Délmagyarország, 1992. február (82. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-17 / 40. szám

Hétfő, 1992. Febr. 17., 82. Évf. 40. Szám Havi Előfizetési Díj: 222 FT, Ára: 9,60 FT Nicolas Müller kezdeményezése Szegedre kerülhet, ami Szegedé volt Egy örökség, ami a városé: a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma, amely a harmincas évek Magyarországán oly egyedülállóan sokszínű szellemiséget, nagy időkként emlegetett kor­szakot adott Szegednek. A világhírű fotóművész, Müller Miklós szavai szerint a harmincas évek­ben az egyetlen nyitott ablak a magyar irodalmi, művészeti, szociális világban. Radnóti Miklós, Müller Miklós, Ortutay Gyula, Budai György, Tolnai Gábor, Baróti Dezső szellemi öröksége, amely egy készülő alapítvány jóvoltából vissza­térhet születési helyére. Képünkön a Bokor utcai ház, amelyben egykor Radnóti Miklós és Müller Miklós albér­lete volt. (Cikkünk a 5. oldalon.) Fotó: Gyenes Kálmán ­ A HÉT VÉGÉN ÚJABB FEJLEMÉNYT HOZOTT a Reggeli Pesti Hírlap tulajdonosi joga körüli vita. Varga István, a lap tisztségében kétségbevont kiadója szombaton reggel öt vagyonőr társaságában és további négy személy kíséretében „elfoglalta” az Athenaeum Nyomda épületében lévő szerkesztőséget. Bencsik András főszerkesztő az esetről mint terrorakcióról nyilatkozott, mondván, hogy Varga István a „150 év alapítvány” tulajdonát bitorolja, hiszen ő és az ala­pítvány képviselői már aláírták a kiadói jogról szóló adás­vételi szerződést. Varga István szerint viszont éppenséggel most állt vissza az eredeti állapot, február 15-e óta ismét gya­korolja tulajdonosi jogait, s az újságírói-szerkesztői gárda a tényeket elferdítve a közvéleménnyel azt akarja elhitetni, hogy az általuk létrehozott „150 év alapítvány” a kiadó jogutódja, holott még el sem ismerték. Bencsik András főszerkesztő nyi­latkozatában elmondta, hogy az alapítvány bejegyzéséig Napi Pesti Hírlap néven jelentetik meg az újságot. HOSSZAS ALKU UTÁN mennyiségi megállapodás született a Kőolajexportáló Országok Szervezetének (OPEC) genfi miniszteri értekezletén. A négynapos tárgyalás­­sorozat után megkötött egyezség értelmében a 13 tagállam együttes napi kőolajtermelése március 1-je után nem halad­hatja meg a 22,98 millió hordót. Ez csaknem 6 százalékos csök­kenés a jelenlegi, kis híján 24,5 milliós napi összhozamhoz képest.­­­­ A SZLOVÉN HATÁRŐRÖK a Tanjug jugoszláv hír­­ügynökség jelentése szerint a Magyarország felöl Szlo­véniába beutazni kívánó szerb és bosznia-hercegovinai autósok mindegyikét háromórás vizsgálatnak vetik alá. A szlovén hatóságok azzal magyarázzák a hosszas határvizsgá­latot, hogy tartanak a jugoszláv reguláris szövetségi hadsereg tisztjeinek visszaszivárgásától. A belgrádi sajtó szerint több szlovéniai származású tisztet állítólag szlovén állampolgársá­gától is megfosztottak. *­ KOLUMBUSZ KRISTÓF egykori hajóinak hű másai kötöttek ki vasárnap a floridai Miamiban, annak az ünnepségsorozatnak a részeként, amelynek keretében az új világ felfedezése fél évezredes évfordulójáról emlékeznek meg világszerte. A három vitorláshajó - a Santa Maria, a Pinta és a Nina - még 1990-ben kelt útra Spanyolországból. A hajókat eredeti korhű anyagokból és formában építették fel, az egyetlen különbség, hogy korszerű hajtómű is helyet kapott rajtuk, de a motorokat csak vészhelyzetben indítják be. ~­­ KÉTSZÁZMILLIÓ DOLLÁROS