Demokrácia, 1948. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1948-01-04 / 1. szám

­jalmak szerint a legszebb. A Vénusz­­halál színez és szépít. A szemekből l ékszert csinál, a szájból kis kagylót. Hossz tulajdonsága a magamutogató hajlam, (a jó színésznők nagy része ilyen) vagy a túlzásba vitt szégyen­­lősség. Minden Vénusz-ember szereti haját homlokába húzni. Rejtőzköd­ni, másnak mutatkozni, amilyen. Könnyen válik álszentté, hazuggá. Megjelenésében negédessé, túldíszes­­sé. Egyszerűsíteni kell magát, hogy embertársainak rokonszenvét is megnyerje, ne csak irigységét. Az Uranust hagytam utoljára. Hosszúkás arc, a Vénusz szép or­rát hosszúvá finomítja ez a bolygó­hatás, szája elvontan keskeny, sze­me csillogó és sugaras. Haja szelí­­díthetetlenül gyűrűs, vagy hullámos, lesimíthatatlan. Ez a lázadó, a for­radalmár, a látnok, vagy a felfor­gató. Leküzdenie nem lehet, nem is szabad egyéniségét. De meg kell ér­tenie, hogy nem minden forma rossz, nem minden szabályt kell okvetlen felforgatni, különösképpen pedig ott­hon nem szükséges a családban fel­borítania minden összhangot! — Beszélgetésünk elején azt mond­ta, asszonyom, hogy a születés pil­lanata nem határoz meg mindent. Hogy lehetséges ez? Lélekvándorlás? — A születés pillanata már csak okozat. Minden lélekben­­van benső konstelláció, az erőknek bizonyos aránya, mikor teste meghal. Addig nem születhet le újra a földre, míg nincs pontosan ugyanaz a csillagkép az égen, mint az ő lelkében. — Lehet, hogy ezer év is eltelik tehát két élet közt? — Lehet. De az is lehet, hogy csak három. Az sem véletlen, hogy hová születik valaki. Általában ugyan­azok az emberek kerülnek újra ösz­­sze, a legkülönbözőbb viszonylatok­ban. Nem feltétlenül azonosak a kapcsolatok, sőt lehet, hogy valaki, akinek sok mindennel tartoztunk, legközelebb, mint gyermekünk szü­letik újra és behajtja rajtunk az adósságot. — És még valamit szeretnék kö­zölni. Rossz erő nincs. A Saturnus se az, pedig még az asztrológiai szakkönyvek is a „Nagy gonosztevő­nek“ hívják. Pedig Saturnus hatása a föld kötőanyaga. Emberben a szi­lárdság, hűség, kitartás. Rossz erő tehát nincs! Csak rossz arány. Az arányokon viszont magunk is vál­toztathatunk a harmónia, tehát a szépség érdekében! Még egy­­utolsó kérdés: — Ilyen rendkívüli ismeretek ha­talmat jelentenek. Hogy nem javítja meg saját életét? Hogy nem minisz­ter például ma olyasvalaki, aki így tud emberekkel bánni, így tud ol­vasni bennük?­­ — Mert az anyag világa nem ér­dekel, — hangzik a válasz. — Urá­­nusz­ ember vagyok. — És az állkapcsa is fejletlen, nincs benne elég erőszak az érvénye­süléshez — gondolom távozóban. Fedor Ágnes TÁNCOLÓ IFJÚSÁG Szilveszterrel kezdődik a báli sze­zon. És elkezdődik az idén is, bi­zony, minden g­and, pénztelenség és fáradtság ellenére. Mert fiatalság azért van, sőt hosszabb ideig van, mint azelőtt. Vagyunk néhányan, akiknek a fiatalságát a közbejött vi­lágtörténelem jópár évre felfü­ggesz­­tette s akadnak, akik ezt pótolni szeretnék. Közben pedig felnőtt egy nemzedék, melynek gyerekszoba­­falát az ostrom rombolta le (hol iga­zán, hol csak jelképesen), mely fel­nőtté változott, mielőtt fiatal lett volna. Nehéz egy 16 éves kislánynak, aki ostrom