Delta, 1978 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1978-01-01 / 1. szám
TERMÉSZETTUDOMÁNYOS TECHNIKAI MAGAZIN KÉPES HÍRLAPJAI Az élet harmadik útja Amerikai tudósok az élet új formáját fedezték fel legújabban: primitív egysejtűeket, amelyek a földi őslégkörben, az „őslevesben” fejlődtek ki. A különös egysejtűek a nagyvárosok szennyvíztisztító berendezéseiben, az óceánok mélyén, a Yellowstone Park hőforrásaiban és a szarvasmarhák gyomrának belsejében tartózkodnak előszeretettel. Mikroszkópos képük meghökkentően hasonlít a megszokott baktériumokéra , ezért eddig közönséges baktériumoknak tartották őket. Az amerikai Illinois Egyetem kutatói viszont öt évig tartó vizsgálatsorozat eredményeként arra a meggyőződésre jutottak, hogy a hőigényes egysejtűek a földi élet különleges, harmadik formáját képviselik — talán a legidősebbet. Ezek az élőlények 3,5—4 milliárd évvel ezelőtt keletkezhettek — akkoriban, amikor még üres sivatag volt a Föld. Dr. Carl. St. Woese, a kutatócsoport vezetője archebaktériumoknak, ősbaktériumoknak nevezte el őket. Közismertebb másik nevük: metánbaktériumok. Nevük elárulja tevékenységüket is: széndioxidot és hidrogént vesznek fel és metánt (bányaléget vagy mocsárgázt) termelnek. Eddig azt tartották a tudósok, hogy a földi élet két úton fejlődött ki: az egyik a baktériumok, az alacsony rendű élet vonala, a másik pedig a növények és állatok mind összetettebbé váló sejtformációi. Hogy a metánbaktériumok az evolúció harmadik útját képviselhetik, ezt genetikus szerkezetükből olvasták ki a tudósok. Ezek a vizsgálatok csak akkor váltak lehetségessé, amikor körülbelül öt évvel ezelőtt sikerült nagyobb mennyiségű metánbaktériumot kitenyészteni laboratóriumi körülmények között, oxigénmentes környezetben. Csak ekkor tudták alávetni az egysejtűeket az akkoriban tökéletesített vizsgálati eljárásnak, a ribonukleinsav (RNS) szekvencia-analízisének. Ezzel a módszerrel megfejthetik és bizonyos rendszerbe sorolhatják a sejtekben a fehérjeszintézist vezérlő RNS alap építőköveinek sorrendjét, szekvenciáját. Az amerikai biofizikus és munkatársai az elemezés révén megállapították, hogy a metánbaktériumok genetikai anyaguk tekintetében olyan messze vannak a baktériumoktól és a magasabb rendű élőlényektől, mint az utóbbiak egymástól. Más kutatók vizsgálatai is megerősítik ezt a megállapítást. A müncheni egyetem botanikai intézetének kutatói kimutatták, hogy a metánbaktériumok sejtfala is alapvetően különbözik az eddig megvizsgált baktériumokétól. Ralph Wolfe mikrobiológus, dr. Woese munkatársa olyan vegyi hatóanyagokat fedezett fel a metánbaktériumokban, amilyenek egyetlen ismert baktériumfaj egyedeiben sem fordulnak elő. Woese és munkatársai úgy vélik, hogy a metántermelő organizmusok legalább olyan idősek, mint a dél-afrikai kőzetekben talált sejtkövületek, amelyeknek korát 3,4 milliárd évre becsülik. „Az archebaktériumoknak kifejezetten a hidrogénből és széndioxidból álló légkör az életterük, és ez pontosan megfelel az ős-Föld légköri összetételének, mielőtt oxigénnel dúsult volna fel bolygónk légköre” — jelentette ki dr. Woese. Ez az állapot a Föld kialakulása után körülbelül egymilliárd éven át maradt fenn — vélik a kutatók. Amikor azután az evolúció során a földi légkörben (feltehetően az algák