Demokrácia, 1946. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1946-01-06 / 1. szám

2 Qam&astü „KÖNNYŰ KIS ÜGY..." Következő szövegű, nagyméretű, ke­retes hirdetés jelent meg az elmúlt napokban az egyik délutáni lapban: Sok pénzt kereshet flsycs, intelligent üsynök könnyű kis ügy lebonyolilá- sával. Megbeszélés helyére sürgönyt- lcg htvok, ezért pontos címeket ké­rek 1 kiadóba „Nekem becses uol- gálut“ Jeligére. Hosszabb időt töltöttünk a hirdetés olvasgatásával és sillabizálásával, majd elmerengve bámultunk magunk elé a levegőbe. Bevalljuk: nem értet­tük. Sok pénzt kereshet — mondotta a hirdetés — és a sok pénzre nap­Í ainkban, sajnos, mindenki Tászorult. Igyesnek és egy kis jóakarattal még intelligensnek is éreztük magunkat és az ügynöki munkát sem láttuk túlsá­gosan felelősségteljes feladatnak. Ám mit kezdhettünk volna a hirdetés to­vábbi biztatásával, amely „könnyű kis úgy“ lebonyolítására hívta fel az agilis jelentkezőket. „Könnyű kis ügy“ — kacsingatott felénk röhögve a hir­detés szövege és mögötte kétes üzle­tek szennye bűzlölt. „Könnyű kis ügy4 napjainkban a valuta — dollár, font, Napoleon és társai —, könnyű kis ügy a feketézés, a cigaretta-panama, az árurejtegetés és láncolús, — könnyű kis ügy mindaz, ami tilos, arai a társadalomra káros és erkölcstelen üzleti manipuláció. Vájjon mi is lehetett pontosan az a szolgálat, amelyet a hirdető „nekem becses“ jeligével hirdetett? Hány vég azövetet, hány kiló lisztet, hány mé­ter vásznat, hány kiló cipőtalpat kel­lett elrejtenie az „ügyes, intelligens“ jelentkezőnek? Milyen áru cserélt ti­tokban gazdát, müven nemzeti va­gyon szivárgott földalatti utakon kül­földre, milyen panama burjánzóit fel vidáman a decemberi napsütésben? Milyen „könnyű kis ügg"-h6l keletkez­tek további súlyos következmények? A névtelen hirdetőt nem éri el a törvény keze. Magát a lapot sem ér­heti gáncs a feladóit és megfizetett hirdetés szövege miatt. Mégis kérd­jük: milyen módon lehetne itt rendet teremtenie fb. m-1 Új Magyar Írások Fedor Agne* Sárga nárcisz e. alatt megjelent verseskötete, amely egy ma­rék verset tartalmaz a költőnő 1939— 45 között Írott verseiből, sok értékes és még több megrendítő költeményt ölel fel, amelyek közül az Ostrom alatt c. verse megrázó erejével ko­moly élmény az olvasó »rámára. ♦ Rfzler Gyula ...4 magyar nagyipari munkásság kialakulása 1867—19 ti” c. müvében az ipari munkásság har­cias küzdelmeiről és nemzetformáló tevékenységéről ír őszinte beszámolót, * Puskin „Két kis drámájaf e. köny­vében Gáspár Endre mesterien tol­mácsolja a nagy orosz költő Mozart is Salieri is Don Juan kő-vendége c. értékes két egyfelvonásosát. * John Steinbeck a norvégek hősi ellenállási mozgalmának állít mara­dandó emléket „I.ement a ho d" című regényében. Minden »órából, minden betűjéből a változtathatatlan sorsszerű­ség csendül felénk. Szalag Bajos mű­vészi rajzai megkapóak, Vas István fordítása azonban pontosabb is lehelne. * Joseph C. Grew a háborúelőtti években Tókió amerikai nagykövete volt. Most megjelent müvében, a „T6- kiúi jelcntés''-Ъкп pontos és hű képet .kanunk arról, hogyan sodorták be a háborúba tervszerű céltudatossággal a japán nép felelőtlen vezetői a „felkelő nap országa“ népét. ♦ Pierre Brijjon a „Bolond