Délmagyarország, 1983. június (73. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-12 / 138. szám

Vasárnap, 1983. június 12 Ifjúságpolitikai kutatások „A munkásutánpótlás for­­málódásának társadalmi té­­nyezői” címmel az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézete június közepén nemzetközi tudományos ta­nácskozást szervez, közösen a Magyar Tudományos Aka­démiával. A tudományos eszmecsere jó lehetőséget kínál, hogy a bolgár, a csehszlovák, a lengyel, az NDK-beli, a szovjet és a magyar tudósok összegezzék az ugyanilyen című, korábbi nemzetközi kutatás eddigi eredményeit. A szakembe­rek három fő témakört vi­tatnak meg: az ifjúság gaz­dasági, szociális problémáit, a­ fiatal nemzedék szakmai­szociális helyzetét, a tudo­mányos tapasztalatcsere szerepét a hatékony ifjú­ságpolitika kimunkálásában. A magyar delegáció jó „munícióval” lát munkához, hiszen hazánkban több éve — az MSZMP KB ifjúság­­politikai állásfoglalását kö­vetően, 1973 óta — folynak az ifjúságpolitika tudomá­nyos megalapozását szolgá­ló kutatások, s már nagy­számú, e témában vizsgáló­dó tanulmány érkezett a kutatás koordináló tanácsá­hoz. A munka során több fontos eredmény született, és szükségessé vált egy or­szágosan összehangolt és módszertanilag megalapozott megfelelő módon szervezett, hosszabb távú kutatási program kialakítása. Ezért elsősorban olyan komplex kutatásokat támogatnak, amelyek révén az ifjúság­gal kapcsolatos átfogó dön­tésekhez viszonylag rövid időn belül megfelelő tudo­mányos információk állhat­nak rendelkezésre. Fontos cél, hogy sokoldalúan elő­mozdítsák az­ ifjúságkutatá­si eredmények gyakorlati hasznosítását a politikai döntések előkészítésében, a fiatalsággal foglalkozó in­tézmények és szervezetek működésének továbbfejlesz­tésében, valamint segítsék az ifjúságról alkotott kép reálisabbá tételét. Hosszú távú cél: a következő évti­zedek ifjúságpolitikai kon­cepciójának tudományos megalapozása. Az ifjúságpolitika tudo­mányos megalapozását szol­gáló kutatások megkezdése­kor hat hosszú távú kutatá­si igényt fogalmaztak meg, így tüzetesen vizsgálják, hogy az ifjúság különböző csoportjai milyen testi, fi­zikai és pszichés állapotban, felkészültséggel jutnak el az önálló élet- és pályakez­déshez, miként kapcsolód­nak a munkamegosztás adott rendszerébe, egészségi állapotuk a beilleszkedési folyamatokat hogyan befo­lyásolja, a végzett munka során egészségüket milyen további hatások érik. Kuta­tások kezdődtek az önálló pályakezdés, családalapítás, otthonteremtés körülményei­nek feltérképezésére. A szerteágazó, sokrétű ku­tatások irányítását, össze­hangolását a Magyar Tudo­mányos Akadémia által fel­kért koordináló tanács vég­zi, a munkában 21 kutató­hely szakemberei vesznek részt. A középtávú kutatási eredményeket 1985 végéig tudományos tanácskozáson, illetve tanulmánykötet köz­readásával összegzik. Hetvenféle készítmény Jó az üdítőital-ellátás Ezekben a napokban tel­jes kapacitással dolgoznak az üdítőital-gyártó üzemek; a legtöbb helyen hat mű­szakban töltik a palackokat. A meleg időben is igyekez­nek folyamatossá tenni a kereskedelem ellátását. A szomjoltó italokból mintegy hetven féle szerepel a vá­lasztékban. Az ellátás or­szágszerte megfelelő: a te­lepülések döntő többségé­ben, és az üdülőhelyeken a csúcsforgalmú napokban is beszerezhetők az üdítők. Szükség is van a gyártás fokozására, s az­ ellátás kö­rültekintő megszervezésére, mert