Rákóczi György Főgimnázium, Dés, 1920

Iskolai év megnyitó beszéd. Az ifjúság kötelessége. I. Tim. IV. 12. Senki a te ifjúságodat meg ne vesse, hanem légy példa a hívőknek a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban. Kedves Ifjak ! Engedjétek meg, hogy ez alkalommal, amikor Isten házába összegyűltünk, hogy iskolai munkánkat Isten iránti hálaadással, az Ő áldó segedelmének kérésével kezdjük meg, ne­hány egyszerű szót intézzek hozzátok. Gondolataimat a nagy Apos­tolnak kedves tanítványához, Timotheushoz intézett, imént felolva­sott szavaihoz kapcsolom. „Senki a te ifjúságodat meg ne vesse“ — mondja az Apostol — „hanem légy példa a hívőknek a be­szédben, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban“. Az Apostol szavaiban a figyelmeztetés : „Ne vessétek meg az ifjú ifjúságot“ a felnőtteknek szól, az intés pedig, hogy az ifjú Timotheus azok előtt, akik hisznek az ő ifjúságában jó példaadással járjon hitben, szeretetben és tisztaságban, szól nem­csak Timotheusnak, hanem minden ifjúnak. Vonjuk le azért ez apostoli tanításnak jelen helyzetünkre alkalmazott útmutatásait. „Senki meg ne vesse az ifjúnak ifjúságát.“ Ez a szemrehányás nem érhet minket, e gyülekezet tagjait, elöljáróit, tanárait, tanítóit. Mi nagyrabecsüljük a Ti ifjúságtokat kedves Növendékek ! Mi tudjuk, hogy Ti vagytok Egyházunknak, népünknek jövendője. És minél fájdalmasabb gyötrelem tölti be szivünket szomorú, szétzi­lált jelenünk láttára, minél kétségbeejtőbb valóságban áll előttünk a költő fájdalmas látomásában meglátott nagy sír, mely körül egy nemzet gyászban áll, annál ragaszkodóbb, melegebb szeretettel tekintünk reátok, mert érezzük, hogy a gyűlölködő világban első­sorban Ti vagytok hivatva újra építeni az emberi kulturszolidari­­tás, testvéri megértés, egymás javát kezelő békés szolgálat omla­dozó templomát. Ti vagytok hivatva visszaszerezni a magyar név­nek tisztességét, becsülését ide bent új államunkban és oda kin, a nagyvilágban egyaránt. Mi hiszünk Bennetek, mert úgy érezzük, hogy bár reánk is talál a panasz, melyet a Próféta egykor szen­vedő, megpróbáltatott népéhez intézett : „Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is,“ de viszont hisszük, hogy nekünk is szól a biztató ígéret: „Akik az Úrban hisznek, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el.“ (Ézs.

Next