Délvilág, 1992. január (49. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-14 / 11. szám
Baja Ferenc, az MSZP országos központjának önkormányzati ügyvivője: - A megyei szintű közszolgáltatások négy részre darabolódnak: megyei önkormányzatok, megyei jogú városok, köztársasági megbízotti hivatalok centrális alárendeltségű államigazgatási szervek. Ez a széttagoltság sok zavar forrása, kevés esély nyílik a megye polgárainak érdekérvényesítésére. Látszik a veszélye egy testületi kontroll nélküli, a kormány közvetlen irányítása alatt működő középszintű közigazgatás kialakulásának. Az önkormányzati törvényt megszülő politikai kompromisszum és a végrehajtásról intézkedő jogszabályok következtében oly mértékű a jogelvonás, hogy a megye eljuthat egy olyan pontra, ahonnan már formálissá válik működése. Magyarországon ma nincs igazi demokrácia, legfeljebb a politikai pártok demokráciájáról beszélhetünk. Ez pedig a történelmi hagyományokból is táplálkozó, az utóbbi időben felerősödő centrális, kézivezérlésnek nem képes ellensúlyt teremteni, így hát hosszú távon szükség van az igazi hatáskörrel rendelkező, választott középszintű testületre, a megyei közgyűlésre. A megyék támogatásában az ellenzéki pártok egységére számítunk. Ha a megye megerősödik, képes a települések érdekképviseleti fórumává válni, képes térségi perspektívát fölmutatni. Nagy Ferenc, a kisteleki önkormányzat képviselője: - A megye szerepe, hogy ellensúly legyen a köztársasági megbízotti hivatal képviselte hatalmi centrummal szemben. Megjegyzem, a települések önkormányzati képviselői is megyeellenesek. Ennek oka lehet, hogy a régi, „leosztásos” megyei rendszer elleni nemtetszésüket most fejezik ki. Wéber Mátyás, Földeák polgármestere, a Csongrád megyei közgyűlés tagja: - A megyei képviselők választásaidején is hangoztattam: egyszerre kell a megyei és települési önkormányzatról gondolkodni. Úgy tűnik, a politikai pártok többsége nem így vélekedik. Most az MSZP nyit a megyék felé, mert a települési önkormányzatok atomizáltak, s így megközelíthetetlenek. Ezzel a szocialisták politikai érdeke nyilván az, hogy a kormány centrális hatalmának kiteljesedését megakadályozza. A gazdasági, társadalmi érdekeltségek alapján azonban a megyék kisebb régiókra estek szét, ezek eltérő érdekei ütköznek a megyei közgyűlésen is. Ezeket a régiókat, vagyis a városok és vonzáskörzetük összetartozását erősíteni kellene. Még akkor is, ha ennek eredményeként nem 19, hanem több „megye” jön létre. Lehmann István, a Csongrád megyei közgyűlés elnöke. Minden ellenkező híreszteléssel szemben a megye erősödik. Igaz, nem az önkormányzati, hanem az államigazgatási megye, hiszen a dekoncentrált hivatalokat e középszintre szervezik. Kétségtelen, a területi-települési önkormányzati rendszer „megbukott”. Az is bebizonyosodott azonban, hogy szükség van egy középszintű önkormányzati rendszerre, amit épp ezért talán nem megyének kellene nevezni. A megyeellenes hangulat kialakulása érthető. Ismerik a települések a régi hatalmaskodó megyét, s az újat is, amely azért nem szimpatikus, mert nincs hatásköre. Tehát a régi megye nem példaértékű, az új pedig nem vonzó. A probléma lényege: létezik egy abszolút legitim testület (melynek tagjait - többszöri ,szűrés után - demokratikus módon választották), de nincs hatásköre, feladata meg annyi, hogy az intézményeivel törődjön. A megye társadalmát ilyen legitim módon egyetlen más fórum se képes képviselni, holott vannak olyan kérdések, melyek válaszra várnak, de nem települési szintűek. Jelenleg azonban minden nap tapasztalható ellentmondás, hogy egy dekoncentrált hivatal