Délmagyarország, 1982. szeptember (72. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-29 / 228. szám

4 András-keresztek (2.) — A Józan énr, azt mond­­ja, «okkal jobb « félsorom­pó, mintha nine*. A n­akál­­.1** «apómple Ion­ne a leg­jobb, az, amelyik a teljes utat elzárja, de belénk állt * nagy fene modernaeg, Ah aat hiaaaak, amit ember te­ker, tus nem lehet jó. A* a enk meghalt ember mind a balénkbousélt modernség ál­­dozata lenne? Nem vagyunk mi őrültek? — Csillapodj, mert nincs igazad. Elsoroljam, hányan mentek neki szakálla« so­­mmpónak ? — Még az is más, mint?» a vonatnak mennek neki. — És hányan szorulhat­nak benn, mert nem tud­nak kijönni? A bakter elfe­lejtheti a sorompót, a bak­ter elaludt, a bakter rosszul lett, meg ia halhat, a vonat — Kiiktattuk az emberi tessedés lehetőségét, és hoz­tuk helyébe gépi tévedést — Embere nincs a vasút­nak. — Hagyjuk a mesét. Em­ber arra van, amit megfi­zetnek. Abból a sok kor­kedvezményes vasúti nyug­díjasból hányat hozzak ne­ked? Nem tudnak mit kez­deni az idejükkel, és szere­tik a vasutat . Tudsz variációkat szá­molni? Hat kombináció az idarphelyzet, ha fénysorom­pót félsorompóval házasí­tunk. Az ötödik és a hato­dik életveszélyes. Húsdará­ló. A rúd áll, de a lámpa pirosat villog. Hozzászok­tunk, ha áll a sorompó, sza­bad az út Rá se rántunk a lámpára, átmegyünk. — A hatodik? — Szintén áll, de semmi fény nincsen. — Kiabálja a lámpa, hogy nem működik, tessék vi­gyázni. — Pszichológia la van a világon. Ez húsdaráló. Biz­tos, hogy belemennek az em­berek. Ebbe i­e mennének bele’ Titkos megfigyelők álltak egyszer 604 átjáróban. Most kapaszkodj! Tilosba ment 927 gépkocsi. Bele a pirosba. Ha betonfalat raksz a sorompó helyébe, annak is nekimennek. Kikerülik a félsorompót és S-alakban mennek a halálba. « — Hallottál Hermann Gessler kalapjáról? — Hogyan kerül ak­ ide? — Schiller írta a Téll Vilmosban. Póznára rakatta a kalapját, és elvárta, hogy alázatoskodjanak neki. — Rémlik valami. — A forgalom lámpáit villanyrendőrnek mondja a hétköznapi ember. A rend­őrt pótolja, mint kalap a helytartót. Hamar rájöttek az emberek, hogy nincs rendőr a villany alatt és nem tisztelik. — Nem akarok belebeszél­ni a más dolgába, de en­gem is föl tud bosszantani, ha a várakozni tilos utcá­ban rendőr regulázza a ko­csikat. A vasúti átjáróban miért nem tud odaállni a rendőr? — Gondolod, hogy tőle jobban félnek az autósok mint a mozdonytól? — Bődületes hülyeségnek tűnik, de így van. Ballag egy rendőrautó, mert neki az a portyázás a sebessége, és tizenöt—húsz kocsi ballag utána. Senki se meri meg­előzni, de a tilos vasút­­át­járóba belemegy 927 ember. Meg amennyivel több. Nincs mese, érvényt kell szerezni a tábláknak. — Jól jelezzük a vonatot? — Három csíkos, kétcsíkos, egycsíkos. Legtöbbször az út mindkét oldalán. Nem lehet nem észrevenni! András­­kereszt, lámpa,­­ és ott van maga a sín is. Mind azt or­dítja, vigyázz, mert jöhet a vonat. Ne ültessünk bolon­dot a kormányhoz! — Egy-egy baleset után százával hallani buszok uta­saitól, hogy az ő masinisz­tájuk is átkelt a piroson. Még a meleg példa se hasz­nál? — Régen mandzsettás­­nyakkendős állás volt a buszvezetőé. Előkelő, ran­gos. — Leszoktunk a man­dzsettáról, és nem szeretjük a nyakkendőt. — Másról van szó. Az ve­zet buszt, aki jelentkezik. — Nem hiszem. — Intelligens ember volt a buszok sofőrje, így meg­felel? Most nem feltétel, hogy az legyen. — Milliószámra kellene az intelligens ember. — Húsdaráló Én sajnálom a vezetőket. A forgó kerékbe zárt ugrá­ló mókus nem végez akko­ra robotot, mint a kalitká­ba zárt sofőr! Rababb a rabnál. Egy elhibázott moz­dulata nem lehet, mert azon­nal faragják a fejfát. Még­se értem, miért állhat csi­nos fehérnép a fülke ajta­jában, és miért csicsereghet a fülébe mákonyos szavakat. És a félrészeg haver miért idétlenkedhet ugyanott? Ha­talmasat röhögnek, amikor belemegyünk a pirosba. • Azt hiszem, ősz kellene csak ide, semmi más. Moz­gassuk meg az emberek agyát, hátha kitalálnak va­lamit! A szakértők mosta­náig nem tudtak letérni ar­ról a vágányról, amelyik húsdarálóba fut bele. Mondom valakinek, ba két röpködő űrhajót össze tud­nak kapcsolni, ezt is meg lehetne oldani. Talán egé­sze­n más szisztéma kellene. Olyan, mint a beázós lapos­­tető helyett a ferde tető. Nevet az illető: a két űrha­jót nem a MÁV kapcsolja össze. HORVÁTH DEZSŐ (Folytatjuk.) Tanulmányi kedvezmény továbbtanuló dolgozóknak Főiskolai oktatási intéz­­ményben tanuló dolgozók kedvezményeiről érdeklő­dik K. M. szegedi olva­sónk. ^Munkakörének betöl­téséhez felsőfokú végzett­séget kell szereznie. Egye­­temen tanulmányait most kezdi meg, s nem tudja, milyen kedvezményre szá­míthat. Munkatársai, akik egyetemi tanulmányaikat már előbb kezdték meg, azt állítják, hogy az idei év­ben megkezdett tanulmá­nyok esetén még a korábbi rendelkezések szerint lehet igénybe venni a kedvez­ményeket. Kérdezi: mit mond erről a jogszabály? Munkatársai tájékoztatá­sai tévesek. Az a jogsza­bály, hogy a tanulmányi kedvezményeket a korábbi rendeletben előírtak szerint is igénybe lehet venni, csak azokra vonatkozott, akik a rendelkezés hatályba lépé­sekor már tanulmányokat folytattak, de ezzel a lehe­tőséggel ők is csak az 1981 82-es tanévben élhettek. Az 1982., 83-as tanévben a ked­vezményeket már az új 8/ III. (XII. 29.) ÁBMH szá­mú rendelet szerint lehet igénybe venni. A munkaidő­­kedvezmény tekintetében m­ás rendelet vonatkozik az esti, és más a levelező ta­gozaton tanulókra. Az esti tagozaton tanuló számára olyan munkaidő-beosztást kell biztosítani, amely a foglalkozások látogatását le­hetővé teszi. Ha ez nem biztosítható, engedélyezni kell, hogy a munkát a napi munkaidő l­eleje a csc . előtti olyan időpontban abbahagy­hassa, hogy a foglalkozások kezdetén beérkezhessen. E címen azonban hetenként legfeljebb nyolc óra munka­idő-kedvezmény adható. A felsőfokú oktatási in­tézményben levelező tagoza­ton tanuló számára az ok­tatási intézmény által előírt kötelező foglalkozásokon va­ló részvételre szabadnap jár. Ennek mértéke azonban nem haladhatja meg tanévenként műszaki, mezőgazdasági, ter­mészettudományi és idegen nyelvű képzés esetén a hu­szonöt, egyéb szakképzés esetén négy évet el nem érő tanidejű képzésnél, a tizenöt, négyéves és azt meghaladó tanidejű képzésnél a huszon­öt munkanapot. A tanulmá­nyi kedvezmények megálla­pításánál a felsőfokú okta­tási intézmény megfelelő nappali tagozatán előírt tan­időt kell alapul venni. A felsőfokú oktatási intézmény­ben tanulók tanulmányi sza­badságának mértéke tané­venként mind az esti, mind a levelező tagozaton főisko­lai képzés esetén tizenöt, egyetemi képzés esetén pe­dig tizennyolc munkanap. Ezen felül a szakdolgozat vagy diplomaterv elkészíté­séhez, valamint az állam­vizsgára való felkészüléshez a tanulmányok folyamán összesen húsz munkanap ta­nulmányi szabadság illeti meg. A felsőfokú oktatási intézményben tanulókat akár esti, akár levelező ta­gozattunk, a vizsgákon való részvétel érdekében olyan mértékű szabadidő illeti meg, hogy a vizsga idő­pontjára az oktatási intéz­ményhez beérkezhessenek és a vizsgán részt vehessenek. Az ismertetett kedvezmé­nyek tartamára a dolgozó részére átlagkereset akkor jár, ha a munkakörére jog­szabály vagy kollektív szer­ződés által előírt szakkép­zettséget szerzi meg, vagy a munkáltatóval tanulmányi szerződést kötött, egyébként átlagkeresetre nem jogosult. A tanulmányi szabadság a dolgozónak az őt megillető rendes szabadságon felül jár. Nem adható ki utólag a ta­nulmányi szabadságnak az a része, amelyet a dolgozó a tanévre vonatkozó vizsgái si­keres letételéhez nem vett igénybe. Dr. V. M. Sós folyók A Massachusetts Institute of Technology egyik kutató­ja Peru egy elhagyott vidé­kén sós vizű folyókat fede­zett fel. Ezek az Amazonas mellékfolyói, s olyan sósak, hogy vizüket sem a törzs­lakosok, sem az állatok nem isszák. A kutató beszámolt arról, hogy az Amazonasnak az Andokban levő forrásterü­letein számos olyan hely ta­lálható, ahol szabadon lát­ható a kősó. A hegyképző­dés során a geológiai moz­gások erős nyomása alatt a só fogpéphez hasonlóan pré­­selődött s préselőd­ik ki a szikla repedésein a felszín­re. A kutató több méter magas, a talajból felnyúló sótűket látott. Ezekből szár­mazik a folyó sótartalma. Különösen sok sót hord ma­gával a Huallaga, az Ama­zonas egyik legnagyobb An­­dok-beli mellékfolyója. Megyei statisztikák A napokban jelentek meg a Statisztikai Kiadó Válla­lat gondozásában a Közpon­ti Statisztikai Hivatal me­gyei igazgatóságai által ös­­­szeállított 1982. évi megyei évkönyvsorozat első kötetei. Már elhagyta a nyomdát Békés, Fejér, Győr-Sopron, Heves, Pest, Somogy, Sza­­bolcs-Szatmár, Tolna és Za­la megye évkönyve; a so­rozat utolsó kötete október közepén jelenik meg. A ki­adványok az eddiginél na­gyobb formátumban, meg­újított tartalommal igyekez­nek eleget tenni a változó igényeknek. A teljes sorozat 19 köte­tében közölt adatok átfogó képet adnak az ország me­gyéinek társadalmi-gazdasá­gi életéről, településhálóza­táról. A kiadványok olvasói, felhasználói az 1981. évi helyzeten túl áttekintést nyerhetnek a legfontosabb jelenségek, folyamatok idő­beni alakulásáról, a fejlődés főbb irányairól is. Szerda, 1982. szeptember 29: Kereskedelmi jogi tanácsadás a kamarában Az idén jelentősen meg­nőtt a Magyar Kereskedel­mi Kamara keretében mű­ködő nemzetközi kereske­delmi jogi iroda szolgáltatá­sai iránt az igény. Az újon­nan külkereskedelmi jogot kapott belföldi gazdálkodó szervezetek nem mindig ren­delkeznek megfelelően felké­­­zült jogász szakemberekkel, így az indulásnál és a ké­sőbbiek során is hasznos tanácsokkal szolgál a ka­mara. Az iroda a nemzetközi ke­reskedelemmel kapcsolatos jogi kérdésekben külkeres­kedelmi szerződések elkészí­téséhez szakértői véleményt ad, illetve jogviták esetén speciális szakvéleményt ké­szít. Jogi kérdésekben bár­mely belföldi vagy külföldi bíróság, választott bíróság, vagy hatóság előtt felkérés alapján képviseli megbízó­ját. Mind több esetben kérik ki az Iroda szakembereinek véleményét akkor is, amikor az új vállalkozási formák célszerűségét, a megvalósí­tás és a működtetés lehető­ségeit vizsgálják az érdekel­tek. Hasznos szolgáltatást nyújt a Jogi iroda szak­könyvtára és folyóirat-gyűj­teménye, ahol a legfontosabb bel- és külföldi jogszabályo­kat, illetve jogeseteket nyil­vántartják. A könyvtári in­formációk mellett a népi belföldi kapcsolatok alakítá­sához, illetve a belföldi szer­ződéskötésekhez is segítséget nyújtanak a kamara jogá­szai, és kívánság szerint köz­reműködnek bel- és külföl­di jogviták rendezésében is. A VI. kongresszus küszöbén Beszélgetés Hantos Jánossal, a Magyar Vöröskereszt főtitkárával A Magyar Vöröskereszt, amely nemrég ünnepelte fennállásának századik év­fordulóját — e napokban október 9—10-i VI. kong­resszusára készül. A kong­resszuson, az utóbbi öt esz­tendő alatti munkájáról ad­nak számot. Az elemző be­számolóban elhangzik az is, hogy e tömegszervezet tag­jainak száma folyamatosan nő, 1981-ben már meghalad­ta az 1 millió 200 ezret. Ho­gyan érték el ezt az ered­ményt? — kérdezzük első­ként Hantos Jánostól, a szervezet főtitkárától — Tulajdonképpen úgy — mondja —, hogy mi nem is a taglétszám növelését, hanem a meglevő tagok fo­kozottabb aktivizálását tűz­tük célul. Álláspontunk az, hogy a Magyar Vöröskereszt ereje nem elsősorban tag­jainak számával, hanem a vezetőségekben, a munkabi­zottságokban, az egészség­­ügyi állomásokon, a segély­helyeken, a tisztasági moz­galomban, a váradás szer­vezésében, a különböző szo­ciális gondozó munkákban, az ismeretterjesztésben, a polgári védelmi munkában konkrét feladatot végző ak­tivisták­­ számával fejezhető ki. Éppen ezért azt tartjuk különösen jelentősnek, hogy a beszámolási időszakban csaknem 100 ezerrel nőtt az aktív tagok száma, amely most már meghaladja a 320 ezret. — Végrehajtotta a Ma­gyar Vöröskereszt az előző kongresszuson kapott hatá­rozatait? — Lényegében igen. Az előző kongresszus határoza­tai alapján a Magyar Vö­röskereszt Országos Vezető­sége arra törekedett, hogy sajátos programmal és ön­álló tevékenységgel támo­gassa a párt politikájának megvalósítását. Erre hívott fel az V. kongresszus hatá­rozata. A beszámolási idő­szakban gazdagodott mun­kánk tartalma, bővültek mé­retei és javult hatékonysá­ga — Kérem, fejtse ki, mit ért az említett gazdagodá­son? — Például munkánknak azt az új vonását, hogy te­vékenységünket tudatosan sikerült tovább tágítani a társadalom által igényelt, a a társadalom számára szük­séges humánus tennivalók elvégzésében. És e tekintet­­ben legalább ilyen fontosnak tartom a módot, ahogyan ez a folyamat kibontakozik, nevezetesen, hogy előtérbe kerültek a helyi kezdemé­nyezések. Ami nemcsak egy­szerűen a sikeres tevékeny­ség garanciáit növeli, hiszen helyben mindig pontosab­ban láthatók a helyi tenni­valók és lehetőségek, hanem a problémaérzékenység és a cselekvési vágy dolgában va­ló jelentős előrelépésről is tanúskodik. — Amikor a VI. kong­resszuson, az előzőhöz ké­pest egyfajta hangsúlyelto­lódást is várunk, például a családi élet fejlesztésével, gazdagításával kapcsolatos társadalmi és humánus fel­adatok javára, akkor ebben nemcsak a helyzet reális felmérése, hanem önma­gunk kritikája is benne van, hiszen mi is hajlamo­sak voltunk inkább hall­gatni arról, aminek nem örülhettünk. Ma azt vall­juk, hogy az általános jó­ban kötelességünk észre­venni a részleges problé­mát. — Ez a reálisabb szemlé­let bizonyára sikeresen ter­jeszthető majd a szervezet megannyi fórumán, a tan­folyamokon, a továbbképzé­seken, az­­ előadásokon... — Igen, de más dolog felismerni, megértetni és meggyőződésünkké tenni valamit, és más dolog cse­lekedni. Mi pedig ez utób­bira helyezzük a hamis­­súlyt. Az előbbi is ezt van hivatva szolgálni. És a kü­lönféle okokból hátrányos helyzetű emberekért sem elsősorban úgy kell többet tennünk, mint eddig, hogy az országos vezetőség ki­találja, elhatározza és meg­mondja, hogy mit kell csi­nálni. A korszerűbb szem­lélethez korszerűbb munka­stílus illik, tehát a mit és a hogyant ott kell megvá­laszolni, ahol az felvetődik, s így mérhetetlenül megnő a tettek valódi haszna, és ha­talmas energiák szabadul­nak fel a kezdeményezés, az ötletgazdagság, új lehe­tőségei révén. Sőt: ez a munkastílus még abban is segít, hogy pontosabban vé­gezzük el azt a jelzőfunk­­ciónkat, amelyet a szociális kérdésekkel foglalkozó igaz­gatási szervek várnak el tőlünk. Például arról, hogy kik, hol, miben, s mire rá­szorulók. — Nem túlzás azt állíta­ni, hogy a Magyar Vörös­­kereszt minden korábbinál szélesebb körű tevékenységet fejt ki a szervezet nemzet­közi testületeiben, sőt irá­nyításában. Mind több ma­gyar szakember vesz részt a Vöröskereszt nemzetközi szerveiben és testületeiben. Minek köszönhető mindez? — Meggyőződésem, hogy mindenekelőtt szocialista hazánk eredményeinek, an­nak, hogy a Magyar Nép­­köztársaság külpolitikája és belső rendje széles körű megbecsülést és tiszteletet vált ki a világon. Ennek szellemében s ezen belül, hazai eredményeink­ bázi­sán, természetesen mi is igyekszünk hangot adni meggyőződésünknek, s úgy látjuk, hogy a 129 tagország szervezetei, illetve képvise­lői, éppen felelősségtudatuk által vezettetve, felismerik az idők szavát, s hajlamo­sak a változásra és változ­tatásra olyan kérdésekben is, amelyek a Nemzetközi Vöröskereszt működésének hagyományait illetően so­káig kétségbevonhatatlan­nak tűntek. * — A magyar közvéle­mény előtt ismeretes, hogy a Vöröskereszt természeti csapások, katasztrófák, konfliktusok esetén több se­gélyszállítmányt küldött külföldre... — Igen, és az is, hogy itthon anyagi segítséggel, felvilágosító munkával, az egészséges érzelmi és testi élet propagandájával pótol­hatatlan szerepet tölt be. Fennállásának 100.­­ évfor­dulóján Kádár János elv­társ levélben üdvözölte a szervezetet, amely megkap­ta a Munka Vörös Zászló­rendje kitüntetést. A Magyar Vöröskereszt igyekezett eredményesen el­látni a társadalmi munka­­megosztásban reá háruló feladatokat. Csakis ezek által, s ebben a folyamat­ban növekedhetett hazai és nemzetközi megbecsülése.

Next