Diósgyőri Munkás, 1984. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)
1984-08-07 / 32. szám
4 Körkép »4 Huszonnyolc mai magyar elbeszélést tartalmaz a Magvető Könyvkiadó „Körkép ’84’ kötete, amelyet az ünnepi könyvhétre adott ki — akkor féláron lehetett megvenni —, s amely minden válogatási hiányosság ellenére (Kolozsvári Grandpierre Emil „Egy darab az életünkből” című írása például a tavalyi Korképben is kinyomtattatott!) izgalmas, jó olvasmány, a szerzők között olyan neveket olvashatunk, mint Bertha Bulcsu, Csurka István, Hernádi Gyula, Karinthy Ferenc, Sótér István, Végh Antal, Vészi Endre... Aztán, hogy kinek, mi tetszik belőle, azt már igen sok dolog befolyásolja. Én például sohasem olvasom úgy, ahogy következnek egymás után, hanem mindig a kedvenc írómmal kezdem. Végigolvasva a műveket, így utólag Sükösd Mihály ..Kemény Zsigmondi levelet ír a császár és királynak” című elbeszélése az, amely a legtöbbet adta. Arról az írói (művészi) megszállottságról szól, amely a legnagyobbaké. Amíg olvastam, többször eszembe jutott a vén Beethovenről írt novella, amely a 80-as, Körképben jelent meg. Thuczó Gábor: „Bettina von Ármin látogatása” címmel. „Megissza a findzsányi feketekávé felet, hat korty kükwQoinzfinget kortyol az első üvegből, szivarra gyújt, kezébe veszi a tollat, a papír feSé hajói. Éjjel tizenegykor ksendíev hajratS négykor hagyja félbe, öt órán kérésztől csak akkor kel fel íróasztalatól, ha a rizhirg vizelni ktkk. ilyenkor is siet, vizeletét nem szállítja az illemhelyre, az íróasztalhoz közelebbi mosdóba üríti, öt órán át Kemény Zsigmond lakosztályából nem hallani mást, mert szabályos időközökben a szivarra gyújtás gyufahangjelét, szabályos időközökben a meghúzott borosürveg kotyogását és (ritkábban) a magyar író szellentését, a magyar író ordas káromkodását fogalmazás közben. ** Ez a novella olyasmit fogalmaz meg, hogy az alkotó belepusztulhat az alkotásba, lehet sikertelen (süket, mint Beethoven, őrölt, mint Vanoogh, lehet koszos, válhat hibbantás, ám a Siker, az maga a Mű, az Alkotás, amelyet akár élete kifacsarása árán is létrehozott. S ha el is szomorodunk egy-egy ilyen sorsot hallva, olvasva, józan sainkkel be kell látnunk, hogy az ilyen azért mindennek ellenére sikeres élet, mert hiszen valamennyien előbb-utóbb meghalunk, s akkor mit számít már, ha pedánsan éltünk, ám nem teremtettünk semmit, nem hagytunk nyomot magunk után. Ugyan, mi nyomot hagy maga után Gacsó, a rádiókabaré 1-es közönségmikrofonjának röhögője (Csurka István: „Hullámtörés”), aki amikor az elbeszélés elején bemegy a felvételre, még olyannyira fontosnak véli „munkáját”, a röhögést, s pozícióját, az évek során kiharcolt „zajmikrofont” maga fölött , s az első szünet végéig rádöbben, hogy olyan semmiség az egész, akár egy hámozott luftballon. Mégis, mégis úgy érzi Gacsó, hogy az egész felhajtás nélkül üres lesz az élete. S talán úgy is lesz. Az ember kétségbeesetten ragaszkodik bizonyos dolgokhoz, mint Takács Ferenc (Bertha Bulcsu Szürke Vince”) a harckocsiba befogadott, ott nevelt, etetett, bújtatott egérhez, akit a Dunából is kiment. Kissé leegyszerűsítve, úgy is mondhatnám, az értékekről szól a legtöbb írás az idei Körképben. Hogy aztán az dinnye képében jelenik-e meg (Jávor Ottó: „Bukfenc”), vagy a paradicsomos káposztában (Császár István: „Gyilokjáró”, avagy Kis magyar konyha), az már a szerzői fantázián múlik. Cseres Tibor „Justh Zsigmond szerelme” című novellája a címadóról emlékezik: „Haj, haj, a színház régen nincsen meg. A kerti színpadot még akkor lerontották. Ő azt kérte, hogy a színpad alá temessék, de nem oda tették, hanem odébb, a fák közé, a földbe... Egy szinten volt a nagyságos úr sírja a földdel, s egy nagy, csúcsos követ emeltek fölibe. De már sem az erdő, sem a gyümölcsös nincsen meg, a kastélynak még a helye sem. Úgy hallom, már azt is kezdik feledni, hol a sír. De én meg tudnám mutatni. ... Ha úgy madár lettem volna, oda is szálltam volna