Délmagyarország, 1992. február (82. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-17 / 40. szám

2 Külpolitika (Rájátszás Marosvásárhelyen) Általában a törvényes előírásoknak megfelelően zajlottak le Romániában a helyhatósági választások - ezzel a következtetésssel zárult a szavazásokat ellenőrző külföldi (köztük a magyar) küldöttségek jelentése, s ezek után nagy meglepetést keltett a hír: Marosvásárhelyen valószínűleg megismétlik a polgármester­választást. Mint ismert, az első választási forduló mindjárt eldöntötte a vásárhelyi polgármester kilétét; Pokorny László, az RMDSZ teljes támogatását élvező független jelölt S3 százalékot kapott. A szavazás után azonban az alulmaradt Román Nemzeti Egységpárt kétségbe vonta az eredmény tisztaságát, mégpedig olyan váddal, amely nem a szavazás menetét érintette, hanem a győztes jelölésének jogosságát. Kiderült ugyanis, hogy a jelöltséghez szükséges 1200 aláírás között kiskorúak és nem marosvásárhelyi illetőségűek neve is szerepel. Az RMDSZ ezáltal kínos helyzetbe került, bár tegnap kiadott közleménye szerint a független jelölt indulásához szükséges aláírások gyűjtésénél történt mulasztásokért a felelősség nem a szervezetet terheli. A jelölő aláírások száma jóval meghaladta ugyan a szükségest, s a szabálytalanokat leszámítva is ele­gendő a szabályos jelöléshez, ez azonban senkit nem ment fel a szabály­­sértés vádja alól. Az RMDSZ marosvásárhelyi vezetőségének nyilatko­zata szerint az ellene indított támadás után Pokrony László lemondott a polgármesteri tisztségről. Ami ezek után a marosvásárhelyi esetleges újraszavazással kapcsolatban mégis biztató: az új jelölt, Borbély László (jelenleg országgyűlési képviselő), ha lehet, még Pokorny Lászlónál is népszerűbb a városban. (Második forduló) Az első eredményekkel Romániában korántsem ért véget a helyhatósági választás, s itt jobb nem gondolni a második forduló kapcsán esetleg kirobbanó feszültségekre. A „második fordulós” erdélyi városokban, szinte valamennyi fontosabb helyen esély van az egyesített ellenzék, illetve az RMDSZ győzelmére. Jellemző, hogy ez a győzelem rendre ott maradt el az első fordulóban, ahol az RMDSZ és a Demok­ratikus Konvenció nagyjából egyenlő esélyeket érezve nem indított közös jelöltet. Szatmárnémetiben 5 százalék hiányzott az RMDSZ-jelölt győzel­méhez, mégpedig úgy, hogy a front és a nemzeti egységpárt közös konkurenst állított. Amennyiben a második forduló az ellenzéki román pártok csatlakozásával indul, a magyar polgármester-jelölt biztos győze­lemre számíthat. Ugyanakkor pedig biztos vereségre, ha (és ennek kevés a valószínűsége) az ellenzéki konvenció a román kormánypárt támogatá­sára hívja fel szavazóit. Hasonló a helyzet Nagyváradon, ahol az RMDSZ 34-35 százalékkal, a Demokratikus Konvenció 21-gyel, s velük szemben a front 26 és a nemzeti egységpárt 11-12 százalékkal zárta az első fordu­lót. Kolozsváron ennél bizonytalanabb az újabb szavazások kimenetele. Itt az összesített ellenzék mindössze 2 százalékkal maradt el az 50-től, s a külön induló front és egységpárt 18 és 26 százalékot szerzett, összesen 4-gyel kevesebbet, mint teljes ellenzéke. A rendszerint nemzetiségi kortes­kedéssel zajló erdélyi választások