Demokrácia, 1946. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1946-07-07 / 27. szám

. • vV‘:. .;^ ;■ V „V *• V • A TANULSÁG Irta: Gáspár Ervin A s­úl­yos gazdasági válság és a belpolitika nyugtalan, forrongó atmoszférája úgy látszik kissé háttérbe szorították a kormánydelegáció nyugati, vagy ha úgy tetszik, mindkét útjának mélyebb tanulságait, holott ez a két út a konkrét eredményeken kívül olyan i­ratokat nyitott meg a magyar politika fejlődésében, amelyeknek jelentőségét alábecsülni veszedelmes hiba volna. A két utazásé elgondol­kodásra, késztet mindenkit, akinek szemléletét nemcsak a napi poli­tika szenvedélyei, ingadozásai, apró­­cseprő személyi kérdései irányítják, aki hosszabb lejáratra vizsgálja a m­agyar politika lehetőségeit. Jelen esetben a magyar demokrácia nagy, időálló sikereiről van szó és kétség­­te­­jtő rövidlátásra vallana, ezeket z­árólag a kézzelfogható gazdasági, í­gy politikai eredményeken lemérni. t­ekintetü­nk a távoli jövőt kutatja,­­ r­tve az új, egységes és egészsé­ge Európa kibontakozásának lehe­ts­­égét. Igaz, hogy ma még a nagy i ..időségek korát éljük, t­e ezek a í.szü­kségek a mi szemünkben egy í.­ és jobb világ vajúdását jelentik, ■j fejlődés jeleinek tekintjük őket, i­de­­ szemünk előtt nem a gyors, hanem­ a szilárd és időálló béke leb­eg végső célként. A világpolitika porondján nagy t­etszet- és társadalomformáló erők vn­t­­köznek egymással és e nagy erők tü­­lelmében mi talán nem vagyunk k­rkek, mint csepp a tengerben. De­­ tény, hogy a nagyhatalmak veze­tő a közelmúltban olyan behatóan v vitatkoztak a magyar problémával,­­azt jelenti, hogy éppen bennünket, a tengernek ezt a cseppjét látták jónak r.H.'fizálni a jövő formálói, talán h­­n ez a csepp az, amelynek össze­tétele, konstrukciója híven tükrözi vissza a súlyos lázban vergődő Európa minden problémáját. M­AGYARORSZÁG KÉRDÉSEI .. .g sajnos — a világpolitika szempontjából majdnem, hogy ■tin:tutilé negligeable-nak tekinthetők. .. • ezekben a meghívásokban пеш­ем1 : reálpolitikai szempontok játszot­ I­­ szerepet, hanem elsősorban az érdeklődés a kis nép iránt, amely a J ivy, világot formáló erők gyújtó- P'-irtjában először látszott megtalálni is­­intézist az ellentétes áramlatok f­z­ött. A nagyhatalmak vezetői fel­figyeltek arra az országra, amely — 1: ■ csak igen kicsiny részben is — a J­­vga példamutatásával megkönnyí­tette számukra az ellentétek áthida­l­­sát és meghívták ennek a népnek hivatott képviselőit: ez nyilvánvaló elismerése nemcsak a kormányzat munkájának, hanem magyar demo­krácia egészséges fejlődésének is. Itt van bizonyíték egy nép politikai érzékére, önkormányzati érettségéie, helyes külpolitikai tájékozódására, úgy ez az érdeklődés, a magyar bel­politika eredményeinek ilyen mélta­tása kétségtelenül az. Lehet, hogy egyszer —­ ha az ese­mények szerencsésen alakulnak — a magyar belpolitika fejlődése köve­tendő példaként áll­­majd a világ népei előtt, amelyeknek ugyancsak létkérdése Európa megnyugvása. B­izonyára korai még az eredmények felett Ítéletet mondani és helytelen talán a dobálózás is a nagy szavak­kal, de Budapesttől Moszkváig és ■Washingtonig az út nemcsak kilo­méterekben hosszú, hanem politikai fejlődésben is és ezért legalább any­­nyira kell óvakodnunk az utazások jelentőségének alábecsülésétől, mint esetleg reálpolitikai túlértékelésétől. Bárhogyan is forgatjuk tehát a szavakat, semmiképen sem lehet­­ látni az út bizonyos világpolitikai jelentőségét, amely világosan kifeje­zésre jut a nagyhatalmaknak egy olyan kis ország felé tanúsított ér­deklődésében, amely különleges poli­tikai