hitelt nyújt Magyar­­országnak a Világbank. Az új kölcsön a privatizálást és az állami vállalatok átalakítását szolgálja. A felvétel részleteiről a hét végén Washingtonban befejezte tárgyalásait Thuma József, a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkára. Szentes fogadja a Selye-hagyatékot! A jugoszláviai Adáról Forró Szabó Eszter személyében kü­lönleges vendége volt a szentesi képviselő-testület múlt pénteki ülésének. Ő képviselte a Selye­­alapítványt. A polgármester előterjesztésére a testület jó­váhagyta: Szentes fogadja a Selye-hagyatékot és március 16-ig a volt megyeháza meg­felelő helyiségeit rendelkezésre bocsátja! Keressük az igazságot A közeljövőben a Délma­­gyarország Könyv- és Lap­kiadó Kft. gondozásában megjelenik Kelemen Iván Adalék: Keressük az igazsá­got című memoárja, amely­ben izgalmakban, fordulatok­ban gazdag és szenvedést sem nélkülöző életéről ad számot, miközben kifejti saját és nem­zedékének a magyar történe­lem legutóbbi hét évtizedével kapcsolatos véleményét. A szerző a harmincas években Makón járt gimnáziumba, majd a katonatiszti hivatást választotta. 1945 februárjától Debrecenben az ideiglenes kormány Honvédelmi Minisz­tériumában teljesített szolgá­latot­­ többek között Kéri Kálmánnal és Maléter Pállal. 1947 decemberében letartóz­tatták, börtönre ítélték, szaba­dulása után üzemekben dol­gozott. 1956-ban részt vett a politikai foglyok szövetsé­gének megszervezésében, majd volt börtöntársával és ba­rátjával, Kecskési Tollas Ti­bor költővel Bécsben elin­dították a Nemzetőr című lapot. 1959-ben családjával az USA-ba költözött, ahol je­lenleg is él. A szerző megjelenés előtt álló könyvéből a 6. oldalon közlünk részleteket. Szétmorzsolódó SZDSZ? „Ellopják alólunk a partunkat!” A legnagyobb ellenzéki párt belső válsága közügy. Nem a káröröm, nem is a féltés okán, hanem azért, mert e krízis lehet közéletünk készülődő betegségének tünete is. Nem beszélve arról, hogy a következő választások kimenetelét alapvetően befolyásolja e párt sorsának alakulása. A Szabad Demokraták Szö­vetségét (szét)feszítő ellentét már az alapszervezetek szét­­morzsolódásával fenyeget. Sze­geden, ahol a liberálisok adják a város polgármesterét és egyik alpolgármesterét, ahol a helyi önkormányzati testületet egyik erős táborát alkotják, érdeklő­désre tarthat számot az SZDSZ itteni alapszervezetén belüli „robbanásveszély”. Az egy­mással viszálykodó csoportok tagjaival beszélgettünk. Közü­lük egyedül Jankó Attila vállal­ta, hogy megnevezhetjük. Megalakulásakor, 1988 no­vemberében 34, a „négyigenes” fénykor után, 1990 őszén 294, a múlt esztendő végén alig több, mint 100 tagot számlált az SZDSZ szegedi szervezete. A taglétszám csökkenésének oká­ról már többször hallottunk. A politikától való általános el­fordulást, a két legnagyobb par­lamenti párt paktumának kiáb­rándító voltát, az ellenzéki alternatíva hiánya miatti elván­dorlást emlegetik leggyakrab­ban. Kérdés viszont, mi a je­lenség szociológia háttere? „Apparátusi hatalomátvétel zajlik - jelentette ki Jankó Attila, önkormányzati képvise­lő, akit a legutóbbi tisztújítási kísérletkor ügyvivőnek válasz­tottak.