Délvilág, 1992. június (49. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-01 / 128. szám

A csehszlovák választások előtt A magyar egység háromnegyedes Az első dilemmára már akkor választ kaptunk, amikor még egyetlen mondat el nem hangzott. A Magyar Polgári Párttal a többiek nem ültek egy asztalhoz. Velük, a szlovákiai kormányzásban szerepet vál­laló liberálisokkal nem al­kotnak választási szövetséget a többiek. Az Együttélés Mozgalom, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és a tavaly de­cember óta létező Magyar Néppárt azonban együtt indul a voksokért. Történelmi hely­zetben kerül sor a választásra, hiszen a felvidéki magyarság lényegében hasonló követe­lésekkel „bombázza” a szlová­kokat, mint a szlovákok a cseheket. Ami a mieinket illeti, Duray Miklós (Együttélés) a tőle megszokott módon, ezúttal is pontosan fogalmaz: „A ki­sebbségi helyzetben élő nem­zetrészek a választások során sem engedhetnek az olcsó csábításoknak.” Nem csak Szlovákiába szól ez az üzenet. Miközben nagyon is oda címzett, a „tékozló fiúnak” tekintett Polgári Pártnak. Ez a választás két év sommás kritikája lesz, és jelzés, hogy mi várható táv­latosan az ország államjogi jövőjét illetően. Együtt vagy külön húz majd, esetleg a lazább konföderáció „har­madik útjára” talál rá a béketáborból ismert módsze­rekkel egybegyúrt Csehszlová­kia. Illúziókat persze egy vá­lasztás kapcsán sem kergethet az ember. Bugár Béla (Keresz­ténydemokrata Mozgalom) arról szólt, hogy a földtörvény végre 1948 elé megy, az el­eddig kollektív bűnösnek ti­tulált magyarok is vissza­kaphatják a jussukat. Csak­hogy a bonyolult eljárás olyan lassú, hogy még csak a papírok besszerzéséig juthattak el az érintettek. Márpedig jogaik 1992 végéig érvényesíthetőek. Lezáratlan a múlt is, mely annyi szenvedést hozott min­den kisebbségi sorban élőnek. A zsidóktól, a németektől és másoktól legalább bocsánatot kértek a bolsevista „túlkapá­sokért”, a magyarok sérelmei­ről jóformán szó sem esett még. A pozsonyi magyar gimná­zium igazgatója, Popré Gyula történész, a Magyar Néppárt elnöke az egységre helyezte a hangsúlyt. A két háború között tizenöt év kellett a politikai erők egyesítéséhez. Most vi­szont a három szervezet együtt indul. Ez nagy eredmény. A választási rendszer sajnos olyan, hogy rizikót kell vál­lalniuk a szövetségeseknek. Nekik ugyanis a szavazatok hét százalékát kell megsze­rezniük ahhoz, hogy képvisel­tessék magukat a parlament­ben. Az egyedül induló pártnak már öt százalék is elég. Ezért a koalíciónak - 70 százalékos részvételt feltételezve - 30 ezer voksot kell megszereznie. Az Együttélés, azaz Du­­rayék rendelkeznek a legkifor­­rottabb gazdasági programmal. Ezt a többiek is elismerték. Ők már bodrogközi, csallóközi, palóc régiókban gondolkoznak. Az önkormányzatok szövetségi rendszerében, regionális fej­lesztési bankban. Nem titkol­ják, határ menti régiókból határok feletti régiókat szeret­nének, a magyarlakta vidéke­ken. Ilyen határozott jövőkép­pel Erdélyben sem találkozik a megfigyelő. Ma még kemény harc vár­ható - nem a régiókért, me­lyeknek esélyeit a közigazga­tási térkép a magyarság szá­mára kedvezőtlen átrajzolásá­val igyekszik tompítani a Szlovák Nemzeti Tanács. Hanem az érdekérvényesíté­sért, az önvédelemért, melye­kért valamennyi magyar poli­tikai erő egyformán lép fel. Még a „tékozló fiú” is. GAZSÓ L. FERENC A demokrácia járni tanul. Nemcsak idehaza, hanem a szomszédos Cseh- és Szlovák Köztársaságban is, ahol ezen a hét végén parlamenti választásokat tartanak. A kisebbségi sorban élő