Demokrácia, 1946. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1946-07-07 / 27. szám
A kenyér mint fegyver E pillanatban Európában 150 millió és az egész világon mintegy 400 millió ember küzd az éhhalállal. Ennek a 400 millió embernek lelkéért egy politikai harc folyik. Bármilyen ellenszenvesnek tűnik is, hogy éhező emberek politikai eszközökké válnak — ez a könyörtelen igazság. Arról van szó, hogy az éhség a radikalizmus felé hajtja az embereket, míg a jóllakott gyomor a kispolgári nyugalom és középutasság velejárója. Jóllakott ember nem lázong. Ezért igyekszik Amerika és Anglia a befolyása alatt álló volt ellenséges területeket táplálni — eddig nem sok sikerrel — és ezért igyekszik a szovjet Kelet-Németország lakosságának életszínvonalát emelni. Azangol kormány oly fontosnak ítéli az éhező népek táplálását, hogy saját lakossága étvágyának rovására is megteszi. Ez pedig nem csekély áldozat. Anglia hat év óta, ha nem is éppen éhezett, de korgó gyomorral járt és most sem lakhat jól. Ennek a lakosságnak élelmiszeradagját csökkenteni nem csekély bátorságra volt szükség a munkáspárti kormány részéről, amely egész népszerűségét kockára tette ezzel a lépéssel. De megtette. Anglia 200.000 tonna gabonát szabadított fel segély céljaira és 15 százalékkal csökkentette a sörgyártást, hogy árpát is adhasson az éhezőknek. Márpedig a sörgyártás csökkentése Angliában nem csekélység, különösen ha megondoljuk, hogy Anglia a sörárpa nagy részét importálja. Külpolitika és gyomor Angliának jó oka van erre az áldozatra. Szerte az egész világon sűrűsödik a levegő Anglia házatáján, Németországban, Franciaországban. 44 V. ÉVF. 27. SZÁM Ára: 100 ezer adópertge 1946 JÚLIUS 7 vei Ady Új verseinek megjelenése után ugyancsak kötelező az univerzális emberségű magyar életlátás. S amit akkor Nyugat felé kezdtünk, azt most Kelet felé is nagyon illik folytatni és kiegészíteni, hogy tökéletes legyen a magyar egyensúly és ne egyoldalú szeretet vezesse a világlátó és a világjáró magyart. De ne csak irodalmi s művészi irányelvek szerint tágítsák ki a magyarság látó- körét Kelet felé. A szellemi kultúrlátókör kiterjesztése mellett ne hanyagolják el az egyetemes anyagi érdekeket sem. Utóbbi népszerűsítése szintén kultúrérdek s pillanatnyilag még az irodalmi és zenei matinék rendezésénél is fontosabb, életünkbevágóbb feladat. Ha a szomszédunkká és barátunkká vált szovjet nép megszabadított minket a gyarmati sorból, népszerűsítsük e fölszabadult helyzetünk közgazdasági hasznát is. Meg kell tanulnunk, hogy mit jelent a szovjet népek szomszédsága, mint közeli felvevő piac az újjáépülő magyar ipar és a mezőgazdasági minőségi termelésünk jövője számára. Tudnunk kell, hogy milyen határtalan lehetőségeket nyújt az európai és ázsiai szovjetföld természetes és mesterséges javainak kimeríthetetlen pazarsága vidékeink és fővárosunk fejlődésére nézve. Mert tökéletlen az irodalomközéppontú látásmód, mint minden egyoldalúság. Különben is csak gazdaságilag megerősödött nép tud egészen, vagyis egészségesen könyvbarát és műbarát lenni. A szellemi műveltséghez ezért kell a jog és a gazdagság előbb. A Magyar-Szovjet Művelődési Társaságnak e kettőt kell az irodalom előtt időbeli rangsorban népszerűsíteni, Nagy Tibor Hegyein állítják meg Képenyyint Jádét Nyilas titkosszolgálat és vésztörvényszék Ausztriában Másfél kiépernyőt ér 2410 pesti igyvéet KELET FELÉ nézünk a Magyar-Szovjet Művelődési Társaság első országos kongresszusa alkalmából. Elszoktatták eddig népünket attól, hogy egészségesen, reálisan lásson s ítéljen társadalmi kérdésekben. Úgy tanították a közelmúltban iskolában és iskolán kívül egyaránt, hogy csak Nyugattól, mégpedig a hozzánk legközelebbi, a germán Nyugattól kapta a kultúra minden jegyét a magyarság. Úgy tanították, hogy Kelet felé ne lásson és arra ne is nézzen, mert arra csak barbárság, durva eretnekség vagy