után pogácsát árult a Körúton s ezzel eltartotta családját, vagy egy kisdiáknak, akit mint le­ventét katonának vittek, az idén azt mondani: Slusz, most béke van, hála Istennek, te még kicsi vagy, mars az ágyacskádba! A fiatalság tehát igenis szórakozni akar, a leányka csinos (фаг lenni s a szülőknek elő kell teremteniük valahonnan azt, amiből az első báli éjszaka mámora kitelik. Szerencsére egy fiatal, karcsú lány oly könnyen változtatható tündérké­vél Egy női estélyiruhát lényegesen könnyebb a semmiből elővarázsolni, mint valami rendes, komok­i trotter­­kosztümöt. Igaz, nem is kell olyan strapabírónak lennie. A legszebb fia­tal lány, akit ismerek (foglalkozására nézve tisztviselőnő a minisztérium­ban), mohazöld bársonyderekú, ró­zsaszín muszlimruhát kapott. A lány­ka fehérbőrű, szürkeszemű és nem is túl törékeny. Remekül fest majd a vállpánt nélküli derékban, a bő, virág kehely szerű szoknyában. Senki se fogja sejteni, hogy a derék díván- szárnából készült, a muszlin pedig leányszobája dúsan húzott függö­nyéből, amit most majd olcsóbb, de divatosabb nagymintás vászonnal he­lyettesít. A tájt és a moaré aránylag nem drágák az idén. Egy kis seszlis pasztellszínű kétrészes kosztümnél mulatósabb viseletet el sem tudok képzelni komoly diákkisasszony szá­mára, különösen ha szemüveget kell hordania, amihez a kivágott, roman­tikus ruha mindig kicsit furának tűnik. Ezt a kosztümöt nyáron is vi­selheti majd, nem kidobott pénz te­hát, amit ráköltünk. A most oly di­vatos lilásrózsaárnyalat inkább fehér­bőrű szőkéknek való, az ugyanolyan kedvelt türkiz, koreolbőrűeknek. Ha semmi felvennivaló nem akad, csak anyukának vagy nagymamának va­­lami tompafényű selyemruhája ala­kítható át, az se baj. Egész fiatal nőt a fekete sohasem öregít. Csak ne kombináljuk a selymet tű­ltel vagy fehér csipkével, mert ez öreges is, unalmas is. Minden év felvet egy pár jó, jellemző divatötletet. Az idei *­ erős anyag-ellentétekkel dolgozik, faliruhához fehér szőrmemasni, fe­hér gyöngyhímzéssel, havas táj kép­zetét kelti, fekete szövethez dús arany és színes pagettel hímzett zse­bek ínellvonatban (esetleg régi bro­­kátterítőből kivágva) rózsaszín, eny­hén hervadt muszlinhoz egy pár fekete antilopkesztyű, vagy széles, puha antilopöv gyöngyhímzéssel cso­dát tehet. Ezekkel az apró ötletek­kel megszerezhetjük leánykáinknak azt az illúziót, hogy erre a néhány estére a hamupipőkék tündérdíszébe öltözhettek... s emlékeikben az anyagok megnemesednek majd az első szeretem aranyfüstjétől. VENEZUELA 26 éves fiatalember elhatározta, hogy kivándorol. Minthogy nem e tárgyban kérte tanácsomat, nem is igen hiszem, hogy elhatározásában befolyásolni tudom, nem terjesz­kedem ki elhatározásának érdemi megvitatására. Feltételezem, hogy ko­moly oka van egy mai 26 éves szak­munkásnak, ha ebből az országból mely jóformán legelsősorban az ő és hozzá hasonló emberek érdekeinek szem előtt tartásával épül újjá, el­­ akar menni. Még­hozzá egy klímá­jában, nyelvében, szokásaiban tőlünk teljesen idegen országba, a földgolyó másik felén. A problémája ez. Ön igen komoly ember, aki magánúton továbbképezte magát, szeret olvasni, szakmájánál fogva, mely az ipar­művészeinek egyik legérdekesebb ága, képzőművészettel is foglalkozik. Né­hány évvel ezelőtt megnősült,, ahogy mondja, igen szerény környezetből származó leánykát vett el. Ami még nem volna baj, de ez a környezet nemcsak szerény, hanem könnyelmű is, bizonyos külvárosi szokások, élet­felfogás jellemzik, mely önnek ide­gen. Szereti a feleségét, magával akarja vinni, ha nem is azonnal, de néhány hónap múlva, mikor majd az első küzdelmeken túlesett. Azt kérdi, micsoda intézkedéseket tehet arra­­nézve, hogy felesége ez alatt az idő alatt, míg egyedül lesz itthon, ne csússzon vissza eredeti­ miliőjébe, ha­nem komolyan művelje magát, ké­szüljön az új, nehéz, szép és érdekes életre? Milyen könyveket szerelten meg neki? Először is helytelenítem, hogyha ilyen meggondolások egyáltalán fel­merülnek Önben, nem viszi azonnal magával a feleségét. Egy asszony még a legnehezebb körülmények kö­zött is csak segítségére lehet a férjé­nek. Az együttes küzdelmek minél súlyosabbak, annál erősebben ková­csolnak össze két embert, még akkor is, ha nem fiatal, szerelmes férfiről és nőről van szó, hanem csak bará­tokról. A magány pedig közismerten rossz tanácsadó Budapesten is, hát még Venezuelában! Addig is, mielőtt­­indulnak, a leghelyesebbnek azt tar­tanám, ha a felesége az ön szakmá­­jában bizonyos műhelygyakorlatra­­tenne szert. Ez többet ér, mint va­lami sebtében megszerzett, úgyneve­zett általános műveltség. Ebből az iparból kiindulva rengeteg érdekes tudnivaló adódik úgyis, ami felkelti majd felesége érdeklődését és ambí­cióját. Ezenfelül persze a legjobb volna beiratkozni valami spanyol nyelvtanfolyamra (biztosan akad ma Pesten ilyen is) és ezzel az elfoglalt­ság kérdése máris megoldódik. Ha pedig az ember el van foglalva, érde­kes és feltehetőleg hasznos módon rájön, milyen unalmas dolog a kül­városi espresszó vagy kocsma látoga­tása, levegője és utólagos hatása. Különben is meggyőződésem, hogy túl sötéten látja a helyzetet, mint minden fiatal férfi, aki nagyon sze­ret valakit és ennek következtében nagyon félti. . SZÍNÉSZNŐT szeretek ... Leveléből nem derül ki pontosan, hogy miről van szó: arról-e, hogy Maga, ifjú orvos, szeret egy nőt, aki véletlenül színésznő ... vagy arról, hogy színésznőbe szerelmes, abba, amit ez a fogalom jelent, ab­ba a légkörbe, az illatba, az egész satöb­bibe, amit a ponyvairodalom oly ala­posan kimerített. Egyik diagnózis se túlsúlyos. Ha jól értettem ugyanis, az egész panasz mindössze az, hogy hihet-e egy olyan nő érzelmeinek komolyságában, aki színpadon (egy­előre vidéki színpadon ugyan,­­ de mégis csak) mindennap más férfit biztosít sírigtartó hűségéről, külön­féle szerzők modorában, de ugyan­azon az édes, divatosan mély és zen­gő hangon, amit ön privátim oly jól ismer. Más baj egyelőre nincs. Ez pedig nem túl súlyos, ön — ne haragudjon ezért a cinikusnak tűnő könnyed­ségért — ugyanis végtelenül keveset reszkíroz. Az a fiatal teremtés, aki vidéki színpadon drámai szendét játszik, e pillanatban bizonyára ugyanolyan őszintén szereti Magát, mint Maga őt. Miért mondaná, ha ez nem tenne így? Ha nem túl tehetséges, lehet, hogy a legjobb feleség válik majd belőle. A mai vidéki színházi élet­­színvonal, azt gondolom, igen kívá­natosnak tünteti fel a nyugodt pol­gári életet egy