett, amelyet két sza­kaszban, szeptember 1-től december 1-ig rendeznek meg. Az előzetes számítások szerint ebben az időszakban 112 ezer vasúti kocsi vasár­napi és munkaszüneti napi ki-berakásával lehet csak biztosítani a zökkenőmentes szállítást. Vagyis a vállala­toknak feltétlenül gyorsan kell kirakni az érkező árut, és ugyancsak szervezetten kell berakni termékeiket — még vasárnap is. A Központi Szállítási Ta­nács és a MÁV vezérigazga­tósága 300 ezer forint ju­talmat tűzött ki ennek a fel­adatnak a megoldására a fu­varoztatók munkaszüneti na­pi rakodását megszervező, és abban tevékenyen részt ve­vő dolgozóinak jutalmazásá­ra. A részletes feltételeket közölték a Közlekedési Köz­löny 33. számában, amely­ben azt is leírják, hogy a verseny eredményének ér­tékelésére december elején kerül sor. Hogy mindez el­sősorban a fuvarozásban ér­dekeltekre tartozik, az való igaz. De ami mindenképpen visszhangot kelt az ember­ben, az nem kisebb, mint­hogy végre egy vállalat — a MÁV — amely nem bün­tetést, szankciókat helyez kilátásba, hanem okos fel­hívással és jelentős­­ juta­lommal ösztönöz a jó együtt­működésre. Budapesten Berlin fő­polgármestere Szépvölgyi Zoltánnak, a Fővárosi Tanács elnökének meghívására tegnap, csütör­tökön négytagú küldöttség élén Budapestre érkezett Herbert Fechner, Berlin fő­polgármestere, feleségével. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Szépvölgyi Zol­tán, a Fővárosi Tanács el­nöke, továbbá a Fővárosi Tanács több más vezetője és a Német Demokratikus Köz­társaság budapesti nagykö­vetségének képviselői fogad­ták. (MTI) A színház új Csernák Árpád Másodszor szerződik Sze­gedre. Azóta, hogy Várkonyi Zoltán osztályában diplomát szerzett 1966-ban a színmű­vészeti főiskolán, nyugtala­nul keresi helyét — pesti születése ellenére vidéken. Egy évet Debrecenben, ket­tőt Szegeden, négyet Békés­csabán töltött. Azt mondja, a színész színházhoz és nem városhoz szerződik, hiszen ott él, ott dolgozik, előfor­dul, hogy ott tölti hosszú napjait a színházban, csak aludni jár haza. Azért Szegedre nem titkolt örömmel jött vissza. Itt él­nek barátai, itt született mindkét fia, az idősebb mondhatni másodszor is: súlyos betegségéből a gyer­mekklinika orvosai mentet­ték meg. Annak idején ki­csit csalódottan távozott, alig kapott szerepet, mind­össze két jelentősebbre em­lékszik, Vörösmarty drámá­jának Hunyadi Mátyására és Anouil Torreádor-kerin­­gőjének Gaston titkárára. Inkább a színházon kívüli fellépésekre, a pódiumokra, ahol mindig több hely volt számára, mint a színpadon; jeles versmondónak ismer­ték a városban, sok meghí­vást kapott. A békéscsabai évek közben is visszajárt Szegedre — verset mondani. Az orvosegyetemi KISZ- klubban adott önálló estjé­nek címe és programja Ve­ress Miklós-költemény volt: Körmenet a boldogságért. — A békéscsabai négy évet második főiskolámnak tekintem. Sokat játszottam, jelentős feladatokhoz jutot­tam, kiváltképp a Sándor János rendezte Shakespeare­­drámákban. A legfontosabb természetesen az V. Henrik címszerepe, pusztán azért is, mivel a darabot mi mutat­tuk be először Magyarorszá­gon. A IV. Henrik Henry Persy-je és a 11. Richard Aumerle hercege tette tel­jessé a Shakespeare-trilógi­­át, de játszottam a Sok hű­hó semmiértben is. A négy év legalább húsz szerepet adott, főhőst, intrikust, ka­raktert, zenés darabok figu­ráit. Szegedre nagy várako­zással jöttem, bízom Giricz Mátyás művészi hitvallásá­ban, Sándor Jánost pedig jól ismerem, személye ön­magában is garancia szá­momra arra, hogy izgalmas színház lesz Szegeden. Ezért nem sajnálom az áldozato­kat sem, vállalom