pogányság létezhetik csupán, nem pedig fölemelő példa. Úgy tanították, hogy még mi magyarok is csak bárgyú népi hiedelmeket, babonákat, eleve lustaságra, gondolkodásbeli restségre megrögzött hajlamokat hoztunk Keletről magunkkal ezer évvel ezelőtt a Kárpátok ölébe s ha visszanézünk ősapáink vándordíján Vetreckén túlra, könnyen visszaváltozhatunk keleti szörnyetegekké. Csak egy soha és sehol nem létező turanizmust tűrt meg a hivatalos nemzeti hatalom, hogy megőrizze keleti trófeáinkat, vadásznépi múltúnk állítólagos ősázsiai díszemlékeit. Hanem ennek az ábrándos világnak vége. S most itt a valóság: az a Kelet, amely nem mese, nem ábránd többé számunkra. Fiai nem emberhúst enni és nem rabszolgákat szerezni jöttek hozzánk —amint ezt ellenségeik hazugul hirdették—, hanem kiszabadítani* a közeli nyugati bálvány bűvös és bűnös imádatából. Nincs többé immáron hétpecsétes titok köztünk és a kelet világa közt. Amint hogy lassanként megszűnik minden titkos hely a világon, hogy hazugság és háború helyett igazság és béke költözzék tartósan az emberek szívébe s agyvelejébe. S még úgynevezett kultúravédő és keresztény jelszavak alatt se avuljanak ki többé a gyűlölet tüzei, még racionális ridegséggel se dühöngjön többé a forrófejűek esztelensége. Ezt akarná s ezt építené a Magyar-Szovjet Művelődési Társaság itt. Ugyanezt akarta 27 évvel ezelőtt a régi Nyugat köre és a Társadalomtudományi Társaság. Az utóbbiak emberei Nyugatra néztek, de nemcsak a Rajnáig, hanem Amerikán keresztül a Csendes-óceánig. A Magyar- Szovjet Művelődési Társaság viszont Kelet felé szoktatja szemünket, a szomszédunkká vált orosz köztársaságon keresztül szintén a Csendes-óceánig. Nem lesz nemzeti elv, uralkodó világnézet többé a rövidlátás ebben az országban, ha mi magyarok is így akarjuk. Nem véletlen, hogy az új nemzeti életlátást kereső írónemzedék könyvnapjain rendezi a Magyar- Szovjet Művelődési Társaság első kongresszusát. Most, negyven év- Mikép szervez meg a világ élelmiszerellátását Politikai következményei is vannak az egész világon dúló éhínségjárványnak Megírta a Demokrácia — amit utóbb La Guardia, az UNRRA vezérigazgatója is megerősített —, hogy szeptember 1-én megszűnik az UNRRA. Megszűnik, mert bebizonyult, hogy jótékonysági alapon nem lehet leküzdeni az éhínséget Ezzel szemben az Egyesült Nemzetek, az UNO elhatározta, hogy szeptember elsejére központilag szervezi meg a világ élelmiszerellátását. Az A legújabb fordulat most következett be. Egy Hashingtonban a minap megtartott hármas konferencián, amelyen részt vettek az USA, Nagybritannia és Kanada, elhatározták egy új élelmiszer világszervezet létesítését. Az új élelmiszerellátó világszervezetben húsz nemzet kiküldöttei vennének részt. A tanács célja az volna, hogy az egyes tagállamok kormányainak megfelelő javaslatokat tegyen az élelmiszer, műtrágyák és állati takarmányok ellátása terén. A tanács feladata volna továbbá, hogy állandóan beszerezze a világ élelmiszerhelyzetét illetőleg az összes értesüléseket és ha erre szükség mutatkozik, különleges intézkedésekre tegyen javaslatokat. A javaslat kifejti, hogy nem az a cél, hogy a FAO fölött álló csúcsszervezetet létesítsenek, sem az, hogy az UNRRA-t végleg helyettesítsék, mert hisz az UNRRA alapszabályainak megfelelően december 31-éig mindenképen folytatja működését. KrenkeMRRA már kezdettől fogva csak szükségi megoldás volt, pillanatnyi gyorssegély, addig, amíg az UNO egy végleges szervet nem bíz meg a világ élelmiszerellátásával. Ezt a szerepet kezdettől fogva a FAO-nak szánták A FAO az TNO egyik alosztálya, (Food and Agriculture Organisation), az Egyesült Nemzetek „Életem és mezőgazdasági szervezete." kezőleg, mind az UNRRA, mind a FAO kiküldöttei résztvennének az új élelmiszer világszervezet tanácskozásaiban és munkájában. Az új szervezet általában együtt munkálkodna mindazon intézményekkel, melyek akár