a sírjára a vonatból.” De hát az ember nem madár. Csak szelleme röppenhet — vissza a táborába, az ötvenes évekbe, akárhová —, hogy az író — akár életét fogyasztva, mint Kemény Zsigmond — elmesélje, leírja nekünk, amit nemcsak igaznak vél, hanem valódinak is. Nyitray Péter möSGTÖRI Münk As 1984. augusztus T. Miénk a tér Mint arról már hírt adtunk, az alkotmánynapi ünnepségek keretében kulturális és sportnapot rendez augusztus 19-én 8—22 óráig a Borsod megyei Tejipari Vállalat KISZ-bizottsága. A Kilián-déli Otthon étterem előtti téren színes programmal várnak minden érdeklődőt, szórakozni vágyót. A délelőtt zenés ébresztővel indul, majd a gyerekeknek aszfaltrajzverseny lesz, G. Szabó János és Szemerei László műsora is nekik szól. A sportot kedvelők láthatnak karate-, judo-, bady building-bemutatót, de vetélkedhetnek is. A délutáni programot főként felnőtteknek, fiataloknak állították össze. A műsorban részt vesz a Miskolci Bluegrass Band, a Szederinda folkzenekar, a Tüske pol-beat együttes, a Kijárat rockegyüttes, Korpás Kálmán (pantomim), Mezőfi Gábor bűvész. Lesz kórusmuzsika és formációs táncbemutató is. A rendezvényt utcabál, diszkó zárja.Egész nap népművészeti vásár, könyv- és hanglemezvásár lesz. Hamarosan vége a vakációnak, mely minden gyerek számára rövid. Azoknak, akik a Balaton mellett, vagy a nagyszülőknél töltötték a szünidő nagy részét, s azoknak is, akik iskolás társaikkal együtt a szünidei napközis táborban töltötték el kellemesen az időt. Képünkön a Vasas Művelődési Központ nyári napközis táborának egy csoportja vidáman vár az indulásra. Fotó: Pacz Pál Safari-koncert Pillantás a hengermű Magyarországon először koncerteznek világhírű zenészek együtt, egy zenekarban, augusztus 5—13. között A turné során Miskolcon ma, augusztus 7-én este fél 9-kor lépnek fel a Vasas Ifjúsági Parkban, eső esetén 8-án, szerdán. A neves szereplőgárdában van Papp Gyula (billentyűk), Varga Miklós (ének), Bela Stephans (gitár, Svédország), Christian Weltman (basszus, Hollandia), Magnus Persson (dob,) Jan Axelsson (gitár), Janne Schaffer (gitár, Ex ABBA), Lotta Gustavsson (ének, Svédországból). A műsorvezető Bay Éva lesz, meglepetés: sorsolás. Jegyek a Vasas Művelődési Központban, a sportcsarnokban, valamint az üzemi közönségszervezőknél kaphatók. Acélöntészeti elődeink A Sagyar SM at életencészet ez évi centenáriumának rendezvénysorozatán nyolc szoborból álló Panteon létesül Budapesten, az Öntödei Múzeum kertjében. Ezzel kapcsolatos cikksorozatunkban bemutatjuk a Panteon ipartörténeti fontosságú patinás személyiségeit. Hatodik írásunkban Katona Lajos okleveles kohómérnökről szólunk. Katona Lajos Nagybányán született 1866-ban. Kohómérnöki oklevelét a Selmecbányai Bányászati Akadémián szerezte meg. Munkásságát a kincstári vasművekben kezdte, majd számos vasgyárban és öntödében fejlesztette gyakorlati tudását. A kohászati szakma és külföldi eredményeinek megismerése érdekében a hazai vasműveken kövül több tanulmányutat tett Európában, Észak-Amerikában és Ausztráliában. A tanulmányutak tapasztalatait számos tanulmányban és előadásban adta tovább kortársainak. A kohászat szinte valamennyi területével foglalkozott. Különösen nagy érdeme, hogy a külföldön bevezetett elektromos acélgyártás hasznosítása érdekében, kiterjedt irodalmi és egyéb meggyőző munkásságot fejtett ki. Tevékenysége eredményeként a diósgyőri vasgyárban 1911-ben az országban elsőként bevezették a villamos kemencékben történő acélgyártást, és ezzel lehetővé vált a hazai nagyüzemi ötvözőtt acélok gyártása. Foglalkozott a gáz alakú tüzelőanyagok kohászati felhasználásával. Részt vett a diósgyőri kovácsüzem korszerűsítésében. Összefoglaló cikkeivel megalapozta a magyar nyelvű öntészeti szakirodalmat. Tevékeny részt vállalt az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület és a Magyar Mérnök és Építész Egylet munkájában. Mintegy 30 nagyobb cikk és számos kisebb közlemény, széles körű irodalmi munkásságát bizonyítja. Több előadást tartott nemzetközi konferenciákon külföldön. Korának egyik legkiválóbb szakírója. 