Délmagyarország, 1983. augusztus (73. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-12 / 190. szám

4 postaláda társszerzőnk az olvasó tevésével segíteni tudunk. F. É. leveléből megtudtuk, nemrégiben a Mozgáskorláto­zottak Csongrád megyei Egyesületének tagjaiból ver­buválódott csoport a Szol­nok megyei Cserkeszölön töltött egy kellemes hétvé­gét. Mint olvasónk írja, a kedvelt fürdőhelyet nem ér­hették volna el, ha a Nagy­alföldi Kőolaj- és Földgáz­­termelő Vállalat vezetése nem sietett volna önzetlenül segítségükre, s a kirándulás­hoz térítésmentesen autó­buszt biztosított. Ezek után az már­­ csak természetes, hogy az egyesület tagjai kö­szönettel emlékeznek meg a vállalat gesztusáról. Rangos hetilapunk minapi riportja jutott eszembe a mostani levéltermés böngészése közben. Amerikai diá­kok áradoznak kellemesnél kellemesebb csalódásaikról, melyek a magyarországi utazáskor érték őket. Ám, hogy ne csak a szépről beszél­jenek, egyértelműen rosszallá­sukat fejezik ki a szennyeződő levegő és a számukra nem túlzottan megnyerő lakótelepek miatt. És ők még nem is élnek ott, bár igaz áhított otthon a családoknak. Akik azonban itt laknak, a vitathatatlan komfortelőny mellett „élvezik”, a bőrükön érzik a sokszor kényszerű együttélés okozta súrlódások apróbb, nagyobb sebeit is. Nem rajtunk­ múlott, hogy a „békés egymás mellett élés” nagypolitikai jelszavát kell emlegetnünk az egészen kis közösségekre gondolva is. Még mindig van tanulnivalónk. S a másik téma: a környezetvédelem. Lehet, ha ten­gerentúli fiatalok idejönnek Szegedre, némileg tisztább­nak érzik a bestukkolt levegőt, ám — s ezt leveleink sugallják — itt is találtak volna fekete pontot érd­emlő jelenséget. S alighanem jogos, hogy az ünnepi hetek ide­jén még jobban szemet szúrhat az ilyesmi. Budapesti levél Mozgássérültek Cserkeszőlőn Nem először jelentkezik lóban szívesen is vesszük, hasábjainkon a mozgáskor- örülünk, ha a jó híreket látozottak egyesülete, s va- közlő tudósítások megjelen­­t Szeged Magyarország egyik legszebb városa. Ép­pen ezért szívesen keresik fel mind a hazai, mind a külföldi vendégek, különö­sen a szabadtéri játékok idején. Mi is szívesen lá­togatunk Szegedre Buda­pestről. Eközben pedig fi­gyelemmel kísérjük a város fejlődését. Ezért tesszük szóvá a következőket, ami nagyon bántja a szemünket. A Moszkvai körút és a Pe­tőfi Sándor sugárút sarkán levő ház — ahol a totó­lottó kirendeltség működik — rendkívül csúnya lát­ványt nyújt. Félig lebontott, elöregedett használaton kí­vül levő épületek látszanak az utcáról. Körülötte törme­­lékhalmaz, a házban lakók Tizenegy aláírással érke­zett a Kecskeméti utcából a következő levél: „Több hónapja próbáljuk elviselni utcánkban — mely valaha csendes volt — a motorizá­ció okozta ártalmakat, mely jelenleg a zajban jelentke­zik. Ta­valy új társasház épült itt és azóta a lakók nyugalma véget ért. Kora tavasztól itt­ gyülekeznek a házban lakó egyik fiatal­ember barátai motorjaikkal és természetesen este, 8 óra után megkezdődik a ver­seny. Előfordul, hogy 6—7 motoros is összejön, plusz az ablakon keresztül szórják ki a szemetet ami ott bűz­lik, erjed. A ház pincéjé­ből különböző járatokon még nappal is — a járó­kelők megdöbbenésére­­— szaladgálnak a patkányok. Mindez egy nemzetközi, forgalmas útvonal mentén van, ahol naponta több­ezer gépjármű halad ke­resztül. A sarkon levő jel­zőlámpa miatt — a vára­kozás idején — mindezt kénytelenek végignézni. Nem épületes látvány, nem beszélve a