Diósgyőri Munkás, 1971. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-26 / 4. szám

2 Az első kiskórus... Munkásőreink országos kezdeményezése A városi munkásőrzászló­­alj ünnepi egységgyűlésén mutatkoztak be először. Az énekkarnak nagy sikere volt, lelkes tapsot kapott, amely azt is jelentette, nagyszerű kezdeményezésnek tekinthető az első zászlóalji énekkar létrehozása. Még az elmúlt év közepén, Ankli Sándor, az LKM III. munkásőrszázadának pa­rancsnoka vetette fel a gon­dolatot, hogy jó lenne a zász­lóaljon belül egy kórus lét­rehozása. A gondolat helyes­lésre talált, és a megvalósu­lás útjára lépett, amikor Schirger Antal karnagy — aki a MEO-nál dolgozik — vállalta az énekkar megszer­vezését, vezetését. Nos, így alakult meg 1970. november végén a 32 tagból álló első vidéki, munkásőr­­zászlóalji énekkar, kohászati és gépgyári dolgozókból. Amint már írtuk, első sze­replésük sikeres volt, s a jó bemutatkozás tovább fokoz­za a kedvet, ami többek kö­zött abban nyilvánul meg, hogy a próbákon minden énekkari tag pontosan meg­jelenik, készülnek a további szereplésekre. A Bartók Béla Művelődé­si Központ vezetősége is se­gített a megalakulásban, egy pianinót ajánlott fel a kó­rusnak. Végül arról is kell beszélnünk, hogy az énekkar tagjai ezúton is hívják mind­azokat a munkásőröket kö­rükbe, akiknek jó hangjuk van, vagy már régebben tag­jai voltak valamilyen más kórusnak. Akik hajlamot éreznek hozzá, jelentkezhet­nek minden héten kedden és csütörtökön délután 4 órakor az LKM munkásőr­­laktanyájában, ahol a próbák folynak. DIÓSGYŐR! KONKÁS Köszöntjük kitüntetettjeinket Mint arról előző lapszá­munkban már beszámol­tunk, a munkásőrség Mis­kolc városi zászlóalja meg­tartotta év eleji értékelő zászlóaljgyűlését. Ebből az alkalomból több, a Lenin Kohászati Művekben és a Diósgyőri Gépgyárban dol­gozó munkásőrt tüntettek ki. Ezúton is köszöntjük ki­tüntetettjeinket, a követke­ző elvtársakat: KIVÁLÓ MUNKÁSŐR JELVÉNY: LEM Klaj Sándor, Földi Géza, Hevele István, Bagi József, Csorba Ferenc, Kelemen Já­nos, Csomós István, Teodoru Szotirisz, Kovács András, Hankovszki József, Jófalvi János, Járdán Ferenc, Tur­­csoki József, Dudás Ferenc, D. Varga József, Dreiszig Je­nő, DIGÉP Schmid Béla, Varga Lász­ló, Varga István, Radványi Sándor, Kovács József, Ben­­ke László, Szalai Gyula, Tö­rök József, Tomolya János, Turcsoghi Béla, KIVÁLÓ PARANCSNOK JELVÉNY: LKM Nagy Bertalan, Bihari At­tila, Skultéti Dezső. DIGÉP Csikós József, Laczházi Gé­za, Deli Ferenc, Czibula And­rás, Horváth József, Tamás György. TÍZÉVES SZOLGÁLATI ÉRDEMÉREM: LEM Bazin Gyula, Rácz Sándor, Gőz János, Rákár János, D. Varga József. DIGÉP Benke László, Iván József, Kiss József, Újhelyi Tibor, Brecska Géza, Bogyik János, Juhász Jakab, Orosz János, Réti Bertalan, Rankasz De­zső, Szepesvári Sándor. KISZ—élet — ÉRDEKES TÉMÁRÓL tárgyaltak ülésükön a hen­germű KISZ-csúcsvezetőségé­­nek tagjai. Saját szempont­jaikat figyelembe véve meg­vitatták a kollektív szerző­dés pontjait. Beszéltek arról is, hogy mi a feladata az ifjúsági szervezet tagjainak a szerződés megvalósításá­ban. * — Csütörtökön befejeződik a gépgyárban a KISZ-alap­­szervezetek taggyűléssoroza­ta. A fiatalok január 15-én ültek össze először, s azóta minden alapszervezet tagsá­ga megtárgyalta, milyen fel­adatokat állítanak maguk elé az idei évre. Beszéltek az 1971. évi események elő­készítéséről