egyik színfoltja kétségkívül Székely­udvarhely városa volt, ahol ugyancsak új fordulót kell tartani, mivel a három magyar jelölt közül még nem sikerült polgármestert választani. (Radic ellenparlamentje) A hét elején úgy látszott a Krajinai Köztár­saság a jugoszláviai polgárháború egyetlen, az ENSZ-béketeret ellenző szereplője. Mint kiderült, ez sem teljesen igaz: Milan Babic „köztársasági elnök” akarata ellenére hétfőn összeült a krajinai parlament, és megsza­vazta a kéksisakosok telepítési tervét. Milan Babic, aki előzőleg egy nép­szavazás kiírásával próbálta hátráltatni a békeerők telepítését (s e népsza­vazást február 22-23-ára ki is hirdette) csütörtökön már megváltozott véleményével állt a nyilvánosság elé. A Krajinai Köztársaságot - mondta - az ENSZ védnöksége alá kell helyezni, mivel ily módon bántatlanul elszakadhat Horvátországtól. Butrosz Gáli ENSZ-főtitkár eközben átadta a Biztonsági Tanács tagállamainak a békefenntartó erők telepítésének javaslati tervét. A Biztonsági Tanács várhatóan e hét elején hozza meg határozatát. A döntés nagy jelentőséggel bír majd, mihelyt a kéksisako­sok elfoglalták állásaikat. Lord Carrington immár egy stabil, a tűzszüneti megállapodások ingatagságától nem veszélyeztetett békében hívhatja össze a következő Jugoszlávia-értekezletet. S. P. S. Azerbajdzsán A 87 ezer négyzetkilométer területű ország 6,8 millió lakosának kétharmada azeri, a többi ör­mény, orosz, lezg és egyéb nemzetiségű. Öt és fél millió azeri él a volt Szovjetunió területén és ugyanennyi Iránban. A hívő azerik általában síiták. Az 1917-ben létrejött szovjethatalmat (1918-1920) török és angol megszállás követte. 1920-ban megalakult az Azerbajdzsáni Szovjet Köztársaság, amely 1922-1936-ban a Kaukázu­­sontúli Szövetségi Köztársaság részeként, majd 1991-ig önállóan volt a Szovjetunió tagköztár­sasága. 1991. december 21-én csatlakozott a Független Államok Közösségéhez. A politikai életét meghatározó nacionalizmus elsősorban az örmények, másodsorban az orosz­­országi Dagesztánnal határos területeken élő lezgek ellen irányul. Az örmény-ellenes pogro­mok miatt az örmények egy része elmenekült az országból, Karabahban pedig (ahol többségben voltak), fegyveres ellenállás bontakozott ki. A Nahicsevani Autonóm Köztársaság és a Kara­­bah-hegyvidéki Autonóm Terület egyaránt el akar szakadni Azerbajdzsántól, hogy Iránhoz, illetve Örményországhoz csatlakozzon. PÉLMAGYARORSZÁG_____________ Hétfő, 1992. Febr. 17. Karabahban kiújultak a harcok MINTEGY 300 RAKÉTA és tüzérségi lövedék csapódott be vasárnap a Hegyi-Karabah korábban Sztyepanakertnek nevezett fővárosában. A város ellen harmadik napja tart a tüzérségi támadás, több épület teljesen romba dőlt és a város különböző pontjain tüzek ütöttek ki. A vasárnapi halottak és sebesültek száma meghaladja a harmincat. A helyi belügyminisztériumi alakulatok illetékese azt a tájékoztatást adta, hogy sok áldozat van a Hegyi-Karabah Marhakert, Askeran és Martuni nevű járási központjaiban is. Ezeket a településeket páncélosokkal támadják. Az ITAR-TASZSZ jelentésében következetesen tartózkodott attól, hogy a támadók és megtámadottak nemzetiségi hovatartozását megemlítse. A KRAJINAI SZERB KÖZTÁRSASÁG