Délmagyarország, 1991. április (81. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-22 / 93. szám

1991. április 22., hétfő Hangsúly Az élők temetője Zsolnay Vilmos nevével A szőregi katolikus temető kicsi, legalábbis csak az elülső felében, a ravatalozó körül sorakoznak a sírok. Hátrébb fekete szántó a temető, van hely, elég. A helybéliek drága emlékműveket áldoznak halottaikra. Nálunk így illik, módosan, avat a helyi szokásjogba a mindentudó sírásó, mindenki Pali bácsija. „Aranyos, én mondtam ” Húsz éve, hogy érte szaladnak a gyászszertartás megszervezése végett, sírgondozást vállal (ha öt forint az árvácska, neki négyért adják), nagy az ismeretsége sírkövesek körében, míg Szőregen boncoltak, ahhoz is avatott segédnek bizonyult, múlhatatlan érdemeket szerzett a ravatalozó felépítésében (ügyesen kunyerált az elvtársaknál), ért a vízvezeték-szereléshez és van esztétikai érzéke, mert meglátja melyik fölösleges fa rontja a temető összképét. A favágáshoz is ért... Némelyek mondják, csak ne értene ügy mindenhez s akármilyen otthonosan is mozog a holtak között, a temető mégsem az övé. -Nem is csinálok már mást, csak amit nagyon muszáj. Eddig se én tolakodtam, kellettem. Egyszer mentünk el a feleségemmel, szegény még élt, a kocsmárosné azóta is emlegeti: látja Pali bácsi nem volt itthon, ki is borították az uramat! Nálam ilyen nem fordulhat elő. -Decemberben mégis baj történt. -Aranyos, én mondtam a plébánosnak, nem az a sírhely járt le, hanem a mellette lévő. Hiába, nem hallgat az rám - a nyomaték kedvéért két kis cédulát vesz elő saját könyveléséből ezeket mutattam a plébános úrnak is, a lejártat áthúztam. Mégis a másikra temettünk. Bizony isten nem tudtam, hogy az Ágikáékéra. Csak a temetés után jött B.-né, az kérdezte: mi van Pali, Ágika eladta a nagynényjét meg a nagybátyját? Akkor kaptam észbe, hiszen ez a sír a Turdélinéé. Most már késő! De én még időben szóltam! Lejárt a bérlet Turdéliné régi szőregi famíliából való, ő ugyan beköltözött Szegedre, a lánya viszont maradt szőreginek. - Hogy is szakadnék el, mikor mindenkim ott van, élők is holtak is. - így Ágnes- Gyakran járunk ki a temetőbe, tisztességgel megemlékezünk halottainkról. Amikor március 15-én megláttam a nagynénémék sírját, nem hittem a szememnek. Föl se fogtam hirtelen, mi jelent a fakereszt. -Kitől érdeklődött? - Pali nem volt kinn, sírva rohantam a plébániára, adjanak magyarázatot, hogy kerül az a férfi a mi sírunkba. - És hogyan? - Úgy, hogy tavaly februárban lejárt a bérletünk, csak én nem tudtam. Mondja meg nekem, ki az, aki manapság képes követni, mikor jár le egy 25 éves bérlet. Paplógó úr decemberben halt meg, a felesége megvette a miénket, amely úgy igaz, akkor már 10 hónapja nem volt meghosszabbítva. De mi voltunk novemberben is kinn, halottak napján koszorút hagytunk a síron. Láthatta a plébános, a sírásó meg Paplógóék is. Hát, nem is tudom milyen lélek kell az ilyen dologhoz! Már a temetőben sincs béke? Még egy plébánostól sem lehet elvárni egy csöpp emberséget, körültekintést? Ha nem fizetek, a Démász háromszor felszólít, utána kapcsolja ki a villanyt...Ha megnézik az aláírást, ki váltotta meg a sírhelyeket 1965-ben, tudták volna a hozzátartozó nevét. Egyébként 7-8 évvel ezelőtt a temetőgondnok, a Pali, egyszer már felajánlotta megvételre a nagynénémék sírját ugyancsak egy szőregi asszonynak. De abban volt tisztesség és eljött, megkérdezte, tényleg eladó a sír. Most meg Szőregre sem merek menni, mit gondolnak rólam, rólunk... Békesség, nyugalom, de kié? Szarvas Béla, a szőregi plébános nyitott nagy könyvvel fogad. Érkezésemre előkészítette a könyvelést: Pataki Károly és Baráth Julianna sírhelyét tavaly február óta