és megtárgyal­ták azt is, hogy az alapszer­vezetek közös kasszájából mire mennyit költhetnek. * — ÖSSZEÜL A SZER­VEZÉSI munkabizottság ma délelőtt a gépgyári KISZ-bizottságon. Megvi­tatják idei feladataikat és részletesen beszélnek első félévi munkatervükről. A megvitatásra kerülő terve­­ket a munkabizottságok készítették el. 1971. január 26. Döntő: májusban A gépgyári fiatalok jelentkezése a S/DI- versen­yekre Ismét megkezdődtek a gépgyárban a Szakma ifjú mestere versenyei. A nemes vetélkedőre öt szakma fiatal­jai jelenkezhetnek Az eszter­gályos, a lakatos, az egyéb forgácsoló (fúrós, horizontos, marós), a villanyszerelő és a kovács szakmákban április közepéig lezárul a versengés. A mozgalom történetében az idén előrelépést jelent az, hogy a két utóbbi szakmá­ban megrendezik a vállalat legjobb fiatal kovács, illetve villanyszerelő szakmunkása címért folyó versenyt. A töb­bi szakmában pedig a válla­lat legjobb fiatal szakmun­kása 1-es és 11-es kategóriá­jának versenyében vehetnek részt a fiatalok. A Szakma ifjú mestere mozgalom idei fordulójának forgatókönyvét már elkészí­tették. Ez februárban min­den érdeklődő fiatalhoz eljut, jelentkezési lappal együtt. A jelentkezési lapokat március 1-ig kell visszaadniuk a ver­senyzőknek. A versenyzés üzemi szin­ten folyik, a termelési bi­zottság ehhez elméleti kérdé­seket, és útmutatásokat ad. Maga a folyamat a SZOT és a KISZ KB irányelvei alap­ján zajlik le. Az idén hang­súlyt kap a SZIM-versenyek tömegesítése, a szakmai szín­vonal növelése. A versenyzés ideje alatt a fiataloknak hét elméleti előadást tartanak az FMKT mérnökei. Újdonság, hogy a mozgalom résztvevői­nek politikai képzettségükről is számot kell adniuk. Bár a verseny gyakorlati­lag még nem kezdődött meg, máris ismerjük a két döntő dátumát: május 16. és 19. Az üzemi demokráciáról napjainkban A szocialista vállalat a népgazdaság gaz­daságilag elkülönült önálló szervezeti alapegysége, amelynek tulajdonosa a társadalom. Feladatát állami szervek, központilag a népgazdasági terv határozza meg, tehát szervezett és tervszerűen irányí­tott vállalkozás, kinevezett egyszemélyi fele­lős vezetéssel. ■ A szocialista vállalatnál alapvetően két fontos té­nyezővel találkozunk: a dolgozóval, aki munkaere­je révén kapcsolatba kerül a másik tényezővel, a termelési eszközökkel, amelyek társadalmi tulaj­donban vannak. Szocialista építésünk egyik legna­gyobb problémája, hogy a dolgozók felismerjék, a társadalmi tulajdon az ő tulajdonuk, tudatukban ez így jelentkezzen, és ennek megfelelően cseleked­jenek. Az emberi tevékenység egyik alapvető kér­dése, hogy milyen az emberek közérzete. Ez pedig szorosan összefügg a munkahely, az üzem politikai légkörével, elsősorban azzal, hogy helyileg a párt politikáját hogyan hajtják végre. A termelőerők gyors fejlődése az üzemek­ben előtérbe állítja az emberekkel való sze­mélyes foglalkozás állandósításának, haté­konysága fokozásának, módszere fejlesztésé­nek a szükségességét. A szocialista vállalato­kon belül a vezető-irányító tevékenység köz­pontjában a társadalmi termelés minél jobb megszervezése, a hatékony, értékalkotó mun­ka feltételeinek megteremtése áll. A szoci­alista vállalat vezetőjének egyidejűleg kell képviselnie az egész társadalom érdekét és a vállalati kollektíva érdekét. Ez a követel­mény jut kifejezésre a vállalatnál érvényesí­tendő egyszemélyi felelősség