növekszik ugyanis az üdítőfogyasztás. Az egy fő­re jutó fogyasztás tavaly 55 liter volt, s az idén to­vábbi emelkedésre számíta­nak. Az igények is változ­nak: korábban inkább az importitalok voltak a kere­settebbek — elsősorban a Coca­ és a Pepsi-Cola — újabban viszont a­­ hazai alapanyagú készítmények a kapósabbak. Táplálkozás­­élettani szempontból is az utóbbiak az értékesebbek. Általában ugyanis a lakos­ság előnytelenül sok cukrot fogyaszt, s ebben az üdítők­nek is szerepük van. A Co­lák 13 százalékos cukortar­talmával szemben viszont a Sztár, a Márka, a Gyöngy és más üdítőitalok csupán hétszázalékos arányban tar­talmaznak cukrot, s ezek fogyasztásával kevesebb fe­lesleges kalóriát vesz fel a szervezet. Az idén új beruházások­ra is sor kerül. Az állami gazdaságok összefogásával Bükfürdőn épül palackozó üzem, várhatóan még tíz esztendő vége előtt megkez­di a termelést. A gyártás­hoz a helyi természetes ás­ványvizet használják fel. A Békés megyei Üdítőipari Vállalat — angol céggel együttműködve — Schwep­pes előállítására rendezke­dik be import gépsorokkal. Cseresznyeverseny Fekete zamatos — ez a ne­ve és valóban ilyen is az új cseresznye, amelyet dr. Bró­­zik Sándor, a Gyümölcs- és Dísznövény-termesztési Ku­tatóintézet munkatársa ne­mesített ki. A gyümölcs éveken át a H. 137-es meg­jelölést viselte, jeléül annak, hogy kísérleti megfigyelés alatt áll. Hosszú évek kel­lettek ahhoz, amíg az új hib­rid eljutott a hivatalos elis­merésig, az állami termesz­tési engedély megadásáig. Nem valamiféle kényelmes­­kedésről volt szó, egy-egy új gyümölcsfajta, vagy hibrid használatba vételét mindig részletes elemzések előzik meg, majd az utolsó állo­más­­vizsga a jedes sorsem­berekből álló bíráló bizott­ság előtt. A cseresz­nyeverseny má­sik két résztvevője ezúttal a hazánkban is igen népszerű germersdorfi óriás, valamint az ugyancsak kedvelt szo­­molyai fekete volt, a kísér­leteknél ezekkel hasonlítot­ták össze a H. 137-est. A végső értékelésnél a szakem­berek pontoztak. Seregnyi tulajdonságot vettek figye­lembe. A pontrendszer alap­ján a H. 137-es jobb ver­senytársainál. Szaporítását a gazdaságok megkezdték. Néhány éven belül újabb értékes gyümöl­csöt vásárolhatunk majd az üzletekben. Vasárnapi számainkat bi­zonnyal azok veszik legko­rábban és a legnagyobb ér­deklődéssel kezükbe, akik levelet írtak azon a héten Postaládánkba. Érthető mó­don, hiszen panaszaik orvos­lására vagy legalább közzé­tételére számítanak. De ter­mészetesen minden hét vé­gén vannak (lesznek) olya­nok, akik csalódottan — ne­tán némi haraggal — kons­tatálják a számukra szomo­rú tényt: soraik hiányoznak az 5-ös oldalról. Könnyen gondolhatják, megírt gond­­juk-bajuk nem tűr nyomda­­festéket, vagy netán nem szimpatikus a soros szer­kesztőnek, s mindezek okán talán sohasem kerül a nyil­vánosság elé. Erről azonban szó sincs. Minden levél előbb vagy utóbb eljut az il­letékesekhez, vagy bekerül postaládánkba. A csúszások okára, magunk védelmére magyarázatul a nyílt titok: a vaskos levélgyűjtő dosz­A JATE Ságvári Endre gyakorló gimnáziumának második A osztályos tanulói küldték a következő levelet: „Ismét Expressz” címmel el­marasztaló hangú cikket ol­vashattunk az Expressz uta­zási iroda tevékenységéről. Ellenpéldát szeretnénk meg­említeni. Az érettségi vizs­gák ideje alatt osztályunk kirándulni ment. A négyna­pos csehszlovákiai utat az Expressz szervezte. Szállá­sunk