Délvilág, 1993. december (50. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-01 / 280. szám

9. - Igen, de szabadságon voltam. Tényleg, erről nem hallottam. • Arról sem, hogy az elhunytnak véres volt az inge és a ruházata egy ré­szét, az alsógatyát, az inget és a pulóvert nem adták vissza, arra hivatkozással, hogy kitömték vele a tetem hasát? - Micsoda? Hogy­ mit csináltak a ruházattal? 0 Belevarrták a tetembe. - Pedig az bűnjel lehetett volna. Miért nem kértek exhu­málást?0 Kértek, de a felettes szervek nem járultak hozzá. - A szentségit, erről tényleg nem hallottam. Ilyenek voltak? 0 Igen törzszászlós úr, ilyenek... Szeptember 4-én rejtélyes körülmények kö­zött felakasztanak egy em­bert, amikor Pappék van­nak szolgálatban. Ez az ember állandóan részeg, ön is állítja, hogy csapodár természetű rendőr volt. November hetedikén mégis soron kívül előléptették. Akkor hogy is van ez? - Elég nagy pofon volt számomra is. De hát tudomásul kellett venni, hogy aki nyalt fölfelé, az könnyebben jutott előre.- Mondok egy másik hipotézist... Ezzel akarták elkendőzni a közvélemény előtt azt, hogy valami ciki van a dologban. Ehhez mit szól? - Nem értek én ebben az ügyben már semmit. Csak a fiút sajnálom. Ilyen szép, jóra­­való gyereket... - Soha nem merült fel önben, hogy mégis a rend­őrök követték el a bűn­tényt? - Legyek őszinte? De igen. És ezt a közvélemény erősí­tette meg bennem. A szentsé­git, hát mindenfelől azt hallot­tam, hogy ezek felakasztották a fiút. A mundér becsülete meg­követelte tőlem, hogy megvéd­jem a társaimat. 0 Megvédte? - Kételyeim támadtak. Ami­kor egyedül voltam bent, kutat­ni kezdtem a helyszíni jegyző­könyvek után. 0 Megtalálta? - Nem. Pedig alaposan át­kutattam mindent, többször is. Az iratok eltűntek! 0 Megerősödött önben a feltevés, amiről beszéltek? - Megkérdeztem őket, hogy mi a fenét csináltatok a gyerek­kel? Azt mondták, ők csak igazoltatták, semmi mást. - De a jegyzőkönyvek... - Hát éppen ez az. Egy pél­dánynak ott kellett volna lenni. 0 Szólt a parancsno­kának? - Nézze, akkor a rendőrség egy elég zárt világ volt. Nem szerették a felesleges kérdése­ket. Mivel a főnököm kedven­ce volt Papp, nem feszegettem tovább a kérdést. Mit is csinál­hattam volna? 0 Ha tesz egy feljelen­tést? - Maga mondta, hányan tet­tek, és mi lett a vége? Lépett valaki ez ügyben? 0 Nem. - Na látja. Nekem meg meggyűlt volna a bajom a kollégáimmal is, meg a főnö­keimmel is. 0 Mit tud Erzsike né­ninek mondani ezek után? - Hát nem is tudom. Ezek bizony nagyon furcsa dolgok. 0 Bizonyára arról sem tud, hogy a fiú derékszíját a boncolóorvos ellopta, majd később a tiltakozásra visz­­szaadta. - Ezt komolyan mondja? - Egészen komolyan, ügyészi papír van róla... - Őrület. Semmit sem hal­lottam ezekről... - Más színben látja már a dolgokat? - Amiket elmondtak itt, azok felett nem térek napi­rendre. - Ön egy tapasztalt, sok mindent megért bűnügyes zsaru. Egy hetven kiló kö­rüli testet, aki ráadásul védekezik is, hányan tud­nak felakasztani egy kiálló faágra, ami három méter körüli magasságban van? Egy ember megteheti? - Nem, az ki van zárva. 0 Kettő, talán? - Talán, de három ember minimum kell hozzá. 0 Én is így gondolom. A boncolást hány ember végzi? - Hát az orvos, a boncmes­­ter és az írnok, esetleg még hatósági tanú is van. 0 Tudja, hogy itt csak egy rendőrorvos volt jelen? - Nem hiszem el. 0 Pedig így volt. Negye­dikén meghalt a fiú, és hatodikán már el kellett temetni, így, ahogy mon­dom, el kellett. - Ha én akkor nem vagyok szabadságon, ez nem történik meg. 0 Mert mit tett volna? - Levetetem a vért, majd hazavitetem a gyereket. Ez volt a szokás. A fenébe, mennyi dolog, ami nem tisztázott... - Azt már meg sem kér­dezem, hogy utólag látta-e a vérvételi jegyzőkönyvet... - Nem, ilyen sem volt ott, megtaláltam volna. 