fejlődésén kívül egyéb súlyt a mérleg serpenyőjében nem jelent. D­E A KÉT UTAZÁSNAK nem­csak előfeltételei voltak, ha­nem világos tanulságai is, és­pedig mind bel- és külpolitikánk, mind történeti fejlődésünk szem­pontjából és ezekről a tanulságokról beszélnünk kell. És ha a tanulságok­­ról beszélünk, a magyar belpolitika számára a keleti és nyugati látoga­tások élesen kirajzolják a jövő útját is, mert a meghívásokat kétségtele­nül a koalíciós kormányzás gyümöl­cseiként kell felfogni. Nagybritannia akkor fogadta a magyar kormány­delegációt, amikor egy hozzánk hasonló helyzetben levő kis állam egyik vezető politikusának meg­tagadta a beutazási engedélyt és amikor egy másik szomszéd állam­hoz az angolszász hatalmak közös jegyzéket intéztek belpolitikájának ki nem elégítő fejlődése miatt. Nem célja e soroknak a koalíciós kor­mányzás egyéb eredményeit mél­tatni. Így csak arra utalunk, hogy a demokratikus erők összefogása a külföld szemében is igen jó hatást keltett és az erkölcsi elismerésen felül a pártok összefogásának igen jelentős materiális eredményei is mutatkoznak. Jelenlegi nyomorúságos helyzetünk­­ben szükségünk van valamennyi nagyhatalom jóindulatára, szüksé­günk van segítségükre a kedvező béke érdekében és nem utolsó sora­i­ban a nagyhatalmak kedvező véle­ményétől függ, hogy felvesznek-e bennünket az Egyesült Nemzetek Szervezetébe, ami egyenrangúságunk elismerését jelentené a világ szabad népei részéről. Függetlenségünk és szabadságunk legnagyobb biztosítéka, hogy képesek vagyunk a magunk ügyeit saját erőnkből rendezni és a pártok erőviszonyait ismerve, az adott helyzetben ezt egyed­ül a koalíciós kormányzás útján érhetjük el. Belpolitikai vonatkozásban tehát az utak tanulsága az, hogy mindad­dig, amíg ez lehetséges, minden erő­feszítést meg kell tennünk, hogy fenntartsuk és továbbfejlesszük a koalíciós kormányzást, mert a pártok harca ma az ország sorsának, sőt függetlenségének súlyos veszélyez­tetésére vezethetne. A MI KÜLPOLIKÁNKAT illeti: szuppozíciónk kényszerűen adva van. Fel kell ismer­nünk a nagyhatalmak békeakaratát, megegyezésre való hajlandóságát, fel kell ismernünk nemcsak azért, mert az események egyöntetűen arra val­lanak, hanem mert számunkra a megegyezés, a béke jelenti az élet egyetlen lehetőségét. Külpolitikai fel­­adatunk egyszerű: csekély erőinkkel, szűk lehetőségeink határai között is arra kell törekednünk, hogy hozzájáruljunk a nagyhatalmak közötti ellentétek eliminálásához és így Európa igaz és tartós békéjének megteremtéséhez, mert fizikailag és gazdaságilag gyengék vagyunk ahhoz, hogy boldoguljunk az állandó feszült­ségek légkörében. Jogos igényeink kielégítésére, függetlenségünkre csak­ a béke, a nagyhatalmak őszinte együttműködése adhat biztosítékot. Kellne egyáltalában indokolni a békepoliika szükségességét egy kis nép előtt, amely minden mértéken túl­­vette ki részét a háború szenve­déseiből? De ha kellene is: a magyar politika előtt ma nincsen válaszút, mint a tizenkilencedik század végén, vagy a két háború között. Céljaink egyöntetűsége nem látszat, hanem a nép kívánságainak, a világpolitikai helyzet követelményeinek és föld­rajzi adottságaink egybeesése, ami szinte pontosan megszabja minden­kori külpolitikai magatartásunkat. Külpolitikánk eddig szerencsés ala­kulása annak köszönhető, hogy fel­ismertük helyes utunkat, ennek a fel­ismerésnek tudható be, hogy módunk volt felvetni békecéljainkat, hogy ha­lasztást kaptunk a jóvátételi szállí­tásokra, ennek köszönhetjük az UNRRA-segélyt, az amerikai köl­csönt, a diplomáciai viszonyt a győz­tes hatalmakkal. A nagyhatalmak