kifogástalan volt, két­ágyas, szőnyegpadlós, mos­dós szobákban laktunk Dob­­sinán. Az étkezés szintén re­mek volt. A szállást és az étkezést az Expressz elfogad­ható áron, összesen 780 fo­rintért biztosította.” A Szegedi Orvostudományi Egyetem szakszervezeti bi­zottsága gyermeknapi ren­dezvényt tartott a közelmúlt­ban, s a szervezésbe az Üt­sziéból bizony sokszor csak a panaszok fele, harmada préselhető be abba a 190 sornyi terjedelembe, ami e rovat rendelkezésére áll. Nem beszélve arról, hogy az Önök leveleinek egy része sok esetben teljes terjedel­mű közlést kíván. Türelmet és megértést kérünk e hé­ten külön azért is, mert ro­vatunkat nem panaszkodó, hanem elismerő levelekkel kezdjük. törőház dolgozói, iskolák ta­nárai, ifivezetők, úttörők is igen aktívan, lelkesen kap­csolódtak be. Külön elisme­rés illeti Tamási Jánost, dr. Somi Imrénét, Zsivin László­­nét, Trócsányi Anikót, Kéri Istvánnét, továbbá Annus Irén, Péter Ágnes, Kálmán Zoltán ifivezetőket — olvas­­tukRuczkó Éva szervező tit­kár levelében. Süli József nyugdíjas, a Tolbuhin sugárúti idősek otthonának lakója a legna­gyobb elismerés hangján ír a közelmúltban átadott szociá­lis intézményről. „A csodála­tosan szép szobák, a nővérek szeretetteljes viselkedése, a bőséges és ízletes koszt, a kedves és lelkiismeretes or­vosnő hozzájárulnak ahhoz, hogy az itt lakó idős embe­rek boldogan és kellemesen töltsék el pihenő éveiket”. postaláda társszerzőnk az olvasó nálamnál, annak ötleteit szívesen közzétesszük. Meddig kell még tűrnünk, hogy Szeged város fáit, osz­lopait, műtárgyait zugra­gasztók hirdetései csúfítsák el? — Addig míg lesznek zugragasztók. Hogy Szege­den a kukatartályok nagy része rozzant* állapotban van? — Ameddig az IKV akarja. Hogy Szegeden az erdei pihenők esőbeállóit tűzifának használják fel? — Addig, míg nem fűtenek majd mindenütt napenergiá­val. Hogy Szegeden a „park­ban kutyát sétáltatni tilos!” táblákat felborítják és a kutyákat szabadon engedik? Május 22-i számunkban írtuk meg egyik olvasónk panaszai, mely szerint má­jus 9-én a 4-es vonalon 18.40-kor a Budapesti kör­útnál a város felé elhaladó villamos nem vette fel az ott várakozó utasokat, csak egy SZKV-dolgozót. ..Az esetet kivizsgálva megálla­pítottuk, hogy a villamost Tarján végállomásról a ja­vító műhelybe vitték. Olyan műszaki meghibásodása volt (légsűrítő-fékhiba), melynek előfordulása esetén utas nem szállítható. Nem vehette volna fel az ott várakozó SZKV-dolgozót sem. A ve­zetőnek az utasokkal közöl­nie kellett volna, hogy a kocsival utas nem szállítha­tó. A villamos vezetőjét saj­nos, már figyelmeztetni nem áll módunkban, mert időköz­ben eltávozott vállalatunk­tól. A kötelező havi oktatá­son azonban foglalkozunk az esettel. A panaszos és utas­társai szíves elnézését kér­jük” — írta Gazdagft László, az SZKV igazgatója és Csu­ka Zsigmond forgalmi osz­tályvezető. — Míg a kutyák meg­tanulnak olvasni. Levél választ kért, de a nyilvánosság elé kívánko­zik a Dugonics tér 11. szá­­mú ház egyik lakójának pa­nasza: a bizományi áruház boltjából kikerülő dobozok, csomagolópapírok szemetes­sé teszik a környéket. Való­színűleg, jobb helye is len­ne a göngyölegnek, mint az utca... A József Attila sugárút 715. számot viselő lakóháza előtt minden tavasszal par­kosítanak (igaz, az idén már bitumennel öntötték be a virágágyásokat), a túlol­dalra pedig szikrányi figye­lem sem jut — tes­z szóvá a 600-as házak lakói nevé­ben Mészáros Lajos. Az „aránytalanságot” mi sem tudjuk megmagyarázni. Barkas Bertalan (Kossuth L. sgt. 41.) levelében nem a környezet rongálóiról, de ugyanolyan fontos vétség­ről, a zajártalomról ír. Kifo­gásolja, hogy Széksósfürdői üdülőtelepen egyesek olyan hangerővel magnóznak, rá­dióznak, hogy az néha hét­nyolc szomszédon túl is zavaró. Már megint lift címmel megjelent (május 22-én) pa­naszra Kószó József, az IKV igazgatója a következő vá­laszt küldte: „A Rókus 104- es épületben a házfelügyelő munkaviszonya 1982. novem­ber 4-én megszűnt. A szol­gálati lakásban mint rossz­hiszemű jogcím nélküli szol­gálati lakáshasználó maradt. A kihelyezés megtörtént, a lakás leadása és az új ház­felügyelő felvétele folyamat­ban van. A 106-os épületben a házfelügyelő munkaviszo­nya megszűnt, helyére új házfelügyelőt vettünk fel. A 105-ös épületben a házfel­ügyelő 1982. augusztus 13. óta nem dolgozik, gyesen van. A felvonó a 104-es épü­letben az újságcikk megje­lenésekor már üzemelt, a 105-ös épületben műszaki hi­ba miatt néhány nappal ké­sőbb vált üzemképessé. A négy épület (104, 105, 106, 107) felvonóinak összeköté­se megtörtént, az új házi felügyelők munkába állásával a jövőben a folyamatos üze­meltetést biztosítani tudjuk. összeállította: Kalocsai Katalin Elismerő szavak Válaszol az illetékes Az úttörőnek kedve mindig jó? A gyerek , többek között „attól” gyerek, hogy komo­lyan veszi a világot, elhisz mindent, amit a felnőttek mondanak neki. Ez a feltét­len hit mindaddig megvan benne, amíg egyszer-egyszer rá nem döbben arra, hogy a felnőttek néha becsapják, s korántsem tekintik a dolgot olyan komolynak, mint ő. S ha csalódik, mert azt látja, a „játékot” csak ő játssza tel­jes erőbedobással, többé nem szedhető rá. — Oláh Leven­te, Szabó Attila, Szikora Pé­ter és Ványoki Attila levele fenti tétel igazságát látszik bizonyítani: „Mi, a szegedi jobb fasori úttörők elhatá­rozták, hogy környezetünk rendezése érdekében össze­gyűjtjük a hulladék vasat és papírt, s a felhívásra lead­juk a MÉH-Vállalatnak. Jú­nius 4-én korán reggel akar­tuk elszállítani az átvevő­­helyre gyűjteményünket. Ke­zünkben a térképpel indul­Néhány héttel ezelőtt té­ves információ okán arról tájékoztattuk olvasóinkat, hogy városunkban nincs rejt­­vényfejtők klubja. Van. A Roosevelt téri olajosház ta­nácstermében (a szegedi olajipari dolgozók klubjá­ban) minden héten hétfőn, fél 5-től fél 7-ig működik a rejtvénybarátok köre. Har­minc forint tagsági díj elle­nében bárki tagja lehet. Dr. Szőnyi Ferenc (Jósika u. 5 B.) már az elmúlt évben is kifogásolta, hogy a mara­toni verseny idején a város­háza erkélyére kifüggesztett idegen nyelvű üdvözlő felirat szövege hibás. Ezt az észre­vételt mi annak idején köz­zétettük, felhíva az illetéke­sek figyelmét. Ennek elle­nére az idén is szöveghiba­Lakner Károly (Kálmán A. u. 2.) csak kérdésekből álló levelének olvastán ta­nácstalan vagyok. Olyan köl­tői kereteseket tesz fel, ame­lyik felfedező útra. Először az új Hungária melletti át­vevőhelyre mentünk, ahol tudatták velük itt, csak papírt vesznek át. Következő állo­másunk a Pusztaszeri utca volt, ahol is azt közölték, menjünk a Tavasz utcai át­­vevőhelyre. Elmentünk. De sajnos, be volt zárva, jólle­het azt írták ki, szombaton is van átvétel. Itt egy bácsi­tól sikerült megtudnunk, hogy a Rigó utcában talán sikerrel járhatunk. Sajnos, nem így történt. Papírt ott sem vettek át, hanem a