főosztályvezetője nagyobb hatáskörrel rendelkezik, mint a megye közgyűlése, melyben minden község és város képviselteti magát. A köztársasági megbízotti hivatalok léte önmagában nem ad okot semmiféle aggodalomra. A veszélyforrás az, hogy jogilag nem tisztázott hatáskörük, megfoghatatlan a feladatkörük, így olyan hatalmat vélnek neki társadalmilag és kormányzati szinten, ami jogilag nem létezik. Az önkormányzati mechanizmus működési zavarait jelzi, hogy ha egy feladatnak nincs gazdája, akkor erre a kormány dekoncentrált hivatalt hoz létre. A területi politika szempontjából is veszélyes, hogy ezek a hivatalok egymástól függetlenül, függőleges irányba szolgáltatnak információt, egymástól elszigeteltek. Nem tudni, „fönt” miért irtóznak egy legitim, választott testülettől, a megyei közgyűléstől. Básthy Gábor, szegedi képviselő: *- Az ellenzéki pártok, demokrácia felfogásával ellentétes, ami történik, vagyis hogy az államhatalom centralizálja az összes döntési pozíciót. A köztársasági megbízotti hivatalokat akár kinevezett regionális kormánynak is nevezhetjük, miközben a megyei önkormányzati testületek ellehetetlenülnek. Be kell látni: a társadalom, a gazdaság nem irányítható ilyen központosított módon. Tóth Károly, a JATE államjogi tanszékének docense: - Az önkormányzati törvény a községek, városok és megyék, nem pedig az adott település választó közösségeinek önkormányzatáról beszél. Tehát a mi törvényünk nem mondja ki, hogy a település lakói - mint köztestület - gyakorlói az önkormányzati jogoknak. Ez a „fogalmazási pontatlanság” az önkormányzatisággal összefüggő gondok eredete. Ezen változtatni az önkormányzatok szerveződéseit erősítve lehet. A politikusoknak, a döntéshozóknak is látniuk kell: az államhatalom akkor erős, ha az önkormányzatok jól működnek. Géczi József, országgyűlési képviselő (MSZP): - A tennivalókat rövid és hosszútávon csokorba kell szedni, mert kétségtelen, ha nem szedik össze magukat a megyei közgyűlések, nem találják meg valós feladatukat, a központi akarat elsöpri ezeket a formációkat. Az idén eldől: kiüresedik-e a területi önkormányzat funkciója vagy magára talál a megye. Ú.I. Az önkormányzatok és a kormány ütközetének terepévé vált a megye. Ez az államigazgatási középszint a csatamező, mert itt végződik a plurális alapú polgári demokráciát megtestesítő önkormányzatiság, s idáig nyújtja csápjait a központi hatalom a kormánynak alárendelt hivatalok formájában. Hogyan vélekednek a megye állapotáról, a csata kimeneteléről önkormányzati képviselők, honatyák, szakértők és politikusok? A szocialista párt kezdeményezte regionális értekezleten hallottakat most közreadjuk. A januári Kincskereső Évek óta nem láttunk igazi havat, ezért némileg nosztalgikusnak is tűnhet a Kincskereső januári száma. Áprily Lajos Hóban című verse nyitja, majd részlet következik Aszlányi Károly regényéből - Csata a hóban, s a havas tájak tisztaságát-hidegét sugározza Kerék Imre és Fecske Csaba egy-egy verse (Ezüstvilág; Cinke) is... A hónál is áttetszőbb sugárzásúak Szabó Lőrinc és Orbán Ottó „ablakos” versei (Az ég az ablakon; Az ég). Csíki László novellette-je (Mókás Dániel) és Christian Morgenstern versei az abszurd humor világába kalauzolnak, s ugyancsak a humor égtájain kalandoznak Kaján Tibor karikatúrái, Utassy József tréfás rigmusai (Balambér, Vonatozó), s folytatásos regényünk - Simai Mihály: Nagykópé Haspók Bevásárlók, figyelem! Ezúton értesítem a tisztelt vásárlókat, hogy 1992. jan. 10-én, 7 órakor megnyitottam a Szenteshús Áruházat, Szentesen, az Ady E. u. 1. szám alatt (a volt „szarvasi” húsbolt helyén). Elsősorban a Szenteshús