környezetvéde­lemről, az egészségkárosító hatásról.” — írja Dán Já­­nosné s még két budapesti fesztiválvendég, aláírással jelezvén az egyetértést a baráti kör. Talán mon­danunk sem kell, hogy a hangtompítót mindegyikből kiszerelték. Az utcában az autók már csak lépésben mernek haladni a bravú­­roskodó, egykerekező gye­rekek közt. Nekünk, lakók­nak pihenésre még csak gondolni sem lehet. A nagy meleg miatt az ablakok mindenütt nyitva vannak, tehát tisztán. ..torzítás nél­kül tudjuk élvezni az in­gyenes rode­ót". Többen már­­ rájuk szóltak, hiszen kisgyerekek is vannak, de sajnos, semmit sem hasz­nált.” Gyermekünk a szemünk fénye s aligha van neme­sebb feladat, mint segítsé­get nyújtani egy-egy gyer­mekintézmény gondjainak megoldásához. Erre fogtak össze a minap a DÉLÉP Kandó Kálmán, * az Éliker Teleki Blanka, valamint a Szegedi Vízművek és Für­dők szocialista brigádjai, hogy az ilyenkor esedékes Válaszol a Balesetveszély címmel je­­lent meg június 23-i szá­munkban az az írás, melyre az erdészeti szakközépiskola igazgatója a következő vá­laszt küldte: „A sportpályát 1081-ben építették, melynek kerítése valóban alacsony. A pályát nemcsak az iskola ta­nulói használják hanem a környék sportol­ásra vágyó fiatalai is, akik rongálják az alacsony kerítés­ dróthá­lóját. A MAHART hajójaví­tó üzemének szocialista brigád­jai vállalták, hogy társadalmi munkában a ke­rítés magasítását elvégzik, a megrongált dróthálót, kija­vítják. Kérjük a környék sportolni vágyó fiataljait, vigyázzanak a kerítésre, hogy éhen maradjon — ez saját érdekük is.” „A Tömörkény István üdü­lőtársulat területe két oldal­ról ,sorompóval lezárható: az egyik az öreg Kőrössy Ha­lászcsárda mögött van, a másik a Honvéd üdülőnél. Ez utóbbi minden nap nyit­va van reggel R-tól 10 óráig, ahol be lehet jutni a­z üdü­lőkhöz. Igaz, hogy így 2—2,5 kilométer többletfuvar me­rül fel anyagszállításkor. Tájékoztatjuk az érdekelte­ket hogy a nyári id­én­yben az e­lőbb már közölt nyitva­­tartási időn túl, célfuvar esetén az öreg Kőrössy Ha­lászcsárda felöli sorompónál Két olvasónk köz- és köz­lekedésbiztonsággal foglal­­kozó levelét bővebb kivizs­gálását kérve átküldtük az illetékesebb fórumhoz, a vá­rosi rendőrkapitánysághoz, így most válaszolni azokra nem tudunk. T. A.-né soraiból kiviláglik, mennyire rende­zetlen a Makkosháza város­rész gépkocsi-tulajdonosai­nak helyzete. Legalább anv­ngár­ takarítási munkáit el­végezzék az Északi város­­­­részben levő 11-es számú lila óvodában. Erről tudósítja lapunkat az óvoda dolgozó kollektívája nevében Tátrai Sándorné, akitől megtudtuk, a fegyelmezett és jól szer­vezett munka eredménye­ként szinte újjávarázsolták a gyermekeknek egész év­ben otthont adó intézményt, s illetékes az emlékműig gépjármű-köz­lekedést biztosítunk. A so­rompó kulcsa a 289. számú üdülőben található. A Hon­véd üdülőnél célfuvar ese­tén a sorompó kulcsa a Honvéd üdülő gondnokánál található.” — írja Sorompó című cikkünkre válaszolva Molnár Imre intéző bizott­sági elnök. Az algyői postahivatal munkájával kapcsolatos ész­revételekre a Szegedi Posta­igazgatóságtól kaptunk vá­laszt.. ..A­­ panaszos címére szóló távirati utalvány jú­nius 27-én érkezett Szeged- Algyő postahivatalhoz. Ki­osztása reggel, az első indí­tás alkalmával történt. A kézbesítési kísérlet sikerte­len volt, mivel a kézbesítő átvételre jogosultat nem ta­lált a címhelyen ezért érte­sítőt hagyott hátra a külde­mény érkezéséről, majd a távirati utalványt visszavitte a hivatalba. A hivatalban