Demokrácia, 1946. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1946-07-07 / 27. szám
. • vV‘:. .;^ ;■ V „V *• V • A TANULSÁG Irta: Gáspár Ervin A súlyos gazdasági válság és a belpolitika nyugtalan, forrongó atmoszférája úgy látszik kissé háttérbe szorították a kormánydelegáció nyugati, vagy ha úgy tetszik, mindkét útjának mélyebb tanulságait, holott ez a két út a konkrét eredményeken kívül olyan iratokat nyitott meg a magyar politika fejlődésében, amelyeknek jelentőségét alábecsülni veszedelmes hiba volna. A két utazásé elgondolkodásra, késztet mindenkit, akinek szemléletét nemcsak a napi politika szenvedélyei, ingadozásai, aprócseprő személyi kérdései irányítják, aki hosszabb lejáratra vizsgálja a magyar politika lehetőségeit. Jelen esetben a magyar demokrácia nagy, időálló sikereiről van szó és kétségtejtő rövidlátásra vallana, ezeket zárólag a kézzelfogható gazdasági, így politikai eredményeken lemérni. tekintetünk a távoli jövőt kutatja, rtve az új, egységes és egészsége Európa kibontakozásának lehetségét. Igaz, hogy ma még a nagy i ..időségek korát éljük, te ezek a í.szükségek a mi szemünkben egy í. és jobb világ vajúdását jelentik, ■j fejlődés jeleinek tekintjük őket, ide szemünk előtt nem a gyors, hanem a szilárd és időálló béke lebeg végső célként. A világpolitika porondján nagy tetszet- és társadalomformáló erők vntköznek egymással és e nagy erők tülelmében mi talán nem vagyunk krkek, mint csepp a tengerben. De tény, hogy a nagyhatalmak vezető a közelmúltban olyan behatóan v vitatkoztak a magyar problémával,azt jelenti, hogy éppen bennünket, a tengernek ezt a cseppjét látták jónak r.H.'fizálni a jövő formálói, talán hn ez a csepp az, amelynek összetétele, konstrukciója híven tükrözi vissza a súlyos lázban vergődő Európa minden problémáját. MAGYARORSZÁG KÉRDÉSEI .. .g sajnos — a világpolitika szempontjából majdnem, hogy ■tin:tutilé negligeable-nak tekinthetők. .. • ezekben a meghívásokban пешем1 : reálpolitikai szempontok játszot I szerepet, hanem elsősorban az érdeklődés a kis nép iránt, amely a J ivy, világot formáló erők gyújtó- P'-irtjában először látszott megtalálni isintézist az ellentétes áramlatok fzött. A nagyhatalmak vezetői felfigyeltek arra az országra, amely — 1: ■ csak igen kicsiny részben is — a Jvga példamutatásával megkönnyítette számukra az ellentétek áthidalsát és meghívták ennek a népnek hivatott képviselőit: ez nyilvánvaló elismerése nemcsak a kormányzat munkájának, hanem magyar demokrácia egészséges fejlődésének is. Itt van bizonyíték egy nép politikai érzékére, önkormányzati érettségéie, helyes külpolitikai tájékozódására, úgy ez az érdeklődés, a magyar belpolitika eredményeinek ilyen méltatása kétségtelenül az. Lehet, hogy egyszer — ha az események szerencsésen alakulnak — a magyar belpolitika fejlődése követendő példaként állmajd a világ népei előtt, amelyeknek ugyancsak létkérdése Európa megnyugvása. Bizonyára korai még az eredmények felett Ítéletet mondani és helytelen talán a dobálózás is a nagy szavakkal, de Budapesttől Moszkváig és ■Washingtonig az út nemcsak kilométerekben hosszú, hanem politikai fejlődésben is és ezért legalább anynyira kell óvakodnunk az utazások jelentőségének alábecsülésétől, mint esetleg reálpolitikai túlértékelésétől. Bárhogyan is forgatjuk tehát a szavakat, semmiképen sem lehet látni az út bizonyos világpolitikai jelentőségét, amely világosan kifejezésre jut a nagyhatalmaknak egy olyan kis ország felé tanúsított érdeklődésében, amely különleges politikai fejlődésén kívül egyéb