a jelen­legi átmenet nehézségeit — a család még Békéscsabán lakik, három-négynaponként utazom át hozzájuk, amíg nem sikerül lakást cserélni. Hiszek az emberi és művé­szi dolgok harmóniájában, ezek összetartozását az el­múlt négy év érlelte meg bennem. Azt hiszem, lehig­gadtam, és ha néha még té­tován, de kezdem érezni he­lyem, utam a színház sok­színű, ezerarcú világában. Eddig persze minden szí­nész eljut, ki hamarabb, ki később — úgy látszik, ne­kem ennyi idő kellett... Csernák Árpád ötödik Shakespeare-szerepével, Se­­bastianként mutatkozik be az új színi évad premierjén, a Vízkeresztben. N. L Az apróságoknak netekben festettek, mázoltak minden óvodában, csakhát elég-e mindenre a keret, ami egy-egy óvoda karbantartá­sához szükséges? Jól tud­juk: kevés. Ezért is adunk örömmel hírt az olyan esetekről, mint amit a Hétvezér utcai óvoda vezetője közölt velünk. Ez az óvoda szocialista szerző­dést kötött a hangszergyár­ral, amelynek keretében most nyáron például a gyár szocialista brigádjai az óvo­da felújítási munkáit mind­egy 30 ezer forint értékű társadalmi munkával segí­tették, így aztán a szokásos nyári felújításon kívül át­festették az udvaron levő vaskorállokat, az ablakokat, az összes gyerekjátékokat, hintákat, de a bejárati aj­tókat, a folyosó ajtajait is rendbe hozták. A mellékhe­lyiségeket tatarozták, meg­javították a vízcsapokat, az ivókutakat, védőrácsot és hálót készítettek a hinta kö­ré, arról nem is szólva, hogy óvodai felszereléseket készí­tettek, sőt ráadásul egy televíziót is ajándékoztak az óvodának, természetesen azonnal beszerelve. Ha végignézünk a munkák sorát, szinte minden szak­ma képviselője dolgozott az óvodában. Legtöbbjüknek a gyermeke a megszépült, ba­rátságos óvodában fogja töl­teni napjait, de vannak kö­zöttük olyanok is, akik nem saját gyermeküknek második otthonát szépítették. A munkáskollektívák ilyen ös­­­szefogására, segítésére na­gyon szép példa ez, és vall­juk meg, még több óvodá­­­ban szükség van és szükség lesz hasonló segítségre. Szőke Mária A hamarosan óvodába ke­rülő gyerekek, a hároméve­sek várják legizgatottabban azt a napot, amikor ők is az óvodában hancúrozhatnak már. Igen ám, de milyen az az óvoda, amit az új gyerekek, s amit a régi kis lakók birtokba vehetnek? A nyári szokásos óvodai szü- Vita a zöldségről A védőárak Sorozatunk első cikkében hangzott el a javaslat: ahogy kimondtuk, hogy meg kell termelnünk az ország kenye­rét — azóta van búzából fö­löslegünk —, ki kellene mon­danunk, hogy termeljük meg zöldségből is azt, amire szükségünk van. Regőczi Ist­­ván véleményét kértük. — A búzánál sem csak ki­mondásról volt szó, hiszen mondani mindig mondtuk. Meg is teremtettük a fölté­teleit: állandó, biztos árat ígértünk, és azt mindmáig tartjuk is. A termelőt elvi­leg mi tudjuk ösztönözni a termelésre. Sajnos, csak el­vileg. Vannak ugyan terme­­lési szerződéseink, de azok­nak nincs tekintélyük. Azt nem tudjuk beleírni, ami a legfontosabb: mennyit adunk érte. Így aztán a termelő azt mondja, ha akarom, teljesí­tem, ha akarom, nem telje­sítem a szerződést. Ha nem veszed át ennyiért, elviszem az ország másik felébe. — Tavaly, tavalyelőtt mi magunk is szóvá tettük ezt a fonák helyzetet. — Mi érezzük legjobban a hátrányát, de nem­­ tudunk változtatni rajta. Ahhoz mi kicsik vagyunk. A velünk kapcsolatban levő vállalat, ha nem garantálja, hogy tő­lünk átveszi, én sem garan­tálhatok a termelőnek sem­mit. — Lánc-lánc, eszterláncz — Van nálunk egy furcsa szituáció. Állami támogatást élvez a külkereskedelem. De nem élvez állami támogatást a hazai kereskedelem. Ma­gyarul: ha én kiküldöm az árut külföldre, támogatást kapok. Ha nem küldöm ki, csak a hazai dolgozót aka­rom ellátni, nem kapok tá­mogatást. — Miben látja tehát a megoldást? — Védőárak kellenének, hogy a termelés biztonságos legyen. Ősszel meg kellene mondanom, mit adok tavas­­­szal a zöldségért. — A fogyasztói árak hul­lámzása is megszűnne? — Azonnal.