parlamentje vasárnap megtartott rendkívüli ülésén felmentette tisztségéből Milan Babic krajinai elnököt, az ENSZ-békeerők horvátországi telepítésének fő ellenzőjét. Babiccsal egy időben a parlament felmentette az egész krajinai kormányt, és elutasította a volt elnök népszavazási tervét. Milan Babic menesztésével az egyik legszélsőségesebb szerb politikus távozik. Babic leváltását 74 képviselő szavazta meg. Az eltávolított elnök a döntést újságírók előtt törvénytelennek és érvénytelennek minősítette. Közölte: nem áll szándékában távozni. ELNÖKSÉGI ÜLÉST TARTOTT szombaton és vasárnap a Romániai Magyar Demokrata Szövetség. A brassói ülés után Szőcs Géza politikai alelnök elmondta, hogy az RMDSZ a demokrata erőkkel való együttműködést szorgalmazza a Demokratikus Konvenció keretében. A szervezet bízik a 14 pártot tömörítő ellenzéki koalíció támogatásában, olyan helyeken, mint Szatmárnémeti és Nagyvárad, ahol a polgármester-választásban második fordulót kell tartani. Eszéket ismét lövik Horvátországban a szövetségi hadsereg vasárnapra virradó éjszaka több fronton is támadást hajtott végre - jelentette a zág­rábi rádió. Eszéknél a horvát védelmi erőket valamennyi frontvonalon tüzérségi támadás érte; két ember meghalt, három további pedig megsebesült. A városban - ugyancsak az éjsza­ka során - jelentős anyagi káro­kat okozó „terroristaakciókra” is sor került - közölte a rádió az AFP szerint, részleteket azon­ban nem ismertettek. A szövet­ségi erők tüzérsége emellett ágyúkkal lőtte Újgradiska, Szi­szek és Gospic városok védelmi vonalait is. Mintegy harminc lövedék csapódott Zára városá­ra és lövöldözésekről érkezett hír Dubrovnikból is. A Vecernje List című horvát napilap vasárnapi száma eköz­ben arról közölt értesüléseket, hogy 140, Kelet-Szlavóniában fogva tartott horvát katonát a „legnagyobb titokban” katonai védelem mellett Belgrádba szál­lítottak. Branko Kostic jugoszláv al­ elnök egy belgrádi hetilapnak adott nyilatkozatában közölte, hogy a szövetségi hadsereg so­hasem vonul ki Bosznia-Herce­govinából. A szlovéniai és hor­vátországi forgatókönyv nem ismétlődhet meg Boszniában, ezt mindenkinek tudomásul kell vennie - jelentette ki Kostic. Minszk dokumentumai Az ITAR-TASZSZ hírügynökség nyilvános­ságra hozta a Független Államok Közössége pénteki, minszki csúcsértekezletén elfogadott dokumentumokat. A FÁK összes tagállama által aláírt politikai nyilatkozat kimondja: a tagálla­mok továbbra is tartják magukat a tavalyi minszki, alma-atai és az idén januári moszkvai megál­lapodáshoz, miszerint nézeteltéréseiket kizárólag politikai úton rendezik: a volt Szovjetunió fegy­veres erői ingó és ingatlan vagyonának áthelye­zését csakis a befogadó köztársaság egyetérté­sével lehet végrehajtani, ennek szabályozására pedig külön konvenciót dolgoznak ki. A hadászati erők státusáról rendelkező egyez­mény rögzíti: ezen erők önálló egységként mű­ködnek és az összes tagállam biztonságát szol­gálják; a parancsnokuk az államfők tanácsának és a FÁK főparancsnokának van alárendelve; költségeiket előre megállapított arányban fizetik a tagállamok; a nemzetközi egyezményekben vállalt csökkentésükben és megszüntetésükben tevékenyen részt vesznek. Ezen erők és objektu­maik