évek szín­háza“ cfmü munkájában pontos mér­leget átüt fel arról, ho.gvnn töltötték be Európa színházai törlénelemala- kíló szerepüket a két háború közt el­telt korban. * Bolyár Elek „Szovjetgazdaság és ezovjetkullúra“ c. munkájában a Szovjetunió tervgazdaságáról és n Szovjetunió kulturális é'etéröl közöl érdekes és eddig ismeretlen adatokat. Tanulmánya a Szovjetúnió és Ma­gyarország között kibontakozó baráti kapcsolatok szolgálatában áll. * F. J. Jaroslav a dialektikus mate- rializmpsról frt könyvében, amely „Értelmiség és Marxizmus” cím alatt jelent inog, iparkodik eloszlatni azo­kat a félreértéséket, amelyeket a fa­siszta filozófusok és közgadászok idéztek fel ebben a kérdésben. Hámorj Zoltán HETVEN ESZTENDEJE, 187G január elsején alakult meg a Petőfi Társaság „Д Petőfi-kultusz terjesz­tésére és a magyar szépirodalom művelésére.“ A barát és nagy kor- társ: Jókai Mór volt első elnöke és 1904-ig töltötte be e tisztet. A „Pe­tőfi-kultusz terjesztésére és a magyar szépirodalom művelésére“ találj: sohasem volt nagyobb szükség, mint • most és Petőfi sohasem vaj^'élőbb: mint ma. A Társaság, amely nevét viseli, évtizedeken keresztül a leg­élesebb ellentéte volt annak, amit Petőfi jelentett. Petőfi volt a forra­dalom, a Petőfi Társaság — a kon­zervativizmus. Kis irodalmi klikk, amelybe nem mindig a tehetség jo­gán nyílt meg az út, hanem sokkal többször urain-bátyám alapon. És a Társaság nem szolgálta igazán sem a Petőfi-kultuszt, sem a magyar szépirodalom művelését. Mi van most a Társasággal? A felszabadulás óla semmit sem hallottunk az irodalmi egyesületről. Megvan, csak nem működik. Ideje lenne feltámasztani. De — Petőfi szellemében. X AZ USA tavasszal nagy nemzetközi világkereskedelmi konferenciát tervez, ninety az eddigi tervek szerint Washingtonban lesz. Ez a konferen­cia arra hivatott, hogy évekre, vagy talán évtizedekre megszabja a világ­kereskedelem arcát és az egyes ája- inok között máris megkezdődtek az előzetes megbeszélések, hegy minél felkészültebben vonulhassanak fel a nagyfontosságú megbeszélésre. A leg­fürgébb Anglia, amely elsősorban a birodalom tagállamait hívta meg kü­lön kis megbeszélésre, ezzel egyidejű­leg azonban tárgyalásokat kezdett a brit világbirodalmon kívül eső álla­mokkal is, elsősorban Argentínával, ameliycl gazdaságilag sokkal könnyebb közös nevezőre kerülni, mint politi­kailag. Ami a Washingtont konferenciából bennünket közelebbről érdekel: a dél- fceleteurópai államokat is bele kíván­ják vonni a világkereskedelem vér­keringésébe. Washingtonban kerülnek majd megtárgyalásra azok a tervek К miképpen lehet a háborúban leg­többet sújtott európai államokon se­gíteni nyersanyaggal, készárukkal — hosszűlelárntú hitel melleit. Eev ki­csit az UNRRA Szerepéből is vállalt a washingtoni konferencia, énpen ezért fokozott érdeklődéssel tekintünk az összejövetel határozatai felé. О ADÖPLAKAT jelent meg a fő­város utcáin, amely hosszú és meg­lehetősen körmönfont mondatokban magyarázza, hogy az adózónak ezen­túl magának kell kiszámítania a fizetendő adó összegét, s az ehhez csatlakozó különböző pótlékokat. Szegény pesti lakos áll a plakát előtt és olvassa. Olvassa elejétől végig, aztán a végétől az elejéig, s még mindig nem érti. Hála isten­nek, sok mindenben