Elemi Fiúiskola, Dés, 1903
28 pár szóval Így hívhatnám fel figyelmeteket: Karcsú szobor tetején , Büszke turul Némán regél Öröm búról, Dicsőséges Régi múltról. Kiterjesztve Most is szárnya, Mintha mindig Résen állna . . . Karmai közt Kard és pálma : És elénk a Régenmultat S jelent tárja. Kedves növendékek! Ez emlékszobor a magyar nemzet eddigi küzdelemteljes életének szép meséje. Ha a jó gyermek figyelemmel hallgatja a szép mesét, abból, mint édes álomból a kellemes, úgy marad meg kis szivében és fogékony lelkében a mesének szebb és tetszőbb része. S később az ifjú korban a meséből kiválasztja a valót, így lesz a gyermekmeséből az ifjú történelmi ismerete. Ti, kedves növendékek, történelmet még nem tanultatok. Épp azért én nem történelmi évszámok hosszú sorozatát és névjegyzékét fogom felsorolni, hanem elmondom a Főterünkön álló „turul-szobor“ igaz meséjét. Figyeljetek, hogy majd ráemlékezve, kedvvel tanuljátok a hazai történelmet! A „turul madár“ azt jelzi, hogy őseinknek nem volt állandó lakóhelye, hanem folyton vándoroltak. S midőn bármerre mentek, mindenütt előttük, vagy velük repült egy a turulhoz hasonló madárfaj, és mert elleneiket mindig legyőzték, meghódították, mint babonás pogány nép, szerencséjüket e madárnak tulajdonították, s képét harczi zászlójukra festve, győzelmesen haladtak előre. És mert erős elhatározásuk volt