munkanapokon 8-tól 15 órá­ig lehet pénzt befizetni, illet­ve átvenni. Sajnos, a címzett fél órával pénztárzárás után érkezett, ezért az utal­vány összegét a hivatal nem tudta kifizetni. A távirati utalvány­­ összegének kézbe­sítése csak m­á­snap történt meg. A vizsgálat során pos­tai mulasztást nem állapí­tottunk meg.A­nyira, mint maga a város­rész ... Meggyőződésünk vi­szont, hogy amíg mindenki számára kötelező érvényű eligazító táblák nem sza­bályozzák a rendet, senki­nek nincs joga egyéb címen külön előírásokat rákény­szeríteni hasonló sorsú tár­saira. összeállította: Igriczi Zsigmond Motorbőgető ifjak Segítőkész felnőttek Üzenetek Szép, kifejező magyar nyelvünk sok olyan fogalmat konzervál, amit a külföldi akkor sem érzékel igazán, ha százszor lefordítja. Mi magyarok viszont nagyon értjük. Hogy aztán néha mi is melléfogunk? Hát istenem! A lónak is négy lába van... Egyik intézményünk gép­kocsivezetőjét, Lalát, amo­lyan vidám emberként tar­tották számon. Szinte nem lehetett kihozni a béketű­­résből, mert mindenből viccet csinált. Nem csoda, ha olyan sokat pihent né­ha, mint ezúttal is, ami­kor főnökét sürgősen Pest­re kellett vinnie a kora reggeli órákban. — Negyedóra, húsz perc! — mondta a főnök a meg­érkezés után — ne menjen sehova, mert indulunk vissza! Lala még újságot sem meri venni, nehogy a fő­nöknek kelljen rá várnia. No meg úgysem lenne idő olvasni — nyugtázta ma­gában. A húsz perc eltelte után még indokoltabbnak tartotta a helyben mara­dást, mert hisz minden pillanatban itt lehet a fő­nök. Úgy dél felé már na­gyon i­orgott a gyomra. Lala, a pil meg egyéb ügyek is szo­rongatott helyzetbe hozták. Délutánra pedig megadta magát sorsának. Állát hol az egyik, hol a másik te­nyerében pihentette, úgy gondolkozott főnökéről. A főnök köztiszteletben álló személy volt. Szakmailag elismert, emberileg barát­ságos és kifejezetten sze­rény. Érveit mindig hal­­kén és egyszer adta elő. Úgy tartotta, hogy­ a mi­niszter is egyszer mondja el expozéját. Hanem, mivel az emberi tulajdonságoktól senki sem mentes, az ő vérnyomása is tudott ám emelkedni, ha francia szót hallott. Ugyanis a francia nyelv volt az egyetlen hobbija. Minden alkalmat megragadott, ahol fran­ciául kellett, vagy lehetett beszélni. Ilyenkor mintha kicserélték volna: tűzbe jött és szívesen ismételte meg a szavakat, mondato­kat. Délután öt óra felé járt az idő, amikor vissza­érkezett a kocsihoz. — Ne haragudjon már Lajoskám, egy kicsit elhú­zódott az idő, de most már taposson bele, mert ma este van még egy megbe­­ ­nt agyú széle sem Szegeden. Ott már nem kell rám várni, hazamehet! Már elhagyták Alsóné­­medit, amikor Lala meg­szólalt. — Főnök! — Tessék. — Amíg ott várakoztam, egy olyan kocsit láttam...! — Milyet? — Képzelje, hogy a jár­da mellett parkírozott, de másik két kocsi úgy ráállt elöl, hátul, hogy onnan képtelenség lett volna ki­jönni. De kijött, mert négy hidraulikus lábra emelke­dett, oldalra kilépkedett, ismét kerekeire eresztette magát, majd nagy gázzal eliramlott. Tudja, olyan békaorrú Citroen volt. A hátulján pedig egy F be­tűt láttam. — Francia! — kiáltott a főnök. — Az F. az fran­cia. Maga nem ismeri a gépkocsi jelzéseket ? • — De igen, csak ezt az egyet nem tudtam. — Azt a mindenit! — csettintett a főnök. Ha a rendszám betűi előtt ne­tán 75­06 szám volt, akkor ráadásul Párizs megyei a kocsi. Ezek a franciák... — és csettintett újra. Lala pedig beletaposott és an­nak rendje-módja szerint hazaérkeztek Szegedre. Másnap reggel