Magyar könyvbarátok Diáriuma 1939 (1-4. szám)
1939 / 2. szám - ZELK ZOLTÁN: Csak téged (Vers)
átalakította, szinte jobbá, életerősebbé tette. Szembeállítja a „geniessende" (élvező) és a „schaffende" (alkotó) társadalmat egymással. Aktivitás ez a passzivitással szemben. Az új világ primitívebb ugyan, de primitívségében van az ereje az elmúlt kor dekadens világával szemben. Ennek szembeszökő bizonyítéka a tömegregény törvényszerű ,,happy end"-je. A raffinált dekadens kultúra nagy problémákat vet fel és tragikus megoldást is elfogadhat, sőt élvezheti a rossz diadalát. De nem így a primitív. Vájjon mit szólna az a kisgyermek, akinek nem „happy end"-del végződő mesét mondanánk? A tömegregény olvasójában is van egy ilyen gyermek. Látja, tapasztalja a reális világban a rossz, az emberi gonoszság diadalát, de legalább olvasmányaiban akarja a jót és az igazság győzelmét. A megvetett „happy end" ennek a gyermeki világnézetnek szimbóluma, sóvárgás a szép, a jó, a tökéletes után, „Wunschtraum", melyet a tömegregény beteljesít. CSAK TÉGED Úgy mondom néked, mint egy leckét, mert szeretném, hogy megtanuljad, ha felelnem kell egyszer érted akkor te is, már velem tudjad, hogy én csak tégedet szeretlek, meglestem a szomorúságot, nem magamért, de te miattad szövi fonja körém e hálót. És szívemet is rajtakaptam, engem elárult, a te lépted után fülel a jövendőben, miattad virraszt. Mondd, megérted? Figyelj ide hát, példát mondok: ha fekszem álmatlan s képzelgek, félek valami szörnyű kórtól, nem magamat, téged képzellek ... A te tested retteg testemben, a te jövőd az én jövőmben, így élek én magam veszítve s téged kettőzve az időben. Az időben, az elfogyóban, mely nem örök, csak az istennek — tanuld meg hát, hogy tudjad vélem: én már csak tégedet szeretlek. ZELK ZOLTÁN: 63