nem hosszabbították meg. Ez a lényeg. S a plébános úr nem is szívesen beszél másról, legalábbis nyilatkozni nem hajlandó. Ám ahogy megbizonyosodik, nem ellenséges szándékkal kerestem föl, barátságosabbá válik. Két évtizede lelkipásztora a szőregi közösségnek, az utóbbi időkben önkéntes segítő nélkül, maga intéz mindent. A temető egyházi kezelésű, önfenntartó, egyetlen fillér támogatást sem kap. Ilyen körülmények között neki nincs kapacitása nyomon követni kinek járt le a bérlet, kinek nem. Emberség lenne tehát, csak erő nincs azt kifejezni. Nyugalmat, békességet akar, kedvére tesz hát a híveknek. Nem erőlteti a szántót, rátemet az előkelő parcellákra, már amelyikre a könyv szerint lehetséges. Majd fél éve az egyik kettős sírhelyen három ember fejfája áll. A síremlék Turdéliéké, akkor viszik el amikor akarják, a földet Paplógóné bérli két, számára idegen, ám másoknak kedves emlékű ember földi maradványaival együtt. Mag Edit Nagy lászló felvétele A világhírű pécsi porcelángyár alapítójának, Zsolnay Vilmosnak nevét vette fel a város kereskedelmi és vendéglátóipari szakiskolája, ahol az ősszel kezdődő új tanévtől szakközépiskolai szintű, integrált képzés kezdődik. A Zsolnay-család leszármazottainak részvételével megtartott névadóünnepségen Herold Gyula igazgató emlékezett meg Zsolnay Vilmosról, aki sikeres kereskedőből szorgos munkával és kitartó tanulással az Osztrák- Magyar Monarchia múlt század végi legnagyobb kerámiagyárának vezetője lett, munkásságát a bécsi és a párizsi világkiállításokon elért sikerek és a francia Becsületrend koronázta meg. Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter az ünnepségen mondott rövid beszédében Zsolnay Vilmos példájának követésére, a hagyományok értékeit őrző megújuláshoz szükséges kitartó szorgalomra, lehetőségeik minél jobb kihasználására buzdította az iskola diákjait. Az intézmény aulájában leleplezték Zsolnay Vilmos kerámiából készült domborművű portréját, kiállítás nyílt Istákovics Károlynénak, a Zsolnay Porcelángyár művészeti tervezőjének mívesen festett dísztárgyaiból és Csonka Károly fotóművésznek a Zsolnay Múzeum legszebb darabjait bemutató fényképeiből. A múzeumban az ünnepi eseményhez kapcsolódóan Zsolnay-emlékszobát rendeztek be, amely a család képzőművészeinek festményeit is a látogatók elé tárja. 3 „Bebádogoztak minden ablakot” Tollas Tibor-est a Royal Irodalmi Kávéházban Tollas Tibor költő, a nemzeti emigráció jelentős személyisége, a müncheni Nemzetőr főszerkesztője 1991. április 22-én, hétfőn délután 6 órakor a szegedi Royal Szálló Irodalmi Kávéházának vendége. Olyan eseményre kerül sor, amely évtizedeken keresztül elképzelhetetlen lett volna Magyarországon. Tollas Tibort 1947-ben alaptalan vádaskodások juttatták börtönbe, egy koncepciós per vádlottjaként tíz évre ítélték. A váci börtönben és a tatabányai rabbányában a porkolábokat kijátszva írta a zsarnokság embertelensége ellen protestáló, a jobb magyar jövőben az embertelen körülmények ellenére is bízó énekest. A Nemzetőrség összekötő tisztjeként vett részt az 1956-os forradalom és szabadságharcban. Az intervenciót követően, novemberben Bécsbe távozott és azóta szerkeszti a szabadságharcos írók alapította Nemzetőrt, az emigráció egyik fontos politikai lapját. Münchenben él, több figyelemreméltó, magyarságtudatformáló kiadvány szerkesztője, így ő rendezte sajtó alá a Füveskert antológiát, a váci börtönversek gyűjteményét és a Gloria Victis 184H-49, továbbá a Gloria Victis 1956 című kiadványt. Szabadságharcaink költői világvisszhangját tartalmazza az utóbbi két könyv. Tollas Tibornak 1959- től napjainkig nyolc verseskötete jelent meg. Most, április 22-én a Royal Irodalmi Kávéházában a 