Délmagyarország, 1983. június (73. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-25 / 149. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!' AZ MSZ­M­P SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁN­AK LAPJA Az országgyűlés jóváhagyta kormány beszámolóját és a tavalyi költségvetés végrehajtását Befejeződött a parlament nyári ülésszaka Pénteken a Parlamentben folytatódott az országgyűlés nyári ülésszaka. Legfelső népképviseleti­ testületünk fórumán megjelent Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnö­ke; Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára; Lázár György, a Minisztertanács elnöke. Pé­ter Jánosnak, az országgyű­lés alelnökének megnyitója után folytatódott a vita a Minisztertanács elnökének csütörtöki beszámolója fe­lett. Elsőként Pója Frigyes külügyminiszter emelkedett szólásra Bevezetőjében rá­mutatott: mind több tény utal arra, hogy a béke és a biztonság, a nemzetközi együttműködés veszélybe ke­rült. Belső és külső felada­taink,­ egész életünk, jövőnk szempontjából meghatározó jelentőségű: sikerül-e meg­őrizni és tovább fejleszteni a már kibontakozott és a gyakorlatban jól bevált eu­rópai együttműködést. A továbbiakban arról szólt: kormányunk helyesli és tá­mogatja az észak-európai, a közép-európai és a balkáni atomfegyvermentes öveze­tek létrehozására irányuló javaslatokat. A Magyar Népköztársa­ság küldöttsége következe­tesen síkra száll azért, hogy a madridi találkozó tartal­mas, kiegyensúlyozott záró­­dokumentummal fejeződjék be, s hogy Európa a helsin­ki záróokmányban megjelölt úton és szellemben haladjon tovább. Ezt az elvi állás­pontunkat erősítette meg Kádár János elvtárs a hat európai semleges és el nem kötelezett ország vezetőinek felhívására adott válaszá­ban. A külügyminiszter szólt fejlődő kapcsolatainkról a Varsói Szerződés és a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsa országaival. Végül megállapította: a Magyar Népköztársaság né­pünk áldozatos, megfeszített munkájával eddigi eredmé­nyeivel megbecsült helyet és tekintélyt vívott ki magá­nak a nemzetek nagy csa­ládjában. Kifejtette véleményét a vitában dr. Petri Gábor (Csongrád megye, 6. válasz­tókerület), a Szegedi Orvos­­tudományi Egyetem rektora (felszólalását külön ismertet­jük), Barcs Sándor (Buda­pest), Ujvári Sándor (Zala megye), Ispanovits Márton (Bács-Kiskun megye), Tóth Géza (Szabolcs-Szatmár me­gye), Pethő István­ (Veszp­rém megye), Kovács Fe­renc (Budapest). Több képviselő nem kért szót, így Lázár György, a Minisztertanács elnöke mon­dott zárszót (vitaösszefogla­lóját lapunk 2. oldalán is­mertetjük), kérve, hogy az országgyűlés a beszámolót Parlamenti felszólalásában dr. Petri Gábor, Csongrád megye 6. választókerületé­nek képviselője, a szegedi Orvostudományi Egyetem rektora, a magyar egész­ségügy néhány aktuális kér­déséről beszélt. Elöljárójá­ban elmondta, hogy az egészségügyben is napiren­den van a gazdaságosság és a hatékonyság kérdése. En­nek jelentőségét nem csak az­­ a tény jelzi, hogy az egészségügyi kiadások az or­szág költségvetésének jelen­tős hányadát képviselik. Ha­nem még inkább az, amivel kevésbé szokás számolnunk: az apparátus jó működése mit jelent a munkaerő ép­ségben tartása és újraterme­lése által, másfelől pedig, hogy az átmeneti, vagy ép­pen végleges kiesés a mun­kából, mekkora anyagi veszteségeket okoz. Nyilván ilyen meggondolások vezet­ték az Egészségügyi Mi­nisztériumot, amikor néhány éve meghirdette a progresz­és a vitában elhangzottakra adott választ fogadja el. Határozathozatal követke­zett: az országgyűlés a Mi­nisztertanács elnökének a kormány munkájáról adott beszámolóját, az abban is­mertetett elképzeléseket, va­lamint a felszólalásra adott válaszát jóváhagyólag tu­domásul vette. Ezután — a napirendnek megfelelően — dr. Hetényi István pénzügyminiszter is­mertette