Do­rozsmai útra irányítottak bennünket. Erőnk fogytán volt, így nem tudtunk el­menni odáig. Azt szeretnénk kérni, adják tudtukra a paj­tásoknak, hogy nem érdemes vasat­ gyűjteni addig, amíg a MÉH Vállalat nem gondos­kodik az átvételről, és nem veszi komolyan az úttörő­ket.” val díszelgett a transzparens. H. L. szegedi olvasónk a gyevi temető sírrongálói el­len emel szót teljes joggal. Szinte nincs olyan hét, hogy olvasóink ne panaszkodná­nak a temető vandál pusztí­tóira. Különös hangsúllyal kérjük végre, az illetékesek tegyenek valamit ez ügyben. Lázár János (Marx tér) nem érti, miért volt szükség arra, hogy a Volán a Nyitra utcai autóbusz-megállóhelyet, áthelyezze a Rózsa utcához. Sándorfalvára történő uta­zása e változás miatt több pénzbe kerül, mint korábban. Egy közeli telefonfülkében kulcscsomót talált M. J. Iga­zolt tulajdonosa átveheti a Petőfi Sándor sugárút 33. számú ház, emelet 6-os szá­mú lakásban. Ezekre a választ valószínű­leg „csak a szél ismeri”. Mindenesetre megpróbálok válaszolni. Aki netán jobb vagy több megoldást tud Sorokban Költői kérdések a környezetvédelemről 5 Őrizd a békét! Az európai országokban élő nemzetek egyre jobban aggódnak Földünk jövőjé­ért. Mind tisztábban lát­ják a mindenkit fenyegető nukleáris háború veszélyét. Európa-szerte és szinte az egész világon hatalmas tüntetéseket szerveznek, milliók írják alá a felhívá­sokat, amelyekben a leg­emberibb igényt támaszt­ják: a békét. Egész Euró­pát átfogó hosszú bék­eme­­netekben sokezres tömegek emelik fel szavukat a nuk­leáris háború ellen. Nekünk európaiaknak ébereknek kell lennünk. Nem felejthetjük el azt, amit átéltünk, hiszen egyetlen más földrészen sem folyt annyi vér, mint Európában. A fegyverkezési hajsza hívei nem sokat törődnek az emberiség­­ jövőjével. Mi­attuk ma már nemcsak az idősebb nemzedék, hanem a fiatalság, az eljövendő generáció sem tudja, hogy tulajdonképpen mi is az a biztonságos élet. Az ember nem tud fellélegezni, nem ismerheti meg az életörö­möt, ha nem tudja, mit hoz a holnap. Joggal merül fel a kérdés, hogy nem volna-e jobb mindannyiunk számá­ra, ha a Föld atmoszférája teljesen megtisztulna és a világ minden nemzete, né­pe teljes biztonságban­ érezhetné magát. Minden bizonnyal jobb lenne, hi­szen az­ emberek boldogulni szeretnének, felnevelni gyermekeiket békés nyuga­lomban, nem pedig elpusz­tulni, örökre megsemmi­sülni. Az emberiség gondolatai­nak ma is mozgató rugója a jelen és a jövő képe, aho­gyan a költő, Juhász Fe­renc a ma élő irodalom nyelvén fogalmazta meg borzalmas látomását egy esetleges atomháború utá­ni világról, Az éjszaka ké­pei című művében. Bor­zongató látomások höm­pölyögnek benne az „em­­bernélküli­ békéről", ami­kor a „Föld, mint golyószó­róval kivégzett kisgyerek teste, vérrel, kifakad”, ami­kor „világra hömpölygő ás­ványtartókba merevednek a holtak, s az eleven­ lomba idő”. Mindezek ellenére meg­szólal még bennem, a jövő emberében, aki egyben az ifjúságot képviselem a „történelmi optimizmus hangja, s remélem: Juhász Ferenc, a költő látomása a jövőben is csak írói vízió marad. Ezért azonban még küzdeni kell, az értelem­nek felül kell kerekednie az esztelenségen. A nukleáris katasztrófa elhárítása ko­runk emberének legelső és halaszthatatlan feladatává kell, hogy váljon! Nincs en­nél ma fontosabb és sürge­tőbb kérdés az egész vilá­gon! Rideg Katalin a Radnóti Miklós Gimnázi­um harmadikos tanulója (

Next