súlyt a mérleg serpenyőjében nem jelent. DE A KÉT UTAZÁSNAK nemcsak előfeltételei voltak, hanem világos tanulságai is, éspedig mind bel- és külpolitikánk, mind történeti fejlődésünk szempontjából és ezekről a tanulságokról beszélnünk kell. És ha a tanulságokról beszélünk, a magyar belpolitika számára a keleti és nyugati látogatások élesen kirajzolják a jövő útját is, mert a meghívásokat kétségtelenül a koalíciós kormányzás gyümölcseiként kell felfogni. Nagybritannia akkor fogadta a magyar kormánydelegációt, amikor egy hozzánk hasonló helyzetben levő kis állam egyik vezető politikusának megtagadta a beutazási engedélyt és amikor egy másik szomszéd államhoz az angolszász hatalmak közös jegyzéket intéztek belpolitikájának ki nem elégítő fejlődése miatt. Nem célja e soroknak a koalíciós kormányzás egyéb eredményeit méltatni. Így csak arra utalunk, hogy a demokratikus erők összefogása a külföld szemében is igen jó hatást keltett és az erkölcsi elismerésen felül a pártok összefogásának igen jelentős materiális eredményei is mutatkoznak. Jelenlegi nyomorúságos helyzetünkben szükségünk van valamennyi nagyhatalom jóindulatára, szükségünk van segítségükre a kedvező béke érdekében és nem utolsó soraiban a nagyhatalmak kedvező véleményétől függ, hogy felvesznek-e bennünket az Egyesült Nemzetek Szervezetébe, ami egyenrangúságunk elismerését jelentené a világ szabad népei részéről. Függetlenségünk és szabadságunk legnagyobb biztosítéka, hogy képesek vagyunk a magunk ügyeit saját erőnkből rendezni és a pártok erőviszonyait ismerve, az adott helyzetben ezt egyedül a koalíciós kormányzás útján érhetjük el. Belpolitikai vonatkozásban tehát az utak tanulsága az, hogy mindaddig, amíg ez lehetséges, minden erőfeszítést meg kell tennünk, hogy fenntartsuk és továbbfejlesszük a koalíciós kormányzást, mert a pártok harca ma az ország sorsának, sőt függetlenségének súlyos veszélyeztetésére vezethetne. A MI KÜLPOLIKÁNKAT illeti: szuppozíciónk kényszerűen adva van. Fel kell ismernünk a nagyhatalmak békeakaratát, megegyezésre való hajlandóságát, fel kell ismernünk nemcsak azért, mert az események egyöntetűen arra vallanak, hanem mert számunkra a megegyezés, a béke jelenti az élet egyetlen lehetőségét. Külpolitikai feladatunk egyszerű: csekély erőinkkel, szűk lehetőségeink határai között is arra kell törekednünk, hogy hozzájáruljunk a nagyhatalmak közötti ellentétek eliminálásához és így Európa igaz és tartós békéjének megteremtéséhez, mert fizikailag és gazdaságilag gyengék vagyunk ahhoz, hogy boldoguljunk az állandó feszültségek légkörében. Jogos igényeink kielégítésére, függetlenségünkre csak a béke, a nagyhatalmak őszinte együttműködése adhat biztosítékot. Kellne egyáltalában indokolni a békepoliika szükségességét egy kis nép előtt, amely minden mértéken túlvette ki részét a háború szenvedéseiből? De ha kellene is: a magyar politika előtt ma nincsen válaszút, mint a tizenkilencedik század végén, vagy a két háború között. Céljaink egyöntetűsége nem látszat, hanem a nép kívánságainak, a világpolitikai helyzet követelményeinek és földrajzi adottságaink egybeesése, ami szinte pontosan megszabja mindenkori külpolitikai magatartásunkat. Külpolitikánk eddig szerencsés alakulása annak köszönhető, hogy felismertük helyes utunkat, ennek a felismerésnek tudható be, hogy módunk volt felvetni békecéljainkat, hogy halasztást kaptunk a jóvátételi szállításokra, ennek köszönhetjük az UNRRA-segélyt, az amerikai kölcsönt, a diplomáciai viszonyt a győztes hatalmakkal. A nagyhatalmak fodrásaiban