1933-ban halt meg, 67 éves korában. (Krisler) Vasas parkmozi Augusztus 13-án, hétfőn a Sebességláz című színes olasz filmet vetítik a Vasas parkmoziban. (Az előadások 21 órakor kezdődnek.) 14— 15- én, kedden, szerdán, a Halálcsapda című, szinkronizált, színes amerikai filmet, 16— 17-én, csütörtökön, pénteken az Omega, Omega, Omega című színes magyar filmet, 20-án, hétfőn a Nevem, Senki! című, magyarul beszélő, színes olasz—francia—NSZK filmet, 21—22-én, kedden, szerdán a Hat gézengúz című, színes, szinkronizált amerikai filmet, 23—24- én, csütörtökön, pénteken a Kicsi kocsi újra száguld című, magyarul beszélő amerikai filmet, 28—29-én, kedden, szerdán A szenzáció áldozata című színes, szinkronizált amerikai filmet, 30—31-én, csütörtökön, pénteken a Kelly hősei című kétrészes, színes, magyarul beszélő amerikai filmet vetítik. A hengerműgyárrészleg közművelődési tevékenysége volt az egyik témája az elmúlt hónapban az LKM vállalati művelődési bizottságának. Az írásban is elkészített anyaghoz Montovay László, a hengermű gyárrészleg vezetője fűzött szóbeli kiegészítést s elmondta, hogy a kohászat sikeresnek nevezhető első fél éve optimizmust sugall, azt, hogy a termelési és gazdálkodási eredmények a közművelődésben, a munkahelyi művelődésben is fellendülést hoznak. Egy kis fellendülés nem is ártana, hiszen némely területen „elkeserítő” a helyzet. Szó szerint fogalmazott így a gyárrészlegvezető. Vegyük például az általános műveltséget. Jelenleg mindössze ketten végzik a gyárrészlegből az általános iskolát. Az általános iskolai végzettség szempontjából a durva- és középhengermű kiegészítő üzemei vannak a legkritikusabb helyzetben. A nehéz fizikai munka miatt rossz mindkét üzem létszámhelyzete, a fluktuáció 25—35 százalékos. Természetesen itt igen sok olyan dolgozó van, aki nem végezte el a nyolc osztályt s nem is kívánja megszerezni a bizonyítványt... hiszen így is ugyanannyi a bére, mint a 8 osztályt végzetteké. — Elkeserítő ez — fogalmazott Montovay László. — Akadnak, akik technikussá fejlődnek, mások pedig maradnak a tudatlanságban, a kocsmánál és ez a műveltségben szakadék egyre mélyül. Ez persze, nemcsak a mi gyárrészlegünk problémája, hanem országos gond, de ettől még nem nyugodhatunk bele. Ez a bele nem nyugvás eredményezte azt, hogy a hengerész—forrasztár szakmában végre újból megkezdődött a szakmunkásképzés, februártól kilencen tanulnak, a következő tanévre pedig — az anyagi juttatások hatására — huszonheten jelentkeztek! Ám azért üröm az örömben, hogy mindez 15 (!) év pangás után következett be. Természetesen nemcsak gondok, eredmények is vannak a hengerműben. Attól is több, mint az anyagban áll, hiszen éppen a szakszervezet figyelmeztette a gyárrészleget, kifelejtette a munkahelyi művelődésből, hogy a hengerdében munkásakadémiai sorozat volt a Kádas és Zsoldos brigádnak isikért és kapott más brigád is előadást, volt a nőknek is előadás, rendszeresen rendeztek ünnepélyeket az évfordulóra emlékezve a véradóünnepségig, és a párttaggyűlésre is biztosítottak külső előadót. A 67 szocialista brigád közül negyvenhét nevezett be a „Szabadság, tégy gazdaggá !” vetélkedőre, ami nagyfokú aktivitásra mutat. (A május 1-i átszervezés óta 46 szocialista brigádja van a hengerműnek.) Sok munkáskollektíva segíti társadalmi munkában általános iskola és óvoda karbantartását, de a Majális-parkban, a Garadna-völgyi pihenőben is takarítanak s részt vesznek a „Tiszta Miskolcért” mozgalomban. Ebben a gyárrészlegben sikeresen aktivizálták a műszaki értelmiséget, amely tanfolyamvezetőként részt vesz a dolgozók továbbképzésében, más brigádok munkáját is segíti, műszaki-tudományos előadásokat tart s tagjai konzulensként folyamatosan segítik a végzős egyetemi hallgatókat. Ny. P. Egy kocka Truffaut most vetítésre kerülő filmjéből, a Szomszéd szeretek-hol.