70 esztendős Tollas Tiborral személyesen is megismerkedhetnek az érdeklődők. Medvigy Endre Új Magyarország - új napilap Budapesti tudósítónktól A szerkesztőség tervei szerint jövő héten, pénteken jelenik meg először az Új Magyarország című, kormányhoz közelálló napilap. Hétköznap 12 oldalon, hétvégén 16 oldalon olvashatja a megújulásra vágyó nép az új lapot. A tegnapi sajtótájékoztatón Czakó Gábor, a Publica Rt. elnöke bemutatta a lap már ismert főszerkesztőjét, Albert Gábort, Kocsis L. Mihályt, a lap felelős szerkesztőjét, aki a szerkesztőség szervezésének oroszlánrészét vállalta. Újra találkozhattunk Hort Józseffel, a két nagy lapkiadó vállalat vezetőjével, aki a kormányhoz közelálló napilap főrészvényese. Megjelent Várhelyi András lapigazgató és Losonczi György, aki a nyomást gyakorolja, ő ugyanis az Atheneum igazgatója. Valamint ott volt a lap összes rovatvezetője, egy kivételével, a külpolitikai rovatvezető még hiányzik. Kocsis L. Mihály felelős szerkesztő úgy fogalmazott, hogy nem mintha nem tudnák már ki lesz ez a személy, de konspirációs okokból egyelőre nem akarja őt megnevezni. Valamint arra sem tudtak a megjelenteknek válaszolni, hogy hány példányban fog az Új Magyarország megjelenni. Az alsó határt 50 ezerre tervezik, a fölső pedig a 120 ezer. Az ára 12 forint 50 fillér naponta, de a korrekt tájékoztatás kedvéért jegyezzük meg, hogy akik előfizetnek az Új Magyarországra, azok naponta 9,50-ért juthatnak hozzá. Albert Gábor főszerkesztő, aki korábban több nyilatkozatában is elmondta, sohase szerkesztett napilapot, a lap céljáról beszélve így fogalmazott: az Új Magyarország célja a kelet-európai nyomorúság fölé emelkedve szeretnénk megítélni magunkat, így akarunk hatékonyan beleszólni a magyarság sorsába. Horti József vezérigazgató pedig arról beszélt, hogy pesszimista propaganda folyik az ország gazdasági életéről. Az ő céljuk ezzel szemben az, hogy a helyenként pislákoló jó dolgokat is észre fogják venni. Újra előkerült a kérdés, mi lesz a kormányhoz közel álló napilappal, ha majd a kormány megbukik. Albert Gábor föllélegezett, könnyebb helyzetbe kerülünk, válaszolta, ha három év múlva megbukik a kormány, mint amilyenben most vagyunk, mert destruktív ellenzékként bírálni egy kormányt könnyű. A mostaninak konstruktív ellenzéke vagyunk. Úgy gondoltuk fiatal, a pálya küszöbén álló tipográfusokat kérünk arra, ismerjék meg lapunkat, a Délmagyarország történetét, mai előállításának rendszerét, s próbáljanak olyan tipográfiai modelleket kidolgozni, amelyek tükrözik e lap bevált és elismert örökségét, ugyanakkor kifejezik a számítógépes nyomdatechnika modern valóságát is. Az Iparművészeti Főiskola négy typo-grafikus hallgatója vállalkozott a pályamunkák elkészítésére. Nemcsak a lap régi, megsárgult példányait böngészték át, nem csupán a fellelhető címvariációkat másolták le, de kutattak a Széchenyi Könyvtár sajtótörténeti tárában is, s bár nem zárták fantáziájukat merev keretek közé, egyöntetűen ismerték fel: a Délmagyarország megújulásának nem lehet útja egy, az eddigi struktúrától és képtől teljesen elütő tipográfiai világ. Mindannyian egy klasszikus hagyományokon nyugvó, precízen szerkesztett következetes rendszert képzeltek el, amely kellően variábilis, mozgékonyan illeszkedik egy napilap változó igényeihez. Egyöntetű volt véleményük abban is, hogy a korabeli címbetűknek a kézi metszésből adódó esetlegességeit a Macintosh elektronikus precizitása nem viseli el, ezért olyan új Délmagyar fejeket terveztek, amelyek utalnak ugyan a századelő szecessziójának finom vonalvezetésére, de ugyanakkor elegánsak, egyértelműen metszettek, precízek Tradíciók Macintosh rendszerre Tipográfiai pályázatok a DM új küllemére A Délmagyarország hazánk legrégebbi vidéki napilapja. 1910. május 22-én jelent meg először, az idén már 01 éves. Képi megformálása, korabeli tartalma, szerkesztése természetes módon viselte magán az új század polgári törekvéseit, a fellendülő város mindennapjainak igényeit és a szecesszió stílusjegyeit. Története folyamán kényszerült ugyan váltásokra, de önmagát sohase tagadta meg: mindig igyekezett a progresszióhoz kötődni megjelenésében, tipográfiájában, szerkesztésében hagyományaihoz, kötődve meg-megújulni. Címbetűinek változásai vagy történelmi sorsfordulókhoz, - régebben betiltásokhoz és újraindulásokhoz - az utóbbi évtizedekben modernista elvárásokhoz kapcsolódott. Tíz éve sincs, hogy primitív plakát-betűs fejlécét fölcserélte a huszas évek hangulatát idéző régire. Most újabb változást kényszerít ki az idő. A lap privatizációját követően megváltozik előállítási struktúrája, a korszerű Macintosh-rendszerű technológiai sor minden eddiginél pontosabb, precízebb munkát követel. Ez a modern technológia megköveteli, hogy átgondoljuk a lap teljes képét s olyan új tipográfiai rendszert dolgozzunk ki, amelyben reményeink szerint szép harmóniába ötvöződik tradíció és korszerűség. A négy pályamű zsűrijét az mellett részt vett Kiss István fikusművész, Dr. Péter László sajtótörténész. A komoly elemző elmúlt héten tartották. A bíro- grafikusművész, az Iparművészeti irodalom- és helytörténész vala- és bírálati munka során vélelőbizottságban a DM vezetői Főiskola tanára, Pócs Péter gia- mint Lengyel András irodalom- élményt mondtak a címekről, élő niT if * /wffnnníw í n DELMAGYARORSZAG DELMAGYARORSZAG mrxm UJ PÁLYÁRA ÁLLUNK, 1 új alapokon mugvó! - LESZ VILÁGKIÁLLÍTÁS A t**t3í*% **t4‘*rf *£**9 ÍROS •#***«■ j - v, fr-*», V>»»V>.w/v v»,w.a-* v.v> > 11 ..........<s> • — — - • - -3K3R *-v. fejekről, címerhasználatról, a szerkesztés alapstruktúrájáról, a témák, keretek ,és raszterek, rovatfejek, aláírások, betűtípusok, címrendszerek, fotó- és illusztráció-alkalmazások, iniciálémegoldások részletkérdéseiről is. Alapelvként kezelték az olvashatóságot, áttekinthetőséget, eleganciát, a Szegedhez való képi kötődést. Mindezek figyelembevételével - olykor heves viták után - sem született konszenzus. Mindenkinek voltak elismerő szavai, valamennyi pályázó végiggondolt, komoly tervekkel jelentkezett ám fenntartásait minden zsűritag megfogalmazta. Ezek döntő többsége a fej megfogalmazásásra, a városcímer használatára, a szövegfoltok és képek arányára vonatkozott. Abban egyetértettek, hogy a pályamunkák értékelhetők, továbbfejleszthetők - tehát a pályázat eredményes. Javasolták, hogy a tervek kerüljenek a Somogyi Könyvtár és a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményébe A számokkal jelzett pályamunkákat csak a döntés után „nevesítették". Ez alapján első díjat és a megvalósítás lehetőségét Halasi Zoltán nyerte el. Kálmán Tünde, Lerch Péter és Tóth Gábor szintén elismerésben részesült. A pályamunkákból május 21-én, Szeged város napján a K&ss Galériában kiállítás nyílik, s ott adják át a díjakat is. Aznap jelenik meg a Délmagyarország új köntösben Reméljük, olvasóink megelégedésére , Tandi Lajos DÉLMGYARORSZÁG t i A-n irrT ni n ats t't »<** -.........................y.y'.’'’1»1:'.................................................... HAT HÉT HÁBORÚ elkelt a víz ~TM~\ «assz?.**. *#“ ' '<•» - - w**« ‘ .........I. i .1 . „ ............................... v.... .. •««•*.—«. Az adózás „bibliája * * -{A4. Av<*.Mw.»k»».W»>/»M ‘ • ' '•-• ■•• «I • ■. ...V..- »'.««».í^ww^X •*« . v*X»rtV • 'N •'T«« ^ V É tt k . MK </A>. ^ .“*r, »*• Legdrágább az APhH? V/MSyh*Z»AVA"/w.^ •,A»^y/X kw XWvO.‘ <.v». • .. tx'-'"' '