tett látogatás után tehát a magyar külpolitikának továbbra is ezen az úton kell haladnia, mert mellette ezer, de ellene egyetlen egy komoly szempontot sem lehet felhozni. Éz VÉGÜL: a kérdés mélyebb vonatkozásait kutatva, meg kell állapítanunk, hogy ha a látogatásokat a koalíciós kormányformára, ezt pedig a pártok egyetértésére vezethetjük vissza, akkor sikereinknek végső oka a magyar nép politikai magatartása, amellyel a választásokon azokra a pártokra bízta sorsának irányítását, amelyek között megvan az egyetértés lehetősége nagy nemzeti céljaink megítélésében. A kormányzó politikai pártok világosan látják az ország elmaradottságát, tudják, hogy évszázados mulasztások sürgős pótlása let, vagy nemlét kérdése, de tudják mindenekelőtt, hogy a világ valamennyi nagyhatalma ma progresszív politikát követ. Belső fejlődésük tehát egyben külpolitikai érdekeinket is szolgálja — ellentétben ISAti-cgl —, ami azt jelenti, hogy eddig ismeretlen történelmi perspektívák nyílnak meg előttünk. Az ország közvéleményének fel kell ismernie ezeket a perspektívákat és éppen ezért talán sokkal többet kellene foglalkozni a kormánydelegációk látogatásainak nagy tanulságaival. Szabad ország szabad polgárainak túl kell látniuk a mindennapi gondokon, ahhoz hogy jövőnk szilárd alapjait lerakhassuk, új, időálló politikai szemléletre van szükségünk, éspedig nemcsak a politikai vezetés, hanem elsősorban a közvélemény részéről. Most nyitva áll előttünk a felemelkedés útja, kérdés, meddig. A vesztett háború minden nyomorúsága és a múlt visszajáró kísérletei falait zavarják tisztánlátásunkat, mégis: a tét túlságosan nagy ahhoz, semmint hogy játszhassunk a történetemmel. Moszkva, Washington és London ugyanazt jelentik számunkra: erős, határozott demokráciát, gyors és radikális haladást, keménykezű leszámolást a múlttal, de mindenekfelett tisztább, felszabadult, időálló gondolkodást. Aki nem így vélekedik, nem érlelte meg a látogatások tanulságait és következésképpen válságos időkben felelős gazdája sem lehet a történéseknek. Щ. Patton, a se Egy amerikai katona története, akinek sokat köszönhet az emberiség Sokat hallották emlegetni az angol rádió titkos hallgatói nálunk Magyarországon: Patton tábornok nevét. A szövetségesek partraszállása után nap, mint nap szerepelt a hadijelentésekben és bizony sok reménység, várakozás fűződött hozzá ... Erről az amerikai katonáról szeretnénk most egyelmást megírni a magyar olvasóközönségnek annál is inkább, mert amikor nemrégiben meghalt, szűkszavú táviraton és néhány méltató szón kívül nemigen írhattunk róla. Patton tábornok azonban sokkal érdekesebb egyéniség volt, semhogy ne írta volna be nevét örökre a haditörténelem lapjaira. Aic nem fogad el fizetést A west-pointi híres katonai akadémián tanult Patton, akit igen ügyes és képzett katonának ismertek feljebbvalói. Attól kezdve, hogy elérte a hadnagyi rangot, egy cent fizetést sem fogadott el a hadseregtől. Minden katonai járandóságát a jóléti intézmények javára adta oda. Lemondott a dollárokról bajtársai javára. Patton hosszabb ideig nem tudott előbbrejutni a katonai ranglétrán, aminek oka egy pofon volt. Pattot» arcul ütött egy közkatonát és ez az Egyesült Államokban helyrehozhatatlan sértés. Katonát nem szabad bántani. Még a feljebbvalónak sem. A dolog úgy történt, hogy Patton egy alkalommal megjelent egy orvosi vizsgálaton. Egy közlegény állt a katonaorvos előtt, aki megállapította, hogy a fiatalembernek semmi baja nincs. A katona erőlködött, hogy ő igenis beteg és nem tud szolgálatba