fo­drásaiban tett látogatás után teh­át a magyar külpolitikának továbbra is ezen az úton kell haladnia, mert mellette ezer, de ellene egyetlen egy komoly szempontot sem lehet fel­hozni­­. É­z VÉGÜL: a kérdés mélyebb vonatkozásait kutatva, meg kell állapítanunk, hogy ha a látogatásokat a koalíciós kormány­formára, ezt pedig a pártok egyet­értésére vezethetjük vissza, akkor si­kereinknek végső oka a magyar nép politikai magatartása, amellyel a vá­lasztásokon azokra a pártokra bízta sorsának irányítását, amelyek között megvan az egyetértés lehetősége nagy nemzeti céljaink megítéléséb­en. A kormányzó politikai pártok világosan látják az ország elmaradottságát, tudják, hogy évszázados mulasztások sürgős pótlása let, vagy nemlét kér­dése, de tudják mindenekelőtt, hogy a világ valamennyi nagyhatalma ma progresszív politikát követ. Belső fej­lődésük tehát egyben külpolitikai ér­dekeinket is szolgálja — ellentétben ISAti-cgl —, ami azt jelenti, hogy ed­dig ismeretlen történelmi perspektí­­vák nyílnak meg előttünk. Az ország közvéleményének fel kell ismernie ezeket a perspektívákat és éppen ezért talán sokkal többet kellene fog­lalkozni a kormánydelegációk láto­gatásainak nagy tanulságaival. Sza­bad ország szabad polgárainak túl kell látniuk a mindennapi gondokon, ahhoz hogy jövőnk szilárd alapjait lerakhassuk, új, időálló politikai szemléletre van szükségünk, és­pedig nemcsak a politikai vezetés, hanem elsősorban a közvélemény részéről. Most nyitva áll előttünk a fel­emelkedés útja, kérdés, meddig. A vesztett háború minden nyomorúsága és a múlt visszajáró kísérletei falait zavarják tisztánlátásunkat, mégis: a tét túlságosan nagy ahhoz, semmint hogy játszhassunk a történetemmel. Moszkva, Washington és London ugyanazt jelentik számunkra: erős, határozott demokráciát, gyors és radikális haladást, keménykezű le­számolást a múlttal, de mindenek­­felett tisztább, felszabadult, időálló gondolkodást. Aki ne­m így véleke­dik, nem érlelte meg a látogatások tanulságait és következésképpen vál­ságos időkben felelős gazdája sem lehet a történéseknek. Щ­­. Patton, a se Egy amerikai katona története, akinek sokat köszönhet az emberiség Sokat hallották emlegetni az an­gol rádió titkos hallgatói nálunk Magyarországon: Patton tábornok nevét. A szövetségesek partraszállása után nap, mint nap szerepelt a hadi­­jelentésekben és bizony sok re­ménység, várakozás fűződött hozzá ... Erről az amerikai katonáról sze­retnénk most egyelm­ást megírni a magyar olvasóközönségnek annál is inkább, mert amikor nemrégiben meghalt, szűkszavú táviraton és né­hány méltató szón kívül nemigen ír­hattunk róla. Patton tábornok azon­ban sokkal érdekesebb egyéniség volt, semhogy ne írta volna be ne­vét örökre a haditörténelem lapjaira. Aic nem fogad el fizetést A west-pointi híres katonai aka­démián tanult Patton, akit igen ügyes és képzett katonának ismertek feljebbvalói. Attól kezdve, hogy el­érte a hadnagyi rangot, egy cent fi­zetést sem fogadott el a hadseregtől. Minden katonai járandóságát a jó­léti intézmények javára adta oda. Lemondott a dollárokról bajtársai javára. Patton hosszabb ideig nem tudott előbbrejutni a katonai ranglétrán, aminek oka egy pofon volt. Pattot» arcul ütött egy közkatonát és ez az Egyesült Államokban helyrehozha­tatlan sértés. Katonát nem szabad bántani. Még a feljebbvalónak sem. A dolog úgy történt, hogy Patton egy alkalommal megjelent egy or­vosi vizsgálaton. Egy közlegény állt a katonaorvos előtt, aki megállapí­totta, hogy a fiatalembernek semmi baja nincs. A katona erőlködött, hogy ő igenis beteg és nem tud szol­gálatba