elhelyezése nem sérti az adott állam szuve­renitását, nem jelent a belügyeibe való beavat­kozást. Külön kitételként szerepel, hogy az adott állam nem engedi meg, hogy ezen erők feladatai­nak ellátását bármi megzavarja, kivéve, ha tevé­kenységük nem sérti az állam törvényeit. Rögzítették továbbá, hogy a nukleáris fegyve­rek teljes megsemmisítéséig ezen fegyverek be­vetése előtt - az 1991. december 30-i egyezmény értelmében - az orosz elnök köteles konzultálni a másik három atomköztársaság (Ukrajna, Kazahsztán, Fehéroroszország) vezetőivel. A védelmi miniszterek tanácsa a katonapoli­tikával kapcsolatos összes feladat összehangolá­sát végzi. A dokumentumot azonban csak Orosz­ország, Kazahsztán, Örményország, Üzbegisztán és Tádzsikisztán írta alá. A FÁK főparancsnoki teendőivel Jevgenyij Saposnyikovot bízták meg, de nem jelölték meg, mennyi időre szól megbí­zatása. Türkmenisztán és Moldova nem írta alá a kinevezést. A moldvai ellenzék Romániát választja A moldvai ellenzék vezetője szerint az egykori szovjet köz­társaság csatlakozása Romániá­hoz elkerülhetetlen, és a lehető leghamarabb véghez kell vinni. A Moldvai Népfront szomba­­ton kezdődött kongresszusán a párt vezetője a hallgatóság ová­ciója közepette kijelentette: a Ro­mániával történő újraegyesítés elkerülhetetlen folyamat, amelynek most kell lezajlani s „nem vala­mikor a távoli jövőben... A kongresszusnak helyet adó chisinaui operaház színpada fö­lé Nagy-Románia térképét füg­gesztették, s a falra erősített transzparens szövege szerint a népfront „szent célkitűzése az anyaországgal való újraegyesü­lés”. Moldva, ahol jelenleg 65 százaléknyi a román ajkú la­kosság aránya, nagyrészt Ro­mánia részét képezte 1940-ig, amikor a Szovjetunió a náci Németországgal kötött paktum értelmében annektálta a tér­séget. Az ellenzéki népfront veze­tője a Reuter hírügynökségnek nyilatkozva bírálta Mircea Snegur moldvai elnököt, aki szavai szerint „politikailag al­kalmatlan” az újraegyesítés kérdésének megoldására. Iurie Rosca szerint Románia is „rendkívül rossz sugallatra” hallgatott, amikor tavaly füg­getlen államként ismerte el Moldovát, mivel ezzel - úgy­mond - gyakorlatilag elvesz­tette jogát az 1940-ben tőle el­rabolt terület visszakövetelésére. Korábban mind Snegur, mind Iliescu román elnök a gyors egyesülés ellen foglalt állást. Iliescu nemrégiben kijelentette, hogy a „politikai bölcsességnek és a realizmusnak felül kell ke­rekednie az üres retorikán”, Snegur pedig a héten az orosz tévében azt nyilatkozta, hogy szükségtelen „mesterségesen felgyorsítani” Moldva és Ro­mánia egyesítését. Moldva tavaly augusztusban nyilvánította ki függetlenségét Moszkvától, s csatlakozott az egykori Szovjetunió romjain emelt új államközösséghez. Nahicsevani Autonóm Köztársaság Az Örmény-magasföldet kettészelő Araksz folyó bal partján elterülő, mindössze 5500 négy­zetkilométer területű, 280 ezer lakosú köztársa­ság 1921 márciusában autonóm területként alakult meg, s csak 1924. február 9-én lett auto­nóm köztársaság. Nevét 30 ezer lakosú székhe­lyéről kapta. Vallásos lakossága síita, s ezek szívesen vennék az Iránhoz való csatlakozást. A zavargások miatt már 1988 szeptemberében rendkívüli állapotot és kijárási tilalmat vezettek be. Az 1989. október 5-i azerbajdzsáni szuvere­nitási nyilatkozat pedig külön hangsúlyozta, hogy ez a szuverenitás a Nahicsevani Autonóm Köztársaság területén is érvényesül. 