Magyar könyvbarátok Diáriuma 1939 (1-4. szám)

1939 / 2. szám - ORTUTAY GYULA: Májusfa

MÁJUSFA írta: ORTUTAY GYULA s­­-SZABOLCS MEGYE egyik kedves kicsi falujában figyeltem meg először a májusfa állításának szokását, mint a paraszti szerelmi vallomás­tételnek egyik szép szimbolikus formáját. Hogyan is fest ez a májusfa­állítás? Május havának elején, rendesen május első vasárnapján, éjfél­tájban, éjfél után a lányosházhoz lopakodik a legény. Világos az éjtszaka s óvatosan jár, mert nem szeretné, ha rajtakapnák éppen munka közben. Cigány is kíséri a jobbmódú legényt, hogy majd muzsikáljon, a szegé­nyebb maga énekel. Hozza a májusfát. A szépen feldíszített fát gyengé­deden odatámasztja a velécéhez, vagyis a tornác kis ajtajához, vagy még­inkább a pitar ajtajához. Ezután húz rá a cigány a leány kedves nótá­jára, vagy ha cigány nincs, elénekli a legény. Ha a lány jószívvel veszi a májusfát (már pedig a legény óvakodik, hogy olyan szégyen érte, hogy visszautasítsák, előre tudakolja napokkal a májusfa sorsát), szóval ked­vező esetben a lány az ablaknál három szál gyufát gyújt és a lánggal égő gyufát fölfelé hajítja. A cigány a nótázás után elmegy, rá nincs többé szükség. De bezzeg nem mehet a legény: ott ólálkodik egész éjtszaka vizsga­szemekkel, éberül a porta táján: vigyázza a májusfát! Különben a szomszédság, vagy akárki más, már csak a tréfa kedvéért is, elemelné a sokat érő felfaggatott májusfát. Hogy ez nem tréfadolog, nóta is tanúsítja: Ma van május első vasárnapja, Kinn alszik a legény a kapuba. Kelj fel legény, oda van a kalap, A májusfa zöld erdőbe' maradt. Nem maradt ott, mer' én elültettem, Mit tehetek, ha ellopták tüllem. Mikor aztán kivilágosodott, az őrködő legény nyugodtan hazaballaghat: a lány örvendező lélekkel beemeli a díszes fát; előbb nem illenék. Szép is a májusfa. Szilvafát, ficfát, vagyis fűzfát, almafát kerít a legény, persze kiskorút s a gyökerét gondosan levagdalja. Embere válogatja, hogy mekkora s minémű legyen a májusfa, némelyik embermagasságú is, vagy egy kidőlt fa sudaras nagyága. Aki nem keríthet ilyet, beéri csupán egy kisebb ággal is, azt díszíti fel. Csak meddő, azaz száraz ne legyen az ág. Az ágra vagy fára fejrevaló delinkendőt, csokoládét, almát, fügét, különféle cukrokat aggat a legény. Mint mondottam, a lány tudja jól, hogy ki hozta a májusfát. Mégis másnap, ha találkozik a legénnyel, teszi magát, mintha nem tudná, érdeklődik: ugyan nem tudná meg, hogy ki is hozhatta? A legény eleinte tagad: nem tudja, ő ugyan nem hozta. No, gondolkodóba esik a lány: hát akkor ki is? Tán csak nem ez­­ meg ez? Erre már a legény is beadja a derekát, nem vallja kárát. E szép tavaszi szokáson keresztül a népi szerelemnek kedvességét figyelhetjük meg. A májusfa állításának szokása egyes magyarázók szerint egyik legendától veszi eredetét s alapformájában leginkább a germán és szláv népeknél található. Ez a legenda egy Valburga nevű

Next