Demokrácia, 1946. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1946-07-07 / 27. szám

< 4 V. ÉVF. 27. SZÁM Ara: 100 ezer adópert gö 1946 JÚLIUS 7 Hegyein állítják meg áépengS-inf Iádét Nyilas titkosszolgálat és vésztörvényszék Ausztriában Másféiiiiié «ernyőt ér 24(10 pesti igywéei KELET FELÉ nézünk a Magyar-Szovjet Művelő­dési Társaság első országos kon­gresszusa alkalmából. Elszoktat­ták eddig népünket attól, hogy egészségesen, reálisan lásson s ítél­jen társadalmi kérdésekben. Úgy tanították a közelmúltban iskolá­ban és iskolán kívül egyaránt, hogy csak Nyugattól, mégpedig a hozzánk legközelebbi, a germán Nyugattól kapta a kultúra minden jegyét a magyarság. Úgy tanítot­ták, hogy Kelet felé ne lásson és arra ne is nézzen, mert arra csak barbárság, durva eretnekség vagy pogányság létezhetik csupán: nem pedig fölemelő példa. Ügy taní­tották. hogy még mi magyarok is csak bárgyú népi hiedelmeket, babonákat, eleve-lustaságra. gon­dolkodásbeli restségre megrögzött hajlamokat hoztunk Keletről ma­gunkkal ezer évvel ezelőtt a Kár­pátok Ölébe s ha visszanézünk ős­apáink vándordíján Vetreckén túlra, könnyen visszaváltozhatunk keleti szörnyetegekké. Csak egy soha és sehol nenf.étező turaniz- must tűrt meg a hivatalos nem­zeti hatalom, hogy megőrizze ke­leti trófeáinkat, vadász-népi múl­túnk állítólagos ősázsiai díszemlé­keit. Hanem ennek az ábrándos vi­lágnak vége. S most itt a valóság: az a Kelet, amely nem mese, nem ábránd többé számunkra. Fiai nem emberhúst enni és nem rab­szolgákat szerezni jöttek hozzánk — 'amint ezt ellenségeik hazugul hirdették—. hanem kiszabadítani*' a közel rvjugati hálvánv bűvös és bűnös imádatából. Nincs többé immáron hétpecsétes titok köz­tünk és a kelet világa közt. Amint hogy lassanként megszűnik min­den titkos helv a világon, hogy hazugság és háború helyett igaz­ság és béke költözzék tartósan az emberek szívébe s agyvelejébe. S még úgynevezett kultúravédő és keresztény jelszavak alatt se avul­janak ki többé a gyűlölet tüzei: még racionális ridegséggel se dü­höngjön többé a forróiéjűek esz- telensége. Ezt akarná s ezt épí­tené a Magyar-Szovjet Művelődési Társaság itt. Ugyanezt akarta 27 évvel ezelőtt a régi Nyugat köre és a Társa dalom tudományi Társa­ság. Az utóbbiak emberei Nyu­gatra néztek, de nemcsak a Raj­náig, hanem Amerikán keresztül a Csendes-óceánig. A Magyar- Szovjet Művelődési Társaság vi­szont Kelet felé szoktatja szemün­két, a szomszédunkká vált orosz köztársaságon keresztül szintén a Cnendés-óceánig. Nem lesz nem­zeti elv, uralkodó világnézet többé a rövidlátás ebben az országban, ha mi magyarok is így' akarjuk. Nem véletlen. hogV az új nem­zeti életlátást kereső írónemzedék könyvnapiain rendezi a Magvar- Szovjet Művelődési Társaság első kongresszusát. Most, negyven év­Mikép szervezmeg a világ élelmiszerellátását Politikai következményei is vannak az egész világon dúló éhinségjárványnak Megírta a Demokrácia — amit utóbb La Guardia, az UNRRA ve­zérigazgatója is megerősített —, hogy szeptember 1-én megszűnik az UNRRA. Megszűnik, mert bebizo­nyult, hogy jótékonysági alapon nem lehet leküzdeni az éhínséget Ez­zel szemben az Egyesült Nemzetek, az UNO elhatározta, hogy szeptem­ber elsejére központilag szervezi meg a világ élelmiszerellátását. Az UNRRA már kezdettől fogva csak szükségiuegoldás volt, pillanatnyi gyorssegély, addig, amíg az UNO egy végleges szervet nem bíz meg a vi­lág élelmiszerellátásával. Ezt a sze­repet kezdettől ' fogva a FAO-nak szánták A FAO az TN > egyik al osztálya, (Food and Agriculture Or­ganisation), az Egyesült Nemzetek „Eleiem és mezőgazdasági szervezete." Élelmiszer^vildg tanács A legújabb fordulat most követke­zeit be. Egy H’ashingtonban a mi­nap megtartott hármas konferencián, amelyen résztvettek az USA, Nagy- britannia és Kanada, elhatározták egy új élelmiszer világszervezet létesí­tését. Az új élelmiszerellátó világszerve­zetben húsz nemzet kiküldöttei ven­nének részt. A tanács célja az