Delta, 1979 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1979-03-01 / 3. szám
Nitrát a szervezetben Eddig az volt az általános vélemény, hogy a nitrit és nitrát nitrogénvegyületek túlnyomórészt a táplálékkal jutnak a szervezetbe. A kanadai rákkutató intézet kutatóinak vizsgálatai szerint sokkal több nitrit és nitrát keletkezik magukban a belekben. Előállításukban a bélrendszer anaerob mikroorganizmusainak van fontos szerepük. A kísérleti megfigyelések szerint a nitrát-előállítás messzemenően függ a különleges táplálékfelvételtől, mennyisége pedig a kísérleti időszak alatt is jelentősen ingadozott. A kísérleti eredmények azért különösen érdekesek, mert a nitrit és nitrát nitrogénvegyületeknek nitrozovegyületekké kombinálódva szerepük lehet a rák keletkezésében. A nitrátok és a nitritek egy részét ismét értékesítik a mikroorganizmusok, ennek ellenére jelentős menynyiség marad belőlük a szervezetben. Ez azután az aminokkal a rákot elősegítő anyagokká alakulhat át. Ennek a tényezőnek bizonyára fontos szerepe van a rák keletkezésében. A napelemek jövője A napenergia nagyobb mértékű közvetlen hasznosítását sok szakértő az eddigieknél jobb, olcsóbb napelemek kifejlesztésétől reméli. Fényes reményeiket az indokolja, hogy három nap alatt több energia éri a Napból a Földet, mint a fosszilis energiahordozók teljes készlete. Egyesült Államok-beli adatok szerint 1 watt napelem-kapacitásért napjainkban 15 dollárt kell fizetni, ez az öszszeg azonban 1985-re fél dollárra csökken. Iíj, olcsó gyártási eljárásokat vezetnek majd be, egyebek között tizedmilliméter vastagságú hajlékony szilíciumszalagokat készítenek majd, amelyeket lézerbesugárzással kezelnek. Valószínű, hogy más félvezető elemek előállítási ára is csökken majd és így részben kiszorítják a szilíciumot. Egy másik út a hatásfok növelése. Ez jelenleg 13—15 százalék. A szakértők szerint már a közeljövőre 19 százalékra várható a hatásfok növelése. AZ ÉLET VULKÁN BÖLCSŐJE A Kamcsatkán és a Kuril-szigeteken tevékenykedő szovjet vulkánkutatóiknak újabb bizonyítékot sikerült szerezniük annak a feltevésnek az igazolására, hogy az élet talán a tűzhányókitörések folyamán alakult ki a Földön. A szovjet kutatók 200 összetett prebiológiai vegyületet azonosítottak a vulkánkitörések hamujában a vizsgált területen. A vegyületek között csaknem valamennyi fontos összetevő megtalálható az élő sejt létrehozásához. A szervetlen vegyületek szerves vegyületekké való átalakulása a vulkánkitörések során létrejött gázfelhőkben és hamuban ment végbe. A szerves vegyületek széles sorát találták meg és azonosították a Kuril-szigeti Tyatya és a kamcsatikai Tolbacsik vulkán hamujában. Az előbbi százezer tonnányi szerves anyagot hozott létre 15 napos kitörése során, az utóbbi pedig millió tonnányit egy év alatt. TUDOMÁNYOS HÍRMAGYARÁZÓNK ÍRJA: ••Ustoko vailoimis Lehetnek-e az aszteroidák, a kisbolygók, a Mars és a Jupiter pályája között keringő kicsiny égitestek egy több millió évvel ezelőtt végbement bolygórobbanás maradványai? Erről a lehetőségről írt érdekes cikket T. C. Van Flandern, amerikai csillagász az Icarus című folyóirat egyik legutóbbi számának hasábjain. Az az elmélet, hogy az aszteroidák egy felrobbant bolygó „roncsai”, nem új. Heinrich Olbers, német csillagász fogalmazta meg először 1801-ben, a második kisbolygó, a Pallasz felfedezése után. Később J. L. Lagrange, francia matematikus arra a következtetésre jutott, hogy az üstökösök is egy bolygórobbanás „melléktermékei”. Van Flandern elemezte a nagyon hosszú periódusú üstökösök pályáit és arra a megállapításra jutott, hogy valamennyi üstökös egyszerre jött létre a Naprendszerben, valamikor ötmillió évvel ezelőtt. Úgy véli, hogy a hosszú keringési idejű (periódusú) üstökösök bolygórobbanás töredékei, amelyek nem tettek szert elegendő szökési sebességre és most záporként visszahullanak a Naprendszer belső térségeibe. Amikor először lépnek be a Naprendszerbe, pályájuk még őrzi eredeti jellegét, és nem zavarták meg a bolygók, mint a rövid periódusú üstökösök pályáit. Van Flandern felidézi Michael Ovenden csillagásznak, a Brit Columbia Egyetem professzorának a Naprendszer számítógép-modelljével kapcsolatos munkáját. Eszerint a belső Naprendszer pályái akkor váltak stabillá, amikor még egy nagy bolygó, mintegy 90-szer nagyobb tömegű a Földnél, keringett a Mars és a Jupiter közötti pályán. Ma