felvidéki magyarság pártjai és mozgalmai az erőpróbára készülnek. Együtt vagy külön indulnak? A széthúzás, vagy az összefogás bizonyul-e erősebbnek? Ezekre a kérdésekre vártunk választ Budapesten, a Rákóczi Szövetség szervezésében tartott összejövetelen, ahová mind a négy jelentős szervezet vezéregyéniségeit küldte el. Látványos bemutató Évzáró tanünnepélyt rende­zett tegnap délelőtt a vásár­helyi Testnevelés Tagozatos Általános Iskola a városi stadionban. A napsütéses idő­ben szülők és hozzátartozók népes serege előtt az intéz­mény diákjai osztályonkénti ügyességi verseny keretében adtak számot képességeikről, fejlődésükről. A labdagyakor­latok, gimnasztikai bemutatók, zenés botgyakorlatok, a „régi idők tornája” és a látványos ugrósor megannyi alkalmat adott a tapsra, a mozáskultúra elismerésére. Enyedi Zoltán fotóriporter a színes vasárnapi bemutató két részletét örökí­tette meg. A falakon labdarúgó-mér­kőzésekből vett jelenetek és különböző csapatfotók lógtak. A kocsmát Orsós Béla, egy régi válogatott futballista bérelte, sport pályafutását gyerekkorában Borsos is kö­vette, büszke volt rá, hogy a csatár cigány származású. Miközben blokkot váltott a pénztárnál, körbeforgatta a fejét, abban reménykedett, hogy meglátja Orsóst, de az egykori híres játékos nem tartózkodott a helyiségben. Kezében a söröskorsóval és a konyakos pohárral az ivópul­­hoz lépett, alig helyezkedett el, mikor valaki rászólt: - Na, mi van, fiatal bará­tom? Járt fenn az Olimpuszon? Borsos a hang irányába fordult, nem tudta hová tenni ezt a bajuszos idősebb férfit, aki az ivópulton mellé rakta le a poharát. - Nem ismer meg? - Nem, hol találkoztunk? - Az előbb, fenn Mar­tinéknél­­ kezet nyújtott -, Káplár Jenő vagyok, talán hallotta már a nevemet. Valaha még Móricz Zsiga bácsinál kezdtem, a „Kelet Népé”-ben jelentek meg az első írásaim. Annyi idős lehettem, mint most maga és egy egész ország beszélt rólam. Borsosnak úgy rémlett, hogy látta ezt a nevet abban a háború előtti antológiában, melyet a népi írók műveiből állítottak össze. - „A bodzafa tinta” - idézte fel a novella címét, Káplár felkapta a fejét. - Nem bodzafa, hanem bodza tinta, de nem érdekes. Maga olvasta ezt a novellát? Hihetetlen, úgy látszik, csak­ugyan semmi sem veszik el ebben a világban. Szabad megkérdeznem, mikor szü­letett? - 1968-ban. - Én 1948-ban teljes szilen­­ciumot kaptam, azóta egy soromat sem engedték meg­jelenni. Szellemi segédmunkás lettem, tanyasi iskolában taní­tottam, négerként dolgoztam újságokban, most is utolsónak térhettem vissza az iroda­lomba, mikor már mindenki publikálhat. Na de hagyjuk, aki panaszkodik, annak soha sincs igaza - koccintásra emelte a poharát az idősebb jogán, ha megengeded: szervusz. Én már bemutatkoztam, megmondod te is a nevedet? - Borsos Ferenc. - Isten éltessen, Feri. Hová valósi vagy? - Zalába. - Ott főzik a legjobb pá­linkát, ha legközelebb haza­mész, hozzál nekem egy literrel, megfizetem. - Nem fogom elfelejteni. - Mit csinálsz? Hogy élsz? - Dolgozom, amellett írogatok. - Derék fiú vagy, benned lesz erő, hogy kiverekedd magadnak azt a helyet az Életben, ami jár neked. Én az ilyesmiben nem tévedek, több mint negyven év tapasztalatom van „csalatásban és fenében”. Egészségedre! Ittak, aztán Káplár megtö­rölte a bajuszát. - Gondolom te is a „So­roksári Rádió” felhívására jelentkeztél. Milyen anyagot vittél fel Martinnak? - Verseket. - Politikai témájút ? - Az életből vettem őket. Nem tudom, mit szól majd hozzá. - Szerintem le fogja hozni. Szüksége van olyan művekre, melyeket munkások