0 Vissza tud emlékezni, mit beszéltek többen? A cigányok akasztották fel a fiút, vagy a rendőrök? - Hát... most mit mondjak? - Azt, amit hallott annak idején. - A rendőröket emlegették sokan. - Ha csak egy-kettőnél hallotta volna, elkezd kuta­kodni a papírok után? - Hát nem. Szóval úgy volt az, hogy mindenfelől a rend­őröket hallottam. Ezért kérdez­tem meg őket, mert nagyon bántott a dolog. Tudja, én min­dig becsülettel szolgáltam, és igazi rendőr voltam, feleslege­sen nem bántottam senkit. De kérdezze meg az itt lakókat.­­ És most, a beszél­getésünk végén, mit mond? Hogyan látja a tizenhat esz­tendővel ezelőtt történteket? - Nem tudom, uram, nem merek már semmit sem mon­dani. - Hiszen mondott éppen eleget. - Úgy érzem, nem vagyok hivatott arra, hogy konkrétan állást foglaljak ez ügyben. Most tudtam erről, hogy meny­nyi a tisztázatlan dolog, hogy mennyi mindent elhallgattak, még előttem is. Hosszú idő eltelt, de bízzunk az igazság­szolgáltatásban. - Ön bízik benne? - Más szelek fújnak most. Amiről annak idején nem le­hetett, vagy éppen nem volt ildomos beszélni, azt most bár­ki megteheti. Talán a közvé­lemény nyomására előkerülnek azok a papírok is, amiket nem találtam egykoron.­­ Maga tehát emelt fővel járhat a későbbiekben is. És a többiek? - Mindenkinek van egy lelkiismerete. Az enyém tiszta. Én az első szóra bólintottam, amikor bemutatkozott és meg­tudtam, ki ön. Tegye ezt így a többi érintett is. Amíg nem késő... (Folytatjuk.) Néhány órával a tegnapi muzulmán-szerb tárgyalások kezdetét követően a boszniai muzulmánok küldöttsége je­lezte Genfben, hogy a megbe­szélések ismét zsákutcába tor­kollhatnak. Mohamed Sacir­­bey, Bosznia-Hercegovina ENSZ-megbízottja szerint a szerbek nem hajlandóak az Európai Közösségek által ki­dolgozott béketervről tárgyalni és emiatt a tanácskozás kriti­kus szakaszba került. Ennek ellent­mond, hogy az EK kül­ügyminiszterei hétfőn megsze­rezték a háborúba sodródott három féltől az előzetes hoz­­zá­járulást ahhoz, hogy a szer­­bek területeket bocsátanak a muzulmánok részére, és ezért cserébe feloldják a Jugoszlávia ellen hozott gazdasági büntető intézkedéseket. A délelőtti bizonytalanság után estére némiképp változott a helyzet, erre utal, hogy Slo­bodan Milosevic szerb elnök, aki a svájci városban Franjo Tudjman horvát és Alija Izet­begovic bosnyák államfővel tárgyalt, elégedetten távozott Genfből. Milosevic szerint a délszláv válság felszámolásá­nak a reményében újrakezdett tárgyalások tartalmasak és konstruktívak voltak. Sok sikert kívánt Raddovan Kara­dzic boszniai szerb vezető és Izetbegovic bosnyák elnök további tárgyalásaihoz, ame­­lyek a tervek szerint ma foly­tatódnak. • Ellentmondó hírek Genfből Újabb kudarc fenyeget? Éjszakai földosztás Földeákon Megyei viszonylatban nem­igen volt még példa arra, hogy valamely faluban két napon át, az éjszakai műszakot is bele­számítva, licitáljanak, ossza­nak földet az emberek. Talán a költővel együtt mondhatnánk most kötetlen formában: „a földnek éhe hajt titeket...” Nos, a maga nemében majd­hogynem páratlan eset meg­esett Földeákon, mint arról Dinec Józsefné ügyintéző be­számolt a napokban, mint hiva­tali kooperátor, a történelmi esemény hű krónikása egy sze­­mélyben. Ugyanis mintegy százhatvan licitáló jelent meg az elmúlt hét szerdáján délelőtt fél tízkor a tíztagú Földrendező Bizottság előtt, hogy végre valahára rendezzük már közös ügyeinket. Az egyébként maxi­mális teljesítményt és megér­tést tanúsító elnöklő falubeli Kurunczi Jánosnak kijelentet­ték: márpedig ők addig innen haza nem mennek, amíg a helybeli Egyetértés