Diósgyőri Munkás, 1984. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)

1984-08-07 / 32. szám

4 Körkép »4 Huszonnyolc mai magyar elbeszélést tartalmaz a Mag­vető Könyvkiadó „Körkép ’84­’ kötete, amelyet az ünne­pi könyvhétre adott ki — ak­kor féláron lehetett megven­ni —, s amely minden válo­gatási hiányosság ellenére (Kolozsvári Grandpierre Emil „Egy darab az életünkből” című írása például a tavalyi Korképben is kinyomtatta­tott!) izgalmas, jó olvasmány, a szerzők között olyan neve­ket olvashatunk, mint Bert­ha Bulcsu, Csurka István, Hernádi Gyula, Karinthy Ferenc, Sót­ér István, Végh Antal, Vészi Endre... Aztán, hogy kinek, mi tet­szik belőle, azt már igen sok dolog befolyásolja. Én példá­ul sohasem olvasom úgy, ahogy következnek egymás u­tán, hanem mindig a ked­venc írómmal kezdem. Végigolvasva a műveket, így utólag Sükösd Mihály ..Kemény Zsigmondi levelet ír a császár és királynak” cí­mű elbeszélése az, amely a legtöbbet adta. Arról az írói (művészi) megszállottságról szól, amely a legnagyobbaké. Amíg olvastam, többször eszembe jutott a vén Beetho­venről írt novella, amely a 80-as, Körképben jelent meg. Thuczó Gábor: „Bettina von Ármin látogatása” címmel. „Megissza a findzsányi fe­ketekávé felet, hat korty kü­­kwQoi­nzfin­get kortyol az el­ső üvegből, szivarra gyújt, kezébe veszi a tollat, a papír feSé hajói. Éjjel tizenegykor ksendí­ev hajr­atS négykor hagyja félbe, öt órán kérész­től csak akkor kel fel íróasz­­talatól, ha a rizhirg vizelni kt­kk. ilyenkor is siet, vize­letét nem szállítja az illem­helyre, az íróasztalhoz kö­zelebbi mosdóba üríti, öt órán át Kemény Zsigmond lakosztályából nem hallani mást, me­rt szabályos időkö­zökben a szivarra gyújtás gyufahangjelét, szabályos időközökben a meghúzott bo­­rosürveg kotyogását és (rit­kábban) a magyar író szel­­lentését, a magyar író ordas káromkodását fogalmazás közben. ** Ez a novella olyasmit fo­galmaz meg, hogy az alkotó belepusztulhat az alkotásba, lehet sikertelen (süket, mint Beethoven, őrölt, mint Van­­oogh, lehet koszos, válhat hibbantás, ám a Siker, az ma­ga a Mű, az Alkotás, amelyet akár élete kifacsarása árán is létrehozott. S ha el is szo­morodunk egy-egy ilyen sor­sot hallva, olvasva, józan­­ sainkkel be kell látnunk, hogy az ilyen azért minden­nek ellenére sikeres élet, mert hiszen valamennyien előbb-utóbb meghalunk, s akkor mit számít már, ha pedánsan éltünk, ám nem te­remtettünk semmit, nem hagytunk nyomot magunk után. Ugyan, mi nyomot hagy maga után Gacsó, a rádióka­baré 1-es közönségmikrofon­jának röhögője (Csurka Ist­ván: „Hullámtörés”), aki amikor az elbeszélés elején bemegy a felvételre, még oly­annyira fontosnak véli „mun­káját”, a röhögést, s pozíció­ját, az évek során kiharcolt „zajmikrofont” maga fölött , s az első szünet végéig rá­döbben, hogy olyan semmi­ség az egész, akár egy hámo­zott luftballon. Mégis, mégis úgy érzi Gacsó, hogy az egész felhajtás nélkül üres lesz az élete. S talán úgy is lesz. Az em­ber kétségbeesetten ragasz­kodik bizonyos dolgokhoz, mint Takács Ferenc (Bertha Bulcsu Szürke Vince”) a harckocsiba befogadott, ott nevelt, etetett, bújtatott egér­hez, akit a Dunából is ki­ment. Kissé leegyszerűsítve, úgy is mondhatnám, az érté­kekről szól a legtöbb írás az idei Körképben. Hogy aztán az dinnye képében jelenik-e meg (Jávor Ottó: „Bukfenc”), vagy a paradicsomos káposz­tában (Császár István: „Gyi­­lokjáró”, avagy Kis magyar konyha), az már a szerzői fantázián múlik. Cseres Tibor „Justh Zsigmond szerelme” című novellája a címadóról emlékezik­: „Haj, haj, a színház régen nincsen meg. A kerti színpa­dot még akkor lerontották. Ő azt kérte, hogy a színpad alá temessék, de nem oda tet­ték, hanem odébb, a fák kö­zé, a földbe... Egy szinten volt a nagyságos úr sírja a földdel, s egy nagy, csúcsos követ emeltek fölibe. De már sem az erdő, sem a gyümöl­csös nincsen meg, a kastély­nak még a helye sem. Úgy hallom, már azt is kezdik fe­ledni, hol a sír. De én meg tudnám mutatni. ... Ha úgy madár lettem volna, oda is szálltam volna