fölkereső, rokonszen­ves férj oldalán. Az a tény, hogy a lány főszerepeket játszik, azt bizo­nyítja, hogy csinos és elég intelligens Ha pedig valóban­ olyan rettenete­sen tehetséges, hogy a színpad nél­kül nem tud élni... nos, akkor előbb-utóbb úgyis el fognak válni... és akkor önnek volt egy pár feled­hetetlenül szép és színes éve... a pa­tikusok lányát még azután is ráér elvenni... de a csoda is megtörtén­het, ami nem az első lenne e szak­mában: az, hogy lesz még egy orvos, színésznő házaspár Pesten a leg­­nagyobb harmóniában, lásd a Bajor Gizi Germán-esetet. jffоык mgoM ADY (Somogyi Béla­ út 9): Boldogság dala (am.) 4, 6, 8; SzVÜ 2 is ATRIUM (Mártírok útja 55): Diktátor (am.) 4, 17, 9, SzVÜ 2 is. BUDAI VIGADÓ (Corvin-tér 3): Afrikai vőlegény (m.) */*5, УЛ% %9; SzVÜ 2/a3 is. CORVIN (Corvin-köz. T. 339-293): Valahol Európában 4. 6, 8; v. de. 11 is. CITY (Bajcsy-Zsilinszky­ út 36-38 T. 128— 129): Elveszett nászút (am.) %1, V*6, Ms8; SzVÜ 2-kor is. CAPITOL (Baross-tér 32): Botrány a túl­világon (am.) ¥12, */з4, 6. %9; VI 1l-kor is. CORSO (Váci-utca 9. T. 132—312): Ber­nadette (am.) 4. 6. 8; SzVÜ 2-kor is. DÉCSI (Teréz-körút 28. T. 121—343): Bernadette (am.) 5, 7, 9, SzVÜ 3-kor is. FORUM (Kossuth Lajos­ utca 13. T. 182— 707): Diktátor (am., (Charlie Chaplin) 3/­1, 6, SzU­H 1 2, V 11 és 1 2-kor is. KAMARA (Dohány-u. 42. T. 423- 901): Elveszett nászút (am.) 4, 6, 8, SzVÜ 2 is. KOSSUTH (Váci­ út 14. T. 127—824.): A holnapért élni kell (am.)4, 6, 8. LLOYD (Fürst Sándor­ u. 7/a): Elveszett nászút (am.) 5, 7, 9. SzVü 3 is. OLYMPIA (Erzsébet­ körút 26): Szerdáig Anna és a sziámi király (am.); csütörtök­től: Mindenki muzsikája (am.) */*2, VH­ 3/a6, Vs8, Yü Ms 12 is. OMNIA (Kölcsey­ utca 2. 'J­ 421-639): Diktátor (am.) 4. l/?7. 9. SzVü l/s2 is. PALACE (Erzsébet-körút 8. T. 222—426): A holnapért élni kell.(am.) 11. 1. 3. 5. 7. 9. ROYAL APOLLÓ (Erzsébet-körút 43. T. 222—322): Valahol Európában (m.) 4. 1. 9. VÜ 42-kor is SCALA (Teréz-körút 30. T. 120—130): Diktátor (am.) l/a5. s/*7. 9. SzVÜ l/s3-kor is. STÚDIÓ (Akácfa-utca 4): Magam­ útját járom (am.) (Bing Crosby) 1. VU, Vá6. %8; Vü */n­l-kor is. URA­MA (Rákóczi-út): A gyilkosok kö­zöttünk járnak (ném­.) 4. 6, 8. V. 11 is. VÁROSI SZÍNHÁZ (Köztársaság-tér 30. T. 137—150): Tar­an diadala (am.) l/ti, Vé6. 8. VESTA (Erzsébet­ körút 39): Szerdáig Sárga pokol (fr.), csütörtöktől: Texasi seriff (am.) és Stan és Pan (am.) 10, 12, 2, 4 6, 8. METEOR-CSILLIK olcsó, szép és jó Podmaniczky­ u. 27. József-krt 44. Wwattok A riportjának amerikai visszhangja a 65 éves Szabó András és 64 éves felesése серйШЦаеМ Levelet hozott a posta Ameriká­ból, New Brunswick-ból a Demokrá­ciának. A levelet Mr. Andrew Szabó, azaz Szabó András és neje írták. Ke­zükbe került ott New Brunswick-ben a Demokrácia egyik októberi száma, amelyben riportot írtunk az idős Szabó-házaspárról, akik Mátészalká­ról nekiindultak Amerikának... A 75 éves Szabó András 64 é­ves felesé­gével felszálltak Budapesten a re­pülőgépre és elmentek 27 évvel ez­előtt kivándorolt gyermekeikhez, unokáikhoz, dédunokáikhoz... Az öreg Szabóék egyik fia ezeket írta a Demokráciának: „Az újságcikket, amit szüleinkről írtak, most kaptuk kézhez. Igazán szép volt Önöktől, hogy