Szövet­kezet 12 kijelölt táblájából kárpótlási jegyükért az ősi jussukat meg nem kapják. Így is történt a maratoni egyezke­dés során, mert a 35-40 arany­koronás átlagértékű földek egy része kapós volt, a gyengébb minőségűeké pedig kevésbé. Főleg a tanyás ingatlanok mel­letti területekért folyt a harc, itt az ár az ezer forint aranyko­ronánkénti értékig fölment. Mivel nem tudtak mindenben megegyezni az elszánt jelenlé­vők, egész éjjel kivilágos virra­datig folyt az alku. Szociális erősítésként Szegedről megér­kezett a Kárrendezési Hivatal vezetője, dr. Benkő Zsuzsa, munkatársaival egyetemben. Az eredmény nem maradt el, mert csütörtökön délelőtt 9 órára mind a 160 igénylő föld­höz jutott, de remélhetőleg nem ragadt... O.T. 2 íg Posztobányi László riportsorozata apAs) \_________________________________________________________________________/ Kumbor Tibor főhadnagy, kiemelt főnyomozó - aki leg­utóbb a szegedi táskaszaggató fiatalembert is elfogta - jel­lemzi Simca Sorin ismert „életútját”:­­ Simca Sorin gátlástalan­sága és agresszivitása nem mindennapi. Először 1990-ben szembesültünk tetteivel. Felte­hetően csencselési szándékkal érkezett az országba, érvényes útlevéllel, s társai is voltak. A jelenleg 25 éves fiatalember temesvári illetőségű, s a Temes megyei Facsádon született.­­ Alapvetően mivel vá­dolják? - Kisgyermekek szeme lát­tára alázott meg anyákat. A „bekéredzkedés” módszerével jutott be egyes helyekre, más alkalommal a gyermekes anyá­kat követte a lakásig. Amint házon belül volt, s meggyő­ződött, hogy más nem tartóz­kodik az épületben, kést szeg­­zett a kicsinyek nyakának, az­zal zsarolva az asszonyt. Nemi perverzióra, egyúttal értékek átadására kényszerítette a meg­alázott személyeket.­­ Említsünk meg néhány helyszínt szegedi „csínyjei” közül... - Ságváritelepen lemezka­zettát vitt el, amit kiürítve ké­sőbb megtaláltunk; Új-Szőre­­gen 30 ezer forint készpénzt vitt el; míg Hattyastelepen követett egy nőt, behatolt a lakásba, közben az asszony tá­vozott, s ekkor a „személyi­ségéhez” méltó módon, egy Hétfői lapszámunkban közöltük a Csongrád me­gyében és országosan körö­zött személyek tízes listáját. Az összeállító, Kovács Sándor hadnagy jelezte: szubjektív sorrendről van szó, s válogatása során négy év bűncselekményeit vette figyelembe. A rablók, csa­lók és tolvajok sorában az 1. számot Simca Sorin román állampolgár viseli. Miért? szexújságon hagyta ottlétének nyomait, majd elvitt néhány apróságot a házból.­­ A román hatóságok miként reagáltak megke­resésükre? - Felajánlásunk után vissza­dobták az ügyet. - Szegeden csak a gyen­gébb nemre „vadászott”? - Adataink szerint társasá­gához ökölvívók, hozzá méltó agresszív fiatalok tartoztak. Ugyanebben az időszakban a régi Gambrinus sörözőben ve­rekedést kezdeményeztek, de társaival időben eltűnt. • Az országban hol kö­vetett el még hasonló bűn­­cselekményeket?­­ Négy főkapitányság ke­resi, legalább tíz, de valószí­nűleg tizenöt esetben alázott meg kisgyermekes asszonyo­kat. A mi feladatunk, hogy tetteit ne „feledjük”, s aki Simcn Sorin tartózkodási he­lyére vagy tetteiről bármilyen felvilágosítással szolgálhat, a Csongrád Megyei Rendőr­főkapitányság bűnügyi osztá­lyának telefonszámán (62/ 477-577), vagy bármelyik rend­őri szervnél jelentse be észre­vételét. PATAKI SÁNDOR • Gyermekük szeme láttára Anyákat alázott meg az 1. sz. körözött • Szigorúbb adórendszabályok jövőre Aki fiiet, nem bánja meg Azoknak, akik túl szigorú­nak tartották a szabályokat, arra hívta fel a figyelmét, hogy a keménység nem a tisztessé­gesen adózó többség, nem a vétlen adózók irányában nyil­vánul meg. A kormányzat sem követett presztízsmegfonto­lásokat a vita során, így támo­gatta