Kft. termékeit forgalmazzuk, de más élelmiszereket is megvásárolhatnak nálunk! Várjuk a kedves vásárlókat! fantasztikus kalandjai újabb része is próbára teszi a nevetőizmokat. A történeti monda műfaját Mikszáth Kálmán Drégelyről szóló műve képviseli, a VILÁGVÉGE AZ ÚJVILÁGBAN sorozat pedig a világtörténelem egy ugyancsak tragikus korszakát - az inka birodalom felbomlását, Peru meghódítását - idézi fel (Z. Kosidowski: A fehér poklon keresztül). Ismét jelentkezik a SZÍVHANGOK, ezúttal nemcsak „Ági” bölcs válaszaival, tanácsaival, hanem egy Mohás Líviától származó melléklettel is, amelynek már a címe is - „Veled találkozni öröm” - életünk legfontosabb élményére, a szerelemre utal. A JOGOMMAL ÉLEK folytatja az ENSZ gyermekjogokkal foglalkozó egyezményének ismertetését - emellé egy felhívás társul, a szerkesztőség a gyermekérdekek védelmezőinek, illetve megsértőinek szánt Kisködmön-, illetve Citrom-díjra kér javaslatokat az olvasóktól. A Kincskereső januári számát Jiri Tmka, Bényi Máté, Csala Károly, Magyar Mihály, Gaál Éva és Szecskó Péter illusztrálta. 2 Dr. Tóth Gyula vállalkozó és munkatársai „Egy kis cigaretta, valódi, finom. Olyan illatos, enyhe, mint a rózsaszirom.” Magasságos! Már majdnem belebódultam e kellemes operettszövegbe, mert úgy mellesleg még a sokszor hallott melódia is a fülembe csengett, míg leírtam e sort. És közben tán az térített észhez, hogy beleszívtam abba a Szofiba, ami ott füstölgött hamutartóm peremén. És ez valóban elgondolkodtatott, a „Jé, milyen büdös!” effektus eredményeként. Büdös, bizony. Méghozzá ocsmány módon az a számunkra árban hozzáférhető cigaretták nagy része. Olyannyira büdös, hogy lassan kiutálnak bennünket a családi otthonból és a munkahelyről egyaránt. Pedig, ha jobban belegondolunk, biz’ igencsak drága cigarettát szívunk. Mert egy doboz Sopianae gyári ára alig haladja meg a tíz forintot. A többi jórészt az állam által kivetett szép, zsíros fogyasztási adó. Jó, jó! így működik ez mindenütt a világon. Mert például Németországban egy doboz cigaretta átlagára négy márka körül van. Azaz az átlagfizetésért egy polgár nagyjából hétszázötven doboz cigarettát vehetne havonta, mondjuk Marlborót, Camelt, Philip Morrist stb. Azaz csupa alacsony nikotin- és kátránytartalmú, viszonylag nem is büdös cigarettát. (Ja, néhány országban már kötelező föltüntetni a csomagoláson, hogy a termék mennyi kátrányt és nikotint tartalmaz!) Nálunk viszont a legocsmányabb, legbüdösebb és az egészségre leginkább ártalmas cigarettafajtákból lehet egy havi átlagfizetésért 250-300 dobozzal vásárolni. Az árarányok magukért beszélnek. Igaz, farizeus módján mondhatná bárki: aki drágállja, szokjon le a dohányzásról! Csakhogy, ha leszoknánk, az államháztartás abban a pillanatban tönkremenne. (Nem véletlenül állították le a magánimportot!) Vagyis a cigarettaárakat és -adóztatást meghatározó költségvetés nemigen törődik egészségünkkel. Mert amíg két hete még bármely piacon kapni lehetett negyvenöt forintért a jó márkájú, alacsony kátrány- és nikotintartalmú cigarettákat, ma ugyanennyiért az egészségre legártalmasabb bagót tudjuk beszerezni. Ami pedig kevésbé ártalmas, minimum százba kerül. Nem nagy gond - mondhatnánk. És tán nem is az. De mégiscsak furcsa, hogy egy állam azon gazdagszik, ami árt polgárainak. Mert mi lenne, ha például az egészségre kevésbé káros cigarettát kevésbé adóztatnák? Lehet, hogy a Multifilter olcsóbb lenne, mint a Symphonia? Lehet. És a megoldást talán a németországi példa kínálja, ahol szinte mindenfajta cigaretta ára négy márka körül van. Ezért ott nemigen kel el a rossz, az egészségre nagyon káros és