már csak a földtömeg ezredrészének megfelelő anyag található az aszteroid-övben, ami arra vall, hogy a robbanásnak nagy energiájúnak és nagyon hevesnek kellett lennie. Az egykori bolygó tömegét nagyrészt „elszippantotta” a Nap vagy a Jupiter, esetleg kivetődött a Naprendszerből. Csupán kétfajta pályán maradt meg a bolygó töredék anyaga a Naprendszerben, a kisbolygók pályáján és azoknak az üstökösöknek a pályáján, amelyek ötmillió év alatt nem tesznek meg egy fordulatnál többet a Nap körül. Milyen bizonyítékok lehetnek az ősi bolygó széttörése mellett? A törmelék egy része megtalálható a bolygók körüli pályákon is. A Phobos például, a Mars kisbolygószerű holdja, amely instabil pályán kering és amelyre a Mars-légkörben való pusztulás vár, jó példája lehet a nemrégiben befogott holdnak. Az üstökösök és a meteorok is ilyen maradványok. Végül bolygótörmelékek lehetnek a tektitek is, ezek a Föld különböző térségeiben talált üveges testek, amelyek feltehetően meteorit-eredetűek. Van Flandern véleménye szerint a bolygórobbanásnak drámaibb következményei is lehettek. A felrobbant bolygóból kijutott vízpára a néhány millió évvel ezelőtt kezdődött jégkorszakok sorozatát indíthatta el a Földön. A Jupiter nagy vörös foltja is összefügghet ezzel a kataklizmával: egy nagyobb tömeg, feltehetően a felrobbant bolygó holdja csapódhatott be itt. Az amerikai csillagász nem magyarázza meg, hogy miként mehetett végbe a heves esemény, de utal rá, hogy talán kapcsolatban lehetett a Nap ideiglenes felragyogásával. És a más csillagok körül fellángoló novák sem fellángoló csillagok esetleg, hanem felragyogó bolygók. Vízi bányászkodás algákkal A bányákon kívül az alga tenyészeteknek is szerepük lehet a jövőben — ha korlátozott mértékben is — az emberiség fémellátásában. Bizonyos algák, például a Chlorella zöldalgák környezetüknél százszor-ezerszer több nehézfémet halmozhatnak fel szervezetükben, elsősorban sejtmagjukban — ezt a képességüket arra használhatják fel, hogy értékes fémeket vonjanak ki velük az édesvizekből és a tengerekből. Főként az urán kivonása lenne nagy jelentőségű — köztudott, hogy a tengervíz finoman elosztva nagy mennyiségű uránt tartalmaz. A müncheni műszaki egyetem kutatói viszont olyan algákat tanulmányoznak, amelyek százszor érzékenyebbek a cink, a kadmium és a higany iránt, mint a Chlorellaalgák. Ezek a hiperérzékeny algák jól felhasználhatók majd a természetes vizeik nehézfém-szennyeződésének jelzésére. ÓLOMVESZEDELEM Törvényes előírások révén az utóbbi években sok országban visszaszorították az ólom felhasználását — például a festékekben, a használati tárgyakban, a benzinben. Az üzemekben is meghatározták a felső határt, ennek ellenére az ólommérgezés ma is vezet a foglalkozási betegségek listáján. A szakértői jelentések szerint a védőintézkedések ellenére tovább nő a talaj felső rétegeinek és a tenger vízének ólomtartalma. Az ólom nemcsak az idegrendszert, a veséket és egyéb belső szerveinket támadja meg, hanem károsítja az emberi immunrendszert is, és rontja a látásélességet. A gyermekek esetében különösen kritikus az ólomterhelés, mert a testsúlykilogrammra jutó nagyobb anyagcsere révén viszonylag nagyobb az ólomfelvételük és a bélrendszeren át is erőteljesebb az ólomfelvételük. Az Egyesült Államokban száz milliliter vérre számítva áll mikrogramm a gyermekek szervezetében megengedhető ólomszint. Az alvászavarok, idegesség, gyengébb tanulási teljesítmény mind megmagyarázható a nagy ólomértékkel. Erre az a bizonyíték, ha a vizelet literenként 0,1 milligrammnál több ólmot tartalmaz, az egész széklet pedig 1 milligrammnál többet. A Brit-szigetek legősibb háza fából épült, nagyméretű terem maradványaira bukkantak Kincardineshire-ben, Skócia északi részén. A 24X12 méter alapterületű, a fedéloromig kilenc méter magas terem a viking idők csarnokaira emlékeztet. A C14-es kormeghatározó vizsgálat eredménye szerint az i. e. 4000 táján építették, legalább ezer évvel korábban, mint a híres Stonehenge első részét. Cseréptöredékek megerősítik ezt a datálást. Az alaprétegben talált zabszemek arra vallanak, hogy már ebben a korban fejlett volt a gabonatermesztés. A most feltárt csarnok több száz évvel korábbi időszakból való, mint a Brit-szigetek eddig legidősebbnek tartott épülete, amelyet Írország északi részén találtak. A kormeghatározó vizsgálatokat azonban még nem zárták le.