állni. Patton vitába szállt vele és a vita hevében felpofozta. Igen nagy bonyodalom támadt a pofonból és csaknem Patton karrierjébe került. Csak Eisenhower tábornok személyes közbenjárására sikerült elsimítani a következményeket. Pattont évekig nem léptették előb en Nyiltas titkosságókat és törvényszék üldözi Ausztriában a demokratikus magyarokat Mikor vége a nyilas párthadseregek öntevékenységének A szilek, amelyekkel a riporter dolgozik, különbözők lehetnek. Ennél a riportnál azonban századokat keverhetünk fel egyazon palettára. Macchiavelli kora, a velencei tizek Egy budapesti fiatalember, Kovács György, akinek rokonai élnek Ausztráliában, elhatározta, hogy addig is, amíg a békekötés erre módot és lehetőséget adna, megpróbál kijutni az ötödik világrészbe. Távoli tervéhez első lépésként azt tűzte ki, hogy előbb Ausztriába „szivárog“ be. Innen azután utat keres valamelyik tengeri kikötő felé és behajózik, ha lehet potyautasként, valamelyik óceánjáróra. Feketén át is jutott Ausztriába. Itt szerencsésen elért egészen a bajor határ közelébe. Útjában, a Duna völgyében magyar barakkvárosra bukkant. Amíg hazájabeliekkel nem A budapesti fiatalember, aki egyébként színes-lélekkel demokratikus érzelmű, nem ijedt meg ettől a teátrális mozzanatokban bővelkedő kihallgatástól. Pénze volt, egy-két napra ottmaradt a városkában. Este az egyik sörözőben belebotlott két civilruhás magyarba. Összebarátkoztak, azok kérdezték, ő elmesélte, mi van ma Magyarországon. A két ismeretlen magyar előadta, hogy torkig vannak a nyilasérzelmű itteni masbirrjei és a XVIII-ik század cabinet noirja egyaránt helyet kaphatnának azokban a nyilas városállamocskákban, amelyek az osztrák hegyek között még mindig virágzanak, találkozott, békén hagyták, még csak igazolást sem kértek tőle. A magyar tábornál azonban felfegyverzett patrull elfogta, a táborparancsnok elé vezette, aki azután formális vállalásnak vetette alá. Kovács György nyugodt lelkiismerettel elmondotta utazása indítóutcait. A táborparancsnok, — egy ezredes — figyelmeztette, hogy a városkában való tartózkodása alatt a „magyar királyság“ törvényei alá tartozik, mint magyar honos. Elutazása előtt jelentkezni köteles nála és ha valamiféle „agitáció” kezdene a mai Magyarország érdekében, a tábor törvényszéke elé kerül, gyar kolóniával. Versenyt szidták mindazokat, akiknek Magyarország mai tragédiáját köszönheti. Másnap kora délelőtt küldönc kereste. Magyar katona volt, civilben. A táborparancsnok idézését hozta, amellyel megidéztek a déli órákra. Néhány cigaretta ellenében a küldönc elmondta, hogy előző este a tábor titkosszolgálatának két nyomozójával volt együtt. Ezek jelentették fel a tábor parancsnokságánál, mint a demokratikus Magyarországból jött veszedelmes és az ottani közállapotokra káros egyént. Közölte vele azt is, hogy ügyében a tábori törvényszék fog ítélkezni. Arra a kérdésére, hogy mi történne, ha nem jelentkezne, azt a választ kapta, hogy ez esetben feljelentenék mint kémet, az osztrák hatóságoknál. Kovács György megköszönte a felvilágosítást és még abban az árúban kereket oldott. Azután már elkerülte a magyar táborokat és simán átjutott Olaszországba. Onnan irta meg odisszeáját hozzátartozóinak. Ez csak egy kiragadott eset. Általános azonban, hogy ezek a kis és túlnyomó részben nyilas érzelmű „párthadsereg“ csoportocskák mindent elkövetnek, hogy mesterséges elzárkózásukat minél, tökéletesebbre fokozzák. Erre saját törvényeiket, titkos szolgálatukat is felhasználva, tiszta középkort, condottire szellemiséget teremtenek