Diárium 1945
HAMVAS BÉLA: Füstparipán
FÜSTPARIPÁN Ne üljetek füstparipára. Aki másra elvi befolyást óhajt gyakorolni, annak saját magatartását tudatosan tisztáznia kell. E tisztázott magatartás annak, aki másra elvi befolyást óhajt gyakorolni, elemi tisztessége. Az elmúlt évek nagy válságai után ez a kísérlet az első, amely a művész, a költő, az író, a gondolkozó elvi magatartására vonatkozó lényeges kérdést, anélkül, hogy a válaszra magát feljogosítva érezné, fel kívánja tenni. Azelőtt olyan okok miatt, amelyekről beszélni fölösleges, a kérdésnek a nyilvánosság előtt való feltevése nem volt lehetséges. Ma, olyan okok miatt, amelyekről beszélni fölösleges, a kérdésnek a nyilvánosság előtt való feltevése csak óvatosan megfogalmazva lehetséges. Óvatosságra nem azért van szükség, mert a politikai érzékenység megnőtt, hanem azért, mert a válság által felizgatott politikai ingerültség még nem múlt el. Amiről ugyanis szó van: milyen szerepe van a politikának a művész, a gondolkozó, a költő és az író magatartásában? Elfogultságtól mentes válasz csak elfogultságtól mentes kérdésre várható. Ezért az embernek a kérdést elfogultságtól mentesen kellene föltenni. Itt persze mindjárt baj van. A politikus azt állítja, hogy elfogulatlan ember nincs. Ezek szerint elfogulatlan kérdés sincs. Ha pedig nincsen elfogulatlan kérdés, elfogulatlan válasz, sincs és akkor elemi tisztességről beszélni fölösleges, illetve a tisztesség mindössze az elfogultság beismeréséig mehet. Tovább nem. Mindnyájunkat lényünkben, gondolatainkban, kérdésfeltevéseinkben és válaszainkban érdekünk és helyzetünk és osztályunk, akár tudomásunk van róla, akár nincs, végzetesen befolyásol. Az ember a kor és az osztály terméke. Csak történeti ember van. A művészt is, a gondolkozót is, az írót is, vallási, nemzeti, faji, osztálybeli magatartása, akár van róla tudomása, akár nincs, teljes egészében meghatározza. A politikus azt állítja, hogy osztályérdektől ment magatartás, tevékenység, gondolkozás nincs. Osztályérdektől ment kérdés sincs. Helyes. Akkor az imént feltett kérdést talán egy lépéssel hátrább lépve ilyen módon kellene feltenni: mi az osztályelfogultság abban a kérdésben, hogy valaki felteszi azt a kérdést: mi a politika szerepe a művész magatartásában?