a titkár­nő azzal­­ fogadta Lalát, hogy a főnök sürgősen hívatja, menjen be hozzá az irodájába. Amikor be­nyitott, nem akart hinni a szemének; a főnök hát­ratett kézzel sétált faltól falig. Bonyolította a hely­zetet, hogy nem szólalt meg mindjárt. Felbolyga­tott oroszlánhoz hasonlí­tott. Lalának örökkévaló­ságnak tűnt ez az idő. — Mondja Lajos, igaz volt az a tegnapi történet? — Áh, csak vicceltem főnök! — Hát idefigyeljen! Ve­lem többet ne vicceljen! Tudja mit tett velem? Megyszégyenítette ősz fe­jemet! Az este a Virág­ban elmondtam, hogy mit láttunk Pesten. Együtt magával! A szó szoros ér­telmében körülröhögtek. Mindezt köszönthetem a maga hi. . . a maga pi­hent agyának. Tűnjön el a szemem elől! Nos, ami azt illeti, az előző napon valóban volt ideje pihentetni az agyát. Csóka Dániel Péntek, 1983. augusztus 12. kertbarátoknak. Jégverés után A hosszan tartó aszályos időjárás nehéz helyzet elé állította a kiskerttulajdono­­sokat is. öntözés nélkül szinte lehetetlen volt a zöld­­ségnövények életben tartása, még a szőlő-, gyümölcsültet­vények is megkívánták a mesterséges esőt. Az augusztus elején bekö­vetkezett országos eső me­gyénkben is kedvező hatás­sal volt a növények fejlődé­sére. A lehullott csapadék többségében elérte a 20—30 millimétert. Sajnos, egyes helyeken az időváltozás jég­veréssel együtt következett be, komoly károkat téve a szántóföldi növényállomány­ban és a kertészeti kultú­rákban egyaránt. A dorozs­mai és a domaszéki terüle­ten igen sok kiskert áldo­zatul esett A zöldségfélék többsége olyan súlyos mér­tékben károsodott, hogy sem a meglevő termést nem le­het felhasználni, sem a nö­vény szára nem képes arra, hogy újabb termést nevel­jen, ezért minél előbb fel kell használni komposzt ké­szítésére, mert a területen hagyva a sérült növények különböző gombabetegségek­kel fertőződnek. A terület még különböző rövid te­nyészidejű növényekkel hasznosítható, például kínai kellel, amely nálunk csak az utóbbi időben kezd elterjed­ni. Főzeléknek, párolva és friss salátának készíthető el. Talajigénye megegyezik a káposztafélékkel. Rövid te­­nyészideje és gyors fejlődé­se folytán sok vizet kíván. A szerves trágyát ugyancsak kedveli, amely a talaj víz­­háztartását is javítja. Július közepétől augusztus közepé­ig állandó helyre vethető. Fő növekedési ideje augusz­tus végétől szeptember vé­géig tart­, ez idő alatt aján­latos gyakran öntözni, kü­lönösen, ha száraz az időjá­rás. A sor- és tőtávolság 30x40 centiméter. Már októ­ber végétől szedhető folya­matosan. November végzén, december elején, ha közeled­nek az erősebb, mínusz 6— 8 fokos éjszakai fagyok, a növényeket ajánlatos fel­szedni, a fejeket a durvább külső levelektől meg kell tisztítani, és így tárolhat­juk. Nagyobb mennyiséget pincében, garázsban tartha­tunk, ládában, vagy a pad­lóra rakva. Tárolásra legal­kalmasabb a 4—R fokos he­lyiség, ahol egész télen meg­felelően eltartható a kínai kel. Melegebb helyiségben csak rövidebb ideig tárolha­tó romlás nélkül. A fodros kel szintén alkal­mas kései vetésre. A kifej­lődött növény fagytűrő ké­pessége kiváló, csak a szigo­rúbb, hó nélküli hideg tele­ken fagy el. A szétterülő, erősen szabdalt, hólyagos le­veleket fogyasztjuk. Kiváló ízű, vitaminban és ásványi anyagokban rendkívül gaz­dag téli zöldség. Friss leve­leit mélyhűtőben hosszú ide­ig tárolhatjuk. Talajban nem válogat, de a vízellátásra igényes. Tenyészterülete ko­rábbi vetés esetén 40x40 centiméter, késői vetésnél (augusztus) 40x20 centimé­ter. A