Rákóczi György Főgimnázium, Dés, 1920
Iskolai év megnyitó beszéd. Az ifjúság kötelessége. I. Tim. IV. 12. Senki a te ifjúságodat meg ne vesse, hanem légy példa a hívőknek a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban. Kedves Ifjak ! Engedjétek meg, hogy ez alkalommal, amikor Isten házába összegyűltünk, hogy iskolai munkánkat Isten iránti hálaadással, az Ő áldó segedelmének kérésével kezdjük meg, nehány egyszerű szót intézzek hozzátok. Gondolataimat a nagy Apostolnak kedves tanítványához, Timotheushoz intézett, imént felolvasott szavaihoz kapcsolom. „Senki a te ifjúságodat meg ne vesse“ — mondja az Apostol — „hanem légy példa a hívőknek a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban“. Az Apostol szavaiban a figyelmeztetés : „Ne vessétek meg az ifjú ifjúságot“ a felnőtteknek szól, az intés pedig, hogy az ifjú Timotheus azok előtt, akik hisznek az ő ifjúságában jó példaadással járjon hitben, szeretetben és tisztaságban, szól nemcsak Timotheusnak, hanem minden ifjúnak. Vonjuk le azért ez apostoli tanításnak jelen helyzetünkre alkalmazott útmutatásait. „Senki meg ne vesse az ifjúnak ifjúságát.“ Ez a szemrehányás nem érhet minket, e gyülekezet tagjait, elöljáróit, tanárait, tanítóit. Mi nagyrabecsüljük a Ti ifjúságtokat kedves Növendékek ! Mi tudjuk, hogy Ti vagytok Egyházunknak, népünknek jövendője. És minél fájdalmasabb gyötrelem tölti be szivünket szomorú, szétzilált jelenünk láttára, minél kétségbeejtőbb valóságban áll előttünk a költő fájdalmas látomásában meglátott nagy sír, mely körül egy nemzet gyászban áll, annál ragaszkodóbb, melegebb szeretettel tekintünk reátok, mert érezzük, hogy a gyűlölködő világban elsősorban Ti vagytok hivatva újra építeni az emberi kulturszolidaritás, testvéri megértés, egymás javát kezelő békés szolgálat omladozó templomát. Ti vagytok hivatva visszaszerezni a magyar névnek tisztességét, becsülését ide bent új államunkban és oda kin, a nagyvilágban egyaránt. Mi hiszünk Bennetek, mert úgy érezzük, hogy bár reánk is talál a panasz, melyet a Próféta egykor szenvedő, megpróbáltatott népéhez intézett : „Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is,“ de viszont hisszük, hogy nekünk is szól a biztató ígéret: „Akik az Úrban hisznek, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el.“ (Ézs.