1989. decemberétől nahicsevániak több alka­lommal súlyos támadásokat intéztek a szovjet­iráni határ létesítményei (megfigyelőtornyok, jelzőrendszerek, határoszlopok, távközlési vonalak) ellen, és zavargások voltak a határ teljes hosszában. A szovjet határőrség azonban ismételten ellenőrzése alá vonta a határt. A Nahicsevani Köztársaság 1991. január 20-án kinyilvánította függetlenségét, egyszersmind Azerbajdzsánból és a Szovjetunióból való kilé­pését. Függetlenségét azonban sem a bakui, sem a moszkvai kormány nem ismerte el. Azóta gyakran kerül sor fegyveres összecsapásokra Nahicsevan városban és vidéken is. Karabah-hegyvidéki Autonóm Terület Az Azerbajdzsánban 1923. július 7-én megalakult, 4400 négyzetkilométer területű Karabah-hegyvidéki Autonóm Területen a 180 ezer főnyi lakosság nagy többsége örmény. A terület tanácsa 1988. február 20-án kéréssel fordult Azerbajdzsán, Örményország és a Szov­jetunió legfelső tanácsaihoz, hogy a területet csatolják Örményországhoz. Az azerbajdzsán parlament azonnal elutasította a kérést, és a Bakutól északra fekvő Szumgait városban február 28-án, majd másutt is, örményellenes pogromok kezdődtek. Karabahban 1988. szep­tember 21-én rendkívüli állapotot és kijárási tilalmat vezettek be. Azerbajdzsán 1989. október 5-i Szuverenitási nyilatkozata külön kiemelte, hogy az állam szuverenitása a Karabah-hegy­­vidékre is kiterjed. A szovjet szövetségi csapatok 1991 végéig megakadályozták, hogy a területen az örmény és azeri fegyveresek gyakori összecsapásai polgár­­háborúvá fajuljanak. A Szovjetunió megszűnését követően az azerbajdzsáni fegyveres erők igye­keznek ellenőrzésük alá vonni az egész területet. Örményország Az Örmény-magasföldön elterülő 29 800 négyzetkilométer területű ország 3,3 milliós lakosságának 90 százaléka örmény, 6 százaléka azeri, 3 százaléka orosz, 1,5 százaléka kurd. A lakosság 97 százaléka 800 és 2400 méter közötti magasságban él. Mintegy 1 millió örmény él más volt szovjet köztársaságokban és kb. 1,5 millió Közép-Európában, Törökországban, a Közel- Keleten és Amerikában. Az önálló Örmény Köztársaságot 1917-ben kiáltották ki, de 1918-ban törökök, majd angolok szállták meg, s 1920-ban ismét török támadás érte, végül a Vörös Hadsereg foglalta el és 1920-ban megalakult az Örmény Szovjet Köz­társaság. Ez 1922-1936-ban a Kaukázusontúli Föderatív Köztársaság részeként, 1936—1991-ig pedig önállóan volt tagja a Szovjetuniónak. 1991. december 21-én csatlakozott a Független Államok Közösségéhez. 1988-tól a Hegyi- Karabah Autonóm Terület sorsa miatt Azer­bajdzsánnal kirobbant viszálya határozta meg politikai életét. Az Örményországban élő azerik egy része Azerbajdzsánba menekült, míg Örményország az 1988. december 8-i földrengés pusztításai miatt az azerbajdzsáni pogromok elől menekülő örményeknek csak egy részét tudta befogadni, ezért ezek nagy része széttelepült a Szovjetunióba, ami - a rossz lakáshelyzet miatt - több helyen újabb konfliktusforrássá vált. Rátkai Árpád Tűzfészek Közép-Ázsiában

Next