nagyon büdös. Igaz, ott így már érdemes is leszokni a dohányzásról. (Háromhavi cigarettaadag ára mondjuk egy tíznapos marokkói nyaralás, repülővel, oda-vissza!) De Isten őrizz, hogy leszokjunk a dohányzásról és az általunk még megfizethető, legrosszabb fajtájú cigarettákról. Mert dobozonként húsz-negyven forinttal, no meg a benzinárban literenként negyvenegynéhány forinttal lesz’ hazafias kötelességünk támogatni a költségvetést. De ilyen bolond módon?! (SZÁVAY) Büdös Rt. lett a szanáló szervezet 500 millió az Ikarusznak Részvénytársasággá alakult át a szanáló szervezet - tájékoztatta az MTI-t Rédei László igazgató. Elmondta: a szanáló szervezetet korábban éppen az állami szanálásokra, a cégek pénzügyi rendbetételére hozták létre. A piacgazdaságra való áttéréssel a központi támogatások fokozatosan megszűntek. Tavaly ilyen pénzösszeg már egyáltalán nem állt a szanáló szervezetek rendelkezésére. Csupán az Ikarusz kapott működőképességének fenntartásához 500 millió forint hitelt. Az 1991. évi 11. törvény pedig hatályon kívül helyezte az állami szanálást. Időközben a szanáló szervezet - éppen az igényekhez igazodva - mind több felszámolási eljárásban vett részt. Jelenleg 150 felszámolási eljárás folyik a szanáló szervezet, pontosabban jogutódja közreműködésével. (A jogszabály szerint a felszámolási eljárást két éven belül be kell fejezni.) A mintegy 40 millió forintos alaptőkével megalakult részvénytársaságban a szanáló szervezet több munkatársa és négy jogi gazdasági tanácsadó kft. dolgozik. A Reorg Rt. - a felszámolások folytatása mellett - tevékenységi körét különféle szolgáltatásokkal kívánja szélesíteni, így például tervei szerint részt vesz a cégek átszervezésében, az állami vállalatok gazdasági társasággá alakításában, a pénzügyi, a jogi, a műszaki, a gazdasági, az irodai és az ügyviteli tanácsadásban. A Reorg különféle cégeknek vagyonkezelést és holding tevékenységet is vállal a jövendőben. Az átalakulási törvény végrehajtása az elkövetkező hónapokban ugyan még sok mindent hozhat a Duna-Tisza köze számos termelőszövetkezetében, annyi azonban valószínűnek látszik, hogy nem kell számolni a tagság tömeges kilépésével. A Nagybaracskai Haladás Tsz-ben például, ahol a kiemelkedő terméseredmények ellenére az értékesítési gondok, a felvásárlók fizetési késedelmei, illetve a Jugoszláviába szállított cukorrépa utáni bevétel elmaradása miatt csődöt kell jelenteni, a tagság hangulatából úgy tűnik: még a veszteséges szövetkezethez is görcsösen ragaszkodnak. A közöshöz való ragaszkodásra szolgált meggyőző érvekkel az MTI munkatársának Lovasi Menyhét, a Keceli Szőlőfürt Szakszövetkezet elnöke. Ebben a nagyüzemban már két éve megkezdték a földek egyéni tulajdonba adását, hétszáz hektárt - a szövetkezetben lévő szántóföldek hatvan százalékát osztották ki eddig az igénylők között. Az idén - a beérkezett kérelmek alapján a Ragaszkodás a téeszekhez újabb kétszáz hektárt adnak egyéni művelésbe száz-százhúsz igénylőnek. Mindezek ellenére a megelőző években földjüket kivett tagok közül egyetlen egy sem kérte tagsági viszonyának megszüntetését. Ennek részben az az oka, hogy a szakszövetkezeti forma jellegzetessége eddig is a nagyüzemi és az egyéni művelés kombinációja volt. A tagság minden korábbinál erőteljesebben érzékelhető összekovácsolódásának azonban elsősorban a pénzhiány és az értékesítési bizonytalanság a magyarázata. A Szőlőfürt Szakszövetkezet az átalakulás után is éppen ezért folytatni akarja törekvéseit: termelésközpontú szervezet helyett teljes mértékben a beszerző, szolgáltató és értékesítő szövetkezetté válást. KEDD, 1992. JANUÁR 14.