­­» Most nincs védőár? ! — De van. A zöldpapriká­ra például egy forint. ( — Lehetetlen. Mennyi a felévő állási ára? J — ötnyolcvan. C* — Akkbat éffir" véd a vé­dőár? — Ez semmit. — Mikor született? — 1962-ben. ___ it Térjünk át másik témára. Olvasom, támogatást kínál — végeredményben az állam — a földieper és az ősziba­rack telepítésére. Sok évvel ezelőtt nagyon sok földieper termett. Sikerült is leverni úgy a felvásárlási árakat, hogy egy-két év alatt elpusz­tult a virágzó kultúra. Most nagy pénzzel támogatjuk, hogy föltámadjon. Nem lett volna egyszerűbb megadni az órát akkor, amikor, még volt? — Nem más téma. Ez is a védőár problémája. Tudom, a telepítési támo­gatást is az állam adja, és a védőárat is neki kellene garantálnia. De a védőár biz­tos befektetés, a támogatás csak foltozgatás. Ha jól kal­kulálunk, a védőárra adott állami forint azonnal meg­térül, amikor a zöldség pi­acra kerül. Gondtalan akkor sem len­ne a kereskedelem, mert élő áruval dolgozik. Mert hul­lámzik a termelés. Mert elő­fordul, hogy tíz vagon őszi­barackot ígérnek, és húszat hoznak. Ehhez kellene pél­dául a hűtőház.­­ Eljutottunk oda, hogy készül a programja. Szaty­­mazon lesz, de Szeged ellá­tását javítja, ötszáz vago­­nos hűtőház soknapi gon­d. Létké a hagymaki­lése követeli, nos hűtőtárolót építünk. — Útközben adták rám a feladatot, kérdezzem meg, mi a helyzet a kiszereléssel, a félkészárukkal? — Most veszünk egy gép­sort, napi 300 mázsát tud majd 1—5 kilós csomagokba tölteni. A konyhakész és fél­készáruk csak kézi erővel készülhetnek. Munkaerő­gondjaink vannak. — Vannak körzetei a já­rásnak — Kistelek például —, ahol munkaalkalomra várnak az asszonyok. — Ha 50 fölötti létszámot kaphatnánk, bárhol föl tud­nánk állítani egy előkészítőt. Érdemes lenne utánajárni! — Utolsó kérdésünkhöz ér­­­­keztünk. Sokat csatangoló gyermek voltam, ha éretlen gyümölcsöt ettünk, otthon megvertek érte. Ami szilvát most árulnak, azért mi ott­hon kikaptunk volna. Miért nem várják meg, amíg meg­érik? Miért tűnik el a zöld­bab, borsó, amikor már sok lehetne belőle? — Ismét a védőárakhoz kanyarodtunk vissza. A ter­melő nem érzi biztonságban magát. Fél, hogy nem káp semmit a szilváért, ha vár vele.­­Különben nagyon le­romlott fajták vannak köz­termesztésben szilvából is, sárgabarackból is. Nyári al­ma pedig szinte nincs is.) Ha a termelő szándékát vé­dőár őrizné, nyugodtan vár­na a gyümölccsel, és nyu­godtan termelné a zöldbabot akkor is, mikor sok van belőle. Tudná, hogy mindig megkapja az árát. Eljutottunk tehát a primő­rök korszakába. Egész évben primőröket eszünk. Az ára a primőr. Horváth Dezső (Folytatjuk.) Jnajd el. t. Makón fellendit­­ott ezervago­ Tanácskozás a mezőgazdasági ügyvitelszervezésről Csütörtökön Kiskőrösön befejeződött az országos szám- és ügyvitelszervezési tanácskozás. A gyakorlati bemutatóval, eszmecserével egybekötött négynapos prog­ram a vártnál nagyobb ér­deklődéssel zajlott. A ren­dezvényen, ahol a mezőgaz­daság szám- és ügyvitelszer­vezésének gépesítése volt a téma, megállapították, hogy ma már a manuális könyve­léssel szinte lehetetlen meg­oldani a mezőgazdasági élel­miszertermelés naprakész ügyvitelét. Azokban a ter­melőszövetkezetekben, ahol gépekre bízták ezt a munkát is, pontosabb az