a sírjára a vo­natból.” De hát az ember nem ma­dár. Csak szelleme röppenhet — vissza a tá­borába, az öt­venes évekbe, akárhová —, hogy az író — akár életét fo­gyasztva, mint Kemény Zsig­mond — elmesélje, leírja ne­künk, amit nemcsak igaznak vél, hanem valódinak is. Nyitray Péter möSGTÖRI Münk As 1984. augusztus T. Miénk a tér Mint arról már hírt ad­tunk, az alkotmánynapi ün­nepségek keretében kulturá­lis és sportnapot rendez au­gusztus 19-én 8—22 óráig a Borsod megyei Tejipari Vál­lalat KISZ-bizottsága. A Ki­­lián-déli Otthon étterem előt­ti téren színes programmal várnak minden érdeklődőt, szórakozni vágyót. A délelőtt zenés ébresztő­vel indul, majd a gyerekek­nek aszfaltrajzverseny lesz, G. Szabó János és Szemerei László műsora is nekik szól. A sportot kedvelők láthatnak karate-, judo-, bady buil­­ding-bemutatót, de vetélked­hetnek is. A délutáni progra­mot főként felnőtteknek, fia­taloknak állították össze. A műsorban részt vesz a Miskolci Bluegrass Band, a Szederinda folkzenekar, a Tüske pol-beat együttes, a Kijárat rockegyüttes, Korpás Kálmán (pantomim), Mező­­fi Gábor bűvész. Lesz kórus­muzsika és formációs tánc­­bemutató is. A rendezvényt utcabál, diszkó zárja.­­Egész nap népművészeti vásár, könyv- és hanglemezvásár lesz. Hamarosan vége a vakációnak, mely minden gyerek számára rövid. Azoknak, akik a Balaton mellett, vagy a nagyszülőknél töltötték a szünidő nagy részét, s azoknak is, akik iskolás társaikkal együtt a szünidei napközis táborban töltötték el kellemesen az időt. Képünkön a Vasas Művelődési Központ nyári napközis táborának egy csoportja vidá­man vár az indulásra. Fotó: Pacz Pál Safari-koncert Pillantás a hengermű Magyarországon először koncerteznek világhírű zené­szek együtt, egy zenekarban, augusztus 5—13. között A turné során Miskolcon ma, augusztus 7-én este fél 9-kor lépnek fel a Vasas Ifjúsági Parkban, eső esetén 8-án, szerdán. A neves szereplő­­gárdában van Papp Gyula (billentyűk), Varga Miklós (ének), Bela Stephans (gi­tár, Svédország), Christian Weltman (basszus, Hollan­dia), Magnus Persson (dob,) Jan Axelsson (gitár), Janne Schaffer (gitár, Ex ABBA), Lotta Gustavsson (ének, Svédor­szágból). A műsorve­zető Bay Éva lesz, meglepe­tés: sorsolás. Jegyek a Va­sas Művelődési Központban, a sportcsarnokban, valamint az üzemi közönségszervezők­nél kaphatók. Acélöntészeti elődeink A S­agyar SM at­ életencészet ez évi centenáriumának ren­dezvénysorozatán nyolc szo­borból álló Panteon létesül Budapesten, az Öntödei Mú­zeum kertjében. Ezzel kapcso­latos cikksorozatunkban be­mutatjuk a Panteon ipartörté­neti fontosságú patinás sze­mélyiségeit. Hatodik írásunk­ban Katona Lajos okleveles k­ohómérnökről szólunk. Katona Lajos Nagybá­nyán született 1866-ban. Kohómérnöki oklevelét a Selmecbányai Bányászati Akadémián szerezte meg. Munkásságát a kincstári vasművekben kezdte, majd számos vasgyárban és ön­tödében fejlesztette gya­korlati tudását. A kohászati szakma és külföldi eredményeinek megismerése érdekében a hazai vasműveken kövül több tanulmányutat tett Európában, Észak-Ameriká­­ban és Ausztráliában. A tanulmányutak tapasztala­tait számos tanulmányban és előadásban adta tovább kortársainak. A kohászat szinte valamennyi területé­vel foglalkozott. Különösen nagy érdeme, hogy a külföldön bevezetett elektromos acélgyártás hasznosítása érdekében, ki­terjedt irodalmi és egyéb meggyőző munkásságot fej­tett ki. Tevékenysége ered­ményeként a diósgyőri vas­gyárban 1911-ben az or­szágban elsőként bevezették a villamos kemencékben történő acélgyártást, és ez­zel lehetővé vált a hazai nagyüzemi ötvözőtt acélok gyártása.­­ Foglalkozott a gáz alakú tüzelőanyagok kohászati felhasználásával. Részt vett a diósgyőri kovácsüzem korszerűsítésében. Összefoglaló cikkeivel megalapozta a magyar nyel­vű öntészeti szakirodalmat. Tevékeny részt vállalt az Országos Magyar Bányá­szati és Kohászati Egyesü­let és a Magyar Mérnök és Építész Egylet munkájá­ban. Mintegy 30 nagyobb cikk és számos kisebb köz­lemény, széles körű irodal­mi munkásságát bizonyítja. Több előadást tartott nem­zetközi konferenciákon kül­földön. Korának egyik leg­kiválóbb szakírója. 1933-ban halt meg, 67 éves korában. (Krisler) Vasas park­mozi Augusztus 13-án, hétfőn a Sebességláz című színes olasz filmet vetítik a Vasas parkmoziban. (Az előadások 21 órakor kezdődnek.) 14— 15- én, kedden, szerdán, a Halálcsapda című, szinkroni­zált, színes amerikai filmet, 16— 17-én, csütörtökön, pén­teken az Omega, Omega, Omega című színes magyar filmet, 20-án, hétfőn a Ne­vem, Senki! című, magyarul beszélő, színes olasz—fran­cia—NSZK filmet, 21—22-én, kedden, szerdán a Hat gézen­gúz című, színes, szinkroni­zált amerikai filmet, 23—24- én, csütörtökön, pénteken a Kicsi kocsi újra száguld cí­mű, magyarul beszélő ameri­kai filmet, 28—29-én, kedden, szerdán A szenzáció áldoza­ta­ című színes, szinkronizált amerikai filmet, 30—31-én, csütörtökön, pénteken a Kel­ly hősei című kétrészes, szí­nes, magyarul beszélő ameri­kai filmet vetítik. A hengermű­gyárrészleg köz­művelődési tevékenysége volt az egyik témája az elmúlt hó­napban az LKM vállalati mű­velődési bizottságának. Az írásban is elkészített anyaghoz Montovay László, a hengermű gyárrészleg vezetője fűzött szó­beli kiegészítést s elmondta, hogy a kohászat sikeresnek ne­vezhető első fél éve optimiz­must sugall, azt, hogy a ter­melési és gazdálkodási ered­mények a közművelődésben, a munkahelyi művelődésben­­ is fellendülést hoznak. Egy kis fellendülés nem is ártana, hiszen némely terü­leten „elkeserítő” a helyzet. Szó szerint fogalmazott így a gyárrészlegvezető. Vegyük például az általános művelt­séget. Jelenleg mindössze ketten végzik a gyárrészleg­ből az általános iskolát. Az általános iskolai végzettség szempontjából a durva- és középhengermű kiegészítő üzemei vannak a legkritiku­sabb helyzetben. A nehéz fi­zikai munka miatt rossz mindkét üzem létszámhelyze­te, a fluktuáció 25—35 szá­zalékos. Természetesen itt igen sok olyan dolgozó van, aki nem végezte el a nyolc osztályt s nem is kívánja megszerezni a bizonyítványt... hiszen így is ugyanannyi a bére, mint a 8 osztályt vég­zetteké. — Elkeserítő ez — fogal­mazott Montovay László. — Akadnak, akik technikussá fejlődnek, mások pedig ma­radnak a tudatlanságban, a kocsmánál és ez a művelt­ségben szakadék egyre mé­lyül. Ez persze, nemcsak a mi gyárrészlegünk problémá­ja, hanem országos gond, de ettől még nem nyugodhatunk bele. Ez a bele nem nyugvás eredményezte azt, hogy a hengerész—forrasztár szak­mában végre újból megkez­dődött a szakmunkásképzés, februártól kilencen tanulnak, a következő tanévre pedig — az anyagi juttatások ha­tására — huszonheten jelent­keztek! Ám azért üröm az örömben, hogy mindez 15 (!) év pangás után következett be. Természetesen nemcsak gondok, eredmények is van­nak a hengerműben. Attól is több, mint az anyagban áll, hiszen éppen a szakszerve­zet figyelmeztette a gyárrész­leget, kifelejtette a munka­helyi művelődésből, hogy a hengerdében munkásakadé­miai sorozat volt a Kádas és Zsoldos brigádnak isikért és kapott más brigád is elő­adást, volt a nőknek is elő­adás, rendszeresen rend­ez­­­tek ünnepélyeket az évfor­dulóra emlékezve a véradó­ünnepségig, és a párttaggyű­lésre is biztosítottak külső előadót. A 67 szocialista brigád kö­zül negyvenhét nevezett be a „Szabadság, tégy gazdag­gá !” vetélkedőre, ami nagy­fokú aktivitásra mutat. (A május 1-i átszervezés óta 46 szocialista brigádja van a hengerműnek.) Sok munkás­­kollektíva segíti társadalmi munkában általános iskola és óvoda karbantartását, de a Majális-parkban, a Ga­­radna-völgyi pihenőben is takarítanak s részt vesznek a „Tiszta Miskolcért” mozga­lomban. Ebben a gyárrészlegben si­keresen aktivizálták a mű­szaki értelmiséget, amely tanfolyamvezetőként részt vesz a dolgozók továbbkép­zésében, más brigádok mun­káját is segíti, műszaki-tu­dományos előadásokat tart s tagjai konzulensként folya­matosan segítik a végzős egyetemi hallgatókat. Ny. P. Egy kocka Truffaut most vetítésre kerülő filmjéből, a Szom­széd szere­tek-hol.

Next