a félrevezetett magyarok tízezrei között. Ez a most elmondott eset újabb bizonyíték amellett, hogy a „nyugatra menekült“ magyarok táborát a legsürgősebben s a legalaposabb körültekintéssel fel kell számolni. (V. 1.) Magyar „királyi" város a bajor határon A nyilas tábori törvényszék összeül Ezerdolláros fogadás Még a partraszállás előtt történt, hogy Patton tábornok fogadást kötött egyik tiszttársával. — Fogadjunk — mondotta —, ha meglesz az invázió és én is ott leszek embereimmel Európa földjén — elsőnek köpök a Szajnába! — Mennyi a tét? — Ezer dollár ! — Tartom! Pattort megnyerte a fogadást, de nem kapta meg a pénzt, mert a másik tiszt tréfával ütötte el a dolgot, mondván, hogy nincs ezer dollárja ... Veszélyes forduló Rendkívül bátor és tettrekész katona Patton tábornok, akinek legendás híve volt. Sebezhetetlennek, sérthetetlennek tartotta a fáma. Páncélkocsijából mindig kiállt a feje. Bárhogy is lőttek a németek, sohasem keresett önmagának fedezéket és nem húzta le a páncélos védőldejét. Az olvasó — ha figyelemmel kísérte a partraszállás utáni eseményeket —, még emlékezhet a német ellentámadásra, amely — mint ezt a hadiírók közük — igen veszedelmes támadás volt. A németek ugyanis Lille-t akarták elfoglalni, mert a partraszálló amerikaiak oda összpontosították hadtápkészleteiket. Két esztendőre való hadianyag, élelmiszer, ruha, minden földi jó volt Lille-ben, amelyet a németek csaknem megközelítettek. A helyzet már olyan veszélyes lett, hogy a készleteket (elszállításuk lehetetlenségbe ütközött volna) fel akarták gyújtani, nehogy a németek kezére jusson. Akkoriban a németek sok hadifoglyot ejtettek. Ez volt a nácik utolsó reménytelen kísérlete a háború megnyerése, vagy legalább is az amerikai különbéke kicsikarása érdekében, hiszen a másik oldalon a torkukat fojtogatta a győzedelmes Vörös Hadsereg. Ma már megírják Amerikában, hogy akkor sokan adták meg magukat a partraszált katonák közül. A német hadvezetőség odáig merészkedett, hogy megadásra szólította fel a védőket, akik beásták magukat Patton vezetése alatt és nem mozdultak. Hősiesen védték a helyet, sőt támadás előtt voltak. A németek felszólítására ez volt a válasz: — Nuts...! (Nuts annyi,, mint dió, jelen esetben azonban le nem nyomtatható értelme van ...) „ * «A A ködös front Patton tábornok tétlenségre kárhoztatva állt a helyén embereivel és ezer rendelkezésre álló repülőgéppel, amelyek a sűrű köd következtében képtelenek voltak felszállni. A németek jól tudtak a ködről, annak méreteiről és egész helyéről, mert kémeik rádión informálták őket. A repülőhadsereg egy-egy gépe óránként felszállt, hogy kikémlelje, mi lesz a mozdulatlan köddel, így ment ez a frontszakaszon — e fontos és veszéyes részen — napokig. Végül azután egy napon az egyik repülőtiszt észrevette gépe szélmérő műszerének mozgását s azon pillanatban leszólt rádióján: — Tisztul... Percek múlva a levegőbe kezdtek emelkedni a gépek. Patton támadásba lendült embereivel és tönkrezúzta a németeket a nyugati frontnak egyik legveszélyeztettebb szakaszán... Luxemburgban aratta legfényesebb hadisikereit Patton tábornok, aki autószerencsétlenség áldozata lett. Családja nem engedte hazahozatni. Ott temették el, Luxemburgban és emlékművet emeltek sírja fölé... Kristóf Károly a nő szépségét. Művészeti és minden tudományos könyv legjobb vevője UNTOS MIT. Museum-körút 3, félem. Használjon Onl&0*l -krémet púdert Вшу, ezüst, ékszer vétel, eladás. Dr. Batmarzin* Wintermantel Teréz, Bp., VII., Rákóczi-út 10, L em. 2 GAJCSY-ZSILINSZKY, ÚT 17.