olyan szépen megemlékeztek róluk. Már azóta ők is kezdik megszokni az amerikai éle­tet. Igen örültünk, hogy hosszú évek után viszontlátjuk őket. Itten küldök egy képet a szüleinkről, így találkoz­tunk össze egy pár perccel a megér­kezés után és itten küldök egy újabb képet, amit a múlt héten Csináltunk. A Szabó néni és a Szabó bácsi még­­egyszer megköszöni és kívánnak Önöknek és annak, aki a cikket írt a sok szerencsét a messze távolból. Szabó András és neje (pontos cím­mel). A levél mellett valóban két fényké­pet látunk, az egyik hatalmas újság­kivágás nagybetűs címekkel: „Szü­lök repülőgéppel keresztezték az Óceánt, hogy találkozhassanak 27 év után gyermekeikkel“ Külön kis szö­veg a kép alatt: „27 év után a Szabó­család újra együtt van. Szülők: a 64 éves Erzsébet és a 75 éves András most érkeztek meg Magyarországról, hogy megölelhessék szeretett gyerme­keiket ... A nagyszülők között ül Edward a kis négyéves, aki most látja először nagyanyját és nagy­apját. Az idős házaspár Klipperrel érkezett és most már itt akarják ott­honukat berendezni. Köszönjük Szabóék üdvözletét, örülünk, hogy Szabó bácsiék jól utaztak és reméljük, hogy a családi boldogság most már teljes. Várjon Szabó bácsiék amerikai otthonában nem jelentkezik-e a keserű kísértet, a honvágy? Nem éppen közügy... A magányosan élő író­nő azzal dicsekszik úton­­útfélen, hogy van neki egy kisdiák fia, aki job­ban főz, mint a legkivá­lóbb szakácsnő. Minek is férj, család, vagy sze­mélyzet annak, akinek egy nagyleánykisfia varr? ,,Karácsonyra krumpli­­nudlit főzött a fiam"- mesélte az írónő éppen az Elnökasszonynak. Mi­re a gyermeknevelés rej­telmeiben igen járatos, szellemes Elnökasszony így válaszolt: "— Vigyázzunk a fiatal­korú főzőférfiakra, ked­vesem. Szívesen sütött­­főzött az én kisebbik fiam is kamaszkorában s mi­kor megkérdeztem, mit szeret ebben a nőies fog­lalatosságban, azt mond­ta: „Tudod, jó hecc az, mert a kalácsdagasztástól jól lement a kezemről a feketeség...“ Végre itthon kerül szín­padra Gergely Sándor da­rabja, melyet Oroszor­szágban és Kisázsiában 30-nál több színpadon játszottak. Oroszországban „Az én fiam­“ volt a cí­me, Ukrajnában Vitézek és Hősök. A hazai címe még ismeretlen. Bárdosék a Volpone nagy sikere miatt csak hetek múlva kezdik el próbálni és ar­ról volna szó, hogy Day­­ka Margit játsza el benne élete első anyaszerepét. És Dayka, az ifjú feleség, nem vitatkozik a színész­nő Daykával... Holott nyugodtan játszhatik fia­tal színésznő öreg szere­pet, hiszen a letörölhető maszk sohasem olyan szo­morúan és jövőt sejtetően öreg, mint a majdani igazi ráncok. A valóságos ■öregség nem festhető, nem alakítható és egészen másként jön el, mint ahogy azt a színészi fan­tázia elképzeli. Esetleg szebb öregasszony is le­het az ember, mint ami­lyen öregasszony arcot fest magának — a szín­padon ... * Kevesen tudják, hogy Márai Sándor, aki regé­nyei,, kapcsán a családi élet analízisében majd­nem a nagy pesszimista bölcselők végső következ­tetéséig jutott el — min­den bölcselet ellenére — egy kis árva. 6 éves fiúcskát fogadott örökbe az ostrom után. Rengete­get van otthon és a ki­csit nagy szeretettel és az igazi apák örök optimiz­musával neveli. .. hogy Bródy Lili írónő, aki elvesztette férjét a háborúban, egy földöntú­lbian szép, szürrealista ver­ses­ drámát írt, — hatott férjének a földöntúli sze­relemről,­­hogy az emberek job­ban hisznek a költök po­litikai jóslataiban, mint a poltikusok „költői megnyilatkozásaiban“, mert már az ötödik em­ber közli, hogy Illyés Gyula, hazatérve külföld­ről, mélységes meggyőző­déssel jelentette ki, hogy 1948-ban pedig semmi szín alatt sem lesz há­ború ...