megváltoztunk és megjavultunk, a hivatalos fogal­mazványok stílusa azonban — úgy látszik —, a régi maradt. A plakát zavaros fogalmazása, a komplikált feladat, amit az adófizetőre ró a kérdezősködések és félreértések ára­datát indítja meg. Nem lehetne végre már leegyszerűsíteni az egész adókérdést és a sokfelé ágazó adó­kat egységesíteni? Ugyanekkor pedig az adózónak is világosan megmondani: a jövedelmed öt-tíz vagy tizenöt vagy x százalékát fize­ted be adóra. A plakát ilyenformán egyetlen mondatból állana és — mindenki megértené. Talán az a baj, hogy túlságosan egyszerű lenne? 0 AZ INDIAI Burganj-ban — ol­vassuk egy angol laoban *— meg­halt Maji Ghulam Mohamed, aki azért került be a világsajtóba, mert — százhuszonhét évet élt. Olyan kor, amellyel előtte — legalább is az utóbbi időben —, nagyon keve­sen dicsekedhettek. A derék Maji Ghulam Mohamed, mint olvassuk, egyáltalán nem élt különösebben mértékletes életet, bár hindu volt, nem vetette meg sem a húst, sem az erős pálinkákat. Fogai ugyan már régen kihulltak, de műfogsora ki­tűnően - funkcionált. És egyébként sem panaszkodhatott, mert tíz há­zasságából harminckét gyerek szü­letett, akik közül a legidősebb nyolcvanöt, legfiatalabb négy esz­tendős. Ez utóbbit elkönyvelneUiik úgy is, mint biológiai csodát, és bi­zonyítását a régi magyar mondás­nak: öreg ember nem vén emberi Maji Ghulam Mohamed a gyer­mekeit még csak vendégül láthatta, attól azonban megfosztotta a sors, hogy egyszerre üdvözölhesse egész családját, mert leszármazottait még száztizenhét unoka cs negy­venegy dédunoka szaporította és ilyen nagyszámú vendégsereg be­fogadására nem volt alkalmas a burganji kis ház, amelyben élt és meghalt. Százhuszonhét éves korában. 4“ BUNKERBAZÁR — olvassuk a cégtáblát az Oktogon-téren levő egyik nyilvános óvóhelyen és lenn a föld alatt, ahová egy évvel ezelőtt még riadtan rohantak az emberek, amikor elbedült a légisziréna, most derűs gyermekjátékokat árusítanak és apró csecsebecséket vásárolhat az ember. A Fényszóró két ízben is foglal­kozott már az óvóhelyek hasznosí­tásának kérdésével. Nyár elején egyik olvasónk levelét közöltük, ebben az az ötlet merült fel, hogy egyes óvóhelyeket rendezzenek be zuhanyozóknak. Később, ősz felé másik ötlet merült fel, ez azt aján­lotta, hogy tároljanak élelmiszert, elsősorban zöldséget és burgonyát az egykori óvóhelyeken. Ötletek helyett egy élelmes ember most mindjárt cselekedett, s mint­hogy a mai viszonyok mellett sza­bályos üzlethelyiséghez nehéz jutni, gondolt merészet és eredetit és le­vonult az óvóhelyre, megteremtette a főváros első földalatti boltját. Ahogy ml Pestet Ismerjük, rövi­desen követőkre talál. * А IIA BŐRŰ ALATT meglehető­sen informálatlanul álltunk még a semleges országokkal szemben is- Most érkeznek csak hírek — még mindig csak elvétve — amelyekből kiderül, hogy a háborús években a sehdeges államokban sem volt fe­nékig tejfel az élet. Svájcban pél­dául igen kiterjedt jegyrendszert vezettek be, nemcsak élelmisze­rekre, hanem textil nemitekre is. Amit megtudunk abból a hírből,' amely közli, hogy a kis köztársa­ságban négy esztendő után — meg­szüntették a textiljegyeket. A svájci polgár kalaptól harisnyáig mindent csak jegyre vehetett, igaz viszont, hogy az Okos