Rákóczi György Főgimnázium, Dés, 1919

Adatok az 1919—20. iskolai év történetéhez. (Részlet az igazgató évzáró beszédéből.) Egy nehéz, küzdelmekkel teli iskolai év végéhez értünk. Há­borgó tengeren vezetett át utunk, ahol nem egyszer az elmerülés veszélye fenyegetett. Az éber figyelemnek, körültekintő gondosko­dásnak és kitartó munkának azonban meg volt az eredménye. Kis sajkánk sok hánykolódás és nehéz küzdés után szerencsésen be­futott a pihenő révbe. Vessünk tehát egy pillantást vissza megtett utunkra s vegyük számba munkálkodásunkat és annak eredményét, pártatlanul megállapítva, hogy mit végeztünk, de azt is, hogy hol nem tettük meg mindazt, amire elhivatva voltunk. Mert mindenki, iskolánk ép úgy, mint annak minden egyes tagja érzi és éreznie is kell, hogy nem egy fogyatékossága volt az idei munkálkodásunknak. Ennek okai azonban talán legnagyobb részt oly tényezők voltak, amelyeknek kiküszöbölésére, legyőzésére ami erőnk gyöngének bizonyult. A jó szándék, komoly törekvés talán mindkét részről egyaránt meg volt s nem rajtunk múlott, hogy hat háborús év pusztításának nyomait nem lehetett egyszerre el­törölni. E pusztítások részint anyagi, részint erkölcsi javakban mutat­koznak. Jól eső érzéssel állapíthatjuk meg azonban azt, hogy a sokkal fontosabb erkölcsi javakban szenvedett kárból inkább sike­rült valamit ez idén iskolánknak helyre hozni, újból megalapozni, mint az anyagiakból. Hisz jól tudja mindenki, mikor a dési református egyház az erdélyi ref. egyházkerület körlevelére a szükséges lépéseket meg­tette, hogy a hajdani dési református kollégiumnak újbóli föltá­masztása által a magyar ifjúság középiskolai továbbképzését le­hetővé tegye, e nemes célra egyelőre a fiú elemi iskola helyiségei­nél és fölszereléseinél többet , amelyeket egyébként már a há­ború első éveiben is nem egyszer készségesen bocsátott rendel­kezésre a volt dési m. kir. áll. főgimnáziumnak is, nem adhatott. Szűkös anyagi javakkal, megapadt tanári létszámmal, de ko­moly elhatározással, erős akarattal és kitartó erővel indult meg­ a munka 1919. október hó 1-én s az eredmény azt mutatja, hogy fáradozásunk talán nem volt egészen hiábavaló. Áldozatokat kí­vánt az iskola a szülőktől is, de örömmel állap­íthatjuk meg, hogy azokat teljes megértéssel, készségesen hozta meg.

Next