az UNO, akár az egyes országok keretében működnek. Mindenképen az volna a cél, hogy a legjobban kihasználják az egyes országok élelmiszerforrásait és hogy kidolgozzanak olyan terveket, amelyek biztosítják a rendelkezésre álló élelmiszerek leggazdaságosabb kihasználását. Milliók éhhalál küszöbén A javaslat szerint az új intézmény mindaddig folytatná működését, ameddig az elsőrendű élelmiszerekben a mostani hiány fennáll. Az USA, Nagybritannia és Kanada azt javasolják, hogy rajtuk kívül még 17 állam legyen az új élelmiszerszervezet tagja. Éspedig: a Szovjet, Argentína, Ausztrália, Belgium, Brazília, Chile, Kína, Kuba, Dánia, Franciaország, Görögország, Hollandia, Újzéland, Norvégia és Dél-Afrika. A konferencia egyéb sürgős élelmiszer ügyekkel is foglalkozott. Megdöbbenéssel vették tudomásul a kínai kiküldött ama közlését, hogy harmincmillió kiírni vész el éhhalállal, ha nem érkezik hamarosan segítség. — Nem etethetjük — mondta a kínai kiküldött — éhező tömegeinket papirosjavaslatokkal, sem pedig olyan röpiratokkal, amelyek a későbbi bőséges ellátást ígérik. A délafrikai kiküldött pedig kjelentette, hogy az a remény, hogy az éhező Európát elláthatják majd gabonával, sajnos, meghiúsult, mert Dél-Afrikában olyan szárazság uralkodott, hogy a terméskilátások nagyon csökkentek. Ezekkel az elszomorító közlésekkel szemben a brazíliai kiküldött azt közölte, hogy Brazília az eddig vállalt kötelezettségen felül is hathatós segítségre kész. Nagymennyiségű rizst, babot és tengerit hajlandó szállítani. Kávéból és kakaóból is igen jelentős mennyiségeket bocsájt a kivitel rendelkezésére. Egyetlen nehézség a szállítás kérdése, de ha rendelkezésre áll a kellő hajóik, Brazília a következő években megsokszorozza élelmiszerkivitelét. Igen érdekes, hogy az egész világon dúló éhségjárványok politikai következményeit mikép ítélik meg. Az amerikai „Szabadság" így ír erről a súlyos és nagy horderejű kérdésről: Olaszországban, Indiában közeledik az idő, amikor a népnek fontos döntéseket kell tenniök. Ezekben a döntésekben Anglia súlyosan érdekelve van. Hogy ezek a népek miként döntenek, hosszú évtizedekre, meghatározzák a külpolitikai konstellációt. Egy radikálisan baloldali kormányról Anglia felteszi, hogy inkább hajlik Moszkva, mint London vagy Washington felé. Radikális kormányok pedig, Anglia tapasztalata szerint akkor jönnek létre, ha az éhező nép nyomása egy radikális pártot nyom előtérbe. Az éhséget, tehát csillapítani kell — ez ma az angol külpolitika egyik legfontosabb irányvonala. Bér párt, import külpolitika Amerika is ezt a vonalat követi, de kissé elkésve. Amerika felelősége ebben a kérdésben annál nagyobb, mert a világ egyik legnagyobb élelmiszertermelője, míg Anglia az élelmiszer legnagyobb részét importálja, tehát arannyal vagy iparcikkekkel kénytelen fizetni érte. Az angolok azt is rossznéven veszik az amerikai mezőgazdaságtól, hogy tenyészállataikat gabonaneművel táplálják. Szerintük ez bűnös pazarlást jelent és komoly feszültséget is eredményezett a két ország között az úgynevezett Joint Food Board ülésein. Más nézeteltérések is vannak a két ország között, elsősorban abban a tekintetben, hogy az éhséget hogyan és mely esetekben kell enyhíteni. Anglia például azon a véleményen van, hogy India táplálása elsőrendű fontosságú. Amerika viszont úgy érzi, hogy India elsősorban az angolok gondja és a rendelkezésre álló élelmiszert elsősorban éhező európai államok táplálására akarja fordítani. De még magában Európában sem egységes a két ország politikája. Az angolok legsürgősebb feladatuknak tartják, hogy az ő megszállási zónájukban az élelmiszeradagot 1000 kalória fölé emeljék. Az amerikai álláspont Ausztria táplálása. De mindketten megegyeznek abban, hogy Németország nyugati részének táplálása a legfontosabb. Világos, hogy a politikát nem lehet elválasztani a kenyértől. Élelmiszer-világ tanács