Demokrácia, 1945. április-december (4. évfolyam, 1-38. szám)
1945-04-15 / 1. szám
ЮЕМОКВДСХИ.4 hetetlen politikai kalandoroknak tartotta, akik az ország pusztulását okozták. Felháborodva beszélt Rajniss „kultuszminiszter úr“ és Vajna „testvér“ nemzetvesztő beszédéről. „Minden sorából érezni lehetett a hinta suhogását“ — modotta a Rajniss-féle rádióbeszéddel kapcsolatban, a hintáslegényi színvonal jellemzésére. A Karácsony és a Szilveszter közötti napok gyorsan múltak — folytatja elbeszélését dr. Palzovich Iván. — A Mester nagyon közlékeny, nagyon jókedvű, nagyon víg volt. Kissé elszomorította ugyan, hogy nem tudja beszerezni a napi húsadagját, ezért nagyon jólesett mieki, amikor Szilveszter estéjén László József házmesterék paprikáscsirkére látták Vacsorára. Elérkezett az Újév is. Szabó Dezső arca egyre reménykedőbb, egyre mosolygóbb lett. Több ízben említést tett készülőben lévő emlékiratairól. Az óvóhelyi pinceélet kezdete előtt épp a harmadik kötetén, dolgozott és ezt a kéziratot állandóan magánál hordta kis táskájában. Halála előtt néhány nappal megmutatta kéziratának egyik lapját. Feltűnt, hogy a kéziratban sehol semmiféle javítás nincs. Ő erre megjegyezte, hogy kéziratain a legritkább esetben szokott javítani. Munkáit negyedívnyi papírra írta ritka sorokkal. Halála előtti napokban szótlan, hallgatag volt. Egész nap mozdulatlanul ült fonott székében, legfeljebb szokásos napi 2—3 szivarját szívta csak el az óvóterelőtérben. Ennyi volt az összes napi mozgása. Az utolsó nap... Elérkezett január 13-a is. A Mester ismét közlékeny, jókedvű és bőbeszédű lett. Elemi erővel szidta a németeket, szinte félelmetesen lázba jött. „Eddig is demokrácia volt nálunk, de áldemokrácia! Rövidesen elérkezik majd az igazi demokrácia ideje, de ennek a demokráciának biztosított demokráciának kell lennie“ — mondotta hihetetlen erővel és bizalommal. Délután kiment az óvóhely előterébe elszívni napi szivarját. Alig hogy kiért, megtántorodott, összeroskadt. Onnan hozták be a ház lakói, leültették egy padra, ahol Mezőffy Ferenc postatakarékpénztári becsüs felesége azonnal ápolás alá vette, injekciót adott a Mesternek, de akkor már Szabó Dezső menthetetlen volt. Négy óra negyvenöt perckor megszűnt szívének dobogása. A későbbi orvosi vizsgálat megállapította, hogy agyvérzés végzett vele, leromlott testi állapota is siettette a halált.* A Mester holtteste napokig a kapu alatt feküdt egy hordágyon, letakarva. Később a ház lakói egy rossz szekrényből koporsót tákoltak össze, és a liftaknába ravatalozták fel. A ház lakói azonnal jegyzőkönyvet készítettek Szabó Dezső hagyatékáról. Találtak nála 111.153 pengőt, egy Regália Média szivart, egy oldalzsebtárcát több szerződéssel és polgári személyi lapjával, amely szerint 1879 június 10-én született, református vallású, anyja neve: Nemes Mille Mária. Táskájában talált kéziratok közül „Harmadik életem“, („Akaratok és álmok“ alcímmel, 609 o.), „Negyedik életem“ („Páris megindít“ alcímmel, 1500 o.) ez említésre méltók. Ezeket a kéziratokat a legveszélyesebb időben is magával hordta, együtt aludt táskájával. Mint legféltettebb kincsét őrizte. Február 23-án temették el a Rákóczitérre. A temetési szertartást Nagy Gyula református lelkész végezte. Alig 15-en voltak a temetésén. H. Z. IDaiPOLITIKAI KRÓNIKA Menekülnek a patkányok Náci-Németország küszöbön álló teljes katonai összeomlása reáveti árnyékát az utóbbi napok külpolitikai történéseire is. Hitler pribékjei, akik az elkövetkezendő fegyverszünettől semmi jót nem várhatnak a maguk számára, bizonyára igyekezni fognak az általános fegyverletétel formaszerinti kinyilvánítását mindenáron elkerülni, evvel is remélvén meghosszabbítani nem ugyan a háborút, de legalább saját hitvány életüket. Mindenesetre bármit is tesznek azok, akik a második világháború esztelen és bűnös felidézéséért, az okozott mérhetetlen pusztításért és az elkövetett szörnyű embertelenségekért felelősek, sorsukat nem kerülhetik el. Minden előkészület megtörtént, hogy alaposan megérdemelt büntetésüket elnyerjék. A háborús bűnök kivizsgálására alakult szövetséges bizottság legutóbb közölte, hogy elkészültek a háborús bűnösök első listái. A bizottság eddig öt listát állított össze: két listán szerepelnek a német háborús bűnösök nevei, a harmadikon az olasz, a negyediken pedig a japán háborús bűnösök. Az ötödik lista tartalmazza az albán, bolgár, magyar, román és néhány olasz háborús bűnös nevét. További listák vannak készülőben. A háborús bűnösök nevét természetesen nem hozzák nyilvánosságra egyelőre. Az is természetes, hogy a felelősségrevonásban érdekeltek a maguk részéről mindent elkövetnek, hogy a számonkérés alól kibújjanak. így, Németországból érkezett hírek szerint, a bőrüket mindenáron menteni igyekvő náci vezérek újabb és újabb trükökkel próbálnak vendeges országokba beszivárogni, elsősorban Svájcba és Svédországba. A svájci hatóságoknak tudomására jutott, hogy Berlinben a német területen bombatámadás következtében életüket vesztett svájci állampolgárok nevét felhasználva, máris több náci vezér számára állítottak ki hamis svájci útlevelet és állampolgársági bizonyítványt is. Ezekkel a náci trükökkel kapcsolatosan érdemes utalni az Izvesztija egyik nemrégiben megjelent cikkére. A cikk hangsúlyozza, hogy a fasiszta bandavezérek minden módon igyekeznek bőrüket menteni, hogy kivárják a „jobb időket“. Hitlerék nagyon szeretnék igénybe venni az úgynevezett menedékjogot. Az emberiség történetében azonban sehol és sohasem fordult elő, hogy menedékjogot adtak volna a háborús bűnösöknek. Ellenkezőleg. Tekintettel a gaztettek rendkívüli súlyosságára, soha nem tartották vitásnak, hogy minden hadviselő államnak saját törvényei szerint joga van elítélni és megbüntetni a háborús bűnöket. Nem engedhető meg tehát, hogy e gaztettek megtorlatlanul maradjanak. A demokratikus népek közvéleménye a háborús bűnösökkel szembeni fellépés kérdésében egységes. Valamennyi demokratikus semleges állam intézkedéseket tett a német háborús bűnösök semleges területre való lépésének megakadályozása érdekében. Legutóbb Baerquist svéd igazságügyminiszter jelentette be a svéd kormánynak azt az elhatározását, hogy Németországból vagy német megszállás alatt lévő területről „ma kívánatos egyéneket“ nem enged be svéd területre. Csehszlovákia A háború jelenlegi stádiumában, mikor a diadalmas Vörös Hadsereg csapatai már mélyen bennjárnak Csehszlovákia földjén és a feltartóztathatatlanul előretörő angolszáz hadseregek is nemsokára átlépik a csehszlovák határt, amikor tehát Csehszlovákia teljes felszabadulása küszöbön áll, különös érdekessége és jelentősége van a csehszlovákiai helyzet alakulásának. Majdnem hat és félévi tartózkodás után a Csehszlovák Köztársaság elnöke, Benes március elején elhagyta Angliát, hogy Moszkván keresztül hazatérjen. Útban hazafelé, Benes tárgyalásokat folytatott Moszkvában a szövetséges Szovjetúnió vezetőivel. A csehszlovák államférfiak látogatásával kapcsolatosan a Pravda cikket közölt, amelyben hangsúlyozta, hogy a Szovjetúnió Csehszlovákia feldarabolását és megszállását sohasem ismerte el és 1943 decemberében barátsági és védelmi szerződést kötött a csehszlovák kormánnyal. A szovjet-csehszlovák szerződés alapja az európai általános biztonsági rendszernek, amelyben a kisállamok szuverenitása és függetlensége teljes mértékben fennmarad. Moszkvai látogatása után Benes elnök április első napjaiban megérkezett a csehszlovák kormány ideiglenes székhelyére, Kassára. Megérkezése után rövidesen a kormány beadta lemondását, amelyet Benes elnök el is fogadott. Az új kormány megalakításával Benes Fierlinger volt moszkvai nagykövetet bízta meg. Az új csehszlovák kormányban helyet kaptak a londoni emigráns kormány tagjai mellett az ellenállási mozgalom vezetői is; a kormánynak 16 cseh és 6 szlovák tagja van. A kormány időközben megtartotta már első minisztertanácsát is, amelyen az új kormány programját a következő négy pontban állapította meg: 1. Általános választások, 2. a nemzetgyűés összehívása és esetleges kormányátalakítás, 3. legszorosabb együttműködés a Szovjetúnióval és 4. a legjobb viszony kialakítása és fenntartása Nagybritanniával, Franciaországgal és az Egyesült Államokkal. A kormány tagjai az első minisztertanács alkalmából üdvözlő táviratokat intéztek Sztálin tábornagyhoz, Churchill miniszterelnökhöz, Roosevelt elnökhöz, valamint Malinovszki és Jeremenko szovjet hadseregcsoport-parancsnokokhoz. Csolnoky Viktor. Hirdetéseit felvétele a Demokrácia és a Kis Újság számára VI, Eötvös utca 12