a Magyar Népköz­­társaság 1982. évi költségve­tésének végrehajtásáról szó­ló törvényjavaslatot. (Expo­zéját lapunk 2. oldalán is­mertetjük.) A pénzügyminiszteri expo­zé után Elejti János (Békés megye), a Termelőszövetke­zetek Országos Tanácsának főtitkára, a törvényjavaslat szív­ellátás és az egészség­­ügyi integráció programját. A hivatalos jelentések nem­régiben bíztató eredmények­ről számoltak be, de a tartal­mi eredmények felmérése elég nehéz. A tényleges si­kernek az a feltétele, hogy terv- és költségvetési bi­zottság előadója szólalt fel. Az országgyűlési bizottságok nevében úgy ítélte meg, hogy a Ház tagjai egy ös­­­szességében sikeres esztendő gazdálkodásáról kaptak tá­jékoztatást. Miután e napirendhez nem volt hozzászóló, határozat­­hozatal következett. Az Or­szággyűlés a Magyar Nép­köztársaság 1982. évi költ­ségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot álta­lánosságban és részleteiben, a benyújtott eredeti szöveg szerint egyhangúlag elfo­gadta. Ezzel az országgyűlés nyá­ri ülésszaka — amelynek második napján az elnöki tisztet felváltva töltötte be Péter János és Apró Antal — befejeződött: ne­­ csupán az ellátás külön­böző szintjei közötti kap­csolat javuljon, hanem az egyes színterek konkrét tel­jesíménye­­ is­ növekedjék. Ez pedig olyan­ dolog, ami­ről a szokványos jelentések­ből nem lehet tiszta képet kapni,­­ csupán igen alapos és tárgyilagos helyszíni vizs­gálatokból. Az Egészségügyi Minisztérium nyilván a tüze­tes betekintés feladatát szán­ta az országos intézeti háló­zatnak, ám — mondotta a felszólaló saját tapasztala­taira hivatkozva — az emlí­tett hálózat sem létszámvi­szonyai, sem jogköre szerint nem lehet képes ennek a nehéz és igen kényes fel­adatnak az ellátására. Kiemelt feladat: alapellátás Ezt követően rámutatott arra hogy a minisztérium — a világméretekben elfogadott elvek szerint — az úgyne­vezett alapellátás fejleszté­sét tekinti kiemelt feladatá­nak. A körzetek számának szaporításával sem érhető el könnyen, hogy a körzetek­ben lényegesen növekedjék az úgynevezett befejezett orvosi kezelések száma. Er­re tulajdonképpen csak a rövid lejáratú betegségek esetén van elegendő példa. A körzeti orvosi munka tényleges hatásfokát csak a körzetenként kezelt betegek­­ közötti táppénzes állomány­­ tüzetes felmérésével és­­ szakszerű viszonyításával lehetne kimutatni. A körzeti orvos teljesít­ménye a gyógyítás, vagy az annyira kívánatos megelő­zés és gondozás terén na­gyobb mértékben múlik az orvos mellé adott szakse­­gítségen mint magán az or­voson. A gyakran magára hagyott orvosnak sem a mai orvosképzés, sem ma felszereltsége az esetek jó részében nem nyújtja a szükséges diagnosztikai biz­tonságot, amelyen az úgy­nevezett befejezett kezelés alapu­lhat. A falusi körzetek­ből eljuttatni a rászoruló (F­olytatás a 2. oldalon.) 73. évfolyam 149. szám 1983. június 25., szombat Ára: 1,80 forint Kádár János fogadta Paul Vernert Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára pénteken a KB szék­házában fogadta Paul Wer­nert, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizott­ságának tagját, a Központi Bizottság titkárát. A szívélyes, elvtársi lég­körben lezajlott találkozón tájékoztatták egymást a két párt tevékenységéről, a szo­cialista építőmunka meneté­ről. Megelégedéssel állapítot­ták meg, hogy az MSZMP és az NSZEP együttm­űködése, a magyar—NDK kapcsolatok az élet minden területén gyümölcsözően fejlődnek. Véleményt cseréltek a világ­­helyzet valamint a nemzet­közi kommunista- és mun­kásmozgalom néhány idő­szerű kérdéséről is. A találkozón részt vett Korom Mihály, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára, jelen volt Siegfried Körner, az NDK budapesti nagykövetségének Eső után Bizakodnak a gazdaságokban A lúzsai Népszabadság Tsz-ben paradicsomültetés­­kor mondotta Peták Sándor