információ­szolgáltatás. A gyors ügyin­tézés, a számadatok ismerete lehetőséget nyújt a termelés menetközbeni módosítására. Kitűnt, hogy a gazdaságok gyakran nem tudnak eliga­zodni az egymást követő, a mezőgazdaságot érintő ren­deletekben, és az azokat mó­dosító szabályozókon. A gép­­informátorok ezt a szolgál­tatást is pontosíthatják, gyorsíthatják. (MTI) Hárommillió dollár értékű gépimport a zöldség­­termesztés fejlesztésére A zöldségtermesztés fej­lesztéséről, a megmutatkozó átmeneti nehézségek okáról tájékoztattak a Mezőgazda­­sági és Élelmezésügyi Mi­nisztériumban. A zöldségtermesztés fej­lesztésére hozott kormány­­határozat óta, két év alatt a mezőgazdasági nagyüzemek nagy erőfeszítéseket tettek a termésátlagok növelésére, a betakarítási veszteségek csökkentésére. Bár ez sajnos minden esetben s az év min­den szakában nem mérhető le a piaci ellátás alakulásá­nál, az adatok mégis arról tanúskodnak, hogy a terme­lők a növénytermesztésnek ebben az ágazatában is előbbre léptek. A termőterü­let nagyságát ugyan nem változtatták meg — ezt a negyedik ötéves terv nem irányozta elő —, annál töb­bet tettek azonban a korsze­rű technológiák bevezetésé­ért, és az új zöldségfajták elterjesztéséért. Az utóbbi két évben a gazdaságok 3 millió dollár értékű nyugati gépimporttal fejlesztették a termelést, s a 120 ezer hek­táros szántóföldi zöldségter­mő területből 15 ezer hektá­ron a legkorszerűbb módsze­reket alkalmazzák. Pozitív vonás a termelésben, hogy amíg az elmúlt tíz év átla­gában évente 200 millió fo­rintos kárt okoztak a növé­nyi betegségek és kártevők a zöldségtermelőknek, addig a modern növényvédelem eszközeinek felhasználásával 1973-ban egyharmadával si­került csökkenteni a kiesé­seket. Fejlődőben van az üveg­házi és a fólia alatti terme­lés. Nem ennyire kedvező a helyzet a szántóföldi korai­­zöldség-termesztésnél. A nagy termelői kockázat mi­att egész sor gazdaság felha­gyott ezzel, s ezért a követ­kező években speciális ked­vezményekkel, géphitellel stb. kell majd ösztönözni a termelőket Gondot okoz az is, hogy a zöldségtermő te­rületnek csak egynegyedét lehet öntözni, holott arra lenne szükség, hogy legalább kétharmadán függetleníteni tudják magukat a termelők a természetes csapadéktól, illetve hiányától. A MÉM- ben ezért a zöldségtermesz­tés­i öntözés differenciált tá­mogatására készítenek ter­veket, ezeket várhatóan az ötödik ötéves tervben való­sítják meg. Az utóbbi két évben új, bőtermő fajták jelentek meg a piacokon. Egyebek között uborka-, paradicsom- és paprikafélék. Ezek a fajták egyre inkább meghonosod­nak a háztáji és a kiskert­­termelésben is, és szerepük van a helyi ellátásban. A következő években tovább ösztönzik majd a kisterme­lőket, miután a hazai zöld­ség egyharmada innen ke­rül ki, azért különféle ked­vezményeket kapnak már most is kisgépek és növény­védő szerek megvásárlásá­­hoz. Az eddigi intézkedések az idei nyáron legalább 10—15 százalékkal jobb ellátást eredményeztek volna, ha a növénytermesztésnek ebben, a talán legkényesebb ágaza­tában a szélsőséges időjárás nem csökkentette volna a hozamokat. Paprikából pél­dául a tavalyinál 20—25 szá­zalékkal kevesebb termett, az uborkát is igen megvisel­te a szárazság, és normális időjárás esetén a gyökér­­zöldségekből is lényegesen többet szedhettek volna fel a termelők. Kielégítőnek mutatkozik ellenben a para­dicsomtermés. Az őszi beta­karítás a zöldségfélék ter­mésátlagát, és így az őszi­­téli zöldségellátást azonban még mindig kedvezően befo­lyásolhatja az időjárás, amennyiben hat-hét hetes szárazság után végre esőt kap a határ. (MTI)

Next