­­ Tölgyessy befutása mögött az is áll, hogy a párt­apparátus fizetett alkalmazottai akarják megszerezni a válasz­tott vezetői posztokat, hogy közelebb kerüljenek a hatalom­hoz. Másrészt olyan új tagok bukkantak fel, akik már más po­­(Folytatás a 3. oldalon.) A „tékozló fiú” nyolc góllal tért vissza Túlzás nélkül állítható: a center-csapatkapi­tány, dr. Török Béla „össznépi elvárást” fogal­mazott meg a DM pénteki beharangozójában, amikor megemlítette, hogy a hét végén a Szeged LC vízilabdacsapatának mind a négy pontot itt­hon kell tartania. A táblázat legalján szerénykedő Bp. Spartacus ellen Kásás Zoltán nem csak a két tizenéves fiatalt, Fodort és Molnárt írta be a jegyzőkönyvbe, hanem a Scsegyerkin árnyéká­ban rendszerint csak a kispadon kuporgó sok­szoros utánpótlás-válogatott kapusnak, Bolya Lászlónak is bizalmat szavazott. Még egy „nagy visszatérő” melegített szombaton délután az új­szegedi Sportuszodában: a januári alapozást saját bevallása szerint elsősorban tanulmányi okok miatt „elfelejtő” balkezes bombázó, Dongó László is arra készült, hogy gyorsaságával és góljaival újra hasznára legyen a szegedi gárdának... (Folytatás a 9. oldalon) Fotó: Schmidt Andrea A Duna elterelése ellen „8 éve hitelezünk a világnak, ugyanis azóta nem emeltünk útvámot, melynek új összege 10-20 százalékkal magasabb, mint Ausztriában.” „....„..3 Traviata „Megbízható előadás, csak kevéssé izgalmas. Bár ettől még számtalan estét megérhet.”.. ________.6 Podmaniczky Szilárd tárcája.........................16 Szavazás Aki Magyarországról szurkol a romániai helyhatósági választá­sok eredményeiért, bizonnyal elmosolyodik, ha a következő hírt hallja: sok erdélyi nagyvároshoz hasonlóan, ahol a magyar és román polgármesterjelöltek egyi­ke sem kapott teljes többséget, egy székelyföldi kisvárosban is második fordulót kell rendezni. A környéken a magyar nemzetiségű jelölt lett a polgármester, elsőre, ahogy várható volt. Székelyud­varhelyen azonban a lakosság a három induló között nem tudott dönteni. Mindhárom magyar volt. Aki tehát itthonról nézi, mo­solyog és azt mondja, ez az át­kunk. Mihelyt lehet, egymásnak ugrunk, aztán meg nézhetjük. Nem tudom, az udvarhelyiek hogyan látják ezt, s azt is csak sejtem, hogy mit szólhat ehhez a szatmári, a nagyváradi, vagy a marosvásárhelyi magyar nemze­tiségű választó, akinek román és magyar között kell döntenie, s nem két képviselő között, akik csatornát terveznek vagy nem ter­veznek. Azt hiszem, Székelyudvar­helyen könnyebb volt szavazni. Irtózásunk a széthúzástól könnyen egységben tarthat. S ez nem is volna baj, ha az egységtől nem irtóznánk még ennél is job­ban. Amikor az RMDSZ Romá­niában felröppentette az „Egy­ségben az erő! ” jelszavát, ezzel nemzetiségi érdekvédelmi szerve­zetét egy örök választásban áll párttá alakította, amely igazából csak a kampányban működik pártként. Az egység mindig bizo­nyításra szorul, s ez felőrli erejét. Az erdélyi városokat fogcsi­korgatva szavazó emberek lakját. Csak­ azért-is szavazók, majd-én­­megmutatom szavazók, nem­­hagynak­ eltaposni szavazók és azok, akik elkeseredetten legyin­tenek arra a pártra, amelyre voksukat leadták. E szavazókban összetalálkozik az állampolgár mindig megérlelődő mérge az előző választottjuk iránt, és az a konokság, ami a választás napján mégis felülemeli őket a dühön. E szavazók soha nem fognak otthon maradni. Én tisztelem őket. S ha kíván­hatok valamit nekik, az az volna, hogy egyszer, legalább egyszer, keserű lelkifurdalás nélkül, jó­kedvük vagy haragjuk, eszük vagy szívük szerint boldogan szavaz­hassanak­­ másra. Panek Sándor

Next