állni. Patton vitába szállt vele és a vita hevében­­ felpo­fozta. Igen nagy bonyodalom támadt a pofonból és csaknem Patton kar­rierjébe került. Csak Eisenhower tábornok személyes közbenjárására sikerült elsimítani a következmé­nyeket. Pattont évekig nem léptet­ték előb­ en Nyiltas titkos­­sá­gókat és törvényszék üldözi Ausztriában a demokratikus magyarokat Mikor vége a nyilas párthadseregek öntevékenységének A szil­ek, amelyekkel a riporter dolgozik, különbözők lehetnek. Ennél a riportnál azonban századokat ke­verhetünk fel egyazon palettára. Macchiavelli kora, a velencei tizek Egy budapesti fiatalember, Kovács György, akinek rokonai élnek Ausztráliában, elhatározta, hogy ad­dig is, amíg a békekötés erre módot és lehetőséget adna, megpróbál ki­jutni az ötödik világrészbe. Távoli tervéhez első lépésként azt tűzte ki, hogy előbb Ausztriába „szivárog“ be. Innen azután utat keres valamelyik tengeri kikötő felé és behajózik, ha lehet potyautasként, valamelyik óceánjáróra. Feketén át is jutott Ausztriába. Itt szerencsésen elért egészen a bajor határ közelébe. Útjában, a Duna völgyében magyar barakkvárosra bukkant. Amíg hazá­jabeliekkel nem A budapesti fiatalember, aki egyéb­ként színes-lélekkel demokratikus érzelmű, nem ijedt meg ettől a teát­­rális mozzanatokban bővelkedő ki­hallgatástól. Pénze volt, egy-két napra ottmaradt a városkában. Este az egyik sörözőben belebotlott két civilruhás magyarba. Összeba­rá­tkoz­tak, azok kérdezték, ő elmesélte, mi van ma Magyarországon. A két isme­retlen magyar előadta, hogy torkig vannak a nyilasérzelmű itteni ma­sbirrjei és a XVIII-ik század cabinet noirja egyaránt helyet kaphatnának azokban a nyilas városállamocskák­­ban, amelyek az osztrák hegyek kö­zött még mindig virágzanak, találkozott, békén hagyták, még csak igazolást sem kértek tőle. A magyar tábornál azonban fel­fegyver­zett pat­­rull elfogta, a táborparancsnok elé vezette, aki azután formális vállalás­nak vetette alá. Kovács György nyugodt lelkiisme­­rettel elmondotta utazása indító­­utcait. A táborparancsnok, — egy ez­redes — figyelmeztette, hogy a vá­roskában való tartózkodása alatt a „magyar királyság“ törvényei alá tartozik, mint magyar honos. Eluta­zása előtt jelentkezni köteles nála és ha valamiféle „agitáció” kezdene a mai Magyarország érdekében, a tá­bor törvényszéke elé kerül, gyar kolóniával. Versenyt szidták mindazokat, akiknek Magyarország mai tragédiáját köszönheti. Másnap kora délelőtt küldönc ke­reste. Magyar katona volt, civilben. A táborparancsnok idézését hozta, amellyel megidéztek a déli órákra. Néhány cigaretta ellenében a kül­dönc elmondta, hogy előző este a tá­bor titkos­szolgálatának két nyomo­zójával volt együtt. Ezek jelentették fel a tábor parancsnokságánál, mint a demokratikus Magyarországból jött veszedelmes és az ottani közállapo­tokra káros egyént. Közölte vele azt is, hogy ügyében a tábori törvény­szék fog ítélkezni. Arra a kérdésére, hogy mi történne, ha nem jelent­kezne, azt a választ kapta, hogy ez esetben feljelentenék mint kémet,­­ az osztrák hatóságoknál. Kovács György megköszönte a fel­világosítást és még abban az árúban kereket oldott. Azután már elkerülte a magyar táborokat és simán átju­tott Olaszországba. Onnan irta meg odisszeáját hozzátartozóinak. Ez csak egy kiragadott eset. Álta­lános azonban, hogy ezek a kis és túlnyomó részben nyilas érzelmű „párthadsereg“ csoportocskák min­dent elkövetnek, hogy mesterséges el­zárkózásukat minél, tökéletesebbre fokozzák. Erre saját törvényeiket, titkos szolgálatukat is felhasználva, tiszta középkort, condotti­re szelle­miséget­­ teremtenek a félrevezetett magyarok tízezrei között. Ez a most elmondott eset újabb bizonyíték amellett, hogy a „nyu­gatra menekült“ magyarok táborát a legsürgősebben s a legalaposabb kö­­rültekintéssel fel kell számolni. (V. 1.) Magyar „királyi" város a bajor határon A nyilas tábori törvényszék összeül Ezerdolláros fogadás Még a partraszállás előtt történt, hogy Patton tábornok fogadást kö­tött egyik tiszt­társával. — Fogadjunk — mondotta —, ha meglesz az invázió és én is ott leszek embereimmel Európa földjén — elsőnek köpök a Szajnába! — Mennyi a tét? — Ezer dollár ! — Tartom! Pattort megnyerte a fogadást, de nem kapta meg a pénzt, mert a má­sik tiszt tréfával ütötte el a dolgot, mondván, hogy nincs ezer dol­lárja ... Veszélyes forduló Rendkívül bátor és tettrekész ka­tona Patton tábornok, akinek legen­dás híve volt. Sebezhetetlennek, sért­hetetlennek tartotta a fáma. Páncél­­kocsijából mindig kiállt a feje. Bár­hogy is lőttek a németek, sohasem keresett önmagának fedezéket és nem húzta le a páncélos védőld­ejét. Az olvasó — ha figyelemmel kí­sérte a partraszállás utáni esemé­nyeket —, még emlékezhet a német ellentámadásra, amely — mint ezt a hadiírók közük — igen veszedel­mes támadás volt. A németek ugyanis Lille-t akarták elfoglalni, mert a partraszálló amerikaiak oda összpontosították hadtáp­készletei­ket. Két esztendőre való hadianyag, élelmiszer, ruha, minden földi jó volt Lille-ben, amelyet a németek csaknem megközelítettek. A helyzet már olyan veszélyes lett, hogy a készleteket (elszállításuk lehetetlen­ségbe ütközött volna) fel akarták gyújtani, nehogy a németek kezére jusson. Akkoriban a németek sok hadi­foglyot ejtettek. Ez volt a nácik utolsó reménytelen kísérlete a há­ború megnyerése, vagy legalább is az amerikai különbéke kicsikarása ér­dekében, hiszen a másik oldalon a torkukat fojtogatta a győzedelmes Vörös Hadsereg. Ma már megírják Amerikában, hogy akkor sokan ad­ták meg magukat a partraszált ka­tonák közül. A német hadvezetőség odáig merészkedett, hogy meg­adásra szólította fel a védőket, akik beásták magukat Patton vezetése alatt és nem mozdultak. Hősiesen védték a helyet, sőt támadás előtt voltak. A németek felszólítására ez volt a válasz: — Nuts...! (Nuts annyi,, mint dió, jelen esetben azonban le nem nyomtatható értelme van ...) „ * «A A ködös front Patton tábornok tétlenségre kár­hoztatva állt a helyén embereivel és ezer rendelkezésre álló repülőgéppel, amelyek a sűrű köd következtében képtelenek voltak felszállni. A né­metek jól tudtak a ködről, annak méreteiről és egész helyéről, mert kémeik rádión informálták őket. A repülőhadsereg egy-egy gépe óránként felszállt, hogy kikémlelje, mi lesz a mozdulatlan köddel, így ment ez a frontszakaszon — e fon­tos és veszéyes részen — napokig. Végül azután egy napon az egyik repülőtiszt­­ észrevette gépe szél­­mérő műszerének mozgását s azon pillanatban leszólt rádióján: — Tisztul... Percek múlva a levegőbe kezdtek emelkedni a gépek. Patton táma­dásba lendült embereivel és­­ tönkrezúzta a németeket a nyugati frontnak egyik legveszélyeztettebb szakaszán... Luxemburgban aratta legfényesebb hadisikereit Patton tábornok, aki autószerencsétlenség áldozata lett. Családja nem engedte hazahozatni. Ott temették el, Luxemburgban és emlékművet emeltek sírja fölé... Kristóf Károly a nő szépségét. Művészeti és minden tudományos könyv legjobb vevője UNTOS MIT. Museum-körút 3, félem. Használjon Onl&0*l -krémet púdert Вшу, ezüst, ékszer vétel, eladás. Dr. Batmarzin* Wintermantel Teréz, Bp., VII., Rákóczi-út 10, L em. 2 GAJCSY-ZSILINSZKY,­ ÚT 17.

Next