főmezőgazdász, hogy nem szabad megijedni a száraz­ságtól. Ha nem nagy széllel jár, valahogy át lehet vé­szelni. Igaza lett a gazda­embernek, mert a Ruki is­kolánál és az ü­llési út mentén azóta már remekül mutatnak a paradicsomso­rok ígéretesnek látszanak a kellemetlen tavasz ellenére is. A kiadós eső után szinte napról napra terebélyesed­nek a bokrok. A rúzsai gaz­daságban 60 hektár paradi­csomot ültettek. Megérte föl­tölteni vízzel a lajtkocsikat, mert ültetés után jó be tud­ták iszapolni a palántákat és ennek következményeként a június végi határ már szép reményekre jogosítja a szö­vetkezetét. A tervek szerint fele földről lének dolgozzák föl a termést és a jövőre való magot is szeretnék fogni. A többit piacra­ vi­szik. Az idén kevesebb földet szakítottak a paradicsom­nak, mint a korábbi években. A fölszabaduló területre­­ krumplit vetettek. A korai­­ burgonya még csak hozta­­ magát valahogy — annyit termett mint gondolták — de a nyáron érő fajtákban kárt tett a hosszan tartó május—júniusi szárazság. Talán még a kései krump­­­­­lik időben kapták a csapa­dékot és mielőtt teljesen bepárásodtak volna, újra megindulhat a gumók növe­kedése. A kuko­icaföldeket időben megszórták gázoló permettel és a lucernatáblá­kat is lekaszálták Egyálta­lán nem elégedettek a kaz­lak nagyságával, hiszen a 210 hektáros területről majd­nem a duplájával számoltak a mostani termésnek. Aggódnak a szakemberek, hogy kevés takarmánnyal vágnak majd a télnek. Bár különösebben még nincs okuk félni az idei esztendő­től, hiszen ami elveszett a réven behozható a vámon. A korai árpaaratás után több az esélye a bő termés­re, másodvetésű kukoricának, napraforgónak, mint más­kor. A rózsai Népszabadság Tsz hét éve kezdett a marhahiz­lalásba. A Pankotai Hús- Marha Társulással közös­ködnek. Olcsó férőhelyeket alakítottak ki és egész év­ben, ameddig csak lehet, legeltetik az állatokat. Húsz üszővel indultak, tavaly nyolcvannal szaporodott az állomány és az idén már há­romszáz tehenet számoltak a volt Népszabadság Tsz te­heneivel együtt. A nyári évzáró közgyűlésen, hangzott el, hogy nem ábránd az évi 900—1000 darabos szarvas­marhalétszám. A múlt év­ben mér nem volt vesztesé­ges a tehéntartás, csaknem 1000 vagon szerves trágyát tapostak. A téesz saját ta­karmányára alapozza a szarvasmarhatartást, ennek megfelelően telepíti a lucer­­­nát, veti a silókukoricát és javítja a gyepeket A takarmánytermesztés napi gondjaival küszködnek a balástyai Rákóczi Terme­lőszövetkezetben is. Nem mindenütt sikerült a lucer­natelepítés és némelyik tábla silókukoricára már későn érkeztek az esők. A zab ve­tése után csak kalászoláskor kapott vizet, ami annyit ér mint betegségnek a ráolvasás. A­­­ 400 hektáros gazdaságban azért nem csüggednek el, hiszen ami ma nem sikerült, holnap még sikerülhet. Azon­kívül a gyümölcsösök bevé­tele is billenthet még vala­mit a mérlegen. Kisteleken az Új Élet Ter­melőszövetkezetben a gazda­ság lelkének tartják a mű­­tétet, ahol rendszeresen le­geltetik az állatokat. Ugyan­akkor a kaszáló és a rend­sodró és gyűjtő gépeknek volt munkájuk ezen a ta­vaszon. Ezernyolcszáz mázsa füvet és 1632 mázsa lucernát ta­karítottak be első nekifu­tásra. Szükség is van a szé­­nára-szalmára, hiszen az istállókban ezernél több ál­latot etetnek és gondoznak a kisteleki gazdaságban. Nemcsak a kisteleki, ha­nem a járás és a város töb­bi gazdaságának is reményt adott a minapi esős időjá­­rás. Kinek futja az ener­giája, most már nagyobb kedvvel foghat a gabonaföl­­dek másodlagos hasznosítá­sába. Forráskúton a Hala­dás Tsz-ben megközelítően ötmillió forintot tartogat­nak erre a célra. Száz hek­tár tarlókrumplit, ugyan­­ennyi napraforgót vetnek és természetesen zöldséget is ültetnek. Aranyszabály a gazdálkodásban is, hogy csak az nyer, aki mer. És ez nemcsak az időjáráson múlik. M. T.

Next