kifejlődött fodros le­velek a szabadban is ma­radhatnak, és a fogyasztást megelőzően szedjük le. A téli hel vetés ideje már kissé megkésett, azonban ér­demes vele megpróbálkozni, hosszú ősz esetén a hideg beálltáig megfelelően meg­erősödik és a tél folyamán még a hó alól is szedhető és fogyasztható. A spenót is a gyors fejlő­­désű zöldségnövények közé tartozik. Az őszi spenót ve­tésideje július végétől szep­tember köz­epéig tart. A ve­téshez 2—3 dekagramm ve­tőmagot kell felhasználni. Az állománysűrűség kialakítá­sánál figyelembe kell venni, hogy a ritkább állomány na­gyobb leveleket és jobb mi­nőséget biztosít. A téli, il­letve áttelelő termesztéshez elegendő a magot szeptem­ber közepétől elvetni, az a lényeg, hogy a hideg idő be­álltára a növény a 3—4 le­veles állapotot elérje, így már május elején megkezd­hetjük a fogyasztásra alkal­mas levelek szedését. A téli petrezselyemzöld­­szükséglet biztosításához szintén alkalmas a kipusz­tult növények helyére vetett petrezselyem, melynek ve­­tésideje júliustól szeptem­ber közepéig van. Alkalmas fajták a korai cukor, a fél­hosszú és a moha fodrozatú. A jégverés sokkal jelentő­sebb és maradandó kárt okozott a szőlő- és gyü­mölcsültetvényekben. A ter­mő szőlőben a lombozat nagy részét meghasogatta, leverte, melynek következté­ben a megmaradt termés be­­éréséhez nem maradt meg­felelő asszimilációs felület, s a jövő évi terméshez a rügydifferenciálódás feltéte­lei sem kedvezőek. A ter­mést szintén megritkította, a bogyók jelentős részét le­verte, sokat felhasogatott, s ez megfelelő fertőzési for­rást biztosít a botritis fer­tőzéshez, még megfelelő permetezés esetén is. Ennek ellenére mindent meg kell tenni a fertőzés csökkenté­sére, melyhez elsősorban szürkerothadás ellen alkal­mas véteké­őszert kell fel­használni. A levélen é* termésen kívül károsította a jég a vesszőket is. Ez­­ főleg a nem termő szőlők esetében igényel nagy fi­gyelmet, mert a sérült ves­­­szőn keresztül könnyen fer­tőződik a növény, de a sé­rült vessző nem alkalmas a 8—10 kg termés megtar­tására és az ehhez szüksé­ges tápanyag szállítására. Mindenesetre elsősorban az ültetvény mielőbbi perme­tezéséről kell gondoskodni. Arra kell törekedni, hogy a vesszőállomány bem-lele­tet elő tudjuk segíteni A tavaszi metszés alkalmával kell dönteni, hogy alkal­mas-e a törzs a továbbne­velésre, vagy új törzset kell nevelni.. ebben az esetben ott kell a vesszőt visszavágni ahol már egészséges, és a rügy meg­felelően beérett. A gyümölcsfáknál a sző­lőhöz hasonlóan kell eljár­ni A termő gyümölcsösök esetében az erősen megsé­rült, de még nyers gyümöl­csöt le kell szedni és meg ke­l semmisíteni, az érett gyümölcsöt fel lehet hasz­nálni szörp, gyümölcslé ké­­szítésére d*a cefrét is lehet belőle készíteni. A fákat és a fán maradt gyümölcsöt minél előbb meg kell per­­­­metezni gombaölő szerrel. A nem termő ültetvé­nyeknél részletesen vizsgál­juk meg az ültetvényünket a permetezést követően, és ha szükséges, minél előbb végezzünk zöldmetszést. A sérült ágakat, vesszőket tá­volítsuk el, ha szükséges, inkább kezdjünk hozzá új korona kineveléséhez, mint egy erősen sérült ágrend­szerű koronával kínlódjunk. A jég által okozott sebeket és az esetleges visszamet­­szés helyét kenjük be Cél­­­iddel vagy Sankti SM-mel. A jég által károsított ül­tetvényeknél nagyobb gon­dot fordítsunk a tápanyag­­visszapótlásra, hogy a fák és a szőlőültetvény minél előbb kiheverhesse a káro­sodást. Dr. Tóth Mihály megyei főkertesz

Next