például az adótitok meg­fogalmazásának pontosabbá tételét, a garanciális szabályok erősítését. Ugyanakkor nem engedett a magas bírság és az árulefoglalás kérdésében, ami azonban csak az engedéllyel nem rendelkező kereskedőkre vonatkozik. Elfogadta azokat a módosító indítványokat, ame­lyek egyes esetekben mérsé­kelték a bírságok összegét, és némileg enyhültek a számla­illetve nyugtaadási kötelezett­ség megsértését sújtó szank­ciók. Ez azonban nem érinti azokat, akik sorozatosan elmu­lasztják e kötelezettségüket, hiszen ez az adókikerülés leg­egyszerűbb módszere, s ezzel az államtitkár szerint a bérből és fizetésből élőket hozzák rosszabb helyzetbe. Az elfogadott módosítás szerint változnak a bejelentési kötelezettségek, és szaporodott azoknak az adatoknak a köre, amelyeket az adózóknak kö­zölniük kell az adóhatósággal, így például közölni kell a társaságnál vezető tisztséget betöltő személyek adatait is. Ez már csak azért is szükséges, mivel a javaslat, módosítva a gazdasági társaságokról szóló törvényt is, megtiltja, hogy új társaság vezető tisztségviselője legyen az, aki a megelőző két évben olyan cég vezető tiszt­ségviselője volt, amelyet a hatóságok a kötelezettségek elmulasztása miatt megbün­tettek, és amely cég köztarto­zások hátrahagyásával szűnt meg. Az adótitok jogkörében az új módosítás akkor teszi lehetővé az adatok közlését az APEH-nek, ha azt a bíróság kéri, illetve az ügyész által jóváhagyott megkeresésre kéri azt a nyomozó hatóság, és ez a megkeresés büntetőeljárás megindítása vagy lefolytatása érdekében szükséges. Bizo­nyos esetekben az adóható­ságot felügyelő miniszter is kaphat egyéni adatokat, ha az a felügyeleti jogkörének végre­hajtásához szükséges, és még abban az esetben adhat ki ada­tokat az APEH, ha az adótitok kábítószerkereskedelemmel, terrorizmussal vagy illegális fegyverkereskedelemmel függ össze. Tegnap délelőtt a Parlamentben az adózás rendjét módosító tör­vény országgyűlési hatá­rozathozatala előtt Be­cker Pál pénzügyminisz­tériumi államtitkár vá­laszolt a részletes vitá­ban elhangzott észrevé­telekre. Elöljáróban ki­jelentette, hogy e tör­vény azon kevés jogsza­bály közé tartozik, ame­lyekben nincs helye po­litikai csatározásoknak, és örömét fejezte ki, hogy a részletes vita során ez tükröződött a képviselők megnyilvá­nulásaiban is. Módosulnak az adóelőleg­­fizetés szabályai is, így ezentúl nem az adóelőleg emelésével bünteti majd az adóhatóság a bevallást nem teljesítő cégeket, vállalkozásokat, hanem mu­lasztási bírság szigorúbb kisza­básával. Gyarapodnak az ellen­őrzési lehetőségei az APEH- nek egy új forma, az azonnali ellenőrzés bevezetésével. Az adóhatóság az ellenőrzést a hatáskörébe tartozó ügyekben az illetékességi területén foly­tatja le, de külön engedéllyel az illetékességi területükön kívül is tarthatnak majd ellen­őrzéseket az APEH revizorai. Szigorodnak a bírságok, de valamivel kisebb mértékben, mint ahogy az az eredeti javas­latban szerepelt. A mulasztási bírság felső határa a legtöbb esetben 50 ezer forint, amit egyebek között akkor róhatnak ki, ha az adózó nem tett eleget bevallási kötelezettségének. Ugyancsak bírságot állapíthat meg az adóhatóság, ha valaki nem tesz eleget számla- illetve nyugtaadási kötelezettségének, valamint ha engedély nélkül folytat kereskedelmi tevékeny­séget. Ez utóbbi esetben az árut is elkobozhatja az APEH. A nyugtaadási kötelezettség elmulasztásának ismétlődése esetén azonban akár az üzletet is bezárathatja az adóhatóság, amennyiben két éven belül négyszer fordul ez elő. A negyedik alkalommal három, az ötödik alkalommal öt, a hatodik és minden további alkalommal már tíz napra zárható be az üzlet. SZERDA, 1993. DECEMBER 1.

Next