és baktériumok tevékenységének következtében) egyre jobban feldúsult az oxigén, az „oxigéngyűlölő” metántermelő baktériumok visszaszorultak — egyebek között a tehenek gyomrába és a tengerek mélyére. „Beültető" asztal ► Az Orvosi Műszer Szövetkezet készíti — a svájci Lauco céggel együttműködve — ezeket a beültető asztalokat, nyomtatott áramkörök összeszerelésére. Munkája ütemének megfelelően a szerelő lábbal működteti a gépet. Nem kell keresgélnie sem az alkatrészeket, sem pedig beépítésük helyét. Az alkatrészek az előzetes programnak megfelelően érkeznek az operátor keze alá, és a kártyán műanyag száloptikával odavezetett fényfolt jelzi a beültetés helyét. A kész kártyát megfordítják és a hátán a megadott helyeken elvégzik a forrasztást. Az asztal megkönnyíti és meggyorsítja az összeszerelés nagy figyelmet igénylő fárasztó munkáját. CÍMKÉPÜNK: Színes adatok Elmitron-képcsöveken A Szovjetunióban kidolgozott Elmitron-képcsöveken a primér elektronsugár energiaszintjének változtatásával lehet vezérelni a kép színét. Az újfajta képcsövek kitűnően felhasználhatók számjegyes, szöveges és grafikus információk megjelenítésére, a légi forgalom irányítására, hajózási és meteorológiai lokátorokban, elektronikus képátalakítókban, továbbá tárolócsövekként. Az információk két alapszínben jelennek meg a képernyőn. Mindez a különleges kettős fényporbevonatnak köszönhető. Az egyik fénypor és az elektronsugárforrás az elektronok energiáját részben elnyelő záróréteggel van elválasztva. Kisebb üzemi feszültség esetében az elektronok energiája nem elegendő a zárórétegen való áthatoláshoz, ezért az elektronok csak a nem védett fényport gerjesztik. Megfelelő energia esetében az elektronok áthatolnak a zárórétegen és a másik fényport „bombázzák”. Ennek megfelelő színben jelennek meg az információk a képernyőn, közepes feszültség pedig kevert színeket ad. A kitűnő képélesség és kontrasztosság következtében még nappali világításban is jól láthatók az adatok az Elmitron-képernyőkön, amelyek kerek vagy négyzetes kivitelben (15—50 centiméteres képátlóval) , 50—100 fokos elektronsugár-eltérítéssel készülnek, hosszú élettartamúak és nagy az üzembiztonságuk. Trópusi fák öngyilkossága Egy amerikai növénykutató tíz éven át vizsgálta a Tachigalia versicolor nevű, Panamában, Peruban és Kolumbiában honos trópusi fát. Ennek a 40 méter magasra is megnövő fának nagyon érdekes tulajdonsága, hogy csak egyszer virágzik egész életében és termésének beérlelése után elpusztul. Ez a jelenség eddig teljesen ismeretlen volt fák esetében (egyéves növekedési periódusú füvek esetében ismerték). Az amerikai kutató időközben 50 további „öngyilkos” fafajt talált. Hogy milyen korban érik el a trópusi fák szaporodóképes szakaszukat, eddig ismeretlen. A virágzás azonban meghatározott időközönként csak a faállomány egy részét érinti. A magot érlelő fák nyilvánvaló öngyilkosságát a tudósok azzal magyarázzák, hogy a sűrű őserdőkben ezen a módon hoznak létre helyet az utódoknak. Egy sziget születése Az ausztráliai Viktóriáié felszínén nemrégiben új sziget jelent meg. A 120 méter hosszú, 20 méter széles szigetet teljes egészében iszap borítja. Ausztrál tudósok behatóan kutatják, hogy miként jött létre az új sziget a Melbourne-től mintegy 300 kilométernyire levő tavon. 3