adagolással sikerült elérni, hogy mindenki hozzájutott minden ruhaneműhöz, amire szük­sége volt. És elfogadható, megfi­zethető áron. Ugyanez volt a helyzet Svédor­szágban is. ahol szintén az elmúlt Hetekben Szüntették meg a ruha­jegyeket, tekintettel arra, hogy az ország most nagyobbmertnyiségti nyersanyagot, gyapjút, harisnyát, fonalat és szövetet hozott be. Ügy látszik, lassan-lassan béke lesz már — a semleges államok­ban is... * MAGYAR MÜVÉSZFOTÓK a címe annak a mai viszonyok között feltű­nően pompás kiállítású albumnak, amelyben a legjobb magyar amatőr­fényképészek látványosságszerű képei sorakoznak fel. A magyar fényképezö- művészek már a békeévekben is nagy tiszteletnek és megbecsülésnek örven­dettek a nemzetközi világban és nem egv jött haza elsőséget jelentő díjjal cgy-egy külföldi kiállításról. Ez a kö­tet, amelyet a Magyar Művészfénvké- pezők Országos Szövetsége megbízá­sából Kankowszkv Tamás állított ősz- sze, minden eddigi megnyilatkozásnál egységesebben és imponálókban vo­nultatja fel a magyar művészfénvké- pezőket és bizonyítja a fejtett magyar fényképkullúrát, Á gyönyörű album közös magvar- amerikai kiadásban jelent meg, s tgy mindeneseire meg’esz a nemzetközi visszhangja is. De még ennél is többet várunk attól a tervtől, amelyet lel­kes fénykénezö-művészeink most ké­szítenek elő ugyancsak külföldi kia­dásra. Ragyogó fénykénsorozatban vo­nultatják fel a múlt Budapestjét, a Dunát átszelő karcsú hidakat, a Mar­gitsziget tflndérvilágát, a Vár roman­tikus hangulatát és a magyar főváros annyi más jellegzetes szépségét. Azt, ami Budapest — volt... És azután jönnek majd a fénykének, a fényké­pezőlenese valóban objektív vádjai: mivé tették Budapestet... És kiegé­szíti ezt a szembeállítást a Budapest újjáépítésére vonatkozó kép- és terv- sorozat. Budapest múltja, jelene, jövője — beszélő képekben. ♦ EGY LUXEMBURGI KISVÁROS te­metőjében, ahol az invázió» hadmű­veletek amerikai hősi hatotta! pihen­nek, helyezték nyugovóra néhány nap­pal ezelőit G. Patton tábornokot, az amerikai 3„ majd a 15. hadsereg pa­rancsnokát, a második világháború egyik legzseniálisabb hadvezérét. А» afrikai partraszállás alkalmával buk­kant fel először neve a badijelenté- sekben: Pallón volt az irányítója a Casablanca környékén kialakult rend­kívül heves páncélcscsatáknak. Ké­sőbb az olasz hadszíntéren tevékeny­kedett, majd ott volt a normandiai partraszállásnál is és sok győzelmes cs«la után a legnehezebb terepen, az Ardennesck-bcn is Patton páncélosai törték meg a németek ellenállását. Hatvan éves kora cl’cnére is párat­lanul szívós, fáradtságot nem ismerő katona volt. Amikor egy-egy páncé- loskccsi elakadt, maga ts kiugrott és katonáival együtt igyekezett kiszaba­dítani. Egyszer, még az olaszországi harcok idején, nagy botrány kereke­dett körülötte, mert hirtelen haragjá­ban nyakon legyintett egy katonát. Általában kemény, szókimondó, szigo­rú, de — nagyszerű katona veit. Az amerikai hadsereg legjobb lovasai és céllövői között tartották számon. A formaságokra nem sokat adott, egyéni hangú hadi,jelentései sok derültséget keltettek, de sokszor meg is mosták érte a fejét. Híres volt az az esete, amelyet a «Fényszóró» annak ideJén mecírl: parancsot kapott, hogy Trlert kerülje meg, mert