volna, hogy az egyes tagállamok kormá­nyainak megfelelő javaslatokat te­gyen az élelmiszer, műtrágyák és ál­lati takarmányok ellátása terén. A tanács feladata volna továbbá, hogy állandóan beszerezze a világ élelmi­szerhelyzetét illetőleg az összes érte­süléseket és ha erre szükség mutat­kozik, különleges intézkedésekre te­gyen javaslatokat. A javaslat kifejti, hogy nem az a cél, hogy a FAO fölött álló csúcs- szervezetet létesítsenek, sem az, hogy az UNRRA-t végleg helyettesítsék, mert hisz az UNRRA alapszabályainak megfelelően december 31-éig minden- képen folytatja működését. KUenke­kezőleg, mind az UNRRA, mind a FAO kiküldöttei résztvennének az új élelmiszer világszervezet tanácsko­zásaiban és munkájában. Az új szer­vezet általában együtt munkálkodna mindazon intézményekkel, melyek akár az UNO, akár az egyes orszá­gok keretében működnek. Minden- képen az volna a cél, hogy a leg­jobban kihasználják az egyes orszá­gok elelmiszérforrásait és hogy ki­dolgozzanak olyan terveket, amelyek biztosítják a rendelkezésre álló élel­miszerek leggazdaságosabb kihaszná­lását. Milliók éhhalál küszöbén A javaslat szerint az új intézmény« mindaddig folytatná működését, ameddig az elsőrendű élelmiszerek­ben a mostani hiány fennáll. Az USA, Nagybrilannia és Kanada azt javasolják, hogy rajtuk kívül még 17 állam legyen az új élelmiszerszervezel tagja. Éspedig: a Szovjet, Argentína, Ausztrália, Belgium, Brazília, Chile, Kina, Kuba, Dánia, Franciaország, Görögország, Hollandia, Üjzéland, Norvégia és Dél-Afrika. A konferencia egyéb sürgős élelmi- szei tigyckkel is foglalkozott. Megdöb­benéssel vették tudomásul a kínai kiküldött ama közlését, hogy har­mincmillió kiírni vész el éhhalállal, ha nem érkezik hamarosan segítség. — Nem etethetjük — mondta a kínai kiküldött — éhező tömégem- ket papirosjavaslatokkal; sem pedig olyan röpiratokkal, amelyek a ké­sőbbi bőséges ellátást Ígérik. A délafrikai kiküldött pedig kjelen- tette, hogy az a remény, hogy az éhező Európát elláthatják majd ga­bonával, sajnos, meghiúsult, mert Dél-Afrikában olyan szárazság ural­kodott, hogy a terméskilátások na­gyon csökkentek. Ezekkel az elszomorító közlésekkel szemben a brazíliai kiküldött azt kö­zölte, hogy Brazília az eddig vállalt kötelezettségen felül is hathatós se­gítségre kész. Nagymennyiségű rizst, babot és tengerit hajlandó szállítani. Kávéból és kakaóból is igen jelentős mennyiségeket hocsájt a kivitel ren­delkezésére. Egyetlen nehézség a szállítás kérdése, de ha rendelke­zésre ái! a kellő hajóiir, Brazília a következő években megsokszorozza élelmiszerkivitelét. Igen érdekes, hogy az egész vilá­gon dúló éhségjárványok politikai következményeit mikép Ítélik meg. Az amerikai „Szabadsár/" így ír er­ről a súlyos és nagyhorderejű kér­désről: A kenyér mint fegyver É pillanatban Európában 1(50 millió és az egész világon mintegy 400 millió ember küzd az éhhalálial. Ennek a 400 millió embernek lei­kéért egy politikai harc folyik. Bár­milyen ellenszenvesnek tűnik is, hogy éhező emberek politikai esz­közökké válnak — ez a könyörte­len igazság. Arról van szó, hogy az éhség a radikalizmus felé hajija az embereket, míg a jóllakott gyomor a kispolgári nyugalom és középutas- ság velejárója. Jóllakott ember nem lázong. Ezért igyekszik Amerika és Anglia a befolyása alatt álló volt el­lenséges területeket táplálni — eddig nem sok sikerrel — és ezért igyek­szik a szovjet Kelet-Németország la­kosságának életszínvonalát emelni. Az -angol kormány oly fontosnak ítéli az éhező népek táplálását, bogy saját lakossága étvágyának rová­sára is megteszi. Ez pedig nem cse­kély áldozat. Anglia hat év óta, ha nem is éppen éhezett, de korgó gyo­morral járt és most sem lakhat jól. Ennek a lakosságnak élelmiszér- adagját csökkenteni nem csekély bátorságra volt szükség a munkás­párti kormány részéről, amely egész népszerűségét kockára tette ezzel a lépéssel. De megtelte. Anglia 200.000 tonna gabonát szabadított fel segély cél­jaira és 15 százalékkal csökkentette a sörgyártást, hogy árpát is adhas­son az éhezőknek. Már pedig a sör­gyártás csökkentése Angliában nem csekélység, különösen ha megondol- juk, hogy Anglia a sörárpa nagyré­szét importálja. Külpolitika és gyomor Angliának jó oka van erre az ál­dozatra. Szerte az egész világon sű­rűsödik a levegő Anglia házatáján. Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Indiában közeledik az idő, amikor a népnek fontos dön­téseket kell tenniök. Ezekben a dön­tésekben Anglia súlyosan érdekelve van. Hogy ezek a népek miként döntenek, hosszú évtizedekre, meg­határozzák a külpoljtikai konstellá­ciót. Egy radikálisan baloldali kor­mányról Anglia felteszi, hogy inkább hajlik Moszkva, mint London vagy Washington felé. Radikális kormá­nyok pedig, Anglia tapasztalata sze­rint akkor jönnek létre, ha az éhező nép nyomása egy radikális pártot nyom előtérbe. Az éhséget, tehát csillapítani kell — ez ma az angol külpolitika égjük legfontosabb irányvonala. Eér port, import külpolitika Amerika is ezt a vonalat. követi, de kissé elkésve. Amerika felelősége ebben a kérdésben annál nagyobb, mert a világ egyik legnagyobb élel­miszertermelője, míg Anglia az élel­miszer legnagyobb részét importálja, tehát arannyal vagy iparcikkekkel kénytelen fizetni érte. Az angolok azt is rossznéven ve­szik az amerikai mezőgazdaságtól, hogy tenyészállataikat gabonanemü- vel táplálják. Szerintük ez bűnös pa­zarlást jelent és komoly feszültséget is eredményezett a két ország között az úgynevezett Joint Food Board ülésein. Más nézeteltérések is vannak a két ország között, elsősorban abban a tekintetben, hogy az éhséget hogyan és mely esetekben kell enyhíteni. Anglia például azon a véleményen van, hogy India táplálása elsőrendű fontosságú. Amerika viszont úgy érzi. hogy India elsősorban az an­golok gondja és a rendelkezésre álló élelmiszert elsősorban éhező euró­pai államok táplálására akarja for­dítani. De még magában Európában sem egységes a két ország politikája. Az angolok legsürgősebb felada­tuknak tart ják, hogy az ő megszállási zóná jukban az ' élcímiszeradagot 1000 kalória fölé emeljék. Az amerikai ál­láspont Ausztria táplálása. De mind­ketten megegyeznek abban, hogy Németország nyugati részének táp­lálása a legfontosabb. Világos, hogy a politikát nem lehet elválasztani a kenyértől. vei Ady Új verseinek megjelenése után ugyancsak kötelező az uni­verzális emberségű magyar élet­látás. S amit akkor Nyugat felé kezdtünk, azt most Kelet felé is nagyon illik folytatni és kiegészí­teni, hogy tökéletes legyen a ma­gyar egyensúly és ne egyoldalú szeretet vezesse a világlátó és a világjáró magyart. De ne csak iro­dalmi s művészi irányelvek sze­rint tágítsák ki a magyarság látó-. körét Kelet felé. A szellemi kultúir- látókör kiterjesztése mellett ne hanyagolják el az egyetemes anyagi érdekeket sem. Utóbbi nép­szerűsítése szintén kullúrérdek s pillanatnyilag'még az irodalmi és zenei matinék rendezésénél is fon­tosabb, életünkbevágöbb feladat. Ha a szomszédunkká és bará­tunkká vált szovjelnép megszaba­dított minket a gyarmati sorból, népszerűsítsük e fölszabadult hely­zetünk közgazdasági hasznát is. Meg kell tanulnunk, hogy mit je­lent a szovjet népek' szomszédsága, mint közeli felvevő piac az újjá­épülő magyar ipar és a mezőgaz­dasági minőségi termelésünk jö­vője számára. Tudnunk kell, hogy milyen határtalan lehetőségeket nyújt az európai és ázsiai szov­jetföld természetes és mesterséges javainak kimeríthetetlen pazar- s'ága vidékeink és fővárosunk fej­lődésére nézve. Mert tökéletlen az irodalomközéppontú látásmód, mint minden egyoldalúság. Külön­ben is csak gazdaságilag megerő­södött nép tud egészen, vagyis egészségesen könyvbarát és mű­barát lenni. A szellemi műveltség­hez ezért kell a jog és a gazdag­ság előbb. A Magyar-Szovjet Mű­velődési Társaságnak e kettőt kell az irodalom előtt időbeli rangsor­ban népszerűsíteni, Nagy Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék