Divatcsarnok, 1853 (1. évfolyam, 1-78. szám)
1853-03-17 / Mutatványlap
u 4 SZERELMEM. . . . segni dell' antica fiammá. DANTE, Vezekl. XXX. Ének. Eljárt szebb időm — hanyatlik Életemnek nappala . Üdvözölni nemsokára Eljön a sír angyala. Fürteim közé havasié Szálakat tűzött a tél . Szellememhez, hallom, érzem, Túlvilági hang beszél! Sím az ifjú láng szivemben Egyre még lobogva ég : És a vágy, a szerelem, mit Hajdanonta érezek, Még ma sem tud megtégedni, Es ma is, vidáman él ! Bár köröttem alkonyul, fagy, És közéig a régien él. Te! kiért e láng szivemben, Bájos , égi ideál ! Engem, ifjat, tenmagadhoz Eűerővel lánczolál; S törhetetlen, mint a lánczod, Hozzád a szent vonzalom ; Boldog én , ki azt elaggva Ifjú tűzzel hordhatom ! CSÁSZÁR. MÁSOD GYERMEK. Mit ér, ha a pohár szép, De nedve gyújt s nem enyhít? A mennyit egy lopott csók, Mely szomjamat nem oltja. SZEMERE PÁL. KEMENESI DALOK. I. Kukoric zakakón pille. . . . Kukoriczakákón pille, Itt van a csók, rózsám, kell-e ? úgy ráillik piczi szádra, Mint a pille a virágra. Kerek arczod rózsahalom, Megsimítom, megcsókolom ! Ez az egy csók nem a világ — Arany virág, piros virág ! SZELESTEY: Ülj e kihajtott subára, Ne hajts a mendemondára ! Hogyha élek, meg nem halok, Szüret után mást gondolok^ +»*