* hogy a Művészeti Ta­nács új életet kezd 1948- ban és már 1-én elküldi ösztöndíjasainak az ösz­töndíjat, nem úgy, mint 47-ben. Mert a dei­emberi ösztöndíj még karácsony­ra sem érkezett meg, de még Szilveszterre sem... sajnos, nem közügy a képzőművészek nyomora." Pedig nekik a legnehe­zebb. A világhíres Mat­­tioni Eszter festőnő sem tudott befűteni karácsony­ra; Jaklics Ernő műter­mében is fagyos az agyag; Basilides Barnádé ügynököléssel szerzi meg a tüzelőre valót... ha egy magyar író be­teg lesz, nincs hová for­duljon, mert az írók nem tagjai semmi betegsegély­­zőnek, ám Gergely Sán­dor 1948-ra tervbe vette az írók betegsegélyzőjé­­nek felállítását és addig is, amíg ez megvalósul, személyi ajánlással segít a beteg írókon és család­tagjaikon s hogy pénz és ennél fogva fizetés hiá­nyában az írók Szövet­sége dr. Radó Károly fog­orvost közlelkesedéssel választotta meg az írók tiszteletbeli fogorvos főor­vosának s ez a megválasz­tás, tudvalévően csak pro­longálása egy régi-régi ál­lapotnak, amennyiben Radó Karcsi minden író­nak ingyen szeretetből kezeli a fogát két évtizede és éppen 121 dedikált mű­ve van, köztük az első polcon szegény József At­tiláé ezzel az ajánlással: „Fogadd a fogért.. igazán nem közügy, de jellemző azért, hogy az özvegy írónőt karácsony­kor éppen ketten kérték feleségül (a mai férfiszűk világban), mire ő nem tudván válaszolni, így só­hajtó fel: — Add ah Uram, hogy két szék közt a pad alatt telsé­k egy harmadik fér­fiút, aki főkötő helyett, ami igen régi ruhadarab —­ egy álláshoz segít... — . — 99 eset nem reménytelen írja egyik művésznőnk leveleiben, amelye­ket a tanácsért hozzáforduló férjhezadó lányoknak, meg nem értett asszonyoknak és azoknak küld, akik nem akarnak a fiatalságukról lemondani és érthetően nem akarnak megöregedni. Az eset miért nem reménytelen soha — tesszük fel a kérdést a kiváló művésznő­nek? — Nevetve válaszol: Mert amíg Hor­­mocith B. van a világon, addig egy nő sem mondhatja a helyzetét reménytelennek! Amíg a nő legerősebb fegyvere a szépség, hátha a Hormocith-mk — ilyen könnyen megszerez­hető, egy nőnek sem kell feladni soha a harcot! Minden csak őrajta múlik. Eddig a beszélgetés — a jó tanács azon­ban önnek is szól, Asszonyom! Vegye kezébe sorsa irányítását és ha nincs megelégedve életével vagy úgy érzi, hogy a sors még adósa valamivel, használjon Hermodith B.­­krémet! Arcbőre szárazságát nyomban megszün­teti, az idő előtti ráncokat kisimítja és hódító szépséget, tartós fiatalságot varázsol arcára. Legendák nőttek a Slormacith B. körül, amely sok olyan esetben segített, amikor a helyzet már reménytelennek lát­szott. — Próbálja meg ön is! Áldani­ és csodálni fogja nagyszerű hatását. Ára 11.50, takaréktubus ,17.90. Kaphat minden drogériában és ittat sze­rtárban­ I­

Next