elvében és az üzemi demokratizmusban. Az iparvállalat sajátos vonása, hogy a termelő­tevékenység során nemcsak a szükségletek kielé­gítését célzó termékeket állít elő, hanem társadal­mi szerepet is betölt. Lehetőséget, teret ad az em­ber alkotótevékenységének kibontakoztatására, a jól végzett munka örömére, felkelti a megelégedett­ség érzetét. Az emberek é életük jelentős és legak­tívabb részét a vállalatnál töltik el. Munkahelyü­kön hatással vannak egymás magatartására­, szem­léletére a társadalmi élet sok-sok kérdésében. Szo­cialista társadalmi viszonyok között az iparvállalat olyan szervezet, amelyben tervszerű nevelő munka is folyik. A vállalat összeköti az embereket a szo­cialista rendszerrel, és tulajdonképpen a munká­hoz, a társadalmi tulajdonhoz való szocialista vi­szony kialakításának az iskolája. A munkásosztály vezető szerepe érvényesü­lésének, és annak, hogy a különböző munka­helyeken dolgozó munkások, általában a be­osztott dolgozók kézzelfoghatóan érzékeljék is ezt a vezető szerepet, alapvető feltétel a szocialista demokrácia, ezen belül is az üzemi demokrácia megfelelő érvényesülése. Szoci­alista, társadalmi rendszerünk lényegéből kö­vetkezik, hogy a dolgozók alapvető joga, de kötelessége is részt venni, az üzem vezetésé­ben, a termelésben, a munka és az elosztás ellenőrzésében. A szocialista vállalatok dolgo­zóinak részvétele a feladatok megtervezésé­ben, végrehajtásában, az irányításban, az el­lenőrzésben az üzemi demo­krácia keretei kö­zött valósul meg. A dolgozók bevonása az üzem életének irányításába a társadalmi ter­melés ellenőrzésének is fontos eszköze, ugyan­akkor a szocialista tulajdonosi tudat fejlesz­tésének is módszere. A vállalati kollektívák szerepe a vállalat gazdasági, politikai fejlő­désében elsődleges, illetve kiemelkedő jelen­tőségű. Az iparvállalatok a gazdaságirányítás megválto­zott viszonyai között egyre bonyolultabb felada­tokkal találják szembe magukat. A gazdaságirá­nyítás mai rendszere a népgazdaság egészében már kedvezően érezteti hatását, ugyanakkor a vállala­tok szintjén számtalan nehézség akadályozza gaz­daságpolitikai céljaink hatékony megvalósulását. Egyre határozottabban megfogalmazható az a gya­korlati tapasztalat, hogy a vállalati belső irányí­tási rendszer, felelősségi rendszer korszerűsítése és továbbfejlesztése nélkül nem valósítható meg a gaz­daságirányítás reformjának teljes kibontakoztatása. Mivel a gazdaság — ezen belül a vállalati tevékeny­ség — további fejlődése szorosan összefügg az üze­mi demokrácia mechanizmusának fejlődésével, je­lenlegi körülményeink között előtérbe került álta­lában a szocialista demokrácia, ezen belül az üze­mi demokrácia erősödése, fejlesztése. Az elmúlt évek üzemi tapasztalatai szerint még hosszabb idő szükséges az egyszemélyi felelősség és az üzemi demokrácia együttes fejlesztésének megvalósításához, a helyes gya­korlat kialakításához, a meglevő ellentmon­dások megszüntetéséhez. A gazdaságirányítás reformja a vállalatok önállóságának növelé­sével reális alapokat teremtett az üzemi de­mokrácia fejlődéséhez. Mivel az anyagi esz­közök a vállalat hatáskörébe kerültek, a vál­lalatra, annak vezetésére hárul az elsődleges felelősség, így minden olyan döntésért, amely a központi gazdaságpolitikai célok elérését, az eszközök célszerű felhasználását, a mun­kát, a munkakörülményeket, az eredményből való