a város elfoglalá­sához négy divízió szükséges, mire Patton a következő egyéni hangú je­lentéssel válaszolt я főhadiszállásnak: — Sürgős utasítást kérek, mit csi­nállak? Tr’crt ugyanis közben hét di­vízióval elfoglaltam... A második világháború nagyszerű «fenegyereke» most megpihent... Autóbaleset körben súlyos gerincsérü­lés érte. Napokon keresztül élet-halál között lebegett és amikor már úgy lá’s-ott, hogy megmentik az életnek, sőt már azt tervezték, bogv külön re­pülőgépen Amerikába szállniák — lüdögrji’In-’ás lépett fel, ami pár nap alatt végzett vele. 0 A FIDIBUSZ, amely nagyapáink vagy dédapáink korában olyan nél­külözhetetlen tartozéka volt a do­hányzó-szobának, újra megjelent az életünkben. Az egyik kávéházban találkoztunk a vékony rétegekre összehajtogatott papírdorabb< I, s amikor a kávéház cigarettázni óhajtó vendége tüzel kért, a pincér a fidibusztartóvá kinevezett vizespo­hárból kivett egy papirszehtet, be­dugta a kályhába, lángralobban- totta és igy vitte a tüzet a vendég­nek. Érthető ez a szellemes megoldás, mert egy szál gyufa húsz—hatvan, vagy még több pengő, aszerint, hogy jegyre veszi az ember n gyu­fát, vagy pedig feketén. Es gondol­juk meg, •— hány vendég kér fűzet naponként egy pesti kánéházban. De megoldót uk a problémát — nem hiába а XX században, a technika századában élünk. Egyik újítás a másik után . . Már hajő- hídon járunk Pestről Budára, kon­flison utazunk s legújabban. íme, fidibuszról gyújtunk cigarettára. e .A MÜNCHENI RIROSÄG ítélete alapján 1924. április elsején kezd­tem meg várfogságom kitöltését a Lech melletti Landsberg fogdájá­ba ti.» Ha jól emlékezünk, ezekkel a szavakkal kezdődik a világ egyik legtöbbet emlegetett könyve, a Mein Kampf. A nácizmus uralomrajutása után a landsbergi várbörtönbe úgy za­rándokoltak a barnaingesek, mint a mohamedánok Mekkába.. Nézeget­ték és mutogatták a helyet, ahol Hitler fogságban ült és a fogság napjaiban a Mein Kampf-ot dik­tálta kedvencének, Rudolf Hessnek. A landsbergi várbörtön, amely most USA megszállás alatt van — mint a Time egvik novemberi szá­mában olvassuk —, érdekes válto­záson ment keresztül, a megszálló hatóságok intézkedésére ugyanis át­alakították a háborúntáni Német­ország első — kóser mészárszékévé... A svájci levél Néhány napja valami különös, for­rongó nyugtalanság ég bennem. Nem találom a helyemet, költöző madarai érezhetik magukat így közvetlenül a hosszú útra indulás előtt. Mereven és ellenségesen figyelem a körülöttem lévő dolgokat és embereket, türelmet­len vagyok, ideges. Amikor este ma­gam maradok, térképet borítok az asz­talra, lázasan kutatok, keresgélek, be­gyeket, völgyeket, tengereket utazok be pillanatok alatt. Óh, tudom a nyug­talanság okát. tudom biztosán. Egy héttel ezelőtt levelet kaptam Svájcból, barátom írta, aki esztendőkkel ezelőtt kijutott Zürichbe. Egy nagy hotel szobafőnöke, hosszasan és részletesen ír az életéről. Jólfűlött, kellemes szo­bájáról, bőséges, kiadós étkezéseiről, a szőke Susanneről, akit három hónap­pal ezelőtt vett feleségül. Kis kocsijá­ról, amellyel időnként útrakel és be- kalandozza Svájcot. A Lac Lématt partján reggelizik, onnan Küsnachtba száguld, Lausanne, Ouchy, Davos, En­gelberg, Hertenstein... a Vierwaid- statter-tő mellől a