írnak, a való életből hoznak üzenetet, most az egész „Jelzőtűz”-et polgárgyerekek petézik tele. A poharak kiürültek, Borsos egy újabb kört hozott ki, Káplár egy bólintással megkö­szönte: - Adok neked egy tanácsot, Ferikém, akármit is mondanak neked Martinék, egy szavukat se hidd el - az öregember óvatosan körülnézett és csak aztán folytatta. - Te most kerü­ltél bele ebbe a világba, nem ismered ezt a társaságot. Ezek nem olyanok, mint a te falusi cimboráid, akiknek ami a szívü­kön, a szájukon! Ők mindig egy-egy divatos szerepet alakítanak, most például a forradalmárt játsszák meg, kiállnak a barikádokra: ide lőjetek! Engem nem tudnak becsapni, én már túl sokat láttam ahhoz, túl sok szoborral voltam pertu barátságban. Én tudom, hogy ez az egész ellenzéki társaság a Rákosi óvodából került ki. Hivatali kocsin hordták-vitték őket, kakaón nőttek fel, amíg a te anyád vagy az én feleségem örült, ha üres levest tudott az asztalra tenni. Mindegyiknek állami vagy pártfőnökök voltak a szülei, Martin mamát láttad, mit gondolsz, hol dolgozott régebben? - Nem tudom. - A Pártközpont kulturális osztályán, ítélkezett élők és holtak fölött. Engem is megpróbált a föld alá dugni. Mikor harminc év hallgatás után ki akarták adni az egyik regényemet, ő közbeszólt és visszavonatta az engedélyt - az öregember egy sipító női hangot utánzott „Káplárnak csak posztumusz kötete jelenhet meg.” - De most olyan szépen beszéltél vele. - Annyit már tanultam tőlü­k, hogy nem adom ki magam. Majd eljön az idő erre is. Már a párton belül is elindult a bomlás, őt már az első hullámban lapátra tették, de kerül még lejjebb is. Várj, most én hozok ki egy kört. Borsos az italtól lassan elbódult, de igyekezett össze­szedni a figyelmét, úgy gon­dolta, hogy pótolhatatlanul fontos tájékoztatást kap Káp­lártól. (Folytatjuk.) MOLDOVA GYÖRGY 3 (Mtefósű ÉSlyTi­jil 147) 2 Szegeden Becker Vendel­­emléktáblát avattak Évi rendes közgyűlését tartotta szombaton délelőtt a Szegedi Tanítóképzőt Vég­zettek Baráti Köre a volt tanítóképző intézetben, a jelenlegi Csonka János Gim­názium és Szakközépiskola épületében. Ez alkalommal avatta fel Gyulay Endre szeged-csanádi megyéspüspök az intézet hajdani, országos hírnek és szaktekintélynek örvendett igazgatója, Becker Vendel emléktábláját. Az egykori igazgatót, akit politikai okokból távolítottak el állá­sából 1946-ban, az önkor­mányzati testület, a közgyűlés a májusi ülésén hozott hatá­rozatával rehabilitálta és a kormány mellett működő re­habilitációs bizottság is posz­tumusz erkölcsi elégtételt nyúj­tott a magyar népiskolai oktatásért, a tanítóképzésért sokat tett paptanárnak. Az 1934-ben végzett volt növen­dékek megkoszorúzták a két világháborúban hősi halált halt hajdani tanítóképzősök emlék­művét is. Az iskolában kiállí­tották a tanítóképzős relik­viákat. (Fotó: Schmidt Andrea) Megnyílt a Csepeli Piért-diszkont a Pergamon Kft. helyén, bővebb árukészlettel. Nagy választékban kaphatók: - Irodaszerek (golyóstollak, betétek, rostok, fűzők,­ lyukasztógépek, kapcsok stb.) - Irodai papíráruk (fénymásolópapír, faxpapír, leporelló, író-nyomó papír), feldolgozott papíráru. - Iskolaszerek (iskolai füzetek és tartozékok) - Háztartási papíráruk (WC-papír, papír zsebkendő,­ szalvéta, alufólia) - Csomagolóanyagok (pergamenpótló, kalapcsomagoló, zsák, zacskó) . Szolid árakon Várjuk közületek, viszonteladók és lakossági vásárlóinkat. Szeged, Balázs Béla u. 1. Tel.: 6226-752 (Ságváritelep) Telefonon is felveszünk megrendeléseket, házhoz szállítás megoldható! HÉTFŐ, 1992. JÚNIUS 1.

Next