részesedést, annak elosztását befolyá­solja. A vállalati belső mechanizmus — ezen belül az üzemi demokrácia — fejlesztése döntően a vállala­tok hatásköre. Ebben a rendkívül fontos kérdésben a beidegződött hibás módszerek következtében igen sok tisztázni, tennivaló van. A vállalati döntések szférája, a vállalaton belüli mechanizmus további korszerűsítése még fokozottabb követelményeket, korszerű vezetői felkészültséget, tájékozottságot, új eszközöket és módszereket kíván. A vállalati dolgozók tevékenységének haté­konyabbá tételét a vállalatoknál működő párt- és társadalmi szervek mindenekelőtt azáltal kell elősegíteni, hogy minden szinten gondoskodnak a tervszerű munka tárgyi és személyi feltételeiről. Az üzemi demokrácia kibontakoztatása munka­­megosztást és összehangolt munkát igényel a tár­sadalmi és az állami — gazdasági szervek között. A gazdasági építőmunka fejlődése, a társadalmi élet növekvő aktivitása szükségessé, de egyben lehető­vé is teszi, hogy a társadalmi és gazdasági szervek differenciáltabban és hatékonyabban végezzék mun­kájukat. Az üzemi demokrácia tartalmából követke­zik, hogy érvényesülése szorosan összefügg a vállalati kollektíva gazdasági, társadalmi, po­litikai viszonyaival, ezért sikeresen csak va­lamennyi társadalmi és állami — gazdasági szerv tevékenységének kölcsönhatásában va­lósulhat meg. Az üzemi demokrácia lényege Az üzemi demokrácia a szocialista demok­rácia része, a gazdasági élet irányításának, a vállalati vezetésnek formája, módszere. A dol­gozók bevonása a vállalat, az üzem életének alakításába, nem egyszerűen vezetési mód­szer vagy elhatározás kérdése, hanem szük­ségszerű követelmény. Az üzemi demokrácia biztosítja, hogy a dolgozók részt vegyenek az állami vállalatok irányításában, a tervezés­ben, a döntések meghozatalában, a végrehaj­tásban és a végrehajtás ellenőrzésében. Ha felszínesen összevetjük a termelés irányítását és az üzemi demokráciát, a kettő egymással ellent­mondásosnak tűnik, s nem látható köztük 5 szoros kapcsolat. A termelés meghatározott technológiai, technikai feltételek és gazdasági szabályozók sze­rint folyik. Ezek kialakítása és betartása nem a többségi úton kialakított döntés vagy szavazás út­ján történik. A vállalat egészét érintő kérdésekbe nem szólhat bele közvetlenül minden dolgozó. Még­is, e látszat ellenére, igen szoros a kapcsolat a gaz­daság, a termelés irányítása, és az üzemi demok­rácia között, hiszen a termelésnek nemcsak mű­szaki, technológiai, hanem számottevő emberi vo­natkozása és politikai hatása is van. Az üzemi demokrácia problémája hatalmi kér­dés. A dolgozók részvétele a vállalat és ezen ke­resztül a népgazdaság irányításában a munkásosz­tály hatalmának egyik — nagyon fontos — gyakor­lati megnyilvánulása, ez a termelési eszközök tár­sadalmi tulajdonából következik, és szorosan ös­­­szefügg a munkásosztály vezető szerepének érvé­nyesülésével. Az üzemi demokrácia tehát azt jelenti, hogy a vállalat dolgozóit közvetlenül vagy közvet­ve (képviselőik útján) bevonják a termelés irányításába, biztosítják annak feltételeit, hogy mind nagyobb mértékben hozzászól­hassanak és állást foglaljanak az őket érdek­lő és érintő kérdésekben. Az üzemi demokrácia tehát a hatalom gya­korlásában való részvételnek, a dolgozók tu­lajdonosi mivoltának és az ebből következő érdekellentmondások megoldásának mozgás­formája, megnyilvánulása. Ami a