napfölkeltébea gyönyörködik, Interlaken, Montreaux. Mindenütt fény és gondtalanság. A ho­telek pálmakertjében jazz zakatolj elő­ételnek négyféle halat szolgálnak fel, az emberek elegánsak, az irodalomról beszélgetnek, az új színdarabokról. Zsír, cukor, tüzelő — nem, mindez nem probléma, éppoly természete* velejárója az életnek, mint a levegő, a víz vagy a nappalok és éjszakák váltakozása. Az élet könnyű s probléy mát legföljebb féltékenység, szerelem vagy más efféle játékos dolog okoz­hat, de ennivaló és cipőtalpalás azután, semmiesetre sem. Itt hordom ezt a levelet a jobb belsőzsebemben, izgat és idegesít. Olyan, mint valami különös, megrázó figyelmeztetés: Így is élnek, ilyen étot is von s talán nem is elérhetetlen. Néhány ezer kilométer választ el tőle s van mód rá, hogy legyőzd a nehéz­ségeket. Talán meg tudsz küzdeni az akadályokkal, ha e pillanattól kezdve minden energiádat a nagy ügy szolgá­latába állítod.! alán fölülhetsz a ringó pulmankocsira, száguldhatsz az égnek törő hegyek között, ahol talán rád is vár egy fűtött kellemes szoba, egy kis autó és országutak, amelyek nyitva állnak előtted. A pálmakcrtek muzsi­kája neked is ugyanolyan andalítóan zokog és-a nap ugyanúgy bukkan föl a Vierwaldstaiter-tó mögött, ha te állasz a partján. Nyúlj ki a csodák után, rohanj, kuzködj, verejtékezz, akarj eljutni oda. Lakásod hideg, ja ételt ritkán eszel, könyvre nem telik. Mire vársz? így beszél hoznám hangtalanul a svájci leséi és bennem furcsán resz­ket az indulat, űzötten járkálok az utcákon, mint aki kiutat keresgél. Há­zak, ablakok, járdák, kirakatok néz­nek rám. S milyen beszédes a nézé­sük! Az egyik utca így beszél: Em­lékszel? Itt kísért az édesanyád elő­ször az iskolába. Fogta a kezedet, te mentél mellette kíváncsian, félénken, tele aggodalommal. Hová lett az édes­anyád? Elköltözött mellőled a teme­tőbe, de élni fog benne élön, örökké! A másik ulca: Emlékszel, hékás? Gim­nazista voltál, ill osontál egy lány után... A Dunapart: Úrákhosszat áll­tát itt, merően nézted я Dunát. Mi fájt akkor? Házak, kapuk, járdák, apró mozaikok: az életem. S mennyire ártatlanok mindabban, ami történt. Ugyanazzal a féltéssel kísérik léptei­met, tárulnak föl elöltem szeretettel, mint egy anyai kar ölelése. Csak éppen tele sebekkel, megviselten és segítésre várón. Elsuhanni, elszökni mellőle, mint egy betegágy mellől, gyáván és részvétlenül... Messziről figyelni, ml történik vele? Az utcával, amelyen elő­ször mentem iskolába; messze szökni a temetőtől, ahol az anvátn alszik békésen, azzal a földöntúli csöndes- séggel, amellyel utoljára láttam... Ide­gen köveket taposni, ismeretlen utcák titkait kutatni? A forrongás lassan nyugszik ben­nem. Előveszem a svájci levelet, még- eyvszer átfutok я sorokon. Azután lassú mozdulatokkal ezer darabra té­pem. Kinvitom az ablakot, tavakat, hegyeket, hoteleket, meleg szobát és négyféle előételt szórok szét az esős utca fölött. Buda felől kis szél kere­kedik és ismerősen üdvözöl. Halász Péter METEOR CSILLÁR VI.. Poűmanirtky-o. 57. Vili.. J/,z«ef-k«rúi 44 Mindent megtalál a Független Kisgazdapárt 1940. évi KÉPES NAPTÁRÁBAN Kiadja a párt Propagandacsztálya (Semmelweis-u. 1. I. e*n.) Alapára kb. 10.—

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék