Délvilág - Csongrád Megyei Hírlap, 1994. február (51. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-01 / 26. szám

• Választási arcképcsarnok A mozaikokból összeáll a kép „AKI KÖZSZEREPLÉST VÁLLAL, AZ EGYSZERSMIND ARRA IS SZERZŐDIK, HOGY NYÍLT KÁRTYÁK­KAL JÁTSSZA AZ ÉLETÉT” - MONDJA EGY VOLT VÁLOGATOTT ASZTALITENISZEZŐ, AKI VÁLLALATI VEZÉRIGAZGATÓVÁ KÜZDÖTTE FÖL MAGÁT. TALÁN NEM IS ELSŐSORBAN A GAZDASÁGI VEZE­TŐKRE GONDOLT, HANEM A POLITIKUSOKRA. KÖZELEDNEK A VÁLASZTÁSOK, NAPONTA ÉRZÉ­KELJÜK, HOGY A KAMPÁNY MÁR MEG IS KEZDŐDÖTT. ILLŐ HÁT MEGKÉRDEZNI: KIK A MI POLI­TIKUSAINK. MOSTANTÓL AZ OLVASÓKAT MEGISMERTETJÜK NÉHÁNY KÖZÍRÓ VÉLEMÉNYÉVEL. S MIKÖZBEN AZ OLYKOR EGYMÁSSAL IS FELELELŐ SZERZŐK JELLEMZIK A MAGYAR PÁRT­VEZÉREKET, REMÉLJÜK, A MOZAIKOKBÓL KIKEREKEDIK A KÉP. Ezúttal szakítok a portré­sorozat hagyományaival, jel­lemzés helyett egy régi törté­netet mesélek el. Hátha ez is jellemző. A nyolcvanas évek közepén Csurka István hétvégi tárca­rovatot mondhatott magáénak a Magyar Nemzet hasábjain. A szerkesztőségbeliek szerint busásan fizetett rovatot, amely­nek haszonélvezetét „csak” az zavarta, hogy az éber főszer­kesztő néha kihagyott egy-egy „túl kemény” írást. Emlékez­hetünk rá, ezek voltak a híres Nehézfiú-tárcák. Eközben, Faragó Vilmos nevű kollégámmal együtt, gyanútlanul szerkesztettük az irodalmi hetilapot. Aztán egy napon Vili átjött hozzám, a szomszéd szobába, s elmondta, hogy járt nála a testes tárcaíró, felajánlotta közlésre a Magyar Nemzet elutasította cikket. Nézzem meg, elvégre közösen vállaljuk a kockázatot. Hozzá­tette még, hogy megértené, ha nemet mondanék, elvégre kiskorú gyermekeket kell eltartanom, mi több: „a Pista is megértené”. Elolvastam a kéziratot, kemény és kitűnő írás volt, nem esett nehezemre vállalni. Végül is arra szerződ­tünk, hogy tehetséges szerző­ket jelentessünk meg, tekintet nélkül arra, hogy politikailag hová tartoznak. (A mai vádas­­kodók figyelmébe: a tehetség­nek az a természete, hogy átsüt az ideológiai elkötelezettségen. Nehogy véletlenül félreértés legyen, ez a megjegyzés vonat­kozik Csurka István egyik­másik mai írására is.) A tárcából természetesen botrány lett. Nemcsak azért, mert megjelent, hanem azért is, mert az elutasító főszerkesztő úgy vélte, hogy kijátszottuk az ő éberségét. Jelentette hát az ügyet. Fegyelmit kaptunk, sőt péntektől hétfőig fel is voltunk függesztve. Aztán a hét elején kiderült, hogy nem is olyan könnyű új lapcsinálókat sze­rezni... Mindezt csak azért írom le, mert a régi történetnek folyta­tása következett a rendszer­­váltás idején. Faragó Vilmos betöltötte a hatvanadik szüle­tésnapját, közöltek róla néhány köszöntőt. Az egyiket éppen Csurka Ist­ván a Hitel című lapban. Tessék elolvasni, ennél pocskondiázóbb írást nagyító­val sem lehetne találni az amúgy nem szenteltvízzel fröcskölő sajtóban. Az erkölcsi következtetést az olvasóra bízom. ZÖLDI LÁSZLÓ Nehézfiú Csurkáról mondják Túlsúlyos szűz Csurka, a magyar politikai kupleráj renovált szüze. Popper Péter pszichiáter Szállj, szállj... Csurka István, a testes viharmadár. Tompa Imre hírlapíró, a Kurír munkatársa 28,8 millió A század talán legjelentősebb előlegfelvevője. Trunkó Barnabás humorista Szükség törvényt bont Csurka a jobboldal egyetlen tehetséges embere. Egri György szociáldemokrata újságíró, volt kanadai magyar emigráns Böhönye, a kalózok szeretője Az ember úgy van kitalálva, hogy nem keresi a meggyő­ződésére rácáfoló tényeket. Nagyot nevet, amikor olvassa, hogy a monori találkozón a család szentségéről értekezett az idevágó erényeket eddigelé nem csillogtató író. Beszélik azt is, hogy ezen a gyűlésen ezt mondta, azon meg azt­­­ááá, a nyilvánosság öngerjesztése elragadhatja a gyakorlatsarst. Amikor seprőkkel hadonászó demonstrációt szervez a média megtisztítására, még akkor is abban bizakodik a barátságá­ban megátalkodott, hogy majd elüti ezt az idétlenséget egy gesztussal: „Marháskodtam, vissza az egész.” Csak amikor a nyári szél az ember arcába fújja a lapot, s benne az író elmélkedését a nagyváradi Szent László-ün­­nepségről, akkor áll meg az ütő. Egyik rossz mondat a má­sik hátán. Képzavar. Cikornya. Ez nem eszmezűr, nem frázis, nem pillanatnyi hergelődés. Itten egy dilettáns próbál nemzeti allegóriává föltornázni egy kis öregasszonyt. Az alap­eszme Csurka István publicista találatára hajaz, de a kivitel... Nem kell visszakeresni, dőlnek a Csurka nevű politikustól eredő újabb és újabb nyomdai termékek. Aki - mint e sorok írója is - a kortárs magyar iro­dalom egyik legjobb novellis­táját, drámaíróját becsülte benne, szegett kedvvel már csak a magyarázatot keresi: mi történt? Hová lett? Mindig is ilyen volt? Csak álcázásból írt olyan tehetséges darabokat, mint a Balanya, a Deficit, a Döglött aknák, a Nász és pofon, Az uszálykormányos, a Vorosilov út? Benedek Marcell dramatur­gia-szemináriumán azt tanul­tuk, hogy a drámai hős nem fejlődik, hanem kibontakozik. Semmi olyat nem tehet, amire utaló jelek korábban nem vol­tak benne fölfedezhetők. Csur­ka nevezetes alkotóházi botrá­nyai ennek a mai viseletének lehettek az előjelei? Aztán nem is történt más, mint szabadság­ba érkezve kiengedte a féket? Az a szenvelgő cinizmus, amivel közhírré tette besúgói működését, ennél többről ta­núskodik. Nem annyiról van csak szó, hogy „kijött belőle, amit eddig eltitkolt”. Már te­vőleges közreműködőként is arra készült, hogy ha majd lehet, megfizet a saját buzgal­máért. Mint a Koldusopera konyhalánya énekli, megjön­nek a gályák, s tőle, a legraga­csosabb kis cselédtől megkér­dik, kit büntessenek, mire ő demokratikusan annyit felel, hogy MINDET. A Balanya életrajzi ihletésű figurája, az értelmiségi kártyá­sok között megtűrt Böhönye most megjárhatja eddig lesunyt tekintetét a kompánián, s ugyanúgy felel, mint a kalózok szeretője. BERKES ERZSÉBET 2 Deficit : Másfél éve megfogadtam, hogy többé nem írom le a ne­vét, ezt a fogadalmat eleddig sikerült megtartanom. Nevez­zük most is ő-nek. Jókai- vagy inkább Mik­­száth-figurának indult. Kedé­lyes, nagy, böhönye ember, lomha mozgású, de gyors agyú, akinek gátlástalan, öblös nevetése hozzátartozott majd’ minden írói összeröffenéshez. Legitimációja vitathatatlan, hisz nem kinevezett, hanem valódi író, s nem úgy lett a múlt hőse, mint a legtöbb mai­ak, hogy visszamenőleg pro­dukálták a hőstettet és egymást igazolták vele. Igaz, mindig suttogtak róla történeteket, de ez belefért a kedélyes böhönye imázsába. Még Aczél György is elnézőbb volt vele. Állítólag azt üzente, mikor egy szigligeti zsidózá­sából ügy lett, s a barátai azzal védték, hogy nem olyan ő, csak tetszik tudni, ha részeg, elveszíti természetes huma­nista baloldali szimpátiáit, nos, Aczél azt üzente: Mondják meg neki, hogy rúgjon már be egyszer jobbra is! A fene gondolta, hogy köz­ben inkább munkaviszonyban van Aczélékkal, mint az Aczél­­boyok. Rejtélye azonban nem itt van, noha számos aláírása közül ez az egy, ami megma­gyarázhatatlan. Rejtélye a poli­tikai pályafutása. Nálunk az írók sorsa mindig is a politika volt. Ahogy Illyés Gyula mondta, az író nálunk a vízügyekért is felelős. Átme­net, átjárhatóság azonban szin­te sosem volt a két szakma, a politikusi és az írói között. Pe­tőfi, ugye, megcsinálta a for­radalmat, Kossuth pedig meg­valósította. Ráadásul ki nem állhatták egymást. Ady ezer­szer elátkozta az úri Magyaror­szágot, mégis Tisza István meg Kun Béla tette tönkre. Ő a változások egyik írói előidézője volt. Ha 1990-ben nem tesz mást, mint elégedet­ten hátradől és azt mondja: ezt akartam, ma szobra van - ha másutt nem, az emberi lelkek­ben. Ha nem mond semmit, csak írja tovább a regényeit, darabjait, ma megint - még mindig - nagy író. Ő azonban megcáfolván az illyési vízügyi idézetet, átment a politikába. Amihez csak két kérdés. Az egyik: valakit, aki sikeres, kö­rülrajongott, közszeretetnek örvendő író volt, a pénzen és a hatalmon kívül mi vonz a közutálat felé? S a másik: ő, aki Molnár Ferenc és Karinthy óta a leghatalmasabb humorér­zékkel megáldott magyar író volt, amikor egyszer a tükörbe néz (vagy megnézi magát a te­levízióban), hogyan nem röhög fel öblös nevetésével, mint ré­gen? SZÁNTÓ PÉTER Csurka István vitathatat­lanul jelenség. Mint magán­ember, mint író. És az is, amit a hazai politikai életben képvisel. Megérteni legin­kább némi politika- és eszmetörténeti háttérrel lehet. Szóval: az emberiség jó­kora hányada általában nem volt megelégedve azzal, aho­gyan mindenkori világuk működött. Az elégedetlen­ségre többféle lehetséges válasz adódott. A messiásoké és vallásalapítóké (Jézus, Mohamed, Buddha...) vagy például a felkeléseket irá­nyító népvezéreké (Sparta­cus, Geyer Flórián, Dózsa...). Az egyik féle válasz túlsá­gosan elvont és ideologikus volt, minimális hatással az aktuális mindennapokra, a másikat pedig e szellemi háttér nélkül a gyors bukásra ítélt radikalizmus jellemezte. A harmadik - és mellesleg világunkat sok szempontból meghatározó - magatartás- és gyakorlati minta a filozófu­soké, illetve a politikai esz­merendszerekben hatalomra aspiráló filozófiáké. A Pla­tóntól Thomas Moruson át a francia felvilágosodásig majd a Marxig-Leninig tartó hosz­­szú sorban rendre születtek utópiák, amelyek az ideális és igazságos társadalom mű­ködési keretfeltételeit pró­bálták leírni. Nem is volt ve­lük semmi baj az utóbbi két évszázadig, mígnem a nagy francia forradalom idején nem próbálták meg az ideo­lógiává „nemesedett” utópiát a gyakorlatba is átültetni. A kísérlet csődöt mondott, csakúgy, mint a hitleri vagy a lenini-sztálini próbálkozás esetében. Mert mindig kide­rült, hogy a társadalom na­gyon is bonyolult működő szövetébe szükségképpen egyszerűsítő ideológiák je­gyében belenyúlni működés­­képtelenséghez, katasztrófák­hoz vezet, egyes érdekeket a politikában elnyomni, egyes csoportokat a társadalomból kiszorítani pedig csak dikta­túrákban lehet. - Csurka megmondja az igazat - vélik sokan. Való­ban: igazságokat is kimond. Olyan igazságokat a minden­napok működési zavaraiból, melyek sokszor létező, kol­lektív igazságérzetre apellál­nak, néha pedig egyes cso­portok gyűlölségeinek-indu­­latainak más csoportok elle­nében történő kijátszásának ősi, bűnbakfelmutató rítusát alkalmazzák, valamiféle tör­zsi igazságérzet-rituálé je­gyében. Mindezek lényegé­ben a korábban idézett po­litika- és eszmetörténeti világ tartozékai. Csurka végülis nem hagy­ja el a klasszikus, ám az ere­­­­deti szándéktól függetlenül is­­az ideokratikus diktatúrák irányába vezető, bejárt szel­lemi utat. Ezért (is) lehet ve­szélyes az általa fölírt rece­pt. Mert a mi régiónk még rumi ment át azon a tanulási folya­maton, mint a Nyugat. ’És növeli felelősségét az­ is, hogy nálunk sokkalta na­gyobbak a társadalmi, szoci­ális, politikai és gazdasági feszültségek, melyek mindig is jó táptalajai voltak a fen­tebb leírt metódusoknak. SZÁVAY ISTVÁN Recept és jelenség Csurkás István író. Bp., 1934. márc. 27. Sz.: Csurka Péter, Bodnár Er­zsébet. Nős, 1969, Borsányi Klára. Gy.: Endre, 1958 (első házasság), Eszter, 1969, Dóra, 1973. T.: Színház- és Filmmű­v. Főisk., dramaturgia, 1952-57. É.: 1956 a főisk. nemzetőrség vez., fél évre internálják. 1954 jelent meg első­ írása, 1956 első k.­e. írásaiból él, fő tevékenysége: dráma, novella, 20 könyv és 20 dráma. 1973-86 a Magyar Nemzet tárcaírója, 1988- a Hitel szerk. biz., 1981- a Magy. Írók Szöv. eln.ségének tagja. 1987 az MDF egyik kezdeményezője, 1988-93 orsz. eln.sé­gének, 1991. jan.-jún. ügyvez. eln.ségének tagja, 1991-92 aleln., 1993 kizárták, 1993- a Magy. Igazság Párt ideiglenes vez.ségének tagja. 1993- a Magy. Út Körök emn. 1989-90 a Magyar Fórum főszerk., 1991- a szerk. biz em­. és a Magy. Fórum Kft. ügyvez. ig. 1990- országgy. képv. (Békés m., 1990-93 MDF, 1993- Magy. Igazság), 1990-92 a kult., ok­tatási, tud., sport-, tv- és sajtóbiz., 1992-93 a kult., tud., felső­­oktatási, tv-, rádió- és sajtóbiz. tagja, 1991-93 az MDF-frak­­ció eln­ségének tagja. 1993- a Magy. Igazság nemzetpol. csop. ügyvivője. József Attila-díj (1969, 1980). F. m.: Tűzugratás (elb.-ek, 1956), Hamis tanú (reg., 1959), Százötös mellék (elb.­­ek, 1964), Moór és Paál (reg., 1965), A ló is ember (1968), Nász és pofon (elb.-ek, 1969), Ki lesz a bálanya? (színművek, 1970), Hét tonna dollár (1971), Kint az életben (elb.-ek, 1972), Egy fogadó lelkivilága (elb.-ek, 1976), Amerikai cigaretta (1978), Házmestersirató (színművek, 1980), Kettes kolbász (tárcák, 1980), Utasok (elb.-ek, 1981), Létezéstechnika (válogatott elb.-ek, 1983), Színleírás (1984), Dagonyázás (reg., 1985), Az elfogadhatatlan realitás (esszék, 1986), Közép­­európa hó alatt (esszék, 1988), Vasárnapi menü (1989), Vizsgák és fegyelmik (színművek és hangjátékok, 1990), Új magyar önépítés (esszék, 1991), Vasárnapi jegyzetek (1991) (A Ki kicsoda 1994 alapján) Csurka mondja 90-ben elmaradt a számonkérés Nem jó az a rendszer, ame­lyik rosszul kezdődik. Folt hátán folt A mai politikai rendszer a társadalmi közöny hátán él. Kihelyezett ülést tart a Magyar Igazság és Élet Pártja Én tudom, hogy miért vol­tak a rendőr­ követőim a Mátrá­ban. Vidróczkit keresték. Munkamegosztás A kormány fegyelmez, az ügyészség kegyelmez. Magyar Út Egy mozgalom szerveződik most, amely készen áll arra, hogy egy hálót feszítsen azok alá, akiket a pártból ez a válság kiszűr. Riogatás A mumusnak nincs szüksé­ge anyakönyvi kivonatra. A mumusnak csak küldetése van. KEDD, 1994. FEBRUÁR 1.

Next