munkavi­szonyban álló dolgozók számára jog — rész­vétel a vállalat vezetésében, a vezetők mun­kájának ellenőrzésében —, az a vállalati ve­zetők számára kötelezettség; biztosítani a fel­tételeket a dolgozók részvételéhez, bevonni­ a dolgozókat a feladatok meghatározásába, a vezetésbe, az ellenőrzésbe. Az üzemi demokrácia mechanizmusa A demokratizmus és a centralizmus dialektikája az üzemi demokrácia fejlődésében is szükségkép­pen érvényesül. Az üzemi demokrácia mindenek­előtt a demokratikus centralizmus sajátos érvénye­sülését jelenti az állami vállalatoknál. Lényege, hogy párosítja a dolgozók kezdeményezőkészségét a központi akarattal, az alá- és fölérendeléssel, a fegyelemmel. Társadalmi értelemben központilag határozzák meg a dolgozók jogait az üzemi demok­rácia keretei között. E jogok terjedelmének meg­határozása, a vezetésben való részvétel formája és módja politikai döntést igényel, mérlegelve az ob­jektív helyzetet, a társadalom fejlettségi szintjét. Az állami és társadalmi szervek vezetési módszereinek egyesítése eredményezi végső soron a gazdaságban a szocialista vezetési stí­lust, amelyben az üzemi demokrácia és a cent­ralizmus egymást kiegészítve, feltételezve és kölcsönhatásban érvényesül. Az üzemi de­mokrácia fejlődése elősegíti a helyes dönté­seket, amelyek ismét pozitív irányban viszik előre a demokratizmust. Vállalati — tehát konkrét helyi — vonatkozásban az üzemi demokráciában a helyi pártszervezet esz­mei-politikai vezetése, koordináló tevékenysége je­lenti a centralizmust. Az üzemi demokrácia ugyan­is olyan sajátos mechanizmuson keresztül valósul meg, amely a sokféleképpen jelentkező demokra­tikus elemek szintézise. Ide tartozik a demokrácia, a szakszervezeti demokrácia, a KISZ-ben érvénye­sülő demokratizmus és a gazdasági vezetés által működtetett demokratikus formák rendszere is. Ezek közül elsőbbsége csak a pártdemokratizmus­nak lehet, a pártnak az egész mechanizmusban be­töltött vezető szerepe alapján. Ez az üzemi demok­rácia szempontjából olyan sajátos centralizmust je­lent, amely az eszmei-politikai irányításon, és nem az operatív beavatkozáson, a meggyőzésen, s nem az utasításokon alapul. Azonban az együttes veze­tés mellett érvényesülnie kell a párt, a gazdasági, a szakszervezeti, a KISZ-szervek külön-külön vál­lalt felelősségének is — a kialakult sajátos mun­kamegosztás és annak összehangolása alapján —, figyelembe véve, hogy a helyi pártszervek tevé­kenysége meghatározza a többi társadalmi szerve­zet munkájának tartalmát és színvonalát is. A pártszervezetek az üzemi demokrácia ki­bontakoztatásában és továbbfejlesztésében is politikai irányító szervei az üzemi demokrá­cia vállalati mechanizmusának. Arra törek­szenek, hogy irányításukkal és segítségükkel tökéletesebbé váljon a vállalati pártszerve­zet, a gazdasági és szakszervezeti szervek kö­zötti munkamegosztás és felelősségi rendszer az üzemi demokrácia fejlesztésében. Indokolt, hogy az üzemi demokrácia me­chanizmusát válasszuk külön a gazdasági ve­zetéstől, hiszen ennek éppen az a célja, hogy biztosítsa a társadalmi kontrollt a gazdasági vezetés felett. Ezért az üzemi demokrácia mechanizmusán a társadalmi szervek műkö­dését kell értenünk, vagyis a párt, a szak­­szervezetek és a KISZ egymással és a gazda­sági vezetéssel való kapcsolatát. Juhász György a megyei pártbizottság politikai munkatársa (Folytatjuk)

Next